Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-03-20 / 11. szám
Egyes szám ára 2500 korona. VIII. évfolyam. Szekszárd, 1926 március 20 11. szám. SierkMztBség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Vdefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Micctési dij télévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap Megjelenik Minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrd.tések Aral: A lagktesbb hirdeti. dl|a 10000 korona. A hirdeti, agy M milliméter aaélaa hasábon mil limiter soronként 1030 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések IlOOkor. — állási keretűknek 60 százé. Iák sngsdmány. A klrrovatban elhelyezett reklámbír, elfsgyzásl bír, ase. lé dl bír, valamint n nyllttár soronként 8000 koronába kar&l. Márciusi szemlélődések. Végig jártak a déltoloai bányavidék tájait, hogy betekintést nyerjünk március 15 ünnepének nyitott ablakán aa elrejtett honfi lélekbe. Kiváncsiak voltunk arra, bogy a közelmúlt háborús összeomlásnak, majd a szomorú jelentőségű kommun- óraésnek micsoda nyomait fogjuk felfedezni itt-ott ? Vagy a megnyugodott kebel aa irtás helyén termett-e áldásos, nem vörös színű gyümölcsöket ? Különös meghatottság fogott el a látottak és hallottakra. Széles, szemnek látni jóleső, nemzeti azinü szallagok libegtek a tavaszi szélben. Lázasan égő gyermeki arcok csillogtak az iskolákban, mert talán felesleges mondani, hogy a kocsmai, karmányszidó, dacos hangn, k arty ondi, bankett-hazafiság megszűnt. Iskolák és templomok üde tájai nyílnak meg az ünnepre vágyó sárik baj megúszott lélek előtt s az Ünneplés legtökéletesebb művészei: gyermekek és ifjak, könnyes szemében csillan egy dacos, de tisztán látott jövő. Tanítók éa papok, iskolák éa templomok, hit haza, remény „... nem, lem aoha.. .“ „lesz még egyszer Ünnep a világon" stb. stb. édes képei kavarognak tündérjátékként előt- ifink. És boldog örömmel állapit- jnk meg, hogy a feketegyémántok vidékére diadalívben derült rá a há- romszinü szivárvány. Gyönge gyermeki kezek oltogatták el a nemzet- inakgató internaeionálizmus Üdére lángjait és gyújtogatták meg a hont oltalmazó őrtüzeket. Felseregolt a gyermek a a szeretet láncaival megbilincselt szülőt is Titte magával a Hórebre, hol a, hon- szerelem örökké égő csipkebokra vHágol. Pelseregelt a hivő a az Isten balzsamos igéje által meggyógyitottan, bátran merészelt magyar testvére szemébe nézni. Világ alakult, uj világ terem- tidött. S mikor révedező tekintetünkkel kutatjuk a személyt, akinek mindez a sok drága eredmény köszönhető, mikor keressük a szürke hőst, akinek fejére tegyük a marathoni cser- koszornt, mikor keressük a papot, a tanítót, hogy elmondjuk zokogó nem zetünk nevében hálás köszönetünket, akkor összefut előttünk az élet sok árnyképe. Seregeinek fel urak, nem urak, foglalkozási ágra vató tekintet nélkül nők, férfiak, leányok, iQak, az élet bábeli zűrzavara szerint: vegyesen s nem tudunk elismerni, jutalmazni senkit. Nem. Mert a haza megépítésé- ben nincs érdemi Munkálni e csonka törzs diadalmas feltarjadásán, fáradozni azon, hogy visszatérjen e haldokló nemzet az életbe, küzdeni az integer magyar tétekért, nemcsak mindnyájunk köte 1 essége, hanem o nemzet oly történelmi megmozdulása, amely osak Kossuth, Petőfi, Rákóczi, Széchenyi stb. országa határainál érhet véget. Titáni feladatok várnak a magyarra. Ebben senki ne keressen személyes elismerést, de mindnyájan az erőnkhöz mért, elvégzendő, hazafias munkát. Jókai