Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-03-13 / 10. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 március 19. ti VARRÓGÉPEK ■ kerékpárok, villamossági cikkek; m nagy raktár és javítóműhely S SONHER S ■ mechanikusnál Szekszárd,öaray-tér ™ időben egyedül volt alkalmas a tár­sadalmi egyensúly és a békés mun­kálkodás helyreállítására, a katasztro fális felforgatás elkerülésére. Hadik János gróf azt mondja, hogy ha si­került volna Budapesten preventív intézkedésekkel a forradalmat elke­rülni, akkor sor kerülhetett vo na árra, hogy a harctérről hazatérő csa­pátokat az ország határain azzal fo­gadjuk, hogy elvárjuk tőlük, mint a világ első katonáitól, akik csak dicső­séget és becsületet szereztek a magyar névnek, — kizárva a háború folyta­tásának gondolatát, az ország határait, családjuk tűzhelyét megvédjék és megakadályozzák, hogy egy ide geh katona is magyar földre tehesse á lábát. Meg vagyok győződve, — folytatja Hadik — hogy minden be­csületes magyar katona a háborúban tanúsított bátorságát és hősiességét felfokozva védte volna hazája határait. Ha ez a tervem megvalósulhatott vólíia, egészen bizonyos, hogy az őr- faág integritásának kérdése ma más­képen állana. Minderre azonban, saj- nos, nem került a sor: katonáink elszéledtek és fájdalmasan kellett ta­pasztaltok, hogy őket, akik minden pillanatban készek voltak hazájukért a harctéren életüket feláldozni, a for­radalmi közvélemény a magyar nem­zet Szégyenére, megbecsülés és el­ismerés helyett a legdurvább meg- áláttatásokban részesítve, — lealáeé gúnnyal fogadta. Ma már tisztán látjuk, hogy ki mérlegelte helyes ítélőképességgel az akkori államférfim feladatokat. Hadik János grÓ( helyesen cselekedett, hogy emlékünkbe idézte teljes nyíltsággal az akkori napok tanulságait. A frank- Üggyel országrontást folytatók lelki- ismeretlen táborának tudatos ferdíté­séi legelsősorban Hadik János grófot szeretnék diszkreditálni azok közül, akik e szélsőséges politikai harcnak káros következményeire felhívták a közvélemény figyelmét. Ez érthető is, mert Hadik JánoB gróf szenvedély­mentes, a történelmi okozatokat meg­világító nyilatkozata véglegesen a kellő értékére szállította le Vázsonyi bosszuérzetéből fakadt argumentu­mait. Egy ideig csak megy meghami sitani a tényeket, elferdíteni a való­ságot, de az ország becsületes és jó­zanul gondolkodó társadalma csak­hamar megvetéssel fordul el azoktól, akik szenvedélyük által elvakitva, maguk játsszák el a jogukat, hogy vágyaiknak és erkölcBbiráskodásuk­Telefon: 120 SZABÓ JANOS mérnöki irodája, Szekszárdon. Vasúti fasor 6 Y ILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi-, vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek, beton-és vasbeton­szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagos, villamos csillárok és árammérők szállítása. Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak — Szekszárd és vidékére kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavies, járdaburkoio gránitdara. nak hitelét elismerjék. Vázsonyi Vil­most a nemzetnek ez az ítélete már el is érte. IQ március. Irta: Dr. Magyarász Ferenc. A régi március tizenötödike csak nem vesztette el hitelét. Az idők já­rása csak nem temette be avarral ezt a szép kikeletet ? Avagy teljesen kiveszett már a lelkűnkből a fogé konyság a múltak küzdelmei, ered­ményei és értékei iránt ? Vagy ezek az eredmények koptak meg talán annyira, hogy nem illenek már bele az uj világrendbe? Hiszen tagadhatatlan tény, hogy a történelmi eredmények a történelmi eseményeknek függvényei s amit az egyik kor, az egyik nép, az egyik társadalmi rend, mint nagy vívmányt dicsőit, .azt más időknek más embere nem tudja úgy megbecsülni, tehát nem érti sem a megszerzés lelkese­dését, sem a veszteség fájdalmát. Wiseman biboros örökítette meg emlékirataiban azt a jellemző epizó­dot, hogy mikor az Írek O’Connel vezetésével visszaszerezték páriámén- ária jogaikat, a római ír kollégiumi növendékei nagy ünnepet rendeztek, de a római nép, mely nem tudta, mi a parlamentárizmus és mi annak je­lentősége az alkotmányos életben, érthetetlenül bámulta a szép kivilá­gítást. így el lehetne képzelni azt a kort ób azt a magyar népet is, mely nek köztudatából már kiveszett a március idusának emléke, sz emlék­nek megbecsülése. Ezért hasznos és szükséges, hogy néha néha fölrázzuk ezeket az emlékeket azokkal az ér­zelmekkel együtt, melyek elválaszt­hatatlanok tőlük. Nincsen napjainkban semmi szük­ségünk arra, hogy március idusától épp a forradalmi gondolatot ragad juk ki és azt iparkodjunk a mai kor gyermekének lelke , elé állítani.. Lát­tunk mi már forradalmat eleget, po litikait, nemzetit, vallásit, gazdasá­git és erkölcsit, melyeknek mind egyike egymagában is elegendő volt ahhoz, hogy örökré kiábránduljunk belőle. Más két eszme az, amelynek ki­keletére, évenkénti