Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-12-23 / 53. szám

Vili. évfolyam

53 szám.

Egyes szám ára 3000 korona.

. Szekszárd, 1926 december 23

TOLNANEGYEIÚJSÁG

KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

fierfcesztfitég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.

Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona.

TOÖfizetési díj félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő).

Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap negjelenik minden szonbaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések éréi: A legkisebb hirdetés d!|e 10000 koroas. A hirdetés égj M milliméter sséles hasábos milliméter toronként 1030 korona. Küsgyéléel részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állést kérésüknek 80 esése, lék sngedmény. A hírrovatban elhelyezett rekléahlr. eljegyzési hír, aaa» lédl hír, valaalal e nyílttér soronként 1000 koronába karéi.

Karácsony és őröm.

Ismét eljött a karácsony.

Eljön minden esztendőben ez a pi- rosbetüs, szép ünnep. Tta év, száz óv és időtlen-idők múlva szabályosan eljön, rákössönt a keresztyén világra, itt-ott elssórja dús ajándékait éa tovább megy a múlt útvesztőjében. Mondhatnánk, semmi más nyoma nem marad, mint a szé!üzte bárány- fe hőnek odafenut az égen. Egy-két zengzetes ünnepi prédikáció, harang zúgás, ünnepi sereg, karácsonyfa, já* ték, egy CBekély, átfutó meghatott ság — ugyebár ennyiből szokott ál- lani ? Mint gyermek bevstődtem a templomba, A lelkipásztor hévvel beszélt arról, hogy micsoda áldás, öröm és boldogság az, hogy a világra Istenfia született. Szorongó szívvel és kíváncsian nézelődtem, hogy hol ez az áldás, öröm és boldogság ? Néztem a csillaggal kivert menyese- tét, a márvány utánsatu oszlopokat éa vártam, hogy megnyílik valamelyik s elárad, mint a prófétai tisztitó viz, mindenkire az áldás, az öröm. Gondoltam, hogy mily sn jó lesz nekünk a szűkös és nyomorúságos viszonyok között. Csalódottan hagytam el a templomot. Velem együtt azóta és ezután mennyi ezer és miosoda önámitás kellene ahos, hogy emberi szempont szerint ká- ráosonyról és örömről beszéljünk pl. ma, vagy bármikor is.

Az emberi élet hiányai, bajai és vessélyei mindenkor ugyanazok.

Évszázadokkal ezelőtt is voltak szegények, szenv dók, csalódottak s évszázadok múlva is sáeglesznek esek, amint ellentétük is fellelhető. Nem újság ez az általános anyagi gond, mely ködként Üli meg as életet. Nem olŐBZÖr és utoljára vergődnek kongó zsebbel és korgó gyomorral sok sse reDCBétlenek s csak asért vesznek tudomást a karácsonyról, hogy síi vök elfacsarodjön.

Ma azonbán az élet eme kirívó vpnása szembe ötlőbb éa neheaebb, mért az immár tizenkét esztendő óta tartó világtragédia foszlánnyá tépte lelkünket s az anyagiakkal való állandó tusa a reáliákat ültette létünk középpontjába. Akt hisszük, hogy az enni, vagy nem enni kérdése számunkra minden. A mindennapi falattal és mindennapi szórakozással eldőlt számunkra sorsunk. A világ boldogtalannak érzi magát, mért állandó lemondásból, nélkülözésből adódik élete és ehező szájának inegeié- gi'ője, a csoda, melyre vár eped ve, - elmarad Nem jön el soha a kin- csestarisznyás mesebeli férfin, hogy megajándékozzon mindenkit nehány marék gyémánttal. Nem jön el a gyerinekbépzelet teremtette őszsza- kalas bácsi terebélyes fenyőfájával, dús ajándékaival. Nem jön el a balga álom és vakhit alakja. Nem jön senki, hogy két marékkai beszórja a jeg- viragos ablakon a nyomor és ínség enyhítő filléreket s ahol összefogott

sóhaj és panasz, ott felderengjen as öröm? Csak az egyhangúság és állandóság marad meg arcon és leiken > és kétszer huszonnégy óra alatt el- í foszlott a legszebb vallási álom, mint mikor eltörik a kedves játék.

Mert a karácsony és annak öröme a Jézussal való lelki találkozás, az a fenséges pillanat, amikor magunkévá tesszük öt.

