Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-02-27 / 8. szám
VIII. évfolyam. 8. szám. Egyes szám ára 2500 korona. Szekszárdi 1926 február 27. TOLNAMEGYEIÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. ElMixetési dij félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap aegjelenik minden szombaton. Előfizetést dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés dl|a 10000 köröné, A hirdetés egy 60 milliméter széles hesébon mllllmétersoronként 1030 korone. Közgyűlés! részyénytérsaségl stb. hirdetések IZOOkor. — Állést keresőknek 50 széze« lék engedmény. A hlrrovatbea elhelyezett reklémhtr, eljegyzést hír, ose« léd! hír, velemlnt e nyllttér soronként 8000 körönébe kerül. Soltú,-demosúSia nélkül P Irta: Bodnár István. A sajtó minden nemzetnek a lelke. Mondhatják úgyis, hogy a — tüdeje, amellyel lélegzik. A lélegzés pedig a lét első kelléke. £ nélkül nincsen — élet . . . Persze szabadsajtéról lehet csak szó. Bilincs, lakat a szájon elfojtja a gondolatot. S az elfojtott gondolat expanziv erő, amely minden pereben robbanni kész. A cenzúra bizonyos csendes forradalmat vált ki, amely nagy mélyben, a lelkek mélyén zajlik ie, míg aztán elementáris erővel tör ki. Hadd legyen tehát a sajtó — - szabad. írjon meg mindent, amit a közérdek diktál, az igazság párán- esői, a lelkiismeret súg az újságíró fülébe. Csipkedjen, gúnyoljon, marjon, de — javítson is. Jelentsen erőt, a melyben nincsen gyengeség, részrehajlás. Közben tévedhet íb, de tévedése ne legyen — szándékos, rosszakaratú. Vitázhat, politizálhat tetszése szerint. Eszmék áramlása, sőt összeütközése mindég pozitív villamos feszültséget jelent. Tehát energia megindulását, amely alkoihat, teremtheti de egyúttal — rombolhat is. Pedig csak ezt ne. A Bajtó épitaan és soha ne romboljon. S minden lehet, csak üvöltő sakál, hiéna nem, amely bár talán másutt is találna élelmet, perverz étvággyal mégis a sírokra veti magát, holttesteket ás ki s félholtak, sőt élők utolsó lélegzését várja, mert ez neki az igazi táplálkozási gyönyör . . . Hogy pedig mi adja nekem eze- . két a gondolatokat ? Azt is megmondom. A mai sajtó egy részének magatartása. Kelevények fakadtak itt fel, a háborúk nyomában járó testi és lelki pestis. A leikiismeret- lenüí megcsonkított törzs, mintha tovább üszkösödnék. Egy vesztett háború romjait kellene eltakarítanunk, hogy helyet csináljunk a nemzeti újjászületésnek. S e helyett mit látunk? A régi külső háború helyett belső háborút. Késhegyig menő harcot. Egyesült erő helyett viszályt, széthúzást, száz embernek ezerféle akarását. Nincs egy .vezéralak, vezéreszme, amely összehozna, összekovácsolna. Legfeljebb a gyülőlség veri egy falkába a másokra agyarkodó- kát, de e politikai farkascsapat jobb eleség hiányában sokszor összeverődött társait is felfalja ; . . A nemzet egy részének ma is van királya. A másik rész uj, nemzeti királyt akar. A harmadik rész maga se tudja, mit akar. Se Istene, se hazája ... S itt van a baj. Mert ez a rész a leghangosabb. Nemcsak az országot lármázza fel, hanem teleüvölti az egész világot. A helyett, hogy hozzálátna a sok esztendő alatt összegyűlt régi szennyes kimosásához, piszkos mivolt- jában maga pertyegeti azt a világ szeme elé. Maga rántja le a nemzet, * Mint a Tolnamegyei Újság r.-t. elnöke ezen beszéddel nyitotta meg szerző a február 21-iki közgyűlést. az ország irtózatos Jób sebeiről a leplet, a takarót. S amikor e határozott bátorításra a sok ádáz szomszéd, a külföld piszkos, fertőzött kezével el kezd a nemzet sebeibe nyul- kálni, ezek az elvetemült sajtócsatlósok, politikai deszperádók maguk mutogatják meg, hogy a seb merre a leggenyesebb, ahol tehát a további fertőzés a biztos halált jelenti. Meg kell vetnünk ezeket a belföldi és külföldi politikai kutmérgezőket. Én nemzetem fájdalmában, örömében mindég egyforma vagyok, mert vele — együtt, vele — egy vagyok. Tőle