Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-09-10 / 37. szám

IX. évfolyam. Egyesszamar^aöfilier Szekszárd, 1927 szeptember 10 37. szám. SiericWztSséfl és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona)» egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Vármegyei Leventeverseny Szekszárdim. Soha annyi ünnep, mint napjaink­ban. A legkisebb alkalmat is meg­ragadjak, hogy as ünnepség fáklyá­ját meggyujtauk. S mégis akármeny- nyi az ünnep, agy érezzük, hogy nem hiába vannak ezek a fáklya- gyújtások, szükséges a jelen szomo­rúságába bevilágítani, ho’gy ezen ün­nepségek melegénél össze dobbanjon a szivünk, fogadalomba zengjen fel érzésünk és az ünnepségek felcsapó lángjai átvilágítsanak a trianoni zord határokon, hirt adjanak a rabságban szenvedő magyarságnak, hogy élünk és élni akarunk. Ennek az élni akarásnak és az elrabolbatatlan életnek egy gyönyörű megnyilatkozása volt szeptember hó 4-én Szekszárdon, amikor Tolnavár­megye leventéi összegyűltek, hogy lássák felemelkedni az újonnan meg­szentelt zászlójukat, s hogy becsüle­tes mérkőzéssel igyekezzenek a hiva­tásának útjára bocsájtott zászlót el­nyerni, otthonukba vinni. A lezajlott ünnepségnek nemcsak külső szinpompája, de lelki tartal­mának hatása alatt is állunk, amikor e sorokat papírra vetjük, amikor meg- rögzitjük e nap eseményeit, hogy sajnálhassák azok, akik tehették volna és nem jöttek el és azok, akik nem jöhettek el, de sóvárogtak látni és hallani és most várják, hogy a holt betűk beszéljék el nekik mindazt a fenségeset, lélekemelőt és szebb jövőt biztosító eseményeket, amelyek Szek­szárdon leperegtek. Nagyarányú és hatalmas volt ez az ünnepség. Nemcsak azért, mert a leventéknek hatalmas délceg csa­patja jött össze, de mert a mérkőzé­seket oly óriási tömeg nézte végig, amelyből azt következtethetjük, hogy vármegyénk lakói megértették, át- érezték, hogy mit jelent ennek az országnak a „levente“ szó. A zászlóanya gyönyörű, szivünket megkapó, vérünket felkorbácsoló lel­kesítő szavai, az igazságügyminiszter férfias kijelentései, a különböző fele­kezetek papjainak áldást hirdető sza­vai, a megyei testnevelési bizottság elnökének buzdításai, reméljük, hogy nem röppentek el nyomtalanul a le- nyugvó nappal. Hisszük, hogy azok bekopogtatnak, érzést fakasztanak, lángot gyújtanak sokszor elszigetelten álló palotákban és gyakran a meg nem értés ellenszenvével eltorlaszoit kunyhókban is. És ekkor útjára lép a „szebb jövő“. Mert amit ifjaink mutattak, amit a testnevelési bizott­ságok vezetői a legkisebb oktatóig kifejtettek, az a lelkesedés, amivel ezt a megyei versenyt a rendezőség összehozta, az az átalakulás, amelyen fiainknak lelke és teste egyaránt át­ment, amióta az „Istenért, Királyért, Hazáért“, jelszóval diszitett zászlók alatt sorakoztak, mindmegannyi biz­tosíték arra, hogyha a leventeintéz- méoy gyönyörű gondolatát e szűk hazában mindenki megérti és ha ezért a gondolatért lelki, szellemi és anyagi áldozatot hozni kötelességének ismeri, akkor, ha lassan is, de biztosan, visszatarthatatlanul, diadalmasan kö­zeleg a szebb jövő, amelyért e csonka hazában és azon tnl, milliók és mil­liók imája száll fel mindennap az igazság trónusához, a büntetéseket kimérd, a szenvedéseket