visszatértére és bőséges gyümölcsére nagyon, de na- I gyón is szükségünk volna: a már­ciusi bátorságra és áldozatkészségre. Minden forradalom bátorságot kö­vetel és a szabadság Bátbori Erzsé betje mindig is szeretett vérben für­deni. Minden forradalom két hatal más téttel játszik : a jogokkal és sza­badsággal, melyeket ki akar vívni, meg a saját szabadságával és életé­vel, melyeket sokszor föl kéllett ál- dozniok azoknak, kik a közszabad- ságért küzdöttek. Ezt a két márciusierényt kell ne­künk, niint megújító, termékenyítő tavaszi esőt és életenergiát átvinnünk az aj márciusba, a munka bátorsá­gát, meg a józan önmérséklet áldo­zatkészségét. Mert a munka, az a munka, mely országokat épít és nemzeteket fart fönn, az a munka, mely leköti az embernek egész erejét és idejét, az a munka, mely nem játszik és nem válogat a hangulat szeszélye szerint: bátor elhatározást, elszántságot kö­vetéi. Ez a becsületes, nem kalandos, nem erkölcsi iúgoványók zsómbékjain szőkdelő, tisztességes és verejtékez munka egyuftal áldozat is, melynek értéke hasonlíthatatlanul nagyobb minden szópuffogtatásnál, sallangos, mellverdeső hazafiasságnál. Elég sokáig voltunk rabfai az ál- hazafiságnak, hadd segítse immár ás uj márciusban a munka és az áldó zatkészség talpra a magyart! A szegénységről. Irta: Boross Zoltán. Urmánczy Nándor irta: Csonka- magyarország leszegényedését felda­rabolása okozta és mostani határai­val életképtelen. Mint gazda, én úgy gondolom^ hogy hazánk feldarabolása hasonlít egy uradalomhoz, melyet szétszedtek és megmaradt a kastély, egyharmad birtokkal maga körül. Erre igen Zok példa volt, van és lesz. Amint ez megtörtént, bárom eset szokott be következni. 1. A régi, megszokott életmódot folytatja a birtokos, meg­tartja teljes személyzetét, lovait, ko­csijait, autóit és él tovább úri módon. Szedegeti fel — hiányzó jövedelmét pótlandó — a kölcsönöket, először j jó helyről, aztán rosszabb helyről, végre az uzsorástól, kiMtán bele is J ül az ősi fészekbe, honnan egy rózsá- I val a gomblyukában lép ki a régi r FIGYELEM! I Épületéhei — mielőtt a szükséges üveget beszerezné, kérjen ajánlatot ■ BELASITs! István üvegestől Szekszárdon I Boros-, vizes-, sörös-, likőrös-, to- NI ■ vábbá ebédlő-, kávés-, teáskészletek ■ Tükrök és dísztárgyak birtokos, mindenkit okolván, asak önmagát nem, tönkrejutásáért. 2. A birtokos, vagy fis, egy jó házasság­gal visszaszerzi az elvesztett birtok­részeknek megfelelő vagyont és akkor nincs semmi baj, marádhat minden a régiben, ha a jövedelmével a ki­adás Összhangban marad. 3. A birto­kos észhez kap — uj. üzemtervet csinál. Azonnal a birtoka jövedelmé­hez arányit minden kiadást. Szegé­nyebb lett, szerényebben él. Mindén talpalatnyi területet gyümölcsöztél, takarékoskodik ób két cél lebeg szeme előtt, megtartani, ami megmaradt és visszaszerezni, amit elvesztett. Brre is sok példa volt és lesz is, bár ehhez igen sok lemondás, energia és lélkt nemesség szükséges. Igen, lelki nemesség kell a szegény­séghez, mely nem oly borzasztó, .mint hiszik. Nem kell a szegénységtől félni. Á most sokat emlegetett régi jó idők­ben voltaképpen, mindenki szegény volt, de boldog is egyszersmind, mert szegénysége érzetében kisebbek vol­tak igényei, melyeket ki is tudott elégíteni. Megszokja az ember a sze­génységet. mert aki a háborúban volt, jól tudja, hogy az igénytelen­ségnek nincsen határa. A szegénység összehozza az emberi sziveket, sze­retet lép az irigység helyébe, jobban megtalálja egymást sok szegény, mint sok gazdag. Pedig, ha valaha, úgy a mostani időben kellene nekünk, megmaradt marokbyi magyaroknak összefogni, egymást megérteni. De, hogy fogalomzavar ne legyen^ én mindig a tisztességgel elviselhető szegénységet értem és nem a nyomort: A nyomor már nagy baj. Ez faár mindenre képesitheti az embert, mű­veltség, rang, vallás és korkülönbség nélkül. Aki éhezik, aki fázik, aki gyermekének nem tudja a minden­napi kenyeret megadni, aki rongyok­ban kénytelen járni, szóval aki nyo­morban van, az már nem emberi érzésekkel, de állati ösztönökkel van csak felruházva és ha önhibáján kí­vül kerül ezen állapotba, minden cselekedete menthető, és a nyomortól űzött cselekedetek már borzalmasak. Szerintem, bárhogy megszabdaitak is bennünket, a kormánynak első kötelessége a nyomornak ntját állani, mely hogy csápjait nyújtogatja, mu­tatja a családirtás és az öngyilkosok statisztikája. Búd pénzügyminiszter ur nagy statisztikus volt — a sta- I tisztikából tanulni szokott az ember, | csak ez az egy célja van. (Bár. az A francia kereskedelmi szerződés életbeléptével eredeti párisi divatu szövetujdonságok beérkeztek, melyeket meglepő olcsón árusítunk. Tavaszi hölgy és leányka felöltők nagy választékban raktárunkra érkeztek ^4oa Pirnitzer József és Fiai áruháza Szekszárdon a\V4q Alapítva 1

Next

/
Thumbnails
Contents