Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-04-02 / 14. szám
IX. évfolyam. 14 szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárd, 1927 április 2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 9Z0rk83ztö$ég «ä kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér. Kifizetési dij félévre 4 pengő (50 000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). I Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir- | detés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként ! 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hir- I rovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerti. • Köz* és magánhitel.* A kitelnek egyik alapja tudvalevői a tőkeképződés, épen ezért ennek kapcsán a betétek mozgalmát kell vizsgálnunk. A koronának stabi tiaálása, az uj valutareform, párosulva a költségvetésben megnyilvánuló pénzügyi konszolidációval, kétségtelenül igen előnyösen befolyásolták a tőke- képződést és a takarékbetétek szaporodását. A pénzügyminiszter ur is megállapította ezt expozéjában. Azóta a helyzet még inkább javult, mert látjuk, hogy a budapesti 13 legnagyobb pénzintézet és a Postatakarékpénztár múlt évi február havi 127 5 millió aranykorona takarékbetét ál- ladéka egy év alatt 265‘6 millióra, vagyis több, mint 109*9 százalékkal emelkedett. A folyószámlaelhelyezé sok 329 millió aranykoronáról 520 millió aranykoronára, vagyis 192 és fél millió aranykoronával emelkedtek, az emelkedés tehát 58 6 százalék. — A takarékbetétáiladék viszo ■yitva az 1913. évi decemberi álladókhoz, múlt év februárjában a takarékbetéteknek 14'6 százalékát tette ki, ez év februárjában pedig 26*5 százalékig emelkedett A folyószámlabetétek a múlt év február végéu 44*5 százalékát, ez év február végén pedig 60*9 százalékát tették ki a békebeli, vagyis az 1913 december 31 iki állapotnak. Ez mutatja azt a kedvező eredményt, amely a takarékbetétek emelkedése terén következett be; ez mindenesetre hozzá kell, hogy járuljon ahhoz, hogy maga a hitelélet is kedvezőbbé váljék. Ez a takarékbetétálladék azonban igen kevés ahhoz, ami a hitelek kielégítésére szükséges, tőkeszegénységünket legfeljebb CBak enyhiti, de meg nem szünteti. Mi tőkeszegény ország vagyunk, nekünk tehát tőkeimportra van szükségünk. A közhitei kielégítése szempontjából örömmel láttuk az angol éB amerikai tőke megjelenését, ami kétségtelen bizonyítéka az előbb már említett pénzügyi konszolidáció előnyös külföldi elismerésének. A külföld már elég előnyös terrénumnak tekinti Magyarországot, hogy annak beáramlásával most már komolyabban is kell foglalkozni. A Speyer-Rotsehild-féle pénzügyi kölesönakció ezenkívül az idegen valutában, dohárban, fontban kibocsátott záloglevél, illetőleg kötvényköl- •sünök kétségtelenül igen előnyösen befolyásolták a közhitei helyzetét. Bár a gazdasági szabadságnak vagyok hive, azonban mégis teljesen megértem a pénzügyminiszter urnák azt a rendelkezését, amelynél fogva Budapest székesfőváros, a vármegyék, a varosok és a községek külföldi köl esönakciókat csakis a pénzügymi- ■iszter engedélyével kezdeményezhetnek. Erre az óvatosságra azért is * Részlet Dencz Ákos dr. nemzetgyűlési képviselőnek az országgyűlésen 1927 már- •fas 22-én elmondott beszédéből. nagy szükség van, hogy ezek a köl CBÖnök, ha egyáltalában szükségesek, csakis hosszú időre, beruházások cél jajra vétessenek fel. Ilyen módún lehet azután előmozdítani a termelést, a termelés folytan pedig a külföldi export fog emelkedni, ami viszont a fizetési mérleg mvellálására lesz ai kalmas. A gazdasági helyzet megjavításánál tehát lépésről-iépésre kell haladni és nem az egyéni, hanem a közszempontokat kell irányadóknak venni. Különösen ügyelni