Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-13 / 33. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1927 augusztus 13. {Tröíépékí évi karbantartását és szakszert! javítását vállalom I Sommer mechanllms | Szekszárd. \ Mindenféle írógépekhez kellékek és alkatrészek beszerezhetők. nak olyanok, akik kielégitően gazdái - kodnak. A legnagyobb részük tőke, gazdasági eszköz és trágya hiányában csak küzd a gazdálkodással és még az évi haszonbért sem tudják megfizetni, éppen ezért nem sok remény van arra, hogy földjeiket véglegesen meg tudják tartani. A törvényhatósági utakon lehengereltetek 7 8 km. A paks—németkéri közút 2—11 km. szakasza — km. kivételével, a szekszárd—simon - tornyai th. közút 12 8—23 km. közötti szakasza — 3 km. kivételével — befejeztetett. A hő gyász—dombóvári közút 12 5—28 260 km. közötti szakasza, a döbröközi átkelési szakasz építése folyamatban van. A ko- csola—szakcsi közút 0‘7—2 890 km. kiépítése folytattatott. Folyik a duna- földvár—dunakömlődi közút 9—13 km. közötti szakaszának megépítése. A budapest—eszéki állami közút dunaföldvári átkelési szakaszának kiskocka-kőburkolattal való átépítése 90 százalékban befejezést nyert. Folyamatban van az államépitészeti hivatal vezetése alatt Tamásiban, Deesen, Zombán egy-egy emeletes községház, Bonyhádon adóhivatal és főszolgabírói hivatal építése. A hivatal ellenőrzése mellett épült a szent- andrási, görbői, tamási szőlőhegyi, faddi elemi iskola és a madocsai uj hajóállomási felvételi épület és kikötő. A népoktatás fejezetében az alis pán megemlékszik a tanfelügyelőség vezetésében beállott változásról. A vallás és közoktatásügyi miniszter Bárdos Adám tanfelügyelőt Bajára helyezte és a hivatal ügyeinek vezetésével ideiglenesen Jung Miklós kir, s. tanfelügyelőt bízta meg. A távozó kir. tanfelügyelőnek a vármegyei népoktatás fejlesztése érdekében kifejtett eredményes munkásságát és sikeres működését elismerendő, alispán javasolja, hogy érdemeit a törvényhatósági bizottság jegyzőkönyvbe foglalja. Az időszaki jelentés végül megemlékezik az elhunyt Török Béláról, a vármegye legrégibb helyettes tiszti főügyészéről, aki ezt a tisztséget 1884. évtől 1923. évig töltötte be. Papi Visolyi Ákos nagybirtokosról, Visolyi Gusztávnak, a vármegye 1865—1872 ig volt alispánjának fiáról és Gyenis István bizottsági tag Tamási és Udvari községben volt kisbirtokosról, akik érdemeit a törvény- hatósági bizottság jegyzőkönyvében fogja megörökíteni. SZABÓ JÁNOS Telefon: 120 .mérnöki irodája, Szekszárdon. Vasúti fasor 6 Y ILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés*, fürdő-, egészségügyi-, vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek, beton- és vasbeton- szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagok, villamos csillárok és árammérők szállítása. Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak — Szekszárd és vidékére -- kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavics, járdabnrkoló gránitdara. Az 1723. évi 73-lk törvénycikk és TolnavúMye. Irta: Kovách Aladár. 1827-ben, tehát épen száz évvel ezelőtt kezdték meg építeni Tolnavármegye mai székházát Siekssár*- don. A székhely és székház történetét még ezelőtt 14 évvel megírtam és*„Tolnavármegye székhelye és szék- házának története“ címen ez a „Tolnamegyei Közművelődési Egyesület“ 1913. évi évkönyvében meg is jelent. Azonban néhány érdekes éB értékes adatra csak későbben bukkantam reá s igy ezek természetesen kimaradtak. Ezek közül az egyik, a legértékesebbik épen az 1723. évi 73 ik törvénycikkel függ össze s Tolnavármegyét, mint ennek a törvénycikknek kezdeményezőjét, hogy úgy mondjam, értelmi szerzőjét tünteti fel. Azt hiszem, hogy nem lesz érdektelen, ha most, a mai székház építési kezdetének százéves évfordulója alkalmával a székhely és székház történetének ezt a kimaradt részét közlöm. Ugyanis a fent jelzett munkámban megírtam, hogy a vármegyének első székhelye és székháza Simontornyán volt s az építés céljára való helyet épen 1723 október havában szerezte meg a vármegye Lym bürg Styrum gróftól. A székház azonban ingoványos helyen épült s bele roBkadt a mocsárba, úgy, hogy gondoskodni kellett más székhelyről. — Ezt a gondoskodást és időt jelzett munkámban 1777—1780-ra tettem, amely időben a vármegye tényleg Szekszárdra helyezte át székhelyét a volt szekszárdi apátság s utóbb a „tanulmányi alap“ épületébe. Azonban a vármegye urai jóval és pedig hsrminc évvel előbb 1747-ben már Szekszárdra akarták áthelyezni a székhelyet és székházat Simontor- nyáról. Erről szólnak az alábbiak: Az időben Irauthson József gróf bécsi érsek volt a szekszárdi apát, tehát hozzá fordult a vármegye 1747 január 17 én tartott közgyűléséből a következő levéllel: „Nyilvánvaló, hogy a közgyűlések ób törvényszéki ülések tartása és közügyiratok megőrzése végett Si- montornya városban épített megyei székházunk nemcsak