és megté­rést meglátó Mindenhatóhoz. * * * A leventék érkezése. Pénteken este érkezett vonattal, zeneszóval a leventék egyrésze, más­része pedig szombaton reggel vonat­tal és kocsikkal. A pénteken este érkező leventéket a vármegyei testnevelési bizottság Taubler Gyula testnevelési felügyelő vezetésével, a szekszárdi leventeokta­tók és a szekszárdi cserkészek csa­pata fogadták. Felvonulások és mérkőzések. Szombaton kora reggel kürtök har- santak fel, fél 8 órakor pedig meg­kezdődött a leventék szép délceg csapatainak zenés felvonulása a sport­pálya mellett elterülő mezőre, ahova a gyülekezési hely volt kijelölve. 8 óra után megkezdődött a Szekszárd város által nagy áldozatkészséggel és igen kiválóan megépített sportpályára való felvonulás. A felvonuló csapatok magatartásán meglátszott, hogy egy szép viadalra, a győzelem reményével, lelkesedéssel jöttek ide és csak meglepetést oko­zott mindenkinek, hogy eme felvonuló délceg csapatok közül épeü az, ame­lyiknek felvonulása egyike volt a legimpozánsabbnak, a viadalból nem vette ki a részét valamelyes vélt sérelem miatt. Senki sem helyeselte, de mi sem tudjuk elhallgatni a duna- földvári csapat eme magatartását, mert ebből az eljárásból épen annak a hiányát láttuk, amire a leventék csapatnának legnagyobb szüksége van, a vasfegyelemre és áldozatkész­ségre. De itt haDgot adunk annak a felfogásunknak is, hogy a versenyt bíráló bizottságnak a legnagyobb szakértelemmel és elfogulatlansággal kell mindig eljárnia az eredmények megállapításánál, nehogy az egyes .leventecsapatoknál ítéleteiből sérel­mek és vélt igazságtalanságok fakad­hassanak. A legnagyobb elismeréssel emlékezhetünk meg e helyütt a vár­megyei versenyszámoknál tapasztalt szakszerű és rendkívül figyelmes döntésekért, amelyek általában az összes leventecsapatoknál a teljes megelégedést váltották ki. Elömérkőzések. A verseny hatalmas atlétikai mű­sorának programmszerü gyors és nagy szakértelemmel való lebonyolí­tásában kiváló része volt Náday Jenő­nek, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkárának és Haypál Benő buda­pesti testnevelési tanárnak, akik a vármegyei testnevelési bizottság fel­kérésére készséggel vállaltak szerepet a verseny intézóségében és az atlé­tikai versenyszámok lebonyolításában. A szombaton délelőtt megkezdődött elő- és részben döntő mérkőzésekből már megállapítható volt, hogy a vá­ros és nagyközségek versenyéből BoDyhád kerül ki győztesnek. A kisközségek délutáni versenyéből pedig, bogy Decs erősen vezet. A mindvégig érdekes verseny fél hatkor végződött. A csapatok szállásaikra vonultak és megvacsoráztak, hogy a zászlóanya tiszteletére adandó Bzare- nádon a kellő időben megjelenhes­senek. A szerenád. Este nyolc óra után a város min­den részéből a vármegyeház elé sie­tett a közönség, hogy láthassa a le­venték tisztelgő felvonulását és hall­hassa a zászióanya köszöntését. Fél kilenckor indult meg a gyönyörű látványosságot nyújtó lampionos, ze­nés levente felvonulás. Amikor min­den csapat elfoglalta helyét, felcsen­dült a Szekszárdi Dalárda finoman előadott köszöntő dala, amelyet dr. Gauser Rezső tanított be és vezetett. A kisszékelyi és szakályi egyesített levente-zenekar érzésteli játéka után szentmiklósi