kell arra, hogy az ország el ne adósodjék, nehogy az ország nagynehezen megszerzett hitelét kockáztassuk. A magánhitel helyzetét nem látom kedvezőtlennek, mert a hitel a hitelképes egyénnek itt is rendelkezésre áll, bár elismerem, hogy a kamattételek ezen a téren igen sok tekin tetben súlyosak, különösen a földbirtok a ránehezedő egyéb súlyos közterhek mellett ezt a magas percen- tualitást hosszabb ideig nem igen bírja. Igen sok a panasz a gazdakölesö- nök drágasága miatt. Nem lehet azonban itt figyelmen kívül hagyni azt, hogy ezeket a kölcsönöket többnyire a vidéki pénzintézetek nyújtják, ezek pedig a váltó reescómpte folytán és a még mindig magas betéti kamatláb következtében ezidészerint alacsony kamattételekkel nem operálhatnak. A kihelyezéseknél tehát nem vehetjük kizárólag a tőke keresletet figyelembe, hanem számolni kell a tőke- kínálattal is, ezt pedig törvényes korlátok közé szorítani a normális gazdasági élet körülményei között nem lehet, önmagától kell tehát kialakulni a kereslet és a kínálat arányos helyzetének, ez azonban mégsem jelentheti azt, hogy a kamattételek olyan drágák legyenek, mint amilyeneket egyes vonatkozásokban találunk. Vizsgálódásaim alapján arra az eredményre jutottam, hogy ennek oka vagy az, hogy egyes pénzintézetek tőkeszegények, vagy pedig az, hogy még mindig olyan jelentékeny rezsivel dolgoznak, amelyek jórészét a személyzeti kiadások teszik. Epen ezért szükséges lenne azoknál a pénzintézeteknél, amelyeknél a szanálást még nem hajtották végre, redukálni a létszámot, hogy így a személyi és dologi kiadások egy részének megszüntetésével a hitelfeltételek is olcsóbbakká váljanak. Különösen fontosnak tartanám azt, hogy azok a pénzintézetek, amelyek egy egy család, dinasztia, vezérigazgató, elnök vagy ügyész érdekében állanak fenn, más hasonló pénzintézetekkel fuzionáljanak, hogy ilymódon csökkentsék a személyi és dologi kiadásokat. A Pénzintézeti Központ és a Magyar Nemzeti Bank ezen a téren is igen hasznos munkát végeztek és kívánatos volna, hogy ezt tovább is folytassák, különösen, ami a fúziókat illeti. Szívesen venném a pénzügyminiszter urnák is a beavatkozását atekintetben, hogy a 7000/1925. P. M. számú rendelettel megállapított részvénytőke- minimum 50 000, illetőleg 10.000 pengőről olyan magas összegre emeltessék, amely ezeknek a pénzintézeteknek életképességét a jövőre min - denképen biztosítani alkalmas. Láttuk pl. Csehországban, hogy 5 millió cseh koronában állapították meg a részvény tőkeminimumot, Lengyelország is ezt megközelítő összegben állapi tóttá meg. Azokat a pénzintézeteket pedig, amelyek tőkeszegények, a Pénzintézeti Központ, illetőleg a Nemzeti Bank utj n úgy kellene almién- tálui, — ha fentartásukat geográfiai elhelyezkedésük, ipari és kereskedelmi érdekeltségük kívánja, — hogy a hitel gények kielégittessenek. A készülő bankárrendaletben feltétlenül fentartandónak vélem azt a rendelkezést, hogy csakis azok a pénzintézetek foglalkozhassanak betéti üzlettel, illetőleg takarékbetéteket betéti könyvek ellenében csakis azok fogadhassanak el, amelyek a Pénzintézeti Központnak tagjai. Nagyon szükségesnek tartom ezt a pénzintézeti kontrollt, mert elég, ha esak Ausztriát tekintjük, ahol ha ez az ellenőrző szerv meg lett volna, meg lehetett volna gátolni azt a gazdasági romlást, amelyet a közelmúltban odaát tapasztaltunk. A tőkeképződésnek igen fontos része a kamat. A kamat elbírálásánál a dolgot kétfelé kell választanunk, nevezetesen külön kell elbírálnunk azt a kamattéritményt, amelyet a betét után fizetnek és külön kell figyelembe vennünk azt a kamatot, amelyet az adós fizet a hitelező pénzintézetnek. A takarékbetétek után térítendő kamat a