ezerencétlensége el nem tántoríthat, de jóléte, a verőfényes napok sem kábítanak e), mert tudom, hogy a fényre is jöhet borulat, amint hogy most a borúra várjuk a fényt, az Isten jótevő napját. . . Tartsa meg tehát a vidéki újságírás, ez a mi sajtónk eddigi higgadt, bölcs mérsékletét, tisztességes hangját, minden túlzástól, szélsőségektől távolálló tárgyilagosságát. Bűnöket, mérges kelevényeket na akarjon — elkenni, de világszenzációként ne is mutogassa azt, mint a vásárok anatómiai múzeuma a förtelmesebbnél- förtelmesebb betegségeket. S ez a mi kis ujságvállalatunk, amely szerény 5000 koronás alapításból immár 111 milliós, életképes vállalattá erősödött, támogassa a sajtó ily irányú munkásait. Az élet vasekéje, a szerencsétlenség keresztülgázolt ezen a nyomorult, csonka országon. Barázdája alá temetett sokunkat, mindnyájunkat. De ne feledjük el, hogy ha volt bennünk életmag — pedig volt és van, keresztül törjük majd a kérges, durva rög pillanatnyilag elfedő páccéltakaróját. Kitartás, hit, erős akarat! Jöjjön el a béke, kiengesztelődés, az egymás-megértés boldog országa ! Fajfenntartás út o gyermek' Jankó Ágoston főispán előadása. A mai kor feladata a társadalom, a nemzet és az egész emberiség szebb, boldogabb jövőjének előkészítése, biztosítása. Éhhez az ut az életképes és kellő számú gyermeken keresztül vezet. Mai lesujtottságunk mellett tehát időszerűbb, fontosabb témát annál, amit e közlemény címéül irtunk, aligha választhatott volna Jankó Ágoston, köztiszteletben álló főispánunk, amikor a Msnsz. vezetősége felkérésére f. hó 20-án, a vármegyeházának ezúttal is előkelő közönséggel megtelt nagytermében rendkívül tanulságos és hatásos előadást tartott. Szellemes és derültséget keltő be* vezető szavai után azt fejtegette a főispán, hogy a fajfenntartásról a hozzákapcsolódó sok hiba, tévedés és bűn miatt hehér,, feszélyező az értekezés s csakk 5~kor lehet róla és a vele szorosan összefüggő egyéb társadalomtudományi kérdésekről nyíltabban beszélni, ha a szeméremérzet a tiszta erkölcs biztos védelme, az a virágdíszéé, ideális palást lesz, mely a profanizálás és visszaélések ellen megóvja azt a szent természeti erőt, melyet a Teremtő világfenntartó akarata oltott belénk. E nagyfontosságu probléma évszázadok óta foglalkoztatja az emberi elméket, nekünk, magyaroknak kétszeres kötelességünk a helyes megoldását keresni a nemzet hatalmának visszaállítása és jövőjének megalapozása céljából. A kérdés végleges és megnyugtató megfejtése az erkölcsi kultúra általános emelésétől várhttó. Az ismeret- és műveltség- terjesztés ennélfogva a legszilárdabb nemzetvédelem, nemzetépités. A fajfenntartás ellen a legszörnyübb bűn a mi vidékünkön is fájdalommal tapasztalt egyke-rendszer, mely a magyarság elsatnyulására, elpusztulására vezethet. Ennek oka hiúság, kényelemszeretet és csúnya, rövidlátó önzés s következménye az elkényeztetett édes „Egyke“ elcsenevészese- dése és az anyának időelőtti elsorvadása. A kevéstagu család néhány YCvtizeá alatt kihal, nem lesz kire hagyni féltett vagyonát, a soktagu családok ellenben mindinkább erősödnek, testileg, szellemileg, vagyonilag felvirulnak s évszázadokig fennmaradnak. A több testvérnek egymással való vetélkedése fokoiza, jobban kifejleszti tehetségeiket s élénkebbé, életrevalóbbá teszi őket. Sok gyermek sok összeköttetést teremt b így a széleskörű rokoni, baráti kötelék révén a család több támaszt talál a mindennapi életben. Gazdasági vonat kozásban a gyermek munkaerőt is jelent. Minél nagyobbszámu munkaképes egyén alkotja a családot, társadalmat, nemzetet, annál inkább fokozódik annak gazdasági, fizikai, szellemi fejlődése, jóléte, befolyása. Egy nemzet is csak akkor lehet erős és hatalmas, ha nagyszámú, munkaképes, egészséges tagja van. A sok gyermek, amit páratlan szépségű magyar nyelvünk gyermek- áldásnak mond, nemcsak érdeke a családnak, hanem boldogságának