Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-22 / 43. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1927 október 22. fZ I m I Valóban művészi és modern fényképeket NÚGER főhercegi udvari fényképész készít SZEKSZÄRD 11 ■ ■ Széchenyi-utca 28. szám (Molnárféle házban) Telefon: 120 SZABÓ JÁNOS .mérnöki irodája, Szokszárdon. Vasúti fasor 6 A ▼ « "VILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. % / — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fűrdfi-, egészségügyi-, w vizlecsapoló- és öntözfi-berendezések. — Épületek, beton- és vasbeton- V szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése, — Építési anyagok, villamos csillárok és árammérfik szállítása. Fáik és Zianer gránit- és mészkőbányáinak — Szekszárd és vidékére — kizárólagos képviselője. — Terméskő, át- és betonkavios, járdaburkolé . gránitdara. I ANGOL úri divatszfiveteim az fisai és téli idényre megérkeztek, amelyekbfil szolid árakkal készítek zakó* és alkalmi öltönyöket, felöltő- és téli kabátokat. Sápszky Andor férfiszabó» Szokszárdon. Hozott anyagok feldolgozását is vállalom I Jenő Techaikovszky: Nocturno, Popper Magyar rapsaódia előadása, amely- bei gyönyörűen simult Eósa György kísérete is. Különösen a Magyar rap- ssódia váltott ki frenetikus hatást, úgy hogy a művészeknek egy ráadást is kellett adniok, hogy a lelkesen tomboló közönséget kielégítsék. A hangverseny utolsó számaként Ferrari Albertina Veracini: Largóját, Hubay : Tavaszi dalát és Sarasaié: Cigánymelódiáját adta elő, amelyekben nagyszerűen domborodott ki a művésznő finom és nagy technikájú vonóvezetÓBe és a fülbemászó gyönyörű melódiák valóban fényesen zárták be a kiváló hangverseny műsorát, amelynek rendezéséért Ujságby Gésáné elnökkel az élén, hálás köszönet illeti meg a kulturélvezetek után vágyódó közönség részéről, a Szociális Misszió vezetőségét. Nagy köszönetét érdemel Radics Zoltán zongoralerakat-tulajdonos is, aki előzékenységből egy Gaál-féle kiváló hangú zongorát bocsájtott K ó s a György művész rendelkezésére és így elhárította azt a nehézséget, amelyet a szereplő művészek és kö zönség egyaránt'éreztek ily hangverseny alkalmával, a művészetet kellőleg érvényre jutni nem engedő zongorák miatt. Tanitógyülés Tolnán. Tolnavármegye Általános Tanítóegyesülete folyó hó 20-án tartotta ez évi rendes közgyűlését Tolna nagyközség díszes községházának nagytermében. A közgyűlés előtt szentmise volt, utána a vendégek és tagok nagy számban gyülekeztek a községháza nagytermében. A kultuszminiszter képviseletében megjelent dr. Körösi Henrik miniszteri tanácsos, a Néptanitók Lapjának szerkesztője és Rákos István kir. tanácsos, a Tanítók Országos Szövetségének elnöke, valamint Tóth Árpád főpénztáros. A község részéről részt Vettek Linka Ottmár községi főjegyző és Felber Alajos községi bíró. A gyűlés elején Kappa Pál fővárosi énektanár tartott előadást az énektanítás módszeréről s a kis tolnai tanulókon mutatta [be kipróbált módszerének használhatóságát. Majd Pártos Ferenc dombóvári áll. elemi iskolai igazgató, alelnök a Himnusz eléneklése után magas szárnyalásu beszéddel nyitotta mega közgyűlést, kiemelve a gyűlésen megjelent, de Vénlegény dala. Már vége a legényi büszke bálnak: némúlt nagybőgő, cifra