Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-29 / 5. szám

Egyes szám ára 20 fillér.

KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

IX. évfolyam.

Szekszárd, 1927 január 29

5. szám.

Snrkesstfoéo és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épQletében.

Tdelonszáns 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér.

EiMcetési dii félévre 4 pengő (50000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K).

Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter sréles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezeti reklám- eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.

Uj kárház ?

Huzamosabb ideje távol és közéleti mozgalmainktól kikspcso'ódva, •Bak most, több heti késedelemmel ♦Ivastí.m a „Tolnamegyei Újságu •ba», hogy a szekszárdi „Ferenc köz- kórház* kitelep lésének épen nem -uj eszméje ismét felütötte fejét s hagy jóakaró lelkek azt mindjárt a temetőbe akarják kikvártélyozni (? S rádupláz erre a fővárosi lapok ogy hírtcskéje, mely szerint már mi- zúzterileg vezetett képviselődepatáció is járt ezen ügyben a népjóléti miniszternél, sót bizonyos igereteket is kapott ? I

Kerékkö*ősködni nem szoktam és egyetlen vármegyei közkór hazunk minél magasabb színvonalát oly fontos ás elsőrendű közérdeknek tartom, hogy annak emelésére semmi* nemű, még oly súlyosnak látszó, de kellően, indokolt áldozattól sem szabad — szerintem —visszariadnunk. Szinte magától tolakodik azonban M a fennjelzeü cikkben is igen találóan fejtegetett kérdés, vájjon szűk- séges, okos dolog-e s megfelel e a joggal követelhető, szeretett képviselőnk által is e lap hasábjain hangsúlyozott takarékosság elveinek, a vsak épen most több milliárd ko- róna költséggel renovált és talpraállított közkórházat lekicsinylőén fél- rerúg ni s a drága nj beruházások kétségtelen értékeit az ablakon kidobott pénzzé devalválni azért, hogy "egyszerű, talán kissé ósdi, de tisztes külsejű kórházunkat esetleg moder nebb színezetű, cifrábban ható, de sem feltétlenül jobb teljesítményű 'épületcsoporttal cseréljük ki f —Az i. n. „puoilton-rendszer* ugyanis '(helyesebben „blokk rendszer*, mert hiszen az igazi, eredeti „'pavilion- lendszert“ már régen kivégezte a tapasztalat), még nem biztosíték egy kórház magasabbértéküségére, amire sok példát hozhatnék fel; az épület végre is csak külső keret, a lényeg a keretben levő kép, a kórházban működő orvosi tudás, amelynek hasznos támogatója agyán az épület célszerűbb beosztása, de nem megteremtője; a rossz épület — igaz — akadályozhatja a tudás teljes kifejtését es kedvet szegheti sz orvosnak, de ilyennek régi kórházépületünk a legnagyobb rosszakarattal sem mondható 1?

De nem ismervén az ügy igazi mozgató erőit és közvetlen szemlélet hiányában most nem áilván módomban hivatalosan belepillanthatni a kérdés mélye és hátterébe : nem akarok felületesen ítélni, magát a kitelepítést — elvileg — helytálló gondolatnak is el tadom képzelni s így a kérdés ezen részét ezúttal nem kívánom behatóbban érinteni.

Jól ismerem azonban az újvárosi temetőket, agy az újat, mint a regit; az uj, mely je enleg a felső városfel tulajüonbépeni (tényleges) temetője, talon a legszárnyalóbb fantáziák előtt

sem jön számításba a így erre egy szót sem vesztegetek ; a regire nézve azonban, melyet az újságcikk is em lit, ■» ötelességemnek érzem kijelenteni, hogy azt közkórház c-ljeira igénybe venni akarni, nemcsak hiányos megfontolása szándéknak, de szinte abszurdumnak kell tartanom és pedig többfele okból.

Az első az, hogy az ingyen átengedendő temető pótlására a város által megszerzendő uj temetőterület, azon a vidéken, csak drága szőlőterületek megvásárlásával vo n» biztosítható, ez pedig igen költséges dolog lévén, a sírhelyeknek termé szetszerüleg ehhez igazodó árát igen megdrágíthatná.

