Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-03-13 / 10. szám

1926 március 13. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG WKWRUflHHBfíHHilMHW w EZUJT ARANYÉ? BmiLIÁNS ÉKJZEB. I *^#íhvü\. HR.. 515© NYEREMÉNY^ köztOk: ÍJ/ L,. ■I ~ AUTOMOBIL. ZONGORA.//fl MOTORKERÉKPÁR.*-r -*'U EBÉDLŐ él HÁLÓSZOBA.!-Érrt KELENGYE.KERÉKPÁROK , SnlV /^JXSOTfV f VALÓDI PERZiAJZŐNYEC./ gisMf/ /yív*' ígL-lL-5 varrógépek m. st»..<j, / ív ^ar —JtÄ ÁA 1924. katasztrófáiig év után szintén a statisztika alapján több jövedelmi adót fizettünk mi gazdák, mint egy jé évben — tehát erre is jó néha a statisztika.) De minden statisztika nélkül is világosan látható, hogy egy kis or­szág csak kis igényeket tud kielé­gíteni, nem pedig megsokasodott minisztériumokat, aránylag sok nem­zetgyűlési képviselőt, kik bizony megelégedhetnének a régi öt pengő­vel naponta, különösen mostani szép viselkedésükkel, nagy része egy le- baj kocsmában olcsóbban elintézhetné bazafiatlan, goromba kis játékait. Mvégre tizenhárom vármegye kor­mányzása, ha nehéz időket élünk is, nem kíván ily óriási apparátust, —• egyszerűsíteni kellene mindent — hiszen a rendeletek, bevallások, zak­latások azt a látszatot keltik, hogy erőszakkal készülnek ily tömegben, hogy dolga legyen egy egy hivatal­nak és be ne szüntessék. Nézzünk szembe bátran a szegénységgel. Hi­szen a szegénységet és a köhögést úgy sem lehet eltitkolni, de legyünk egyformán szegények. A szegénysé­get csak takarékossággal lehet ki egyenliteni. Vizsgálja meg a kormány minden fillérjét, amit kiad, vájjon kell-e?, jó fielyre megy e? és teljes egészében oda is ér-e ? A takarékos­ságot felülről kell jó {példával meg­mutatni, ugyebár? Mi idelent majd folytatjuk a vármegyénél, városnál, falunál stb. öt év- alatt gróf Bethlen István nagy munkát végzett* A salak le lett szűrve és ha fel-feikivánkozik ismét a felszínre, az egész kis ország be •sületes lakóira számithat, hogy is­mét segédkezni fog neki visszaszorí­tani azt. De engedelmet kérek, egy ember, csak egy ember, — tessék a munkatársainak is segítségére sietni és körülnézni az országban, meglát­ván, mily közel van már a nyomor, melyről már szóltunk. Segíts magadon, az Isten is meg­segít ! Mi várjuk ezt — a külföldtől nem függő segítséget — először is például, az^ uzsoratörvény azonnali életbeléptetésével. A mi Nemzeti Bankunknak talán Trianon párán •solja, hogy 7 % legyen a kamat, ami a termelőnek a vidéken már •sak 15—25 % mellett adható mun­káltatásra, adófizetésre. Aki mer vál­lalkozni uzsorapénzzel, — az vagy bolond, vagy gazember. Másodszor itt van például a borkérdés. Buda­pest sörfogyasztása, mig adója magas volt, felére csökkent. Ugyanakkor a borfo^Ásztása megkétszereződött. Azt hiszem az az egy pár idegonből jött SZIGETI LL w 1 Ik i | I ú Telefoni 36. Irodai Mozival szemben. sörgyáros nem szórni arra, hogy kül­földi komlóból, külföldi emberekkel a mi árpánkból, olcsó levet készít­sen, állami támogatással, hogy a bor bel fogyasztásának gátat vessen. A földmivelésügyi miniszter ur jobban tette volna, ha Egyptom helyett egy borvidékre jön, — több tapasztalatot jelenthetett volna