takarékosság legnagyobb propaganda eszköze, éppen ezért elismeréssel adózom a pénzügyminiszter urnák azért, hogy egyetlen pénzintézeti üzeménél, a Postatakarékpénztárnál ezt a kamatot 6, illetőleg 6 és Vj százalékban állapította meg épen a kisekzisztenciákból álló betevőknek, a munkásosztálynak érdekében. A takarékosságnak ezt a propaganda eszközét a többi pénzintézetnek is követni kellene. Ami már most a hitel-kamatlábat illeti, élénk emlékezetünkben van még az az idő, amikor a konjunktúrák közepette a pénz olyan drága volt, hogy az adós minden összeget megadott a hitelezőnek azért, hogy pénzhez jusson. Szerencsére ezek az idők, amelyek a konjunkturális idők • nek voltak csökevényei, már megszűntek és lassan-iassan a hitelkamatláb is a normális gazdasági élet jelenségeihez kezd alakulni. A kamatláb csökkenése különben világjelenség és azokban az államokban a legintenzivebb, ahol a valuta stabil. Mielőtt a hazai viszonyokat ismertetném, méltóztassanak megengedni, hogy a külföldi, különösen a neiryorki pénzpiacot említsem meg, amely a háború után, London szerepét átvéve, úgyszólván az egész világnak hitelezője lett. Tekintve pedig azt, hogy az Eszakxmerikai Egyesült Államok területére még igen jelentékeny összegek fo'ynak törlesztési összegek és kamat ciméo, ezenkívül pedig figyelembevéve még azt is, hogy az Egyesült Államoknak nagy nemzeti vagyona van, az amerikai pénzpiacnak ez az egyeduralma á pénzügyek terén még igen sokáig meg fog maradni. Ehhez járul még az is, hogy az Észikamerikai Egyesült Államokban van a világ aranykészletének közel a fele: 46*8 százaléka, míg Európa a háború előtti 60*7 százalékból ma oiár csak 32*1 százalékkal rendelkezik. A neivyorki pénzpiacon az elmúlt évbeu a tixkamatozásn papírok 1925 tel, szemben a National City Bank jelentése szerint a következő- képen aiaku’tak: a tiz legnagyobb amerikai város kötvényeinek jövedelme 4*2 százalékról 4’1 százalékra csökkent; a tiz legnagyobb vasúti kötvény átlagos jövedelme 4 6 százalékról 4*3 százalékra csökkent; a közmüvek, amelyek Amerikában mind magánkézben vannak, igy a villany, a gáz stb, kamatjövedelme 5*5 szá zalékról 5*2 százalékra, az ipari kötvények jövedelmezősége pedig 5*3 százalékról 5*1 százalékra csökkent. Igen érdekesek ránk nézve a né metországi kamatviszonyok alakulása is, amelyeknek adatait a Német Birodalmi Statisztikai Hivatal kiadványaiból vettem. Itt esak a napipénz kamatlábát említem, amely évi átlagban: 1924-ben 23 százalék, 1925-ben ennek egyharmadát, 9*08 százalék és 1926 ban 5*31 százaié kot tett ki. Az áruváltó óvi átlagkamata az 1925. évi 8*95 százalékról 5*75 százalékra, az aranyzáloglevelek jövedelmezősége pedig 9 százalékról 7 75 százalékra csökkent. A német pénz- viszonyok javulását a következő két esemény is igen karakterisztikusan viiágitja. A Reichsbank kamatlába az 1923. évi 10 százalékról 9 százalékra, majd az 1926 ban négyizben is történt leszállítás során 6 százalékra szállott le és a folyó év január havában legutóbb a bankkamatláb 5 százalékban állapíttatott meg. Ugyancsak 5 százalékban állapította meg utoljára a Csehszlovák Bank is a kamatlábat. Hazánkban a kamatviszonyok szintén örvendetesen fejlődnek és ha sonlóképen alakultak. így a Magyar Nemzeti Bank kamatlába 1925 márciusában 12*5 százalékról 11 százalékra és azóta fokozatosan — legutóbb a múlt év augusztus havában — fi százalékig csökkent fokról- fekra. A hazai viszonyokat tekintve nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy hiteléletünket közben kellemetlen események is súlyosan érintették, mint a frankügy és a Viktória konsaern összeomlása s ennek daSzerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.