legtermészetesebb alapja. Mennyi báj, szeretetreméltéság ömlik el egy-egy kis gyermeken, aki szivünk-lelkünk gyönyörűsége, állandó reménységünk, munkánk folytatója, emlékünk fenntartója, az örökélet lépcsője. Boldogságra irányuló vágyaink kielégítését ne az elérhetetlen távolban, hanem a békés otthonban, az egészséges, jókedvű, számos tagú családban keressük. A gyermekek lekötik sokszor gondtól terhes figyelmünket és ösz- tönszerüleg azt vélik és azt akarják elhitetni velünk, hogy ők a világ legfontosabb tényezői. Foglalkozzunk is velük szívesen necsak testületek és egyesületek körében, hanem egyénileg is; méltányoljuk mindenhol és mindenkor a valóban legelső „ténye zőtu s érezzük át annak jelentőségét a család, nemzet és az emberisig jövő kialakulásának szempontjából. Terjesszük minél szélesebb körben az egészséget megvédő, ápoló ismereteket. így járulhatunk hozzá legméltóbban és leghathatósabban Magyarország újjáépítéséhez és hazánk szebb jövőjének biztosításához. A lelkes tapssal honorált előadás előtt Sáray Ferencné brilliáns zongora- játékkal gyönyörködtette a figyelmes hallgatóságot, utána pedig Bolgár Kálmánná alkalmi, érzáateijes szavalata váltott ki őszinte elismerést, amit a szemekben csillogó könnyek árultak el legjobban. A végén a Mansz. elnöke, Jankó Ágostonná bejelentette, hogy f. hó 27 én délután 6 órakor, ugyancsak a vármegyeháza nagytermében Geöcze Sarolta tanítóképző intézeti főigazgató, országos nevű pedagógus, a magyar hölgyek egyik büszkesége fog előadást tartani „A mag/nr asszony egykor és ma“ címen.- ------.—rí-----ini-1 -irrri.rrimr -rrL~iq-i.ru A Tolnamegyei Újság hírlapkiadó rt. közgyűlése. A Tolnamegyei Újság hírlapkiadó rt. folyó hó 21-én Bodnár István elnökletet alatt tartotta 6-ik évi rendes közgyűlését, amelyen 12 részvényes 721 részvény képviseletében volt jelen. A közgyűlést Bodnár István elnök a lap mai vezércikkéül leközölt, nagy tetszést arató beszéddel nyitotta meg. A jegyzőkönyv vezetésére Schneider Elemér kéretett fel és hitelesítésére Blázsik Ferenc és Polgár István választattak meg. Az igazgatóság következő jelentését Schneider János ügyvezető igazgató ismertette: Tisztelt Közgyűlés 1 Társaságunk 1925. évéről szóló jelentését alábbiakban van szerencsénk előterjeszteni: A 4200., illetőleg 7000—1925. sz. pénzügyminiszteri rendelet értelmében megnyitó mérlegünket az 1925 november 22-én tartott közgyűlésen 77 millió koronára felértékel, tűk, egyben a 6484—1925. számú pénzügy- miniszteri engedély alapján felértékelt vagyonúnkat 11.000 darab 500 korona névértékű uj részvénynek 3000 koronával való kibocsátása utján 77 millió koronáról 110 millió koronára emeltük fel és egyben ugyancsak a fent hivatkozott közgyűlés határozata alapján 22.000 darab 500 korona névértékű részvényt 25 darab részvény összevonásával 880 darab 10 pengő névértékű részvényre bélyegeztük felül, illetőleg alakítottuk át. Dacára a kedvezőtlen pénzügyi helyzetnek, a részvénykibocsátás fényesen sikerült és majdnem mindenki élt részvényelővételi jogával. Ezen körülmény nemcsak társaságunk iránt érzett bizalomnak tanujele, de megrögzítése annak, hogy akik 1919 ben oly lelkesedéssel gyűltek össze a Tolnamegyei Újság felemelt zászlaja alá, azok ma is tántoritha- tatlanul ragaszkodnak a lobogói a irt eszmékhez és jótehet, hogy eddig befektetett tőkéjük semmiféle anyagi hasznot nem hozott, azért újabb tőkék befektetésére is készséggel vállalkoztak, mert minden anyagi érdeknél fontosabbnak tartják a lap fenmara* dását és helyeslik azokat az eszméket, amelyeket a lap állandóan hirdet és amelyeknek gongolatvilága és becsületes törekvése össze van forrva az ő egyéniségükkel és lelki világukkal. Lapunknak, a részvényesek és az olvasók nagy tömegétől is helyesnek tartott irányzatának munkásából dicséretesen kivették részüket a lap belső és külső munkatársai egyaránt és igy kötelességet vélünk
