Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-09-10 / 37. szám

IX. évfolyam.

Egyesszamar^aöfilier

Szekszárd, 1927 szeptember 10

37. szám.

SiericWztSséfl és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.

Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér.

Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona)» egész évre 8 pengő (100.000 K).

Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.

Vármegyei Leventeverseny Szekszárdim.

Soha annyi ünnep, mint napjainkban. A legkisebb alkalmat is megragadjak, hogy as ünnepség fáklyáját meggyujtauk. S mégis akármeny- nyi az ünnep, agy érezzük, hogy nem hiába vannak ezek a fáklya- gyújtások, szükséges a jelen szomorúságába bevilágítani, ho’gy ezen ünnepségek melegénél össze dobbanjon a szivünk, fogadalomba zengjen fel érzésünk és az ünnepségek felcsapó lángjai átvilágítsanak a trianoni zord határokon, hirt adjanak a rabságban szenvedő magyarságnak, hogy élünk és élni akarunk.

Ennek az élni akarásnak és az elrabolbatatlan életnek egy gyönyörű megnyilatkozása volt szeptember hó 4-én Szekszárdon, amikor Tolnavármegye leventéi összegyűltek, hogy lássák felemelkedni az újonnan megszentelt zászlójukat, s hogy becsületes mérkőzéssel igyekezzenek a hivatásának útjára bocsájtott zászlót elnyerni, otthonukba vinni.

A lezajlott ünnepségnek nemcsak külső szinpompája, de lelki tartalmának hatása alatt is állunk, amikor e sorokat papírra vetjük, amikor meg- rögzitjük e nap eseményeit, hogy sajnálhassák azok, akik tehették volna és nem jöttek el és azok, akik nem jöhettek el, de sóvárogtak látni és hallani és most várják, hogy a holt betűk beszéljék el nekik mindazt a fenségeset, lélekemelőt és szebb jövőt biztosító eseményeket, amelyek Szekszárdon leperegtek.

Nagyarányú és hatalmas volt ez az ünnepség. Nemcsak azért, mert a leventéknek hatalmas délceg csapatja jött össze, de mert a mérkőzéseket oly óriási tömeg nézte végig, amelyből azt következtethetjük, hogy vármegyénk lakói megértették, át- érezték, hogy mit jelent ennek az országnak a „levente“ szó.

A zászlóanya gyönyörű, szivünket megkapó, vérünket felkorbácsoló lelkesítő szavai, az igazságügyminiszter férfias kijelentései, a különböző felekezetek papjainak áldást hirdető szavai, a megyei testnevelési bizottság elnökének buzdításai, reméljük, hogy nem röppentek el nyomtalanul a le- nyugvó nappal. Hisszük, hogy azok bekopogtatnak, érzést fakasztanak, lángot gyújtanak sokszor elszigetelten álló palotákban és gyakran a meg nem értés ellenszenvével eltorlaszoit kunyhókban is. És ekkor útjára lép a „szebb jövő“. Mert amit ifjaink mutattak, amit a testnevelési bizottságok vezetői a legkisebb oktatóig kifejtettek, az a lelkesedés, amivel ezt a megyei versenyt a rendezőség összehozta, az az átalakulás, amelyen fiainknak lelke és teste egyaránt átment, amióta az „Istenért, Királyért,

Hazáért“, jelszóval diszitett zászlók alatt sorakoztak, mindmegannyi biztosíték arra, hogyha a leventeintéz- méoy gyönyörű gondolatát e szűk hazában mindenki megérti és ha ezért a gondolatért lelki, szellemi és anyagi áldozatot hozni kötelességének ismeri, akkor, ha lassan is, de biztosan, visszatarthatatlanul, diadalmasan közeleg a szebb jövő, amelyért e csonka hazában és azon tnl, milliók és milliók imája száll fel mindennap az igazság trónusához, a büntetéseket kimérd, a szenvedéseket és megtérést meglátó Mindenhatóhoz.

*

* *

A leventék érkezése.

Pénteken este érkezett vonattal, zeneszóval a leventék egyrésze, másrésze pedig szombaton reggel vonattal és kocsikkal.

A pénteken este érkező leventéket a vármegyei testnevelési bizottság Taubler Gyula testnevelési felügyelő vezetésével, a szekszárdi leventeoktatók és a szekszárdi cserkészek csapata fogadták.

Felvonulások és mérkőzések.

Szombaton kora reggel kürtök har- santak fel, fél 8 órakor pedig megkezdődött a leventék szép délceg csapatainak zenés felvonulása a sportpálya mellett elterülő mezőre, ahova a gyülekezési hely volt kijelölve. 8 óra után megkezdődött a Szekszárd város által nagy áldozatkészséggel és igen kiválóan megépített sportpályára való felvonulás.

A felvonuló csapatok magatartásán meglátszott, hogy egy szép viadalra, a győzelem reményével, lelkesedéssel jöttek ide és csak meglepetést okozott mindenkinek, hogy eme felvonuló délceg csapatok közül épeü az, amelyiknek felvonulása egyike volt a legimpozánsabbnak, a viadalból nem vette ki a részét valamelyes vélt sérelem miatt. Senki sem helyeselte, de mi sem tudjuk elhallgatni a duna- földvári csapat eme magatartását, mert ebből az eljárásból épen annak a hiányát láttuk, amire a leventék csapatnának legnagyobb szüksége van, a vasfegyelemre és áldozatkészségre. De itt haDgot adunk annak a felfogásunknak is, hogy a versenyt bíráló bizottságnak a legnagyobb szakértelemmel és elfogulatlansággal kell mindig eljárnia az eredmények megállapításánál, nehogy az egyes .leventecsapatoknál ítéleteiből sérelmek és vélt igazságtalanságok fakadhassanak. A legnagyobb elismeréssel emlékezhetünk meg e helyütt a vármegyei versenyszámoknál tapasztalt szakszerű és rendkívül figyelmes döntésekért, amelyek általában az

összes leventecsapatoknál a teljes megelégedést váltották ki.