és óvári Pongrácz Lajos gyógyszerész a Bátaszéki Levente Egyesület elnöke hatalmas megkapó beszédben üdvözölte a zászlóanyát, többek közt a következőket mondván: Pongrácz Lajos beszéde. Ma Trianon után hét évvel a meg­alázások, a megpróbáltatások által megacélosodott nemzeti erények kez­denek az elmúlt évek szinte apatikus közönyéből ifjúságunk lelkében njra kisarjadzani, kibontakozni s ha en­gedjük azokat hatni, érvényesülni, ha bölcs irányítással a helyes útra tereljük, ha szeretettel élesztgetjük, úgy erős a hitem éa meggyőződésem, hogy százszor is földre teperhetben nünket a balsors, a nemzeti érzés mindig újra és újra a magasba emel. Tolnavármégye levente ifjúsága az­zal az elhatározással jött ma ide, hogy okulva a múltak tragikus hi­báin, tanúságot tegyen nemzeti érzé­séről, tanúságot tegyen élni akarásá­ról s arról a határtalan tettre kéz­ségről, amellyel a szebb jövő kiví­vásában részt akar venni, tanúságot tegyen arról, hogy tudatában van felelősségének s azoknak a köteles­ségeknek, amellyel imádott hazájá­nak tartozik s dacos elszántsággal, minden alkalmat megragad, hogy ko­moly, céltudatos munkával, békés törekvésekkel, de ha kell, élete árán is visszaszerezze régi határainkat. S mi úgy érezzük, hogy ebből a nagy nemzeti munkából, a nagy fel­adatok megoldásának ebből a szent munkájából fokozottabb mértékben vesszük és vehetjük ki részünket, hogy ha egy olyan vezér szeretet­teljes támogatására, kipróbált veze­tésére számíthatunk, mint szeretett alispánunk neje, Nagyságos Asszo­nyunk, akinek cselekedetein min­denütt átragyogni látjuk országunk jobb sorsáért, hazája boldogulásáért minden áldozatra kész tiszta hon- leányi lelkületűt. Egy uj gyönyörű jövő előjelét, küzdeiemteljes munkánk nagy segít­ségét, nagy nyereségét érezzük ab­ban, hogy Nagyságos Asszonyunk nemes elhatározással eleget tett mind­annyiunk leghőbb óhajtásának s Tolna vármegye közönsége által felajánlott vándorzászló zásslóanyai tisztségét elvállalói kegyeskedett. Mi ezt a nemes elhatározást azzal viszonozzuk, hogy azoknak a esz­méknek megvalósításáért, melyeket ez a zászló kifejez, képvisel, lángoló fanatizmussal, törhetetlen energiával, áldozatkész elszántsággal utolsó csepp vérünkig küzdeni fogunk addig, mig az integer * Magyarországot vissza nem szerezzük. Azért jöttünk ma ide, hogy erról itt ünnepélyes fogadalmat tegyünk s ezen fogadalmunk és ígéretünk kap­csán biztosítsak Nagyságos Asszo­nyunkat határtalan bizalmunkról, nem lankadó szeretetünk és ragaszkodá­sunkról. Az alispán válasza. A szónoki készséggel előadott be­széd végeztével hatalmas éljen zúgott fel, percekig tüntetett az összegyűlt nagyszámú közönség a zászlóanya mellett. A kisszékelyi zenekar kuruc dalai után Szévald Oszkár alispánunk köszönte meg felesége nevében a le­ventéknek Pongrácz Lajos által meg- kapóan tolmácsolt üdvözlését és a megyeház oszlopcsarnokának középső ablakából a következő magas szár­nyalása beszédet mondotta: Szives figyelmüket úgy a feleségem, mint a magam részéről is hálásan köszönöm. Mélyen -meghatott bennün­ket a gyönyörű szerenád, a pompás ének és zene hangjai, melyekben a magyar sors fájdalma zokogott fel, de egyben a bizakodó jövő reménye

Next

/
Thumbnails
Contents