cimbalom; s elénekeltem mind a vig dalom: örömnek ürme, tűznek üszke vár csak. Szivem, mint téli hajnal, szürke, bágyadt. Nem gyújt sugárt új, tiszta izgalom. A vágyam hamvadt, mint a szivarom. Nem ví karom szerelmi tüskevárat. Oda a farsang, édes rózsalánc! Most járja böjti éhes rókatánc, mig a könnyem fojtón torkomra hull. A bánat most egyetlen hangszerem: föl-fölkapom, kegyetlen azt verem — s a húrja búg, mint mély gordonkahúr. SZAMOLÁNYI GYULA. betegsége miatt beszelni nem tudó Schlenker Mihály elnököt. Az elnöki megnyitó beszéd után Körösi Henrik mm. tanácsos tolmácsolta a kultuszminiszter üdvözletét és köszöntötte a vármegye tanítóságát. Majd Jung Miklós kir, s. tanfelügyelő üdvözölte a nagyszámban megjelent tanítóságot, tolmácsolta az egyéb elfoglaltsága miatt meg nem jelenhetett főispán üdvözletét. Nagyhatású beszédben mutatott rá a tanítói hivatás fontosságára, a tanítók magasztos hivatására a valláserkö.csi nevelés terén. Körösi Henrik miniszteri tanácsos ezután a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízatása folytán ismertette az uj népiskolai vezérkönyvek irányát és tartalmát, különösen kiemelve a helyes olvasmánytárgyalást. Rákos István kir. tanácsos költői lendületű beszédben ismertette a magyar tanítóság nagy nemzeti hivatását s felhívta á tanitóságot az önképzésre, az eszményi magasságba való törekvésre. Dr. Gauser Rezső kir. s. tanfelügyelő tartott ezután előadást az életre- nevelés problémájáról, statisztikai adatokkal igazolva azt, hogy mily kevés az, amit a tanulók az iskolából magukkal visznek az életbe, ha a tanítók nem gyakoroltatják a ta nulókat, nem nevelik és nem szoktatják az ifjúságot. Ehhez a kérdéshez Jung Miklós kir. s. tanfelügyelő is hozzászólt, aki a dr. Gauser által tett megállapításokat szintén magáévá tette ugyan, az iskolának az életre gyakorolt kevés hatását annak tudja be, hogy a legtöbb falusi gyermek a múltban nem járt rendesen iskolába. Reitzi Péter népművelési titkár tartott ezután előadást a népművelés fontosságáról. A pénztári jelentés felolvasása után Schlenker Mihály elnök emelkedett szólásra s méltatva Károlyi Károly tolnai igazgató-tanitónak 25 éves jegyzői érdemes munkásságát, díszes ezüstyeretü tokban elhelyezett aranyfólia t nyújtott át a tanítóegyesület jegyzőjének. A kitüntetett igazgató- tanító meglepetve és .meghatva mondott köszönetét a kariáraak elismerő kitüntetéséért. , ; í I Majd Rak József esperes, dr. Klein Antal, a tolnai kerület országgyűlési képviselőjének üdvözlő táviratát, Pártos Ferenc ig. tanító pedig dr. Eri Márton v. alispán, országgy. képviselő meleghangú levelét olvasta fel, melyben távolmaradását leánya esküvőjével mentette ki. Két órakor közebéd volt a Fehérló szállóban, melyen dr. Körösi Henrik min. tanácsos a Kormányzóra, Jung kir. s. tanfelügyelő a kultuszminiszterre, azonkívül Rákos István, Grieshaber Endre s még mások mondtak hatásos felköszöntőket. Emlékezzünk! Borongó ég, hideg reggel, sárguló falevél, letarolt mező — az elmúlás képe. Énekes madárkáink elnémultak, melegebb tájakra szálltak, hol lüktet az élet és nem kihalt, mint nálunk. Minden elmúlik. Az ember születik, felnő ifjúvá, boldogan kacag és az évek repülnek, megöregszik, elnémul a kacaj és bekövetkezik a vég, az elmúlás. Minden évben felujulnak ezek a gondolatok az emberben, ha beáll az ősz, ha az elmúlás képét látjuk. — I I Mindez mélyen elszomorító és tán kétségbeejtené az embert, ha nem lenne ott a biztató ígéret. Az ég ismét kiderül, a fa újra zöldéi, a mező uj kalászt hoz, megújul az élet. Madárkáink visszajönnek, dalos kedvvel rakják uj fészkeiket — ez az élet. Az ember meghal, de csak a test rázza le az élet igáját, mert fáradt és pihenni vágyik, a felszabadult lélek felrepül Istenéhez — ott az örök élet. Mennyire vigasztaló, boldogító és megnyugtató az örök élet hite és abban a viszontlátás elköltözött kedveseinkkel. * Az emlékezést és elköltözötteink iránt érzett szeretetet a temető képe mutatja. Ez a kép azonban sokszor feledésről, nemtörődömségről beszél- Sajnos, ezt mutatják a mi temetőink is. Lapunk legutóbbi számában olvastuk : „A városi tanács dobszó utján felkérte a város lakosságát, hogy a temetőben lévő sírboltjaikat és magán sirjaikat alapos tisztogatás alá vegyék.“ Ez a néhány sor megdöbbentőig hat az emberre és egyben fájdalommal tölt el, ha csak egy kissé is gondolkozunk. f Hatóságnak, dobszónak kell figyelmeztetni az embereket, hogy ne feledjék oly hamar az elköltözötteket és szeressék őket, ha már nincsenek is közöttünk. A megemlékezés, a kegyelet hova lett az emberek szivéből ? Bizonyára ott van az most is, de a megrögzött szekszárdi szokás felejttette el velők, jiogy szeretteik sírját gondozni is kell. Nemcsak egyszer egy esztendőben, hanem egész éven keresztül. Mutassa meg a simák külseje is, hogy nem tudunk felejteni és kegyelettel őrizzük kedves halot- taink emlékét. Mi sem fogunk örökké élni, mi is oda fogunk jutni, a mi nevünk*mellé is oda fog kerülni a „néhai“ és ha arra gondolunk, hogy a mi sírjaink se fognak kilátszani a gazból, mert nem érnek rá a hozzánk tartozók azt néha felhantolni, egy kis virággal behinteni, bizony összeszorul a szivünk. A keresztények és pogányok egyaránt a legrégibb időktől nagy tiszteletben tartották halottaikat. Most is él ez a szép szokás és sok helyen csodálatosan szép temetők tanuskod* nak erről. Mint féltve őrzött parkot tartják és gondozzák a temetőt, ahova A MÉLYEN TISZTELT KÖZÖNSÉGHEZ! As idei nyáron a termési kilátások a legszebb reményekre jogosítottak. Igen élénk üzletmenet reményében cégünk szokatlan nagy mennyiséget biztosított magának leghirnevesebb bel- és külföldi gyártmánya vásznak, szőnyegek, lópokrócok és mindennemű őszi és téli árakból. Bemónyeink a jó termésre — sajnos nem valésnltak meg, azonban az akkori olcsó árakon történt nagyaranyi kötéseink folytán most abban a kedvező helyzetben vagyunk, hogy az időközben beállott húsz százalékos áremelkedés dacara az árukat még a régi jutányos árakon birjuz. A tisztelt közönség majdnem egy évszázadon át cégünk iránt tannsitolt megtisztelő bizalmát azzal óhajtjuk most meghálálni, hogy az összes áricikkeinket a Kiváló tisztelettel drágulás előtti jutányos árakon szolgáljak ki. PfNIÍt70l' Iftotnf Ét Flfíl Bátorkodnak a t. közönségnek ajánlani, hogy ezen rendkívüli alkalmat felhasználva szükség- rni l 홫« i a letét — mig nagy kószletéink együtt vannak — áruházunkban fedezni szíveskedjék. ° iVrégibb divatórufiáz^ 8