olcsóbban a kor­mánynak. Eót szemével látta volna, hogy néz ki egy borvidék — hol verejtékkel termeljük a másra nem használható hegyeken a szőlőt. Nézte volna meg, hogy állt itt meg a munka, ipar és kereskedelem, hogy leron­gyolódott a nép, hogy megy az adó­fizetés, mindazért, mert borainkat nem tudjuk eladni. Nekünk nem telik sárga selyemkárpitokkal és zászlók­kal hirdetni a borainkat, mint a gazdag sörgyárosoknak. Kényszer­boreladás történik 1500—2000 koro náért és a borfogyasztási adó 1870 korona literenkint itt a vidéken és mégsem tud végre dűlőre jutni a bor- fogyasztási adó eltörlése, vagy mér­séklése, pedig ezt sem szabályozza Trianon. Régi dolog, ha levágják a fejőstehenet, egyszer jól lehet lako- dalmazni, de aztán tovább nincs mit fejni. A frankügy igen szomorú dolog, de már üdvös volna kis pihenőt tar tani benne, elintézését a bíróságra bízni. A tisztelt nemzetgyűlés pedig térjen észre és vegye példának cik­kem elején felhozott birtokos harma dik esetét és a kormánnyal együtt siessen segítségünkre, hogy meg­tarthassuk azt, amink maradt és megmaradjon a reményünk az el­elvesztett őbí birtok visszaszerzésére. A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank közgyűlése Külsőségeiben is impozáns és mél­tán ünnepies keretek közt fo’yt le kedden d. u. 4 órakor a vármegye köz gazdasági életének az a fontos ese­ménye, hogy a Tolnamegyei Taka­rék és Hitelbank szekszárdi fiók­jává lesz a Magyar Általános Hitel­banknak, amellyel amúgy is régi szoros kapcsolatban állott. A fúziót kimondani hivatott közgyűlésre a bank vidéki részvényesei közül is sokan Szekszárdra érkeztek és a bank im­pozáns csarnokában és nagytermében érdeklődő csoportok vették körül gróf Széchenyi Domonkost, az intézet el­nökét, Ervin Kálmán kincstári fő­tanácsost, a Magyar Általános Hitel­bank kiküldött igazgatóját, gróf Ap- ponyi Károly felügyelőbizottsági el­nököt, dr. Leopold Kornél kormány­főtanácsos vezérigazgatót, Döry Fri­gyes gazdasági főtanácsost és a bank egyéb vezérembereit. Gróf Széchenyi Domonkos feszült érdeklődés közepette pontban 4 érakor a következő szavakkal nyitotta meg a nevezetes közgyűlést: — Mielőtt ez a közgyűlés napi­rendjét tárgyalná, legyen szabad Önök­nek, igen tisztelt Uraim, élőszóval is megköszönnöm, hogy engem a múlt évben elnöknek megválasztottak. Kérem, hogy a tárgysorozaton lévő fontos, életbevágó kérdéseket kellő higgadtsággal tárgyalják. Ezen első és utolsó közgyűlési elnöklésem al kaiméval nyugodtan merem ajánlani az igazgatóság javaslatainak az el- | fogadását, mert mi mindent elkövet tünk ób el is értünk arra nézve, hogy j a tervbe vett tranzakció necsak a i vármegye hiteléletének legyen hasz ! nára, hanem hogy a részvényesek I érdekei is teljes mértékben megóvas- sanak. Midőn a közgyűlés határozat- képességét megállapítom, felkérem dr. Éri Márton alispán és Virág Ferenc apát, kormányfőtanácsos ura­kat a jegyzőkönyv hitelesítésére. Megállapítom, hogy 78 részvényes, vau jelen, akik együttesen 37042 darab részvényt képviselnek. Az uj megnyitó mérleg. Dr. Leopold Kornél vezérigazgató ismertette ezután az 1925. évi január 1-i ujértékelósü mérleget, amelyet az igazgatóság és a felügyelőbizottság az 1924. évi IV. t.