Figyelmet érdemel az is, hogy az a régi temető nemcsak harminc éve, de még most sincs lezárva, abba — bár szórványosabban — még most is temetkeznek, különösen a családi sírboltokba; esekben egészen vagy még relatív friss halottak alasszak örök álmukat; ezek nem ösezekotor ható s közös .sirgödörbe szórható, névtelen, rokontalan enyészetmarad ványok, hanem mindenesetre még kegyeletre igényt tartó elköltözőitek, akik részére, ilyen kényszerktlakol- tatás esetén, a hozzátartozóknak aj kvártélyról kellene gondoskodniok. Hogy pedig mit jelentene, ha az egyéb közterhektől eléggé nyomott lakosság nagy részét, most hirtelen, váratlanul és valóban feleslegesen exhumálást, hullaszállítóéi és uj sírból tépitési költségekre kényszerítő- nék, az könnyen kiszámítható. Esetleg magánjogi perekbe is sodorhatná a várost, melyek folytán arra kényszerülhetne, hogy kárpótlásul ő tar főzzék mindent fedezni l ?

De alkalmatlan terület volna ez fekvése miatt is és pedig agy épi tés- technikai, mint közegészségügyi szempontból. Építeni ezen az egyenetlen, meredek hegyoldalon, amely 2—3 méter mélységig rendszertelenül szétszórt sírboltokkal is meg van szaggatva, oly nagy planirozó s egyéb föld- és bontómunkát igényelne s ez oly óriási éá felesleges költség több lettel járna, amit a tervkészítésből esetleg jövedelemhez jutó tervező papirosa megbirhat agyán, de a komolyan építkezni is akaró hatóságok pénzalapja és felelőssége semmi- esetre sem! Az épületcsuszaml&sok eshetőségeire is szabad gondolni ily meredek területen.

Közegészségügyi szempontbólpe dig nem szabad elfeledni, hogy elő szőr: a jóval több, mint száz év óta egész napjainkig temetkezésre használt (sőt sűrűén kihasznált) s joggal fertőzöttnek tekinthető talajon építkezni, oda nagyszabású, draga közintézetet elhelyezni a lehető leg szerencsétlenebb, könnyelmű s fel tét,- levül igen aggályos gondolat; másodszor, ha már a varos levegője tisztaságának biztosítására a kórha zat kite epitenők, azt — Szekszárd uralkodó, észak-déli iránya széljárása

mellett — csakis a déli periphariára lehet kivinni, de nem az északi vé gére, ahonnét a széláramlatok a kórház relativ romlott levegőjét az egész városon szétterítenék és végig söpre- nék; ma csak a város legdélibb ne gyede részesül ebben s igy a tervezett változás e szempontból rosszab hodást jelentene; végül harmadszor figyelembe veendő, hogy a régi temető helyén épített kórház dúsan fertőződő talajfelszínén felgyülemlő, vagy végigfutó és ott kétségkívül erősen szennyeződő csapadékvizek azon a meredeken mind a telket szegélyező Rákóczi-utca nyugati házsora és telkeinek a nyakába szaladnának vagy oda szivárognának és igy ezen házsor egészségügyi érdekeit igen aggályos mérvben vészé lyeztethetnék, hacsak nem terveznék ezen egész házsor kisajátítását, ami viszont a befektetés költségeit egy újabb, nagy holt tőkével növelné.

A terv tehát több. vonatkozásban is egészségügyi érdekekbe ütközik

Mintegy 20—25 éve merült fel Utoljára komolyan a kórház kitelepítésének eszméje ; az akkori tényezők megértették á fennemlitett szempontokat és nem is gondoltak másra, mint hogy a város déli végén (az alsó temetővel szemben, a csatári torok körű ) szerezzenek e célra telket ; a tulajdonosokat azonban agy megszállta a telekspeku'áoió telhetetlen ördöge, hogy e miatt — dacára az akkor olcsó építési viszonyoknak