egyik regényében a tudós preparálandó állatairól hangyák viszik el az izmokat, otthagyván a hófehér csontokat. így szedték le rólnnk ezeresstendő dicsőségének szirmait. Micsoda haliaü zendült felénk Trianon, Locarno tájairól ! Hogy zúgott a magyar temető szomorufüzes sűrűje! És hogy pat Vármegyénk lakosságát közvetlenül érdekli a pécsi püspökség minden ügye, hiszen a katholikns lakosság százezrei a pécsi egyházmegyébe vannak bekebelesve. Ezen a réven sokat foglalkozunk mi is az egyházmegyét illető minden eseménnyel és osak nemrégiben reprodukáltuk egy fővárosi napilap cikkét, amely a péesi püspökség betöltése körül felmerült kombinációkat összegezte. Pár nappal ezelőtt félhivatalos közlés jelent meg, amely arról számol be, hogy a pápa már döntött az uj pécsi püspök személyét illetően és ez a döntés a szenzáció erejével fog hatni, mert a kinevezendő főpásztor neve sem a lapok hasábjain, sem az egyházi körökben nem került még kombinációba. Az egyházmegyebeli papság és a hivek nagy tömege érthető kíváncsisággal kutatott a titokzatos személy után. Szombaton délután a katholikns közélet két kiválóságától, BndapeBtről távirat érkezett Virág apáthoz, amelyben Virág apátot tisztelettel üdvözlik és pzerencsekivánatnkat tolmácsolják. Minthogy a táviratból nem tűnt ki, hogy milyen méltóság elnyeréséhez jött a gratuláció, vasárnap telefonon érdeklődtek Virág apátplébános jó- ismerősei a katholikns ügyek egy vezető emberénél, ahonnan az a felvilágosítás jött, hogy a gratuláció a pécsi püspökséggel van kapcsolatban. Ezen telefonbeszélgetés, de meg a fővárosi lapok előzetes kommünikéje kapcsán villámgyorsan terjedt el városunkban, hogy Szekszárdnak közszeretetben álló apát plébánosa ; a megyebeli születésű Virág Ferenc kormányfőtanácsas lett a pécsi püspök. Mérhetetlen örömet váltott ki a hir a város összes lakosai között és azt hamarosan leadták a vidéknek, sőt Pécsnek íb, ahol hasonlóan örömteli szenzációt keltett. A pécsi Kaiholikns Kör vasárnapi felolvasó- estélyének közönsége például az egész est folyamán ezzel a hírrel foglalkozott. Szekszárdon egyik ember a { másiknak adta a hirt és valóságos togtak el az ihar- és szilfa csontkemény ágai! „Még jöni log, ha jőni kell A nagyszerű halál" . , . És nem jött 1 . . Nem, soha! . . Halk márciusi szelek BÍmnlnak végig a lelkekea, mint a csendes árnyék és megindul a sarjadás, az élet. Anyag, izom, szív és idegek szétszórt tömegét termeli az ég . . . Magyar testvéreim, — hangyák — 1 visszahordani mindezeket a fájó, váró részekre önzetlen szeretettel, jutalom nélkül — ez a mi közös szent sorsunk. Nincs nagyobb jutalom, mintha tudunk és készek vagyunk minden tőlünk telhetőt megtenni a hazáért. Jánosi György. népvándorlás indáit meg a plébánia felé, mert mindenki az elsők között akart lenni, akik a szeretve tisztelt példás papi életű lelkipásztort főpásztorrá való kinevezése alkalmával üdvösük. Virág apátplébános szabadkozott az ünneplés ellen és sorra kijelentette mindenkinek, hogy ő a püspökké való kinevezéséről semmit sem tnd és hogy a gratulációkat csak akkor fogadhatná el, ha valamely hivatalos fórum adná azt tndtára. Szekszárd örömhíre Budapestre is eljutott és a lapok a hir forrását annyira elfogadhatónak találták, hogy örömmel adták tndtára az egész magyar közvéleménynek, hogy a pápa Virág Pereno szekszárdi apátplébánost pécsi püspökké nevezte ki. A fővárosi lapok nagy elismeréssel emlékeztek Virág Ferenc érdemeiről és egyhangú volt a sajtóban az a vélemény, hogy Szent-Mór méltó örökébe papi erényekkel ékes jó lelkipásztor került. Hétfőn a kora esti órákban telefon- hir érkezett egy magasállásn közfunkcionáriustól, hogy a kormányfő hétfőn d. n. 5 órakor megerősítette Virág Ferenc püspökké való kinevezését. Ez a hír azonnal Pécsre is továbbittatott. Gyorsan elterjedt a püspöki székvárosban és kedden reggel a pécsi lapok, valamint a fő városi lapok is örömmel adták azt le olvasóiknak. A sajtó híradásába kedden megkezdődött a testületek, jóbarátok, is merősök és a tisztelők nagy tömegének üdvözlése. Annyi távirat és levél érkezett, hogy a munka a szekszárdi postahivatal dérék személyzetét ugyancsak próbára tette. Városunknak egész nagyvárosi képe lett. Emberek tolong tak az utcán és száguldó autók zaja verte fel a plébánia egyébként csendes környékét. Mindenki a kineve zésről beszélt és csodálatos módon felekezeti ós társadalmi különbség nélkül mindenki örült és ez az osztatlan öröm, a szeretetnek ez az őszinte megnyilatkozása Virág apát- plébánosnak mindenkor édes emlék lehet, bármit hozzon is még reá az Isten akarata. Szerdán délelőtt automobilon Szék- szárára érkezett a p ősi székes káptalan küldöttsége is, melynek dr. Me- sonyi Dénes püspöki helynök, dr. Sailvek Lajos, dr. Igaz Béla kanonokok és dr. Csernohorszky József pécsi apátplebános voltak a tagjai és üdvözölték Virág Ferencet, aki előttük épngy szabódott, mint a többi küldöttségek előtt, amelyeknek kijelentette, hogy ő nem érzi magát püspöknek. Nagyon köszönte a káptalan tagjainak baráti látogatását, hangoztatva, hogy ezt a látogatást tisztelgésnek annál kevésbé tekintheti, mert az egyedül illetékes helyről! semmi hir sem érkezett kinevezésére vonatkozóan. A kanonokok a késő délutáni órákig voltak a plébánia vendégei és maguk is szemtanúi lehettek annak a nagy szeretetnek, amellyel a folyton tolongó tisztelgő látogatók az apátarat körülvették. Az apáturn&k a hírekkel szemben tanúsított magatartását igazolja egyébként a budapesti apostoli nnn- oiatnrának folyó hó 17-én a lapok számára kiadott alábbi hivatalos közleménye is: „A pápai nnnciatnra kötelessé gének tartja kijelenteni, hogy * közelmúltban a lapok hasábjain a péesi püspöki szék betöltésére nézve közölt hir nem felel meg a valóságnak, mert a Szentszék,, melynek most a magyarországi püspökök kinevezése kizárólagos joga, erre nézve semmiféle döntő határozatot nem hozott. Mihelyt a. kinevezés megtörténik, a pápai nnnciatnra azt illetékes tényezőkkel közölni fogja.'1 A szabadsás emlékünnepe és beszámoló Alsónyéken. Alsónyék község lakossága szokatlan nagy keretekben ünnepelte meg ez évben március 15 ének emlékét. Délelőtt 10 órakor ünnepi isten- tisztelet keretében dr. Szappanoz Gyula ref. lelkész mondott mély szántása beszédet a szabadság méltatásával. Az istentisztelet hatását nagyban kiemelte az Alsónyéki Református Dalárda hatásos énekszáma. Az istentiszteleten részt vettek dr, Orffy Imre nemzetgyűlési képviselő, dr. Szongott Edvin járási fé-. szolgabiró, Bátaszék község vezetői sok vidéki érdeklődő. Istentisztelet után dr. őrffy Imre nemzetgyűlési képviselő a községháza udvarában tartotta meg beszámoló beszédét nemcsak a községbeli, de vidékről is nagy számban megjelent választóközönség előtt. A beszámoló a képviselői beszámolók megszokott sablonját távol átkerülő, Ígéreteket teljesen nélkülöző, őszinte vallomás volt a most folyő gazdasági és politikai helyzetről. A pécsi püspöki szék betöltése.