Elömérkőzések.

A verseny hatalmas atlétikai műsorának programmszerü gyors és nagy szakértelemmel való lebonyolításában kiváló része volt Náday Jenőnek, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkárának és Haypál Benő budapesti testnevelési tanárnak, akik a vármegyei testnevelési bizottság felkérésére készséggel vállaltak szerepet a verseny intézóségében és az atlétikai versenyszámok lebonyolításában.

A szombaton délelőtt megkezdődött elő- és részben döntő mérkőzésekből már megállapítható volt, hogy a város és nagyközségek versenyéből BoDyhád kerül ki győztesnek. A kisközségek délutáni versenyéből pedig, bogy Decs erősen vezet. A mindvégig érdekes verseny fél hatkor végződött. A csapatok szállásaikra vonultak és megvacsoráztak, hogy a zászlóanya tiszteletére adandó Bzare- nádon a kellő időben megjelenhessenek.

A szerenád.

Este nyolc óra után a város minden részéből a vármegyeház elé sietett a közönség, hogy láthassa a leventék tisztelgő felvonulását és hallhassa a zászióanya köszöntését. Fél kilenckor indult meg a gyönyörű látványosságot nyújtó lampionos, zenés levente felvonulás. Amikor minden csapat elfoglalta helyét, felcsendült a Szekszárdi Dalárda finoman előadott köszöntő dala, amelyet dr. Gauser Rezső tanított be és vezetett. A kisszékelyi és szakályi egyesített levente-zenekar érzésteli játéka után szentmiklósi és óvári Pongrácz Lajos gyógyszerész a Bátaszéki Levente Egyesület elnöke hatalmas megkapó beszédben üdvözölte a zászlóanyát, többek közt a következőket mondván:

Pongrácz Lajos beszéde.

Ma Trianon után hét évvel a megalázások, a megpróbáltatások által megacélosodott nemzeti erények kezdenek az elmúlt évek szinte apatikus közönyéből ifjúságunk lelkében njra kisarjadzani, kibontakozni s ha engedjük azokat hatni, érvényesülni, ha bölcs irányítással a helyes útra tereljük, ha szeretettel élesztgetjük, úgy erős a hitem éa meggyőződésem, hogy százszor is földre teperhetben nünket a balsors, a nemzeti érzés mindig újra és újra a magasba emel.

Tolnavármégye levente ifjúsága azzal az elhatározással jött ma ide, hogy okulva a múltak tragikus hibáin, tanúságot tegyen nemzeti érzéséről, tanúságot tegyen élni akarásáról s arról a határtalan tettre kézségről, amellyel a szebb jövő kivívásában részt akar venni, tanúságot tegyen arról, hogy tudatában van felelősségének s azoknak a kötelességeknek, amellyel imádott hazájának tartozik s dacos elszántsággal, minden alkalmat megragad, hogy komoly, céltudatos munkával, békés törekvésekkel, de ha kell, élete árán is visszaszerezze régi határainkat.

S mi úgy érezzük, hogy ebből a nagy nemzeti munkából, a nagy feladatok megoldásának ebből a szent munkájából fokozottabb mértékben vesszük és vehetjük ki részünket, hogy ha egy olyan vezér szeretetteljes támogatására, kipróbált vezetésére számíthatunk, mint szeretett alispánunk neje, Nagyságos Asszonyunk, akinek cselekedetein mindenütt átragyogni látjuk országunk jobb sorsáért, hazája boldogulásáért minden áldozatra kész tiszta hon- leányi lelkületűt.

Egy uj gyönyörű jövő előjelét, küzdeiemteljes munkánk nagy segítségét, nagy nyereségét érezzük abban, hogy Nagyságos Asszonyunk nemes elhatározással eleget tett mindannyiunk leghőbb óhajtásának s Tolna vármegye közönsége által felajánlott vándorzászló zásslóanyai tisztségét elvállalói kegyeskedett.

Mi ezt a nemes elhatározást azzal viszonozzuk, hogy azoknak a eszméknek megvalósításáért, melyeket ez a zászló kifejez, képvisel, lángoló fanatizmussal, törhetetlen energiával, áldozatkész elszántsággal utolsó csepp vérünkig küzdeni fogunk addig, mig az integer * Magyarországot vissza nem szerezzük.

Azért jöttünk ma ide, hogy erról itt ünnepélyes fogadalmat tegyünk s ezen fogadalmunk és ígéretünk kapcsán biztosítsak Nagyságos Asszonyunkat határtalan bizalmunkról, nem lankadó szeretetünk és ragaszkodásunkról.

Az alispán válasza.

A szónoki készséggel előadott beszéd végeztével hatalmas éljen zúgott fel, percekig tüntetett az összegyűlt nagyszámú közönség a zászlóanya mellett. A kisszékelyi zenekar kuruc dalai után Szévald Oszkár alispánunk köszönte meg felesége nevében a leventéknek Pongrácz Lajos által meg- kapóan tolmácsolt üdvözlését és a megyeház oszlopcsarnokának középső ablakából a következő magas szárnyalása beszédet mondotta:

Szives figyelmüket úgy a feleségem, mint a magam részéről is hálásan köszönöm. Mélyen -meghatott bennünket a gyönyörű szerenád, a pompás ének és zene hangjai, melyekben a magyar sors fájdalma zokogott fel, de egyben a bizakodó jövő reménye