-c. alapján kiadott 7000—1925. sz. pénzügyminiszteri rendelet értelmében állított össze. Az uj mérleg szerint az intézet ingat­lanainak a tényleges gazdasági viszo­nyok, a rentabilitás és a realizálási lehetőségek szerint való értéke 2,372.500.000 korona, illetve 189.800 pengő, viszont az értékpspirállomány 987.241 999 koronára, vagyis 78.979 pengő 35 fillérre értékeltetett a je­lenlegi gazdasági viszonyok közt kü­lönösen indokolt gondosság és körül­tekintés alkalmazásával. Egyéb cse­lekvő és szenvedő vagyontételek fel­sorolása és egybevetése után a tiszta társasági vagyon 4 milliárd 377.602.396 korona 82 fillér, vagyis 350.208 pengő és 18 fillér, amelyre vonatkozóan az igazgatóság azt javasolja, hogy 240.000 pengő, azaz 3 milliárd korona a részvény- tőke számlára, 110.208 pengő 18 fillér, azaz 1 milliárd 377 602.396 korona 82 fillér pedig a tőketartalék számlára irassék. Ugyancsak a már említett pénzügyminiszteri rendelet Főlerakat: a m kir. dohány*, agyáru- dában Szekszárd. alapján azt is javasolta az igazgató­ság, hogy a forgalomban lévő 48.00# drb egyenként 10.000 K n. é. be­mutatóra szóló részvények 3 :1 arány­ban 16.000 drb egyenkint 15 pengi n. é. bemutatóra szóló részvényre összevonassanak, minek folytán az alapszabályok is megváltoztatandók. Dr. Leopold vezérigazgató ezután párhuzamot vont az intézet békebeli és mostani vagyona között, ismertette az ország gazdasági életének sorva­dását, amelynek legszomorubb bizo­nyítéka, hogy mig a békében 9 mil­liárd és 500 millió aranykorona volt a magyar pénzintézetek vagyona, addig a nemzeti vagyon devalvációja folytán a mai Magyarország bankjai csak 630 millió aranykorona érték felett rendelkeznek. Nagy István olvasta fel ezután a felügyelőbizottsági jelentés első részét, melynek alapján a köz­gyűlés az előterjesztett megnyitó mér­leget elfogadta, az igazgatóságnak erre vonatkozó jelentését jóváhagyó­lag tudomásul vette és elhatározta úgy a rÓBzvényösszevonást, mint az ezzel kapcsolatos alapszabálymódo- sítást. Az elmúlt üzletév történetét ismerteti igazgatósági je lentés került ezután a közgyűlés elé, amely megelégedéssel vette tudomá­sul, hogy az intézet a gazdasági élet össze i ágaiban jelentkezett nagy tőke­hiány dacára is a legnagyobb előzé­kenységgel elégítette ki Üzletfelei jogos hiteligényeit, az előbbi évnél 50°/«-kal mérsékeltebb kamatviszo­nyok mellett. A bank váltótárcája az elmúlt évben 25 milliárd 254.074.767 kor., visszleszámitolása 14 milliárd 740 991.660 K, folyószámlái kihelye­zése 3 milliárd 388 545.579 K, betét- állománya pedig 12milliárd 672448063 K volt, amely forgalom 761.424.312 K tiszta nyereséget eredményezett. Ezen nyereségen kivttl az intézet százmillió koronát csatolt adó­mentesen a nyugdíj tartalék- alaphoz. A zárszámadás előterjesztése után Nagy István fel­olvasta a felügyelőbizottság jelentését, amely úgy a mérleg, mint a nyereség felosztási tervezet elfogadását java­solta. E szerint részvényenként 9000 korona osztalékot fognak fizetni, tar-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents