Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-03-20 / 11. szám

Egyes szám ára 2500 korona. VIII. évfolyam. Szekszárd, 1926 március 20 11. szám. SierkMztBség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Vdefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Micctési dij télévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap Megjelenik Minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrd.tések Aral: A lagktesbb hirdeti. dl|a 10000 korona. A hirdeti, agy M milliméter aaélaa hasábon mil limiter soronként 1030 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések IlOOkor. — állási keretűknek 60 százé. Iák sngsdmány. A klrrovatban elhelyezett reklámbír, elfsgyzásl bír, ase. lé dl bír, valamint n nyllttár soronként 8000 koronába kar&l. Márciusi szemlélődések. Végig jártak a déltoloai bánya­vidék tájait, hogy betekintést nyer­jünk március 15 ünnepének nyitott ablakán aa elrejtett honfi lélekbe. Kiváncsiak voltunk arra, bogy a közelmúlt háborús összeomlásnak, majd a szomorú jelentőségű kommun- óraésnek micsoda nyomait fogjuk fel­fedezni itt-ott ? Vagy a megnyugo­dott kebel aa irtás helyén termett-e áldásos, nem vörös színű gyümöl­csöket ? Különös meghatottság fogott el a látottak és hallottakra. Széles, szemnek látni jóleső, nem­zeti azinü szallagok libegtek a ta­vaszi szélben. Lázasan égő gyermeki arcok csillogtak az iskolákban, mert talán felesleges mondani, hogy a kocsmai, karmányszidó, dacos hangn, k arty ondi, bankett-hazafiság meg­szűnt. Iskolák és templomok üde tájai nyílnak meg az ünnepre vágyó sárik baj megúszott lélek előtt s az Ünneplés legtökéletesebb művészei: gyermekek és ifjak, könnyes szemé­ben csillan egy dacos, de tisztán lá­tott jövő. Tanítók éa papok, iskolák éa temp­lomok, hit haza, remény „... nem, lem aoha.. .“ „lesz még egyszer Ünnep a világon" stb. stb. édes ké­pei kavarognak tündérjátékként előt- ifink. És boldog örömmel állapit- jnk meg, hogy a feketegyémántok vidékére diadalívben derült rá a há- romszinü szivárvány. Gyönge gyer­meki kezek oltogatták el a nemzet- inakgató internaeionálizmus Üdére lángjait és gyújtogatták meg a hont oltalmazó őrtüzeket. Felseregolt a gyermek a a szere­tet láncaival megbilincselt szülőt is Titte magával a Hórebre, hol a, hon- szerelem örökké égő csipkebokra vHágol. Pelseregelt a hivő a az Isten bal­zsamos igéje által meggyógyitottan, bátran merészelt magyar testvére sze­mébe nézni. Világ alakult, uj világ terem- tidött. S mikor révedező tekintetünkkel kutatjuk a személyt, akinek mindez a sok drága eredmény köszönhető, mikor keressük a szürke hőst, aki­nek fejére tegyük a marathoni cser- koszornt, mikor keressük a papot, a tanítót, hogy elmondjuk zokogó nem zetünk nevében hálás köszönetünket, akkor összefut előttünk az élet sok árnyképe. Seregeinek fel urak, nem urak, foglalkozási ágra vató tekin­tet nélkül nők, férfiak, leányok, iQak, az élet bábeli zűrzavara szerint: ve­gyesen s nem tudunk elismerni, ju­talmazni senkit. Nem. Mert a haza megépítésé- ben nincs érdemi Munkálni e csonka törzs diadalmas feltarjadásán, fáradozni azon, hogy visszatérjen e haldokló nemzet az életbe, küzdeni az integer magyar tétekért, nemcsak mindnyájunk köte 1 essége, hanem o nemzet oly törté­nelmi megmozdulása, amely osak Kossuth, Petőfi, Rákóczi, Széchenyi stb. országa határainál érhet véget. Titáni feladatok várnak a magyarra. Ebben senki ne keressen személyes el­ismerést, de mindnyájan az erőnk­höz mért, elvégzendő, hazafias munkát. Jókai egyik regényében a tudós preparálandó állatairól hangyák viszik el az izmokat, otthagyván a hófehér csontokat. így szedték le rólnnk ezeresstendő dicsőségének szirmait. Micsoda haliaü zendült felénk Trianon, Locarno tájai­ról ! Hogy zúgott a magyar temető szomorufüzes sűrűje! És hogy pat Vármegyénk lakosságát közvetle­nül érdekli a pécsi püspökség min­den ügye, hiszen a katholikns lakos­ság százezrei a pécsi egyházmegyébe vannak bekebelesve. Ezen a réven sokat foglalkozunk mi is az egyház­megyét illető minden eseménnyel és osak nemrégiben reprodukáltuk egy fővárosi napilap cikkét, amely a péesi püspökség betöltése körül fel­merült kombinációkat összegezte. Pár nappal ezelőtt félhivatalos közlés je­lent meg, amely arról számol be, hogy a pápa már döntött az uj pécsi püspök személyét illetően és ez a döntés a szenzáció erejével fog hatni, mert a kinevezendő főpásztor neve sem a lapok hasábjain, sem az egy­házi körökben nem került még kombi­nációba. Az egyházmegyebeli papság és a hivek nagy tömege érthető kíván­csisággal kutatott a titokzatos sze­mély után. Szombaton délután a katholikns közélet két kiválóságától, BndapeBtről távirat érkezett Virág apáthoz, amely­ben Virág apátot tisztelettel üdvözlik és pzerencsekivánatnkat tolmácsolják. Minthogy a táviratból nem tűnt ki, hogy milyen méltóság elnyeréséhez jött a gratuláció, vasárnap telefonon érdeklődtek Virág apátplébános jó- ismerősei a katholikns ügyek egy vezető emberénél, ahonnan az a fel­világosítás jött, hogy a gratuláció a pécsi püspökséggel van kapcsolatban. Ezen telefonbeszélgetés, de meg a fővárosi lapok előzetes kommünikéje kapcsán villámgyorsan terjedt el vá­rosunkban, hogy Szekszárdnak köz­szeretetben álló apát plébánosa ; a megyebeli születésű Virág Ferenc kormányfőtanácsas lett a pécsi püspök. Mérhetetlen örömet váltott ki a hir a város összes lakosai között és azt hamarosan leadták a vidéknek, sőt Pécsnek íb, ahol hasonlóan örömteli szenzációt keltett. A pécsi Kaiholikns Kör vasárnapi felolvasó- estélyének közönsége például az egész est folyamán ezzel a hírrel foglal­kozott. Szekszárdon egyik ember a { másiknak adta a hirt és valóságos togtak el az ihar- és szilfa csont­kemény ágai! „Még jöni log, ha jőni kell A nagyszerű halál" . , . És nem jött 1 . . Nem, soha! . . Halk márciusi szelek BÍmnlnak vé­gig a lelkekea, mint a csendes ár­nyék és megindul a sarjadás, az élet. Anyag, izom, szív és idegek szétszórt tömegét termeli az ég . . . Magyar testvéreim, — hangyák — 1 visszahordani mindezeket a fájó, váró részekre önzetlen szeretettel, jutalom nélkül — ez a mi közös szent sorsunk. Nincs nagyobb jutalom, mintha tudunk és készek vagyunk min­den tőlünk telhetőt megtenni a hazáért. Jánosi György. népvándorlás indáit meg a plébánia felé, mert mindenki az elsők között akart lenni, akik a szeretve tisztelt példás papi életű lelkipásztort főpász­torrá való kinevezése alkalmával üdvösük. Virág apátplébános szabadkozott az ünneplés ellen és sorra kijelen­tette mindenkinek, hogy ő a püspökké való kinevezéséről semmit sem tnd és hogy a gratulációkat csak akkor fogadhatná el, ha valamely hivatalos fórum adná azt tndtára. Szekszárd örömhíre Budapestre is eljutott és a lapok a hir forrását annyira elfogadhatónak találták, hogy örömmel adták tndtára az egész magyar közvéleménynek, hogy a pápa Virág Pereno szekszárdi apátplébá­nost pécsi püspökké nevezte ki. A fővárosi lapok nagy elismeréssel emlé­keztek Virág Ferenc érdemeiről és egyhangú volt a sajtóban az a véle­mény, hogy