— az egész tervet elejtették. Egyébként akkor is blokk-rendszerű, vagyis egyes osztályokat, illetőleg több kórtermet felölelő, különálló, loggiás épületekre széttagolt és kert ben elhelyezett kórháztelepről volt szó. Kétségtelen, hogy a kórház bygie- niája, adminisztrációja s a .helyes betegápolás és tetszetősség szempontjából ez a rendszer igen sok előnnyel bir, azonban természetesen sokkal drágább építkezési mód, mint az egy tető ala s esetleg több emeletbe tömörített, régibb, u. n. „Klastrom- vagy kaszárnya szeiü“ kórházépítés. Nem lehet éidektelen ezen különbségre részletesebben rámatatni A 25—30 ev előtti, olcsóbb építési viszonyok mellett ilyen régi rendszerű kórház létesítésének önköltségei —■ átlagban elosztva — ágy an kint legfeljebb ezer forintra rágtak, míg blokkreDdszerü építésnél egy ágy kétezer kétezerötszáz forintba ke- rti't. így pl. a budai Uj Szent János kórház (»mely annak idején a fővaros

— addig — legdrágábban épült kór h»za volt, noha kivételesen kedvező időkben, a milleniuin utáni nagy1 ép.tasi * Krach*, a Holzspach— Weissenbucher cég bukaea id jóa készült) nuyankint —agy emlékszem

— 2600 for ntot igényelt. Vagyis egy regi rendszerű száz ágyas kór- hazépllet mintegy százezer forintból, volareodezeiü p-dig kétsz-zöivenezer forintból, azaz kétszázezer, illetőleg ötszázezer aranykoronából volt

kiállítható. Olyasmit hallok, hogy a kitelepítendő aj kórház költségeit a tervezők mintegy húsz milliárd papír koronára irányozzák elő. Ha a fen »jelzett, helytálló adatokból kiindul va figyelembe vesszük, hogy as építkezés ma legalább is a duplá- /tída kerül, vagyis, hogy égy pavilon - rendszerű kórház épitése ágyankint mintegy hetven millió papirkoro- nát igényelne, agy világos, hogy a húsz milliárd semmiesetre sem tekinthető reális előirányzatnak z vagy jóval többe kerülne az uj kór- biz, vagy item kapnánk e pénzért ilyen nagy ágyszámu, hanem csak sokkal kisebb b ifogadóképességü kórházat Az utóbbi eset p-dig — *. megyéből mindjobban idekonc^ntrá- léió betegforgalmat és egyre fokozódö ágysztkségletet tekintve — nem fejlődés, hanem szomora visszafejlődés volna 1 Igaz, hogy a terv agy szól, hogy a régi kórházépület kizárólag elmegyógyintézetté alakulna át é« csupán a belgyógyászati és áebéezeti osztályok részére létesülne az aj épület, amely esetben kisebb ágyszám is megtenné, anélkül, hogy összezsugorodásról lehetne beszélni.

(Legfeljebb alacsonyabb orvosfize- tésü és ápolásdiju, másodosztály« — kisebb — kórházzá degradálódnék az nj osztályozás , értelmében 1?) Ez helytállónak hangzik az első pillanatra. '

De orvosi és egészségügy i szemmel nézve, ezen elgondolásban uj abszurdumot kell látnom: Ha már agyáéin egyáltalában kitelepítés jön szóba, ngy elsősorban épen az elmegyógyintézet volna kitelepítendő, nem pedig a többi osztályok. Nemcsak azért, mert a ma százötven, de akkor négyszáz főnyi elmebeteg gyukrone kellemetlen lármája és zajongása » környező utcák lakosságának nyugalmát háborgatja s az emberek önző türelmetlensége folytán a sajaálatra- méitó szerencsétlenek ízléstelen gúny és szidalmak céltáblájává lesznek, hanem főleg éB elsősorban azért, mert a rendszerint hosszas, gyakran évek, sőt egész életükre terjedő ápolást igénylő elmebetegek sokkat inkább rászorulnak arra, hogy a város közepebői, izgatóbb környezetéből kiemelve, valahová a szabadba , tisztább, jobb levegőbe, |a természet nyugodt ölébe helyezzük őket, mint a rövndebb tartama ápolásra utalt, többnyire napok, legfeljebb hetek é<* csak kivételesen hónapok alatt gyógyuló belgyógyászati és sebészeti betegek.

Az utolsó tizenöt év folyamán városunkat két súlyos károsodás is érte egészségügyi intézmények terén: & háború előtt eih&tarozoit, jói és körültekintően megtervezett, negyven ágyas járványkórház építésének a meg nem értő mimsztenum részéről megtagadott jóváhagyasa és a készem j ölünkbe halott, ertekes Wolf-féle - alapítványnak, illetőleg Tüdőbeteg szanatórium és foglalkoztató inté-