régiségénél, hanem a talaj erőtlenségénél fogva is, amelyen épült, lassan-lassan lesülyed és évenkénti javitása jelentékeny ősz- szeget emészt fel. De a hely nedvessége és az esőzésektől gyakran előforduló vízfolyások miatt az itt őrzött ügyiratok is veszedelemnek vannak kitéve. Tehát, hogy ezen legjelen valóbb bajtól azokat megmenthessük, a mai napon tartott közgyűlésünkben elhatároztuk, hogy teljesen uj székházat építünk. Mivel pedig Szekszárd apátsági városon kívül az 1723. évi 73. törvénycikkben kifejezett minőség szerint berendezett másikat vármegyénk kebelében nem találunk, Nagyságodat megkeressük, hogy az előrebocsátottak folytán, nevezett városnak valamely részén, idézett törvény értelméhez képest elégséges és megfelelő területet saját tisztségeivel kijelöltetni és ilykép veszedelemben forgó levéltárunkra és ettől függőleg a közbiztonságra nézve gondoskodni ne terheltessék.“ Erre az apát ur csakhamar megadta a tagadó választ Bécsben 1747 február 1-én kelt levelében: „A tekintetes vármegyének múlt január hó 17-én hozzám intézett leveléből, annak tartalmát és a szándékot, hogy az én Szekszárd apátsági városomban megyei székházat kíván építeni, megértettem. Ugyan szerencsémnek tartanám, ha valamely alkalomból a tekintetes vármegye kívánságának valami módon megfelelhetnék. Mivel pedig említett tekintetes vármegye, aki legelőször adóit alkalmat a törvény megalkotására, a törvényes igényekkel berendezett székházzal másutt el van látva Simontornya városában, a törvény rendelkezésének következéskép a vármegye követelésének semmi értelme sincs, hogy Szekszárd városban, az országút mellett fekvő helye miatt állandó elő- fogatokkal és más terhekkel városbeli lenyomott nyomorult népemnek túlterhelésével, amely végre is olyan ház építésére bizonyára költségjfize- tésére vezet, uj székházat kelljen építeni. így a tekintetes vármegye jóakaratában bízva, reményiem, hogy nem fogja rossz néven venni, ha kérelmét nem fogadhatom el és nem járulhatok hozzá.“ A vármegye azonban nem hagyta abba a dolgot, mert Simontornyán április 26 án tartott üléséből viszonválaszt küldött az apát urnák: n Jóllehet ugyan, hogy vármegyénk, Valóban művészi és modem I ■ fényképeket 5 S HÖGER ! I főhercegi udvari fényképész készít ■ SZEKSZÁRD L Széchenyi-utca 28. szám (Molnár- I féle házban) amely a törvény hozatalára alkalmat adott, itt és most székházzal el van látva, mégis annyira távol áll, hogy a törvény által igényelt tulajdonságokkal ellátott lenne, sőt inkább, mert a nyilvános közbiztonságot megillető szokásokat legkevésbé sem szolgáltatja, semmire sem érdemes. Mert nyilvánvaló, hogy a gyakori rossz időjárás és ezért a hely szerfölötti nagy nedvessége miatt levéltárunkat, amelyre a közbiztonság leginkább támaszkodik, a legalen valóbb veszedelem fenyegeti, nyilvános, hogy a közbörtönök any• nyira telve vannak vízzel, hogy az elfogott gonosztevőket — hacsak bennfulladni nem engedjük — azokban letartóztatni Bemmikép sem lehet, amiből tény és ismételten történt, hogy többen, kik szükségből az őrökkel együtt élnek, azokat vakmerőén megtámadták, az ajtót kitörték vagy a falakat átfúrták s a szökésre alkalmat találván, a köznyugalom súlyos veszedelmére büntetlenül csavarognak. Nyilvános végül, hogy Simontornyán, mint véghelyen és egyébként kisszerűén épitett ezen székház sem szükségünkre, sem kényelmünkre nem szolgál. További, ami a városiaknak ezen épületre fordítandó költségekhez való hozzájárulását és ebből fenyegető túlterhelését illeti, az nem akkora, hogy üdvös szándékunkban Uraságtok összesegitő munkáját akadályozná, mivelhogy a közügyek a magánügyeknél előbbre teendők stb. Felkéri és reményli a vármegye, hogy az apát ur a maga erejét a vármegyéjével összekapcsolva a közügyet elő fogja mozdítani. A vármegye tehát, amint láttuk, uj székhely keresésében hivatkozik ai 1723. évi 73. törvénycikkre, a szekszárdi apát ur válaszában egyenesen arra hivatkozik, hogy a vármegye adott alkalmat a törvénycikk alkotására s a vármegye pedig viszonválaszában ezt a kijelentést elfogadva, meg is erŐBiti. Már most lássuk a törvénycikk keletkezésének indító okait, amelyre nézve egy kis történelmi visszapillantást kell tennünk. A mohácsi vész előtti időben, amint nem volt á szó értelmében vett közigazgatás, épugy vármegyei székhely és székház sem létezett. Törvényileg meg volt állapítva egy-két törvénytevő vagy törvénylátó nap, amely j időre egy bizonyos helyre, amely elég alkalmas volt az ilyen célra, tömegesen beidézték a peres feleket, bűnösöket, tanukat sokszor száz számra s a törvénylátó helyen valósággal Az iskolaidényre lányoknak és fiuknak Agyneműek Fehérneműéit Cipők. — Kalapok Harisnyák PIRNITZER József és Fiai áruházában, Szekszárdon. Előírásos Intézeti kelengyéket teljesen készen kiállítunk A pamutáruk világpiaci árának emelkedése dacára MT még az eddigi olcsó árakon.