Szent-Mór méltó örökébe papi erényekkel ékes jó lelkipásztor került. Hétfőn a kora esti órákban telefon- hir érkezett egy magasállásn köz­funkcionáriustól, hogy a kormányfő hétfőn d. n. 5 órakor megerősítette Virág Ferenc püspökké való kineve­zését. Ez a hír azonnal Pécsre is továbbittatott. Gyorsan elterjedt a püspöki székvárosban és kedden reggel a pécsi lapok, valamint a fő városi lapok is örömmel adták azt le olvasóiknak. A sajtó híradásába kedden meg­kezdődött a testületek, jóbarátok, is merősök és a tisztelők nagy tömegé­nek üdvözlése. Annyi távirat és levél érkezett, hogy a munka a szekszárdi postahivatal dérék személyzetét ugyan­csak próbára tette. Városunknak egész nagyvárosi képe lett. Emberek tolong tak az utcán és száguldó autók zaja verte fel a plébánia egyébként csen­des környékét. Mindenki a kineve zésről beszélt és csodálatos módon felekezeti ós társadalmi különbség nélkül mindenki örült és ez az osz­tatlan öröm, a szeretetnek ez az őszinte megnyilatkozása Virág apát- plébánosnak mindenkor édes emlék lehet, bármit hozzon is még reá az Isten akarata. Szerdán délelőtt automobilon Szék- szárára érkezett a p ősi székes káp­talan küldöttsége is, melynek dr. Me- sonyi Dénes püspöki helynök, dr. Sailvek Lajos, dr. Igaz Béla kano­nokok és dr. Csernohorszky József pécsi apátplebános voltak a tagjai és üdvözölték Virág Ferencet, aki előt­tük épngy szabódott, mint a többi küldöttségek előtt, amelyeknek ki­jelentette, hogy ő nem érzi magát püspöknek. Nagyon köszönte a káp­talan tagjainak baráti látogatását, hangoztatva, hogy ezt a látogatást tisz­telgésnek annál kevésbé tekintheti, mert az egyedül illetékes helyről! semmi hir sem érkezett kinevezésére vonatkozóan. A kanonokok a késő délutáni órákig voltak a plébánia vendégei és maguk is szemtanúi le­hettek annak a nagy szeretetnek, amellyel a folyton tolongó tisztelgő látogatók az apátarat körülvették. Az apáturn&k a hírekkel szem­ben tanúsított magatartását igazolja egyébként a budapesti apostoli nnn- oiatnrának folyó hó 17-én a lapok számára kiadott alábbi hivatalos köz­leménye is: „A pápai nnnciatnra kötelessé gének tartja kijelenteni, hogy * közelmúltban a lapok hasábjain a péesi püspöki szék betöltésére nézve közölt hir nem felel meg a valóságnak, mert a Szentszék,, melynek most a magyarországi püspökök kinevezése kizárólagos joga, erre nézve semmiféle döntő határozatot nem hozott. Mihelyt a. kinevezés megtörténik, a pápai nnnciatnra azt illetékes tényezők­kel közölni fogja.'1 A szabadsás emlékünnepe és beszámoló Alsónyéken. Alsónyék község lakossága szokat­lan nagy keretekben ünnepelte meg ez évben március 15 ének emlékét. Délelőtt 10 órakor ünnepi isten- tisztelet keretében dr. Szappanoz Gyula ref. lelkész mondott mély szán­tása beszédet a szabadság méltatá­sával. Az istentisztelet hatását nagy­ban kiemelte az Alsónyéki Refor­mátus Dalárda hatásos énekszáma. Az istentiszteleten részt vettek dr, Orffy Imre nemzetgyűlési képvi­selő, dr. Szongott Edvin járási fé-. szolgabiró, Bátaszék község vezetői sok vidéki érdeklődő. Istentisztelet után dr. őrffy Imre nemzetgyűlési képviselő a községháza udvarában tartotta meg beszámoló beszédét nemcsak a községbeli, de vidékről is nagy számban megjelent választóközönség előtt. A beszámoló a képviselői beszá­molók megszokott sablonját távol át­kerülő, Ígéreteket teljesen nélkülöző, őszinte vallomás volt a most folyő gazdasági és politikai helyzetről. A pécsi püspöki szék betöltése.

Next

/
Thumbnails
Contents