Meg vagyunk arról győződve, hogy a bethlehemi pásztorok, kiknek először hirdetett angyali ének örömet, épp olyan emberek voltak, mtnt mi. Esendők, gyarlók, akik épp ngy küzdöttek az élet nehézségeivel, mint mi. A bethlehemi éjszakában Bokák szemére nem jött álom a gond miatt és mégis öröm hirdető számukra az angyal megjelenése. A szentirás sza vai Bzerint: „Monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert imé hir detek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme leszen: mert született néktek ma a Megtartó, ki az Vr Krisztus, a Dávid városában:u A másik csapat: a napkeleti bölcsek osapata, kik a csillag nyomában mennek Jézust keresni — hasonlóképpen a mi aeabá- sunkra mért gyarló emberek. Pompa és fény, tudás és bölcsesség mögött ott van bennök as esendő, váMozé, örök ember. A hebehurgya, le ki- ismeretlen fráseológia azt szokta har sonásni e két típusról, hogy Jézué személy válogatás nélkül mindenkié, ssegényé, gazdagé, bölcsé és tudatlan, egyszerű teremtményé.

Mi azonban az Isten igazságának megrendítő valóságát kutatjuk, mely előtt viaskodó, elbizakodott lelkünk boldogan szenvedjen vereséget Ép pen ázérf pásztorokra, napkeleti bölcsükre és minden emberre megái ra pitjnk, hogy karácsonyi örömük nem függ emberi tulajdonságuk tói, milyenségüktől, hanem qttól a letki készségtől, mellyel elin dúlnak a Jézussal való nagy ta lálkozásra.

Tehát a karácsony és as öröm hazng és hamis komédia mindaddig, amíg át nem lépte a dajkameeék körvonalát, ön ésvilágámitó porhin tés mindaddig, amíg azt akarja elhitetni a nyomorúsággal, hogy az gyönyör, a ronggyal, hogy az királyi palást.. De szent, isteni igazság, örök való akkor, amikor^ letörli s külső má/t a emberiség orcájáról,, letörli a hazug és hamisan pózoló külszínt és határozottan vallja, hogy minden neutrális: evés, ivás, póz, rang, alak, nem, kor az Isten előtt, csak a lélek nem I

Jézus nem jön és nem fog jönni hóna alatt ’Integer Hazánk térképé vei. Jézus nem jön és nem fog jöuni kézen vezetvén nyomorúságánk koronás megazüntetőjét. Nem visz visz- sza boldogtalan kiutasító1 takat édes otthonukba ; nem . dja vissza a bu kottnak vagyonát, a ruhátlannak ruháját, az özvegynek főijét, a rok kantnak épségét, szegénynek kenyerét, árvának hozzátartozóját. Jézus minden földi dolgon kívül állót hoz és Ad a hívőnek: békességet az Istennel.

Ennek pecsétje ő a bethlehemi jászolban épp ngy, miDt a Golgothán. Kavargó és zavargó lelki seregek megnyugtatója, áldása. Öröme, boldogsága a léleknek. Nélkülözhetetlen táplálója és megtartója a léleknek, a mindenkiben egyformán isteninek. Megváltója a világ lelkének.

Örömöd és karácsonyod akkor van, ha lelkedben született Jézus s a te lelked újjá született Jézusban.

Ezért mondja egy szép ének:

»Jer áldott vendég, várunk tégedet, Készítjük a te utadat.

Egyengetjük a te ösvényedet,

Mutasd meg nálunk magadat.

Igaz hittel szivünkbe fogadunk,

Állandó szállást ott adunk.«

Jánosi György.

Magyar Karácsony.

iajdúljatok csak, gyáva pesszimisták,

Hogy a magyar már végleg elveszett,

Hogy a szemetek csak nagy, néma sirt tát, Hová letészik ezt a nemzetet.

Jajduljatok csak, gyáva pesszimisták.

Vérem, ne hallgass csüggedők szavára I Ünnep közeleg, magasztos mennyei, Boruljunk el most is Krisztusunkra várva,

Ki lelkünket majd újjá szenteli.

Vérem ne hallgass csüggedők szavára I

Én prófélálok néked, árva népem,

Kit érdemeden’ eltiport a sors,

Ki léted harcát vivőd észrevétlen’,

S a sok csapástól földig meghajolsz.

Én prófétátok néked, árva népem.

Érzem, felettünk Krisztus lelke szállt át..

S e csonka földnek adom .fm hirül, Adventét élő szent hitem nagy álmát A magyar idők teljességűül.

Érzem, felettünk Krisztus lelke szállt át.’..

Lelkembe fényt szent, mámoros varázs ont, S rajzol beléje égi lángirást.

Én bizva várom a magyar Karácsonyt S az eljövendő Messiást.

Lelkembe fényt szent, mámoros varázs ont...

Babay Géza.

H béke ünnepén.

Irta: Dr. Magyárász Ferenc.

A béke ünnepén megint vészes felhők tornyosulnak Európa egén. Nemzetek, ame yek fenékig ürítették a hávorus szenvedésüknek kelyhét, a melyeknek vesztesége vérben és anya giakban egyaránt mérhetetlen, amelyeknek visszatérése a rendes, békés berekvágásba éppoly nehéz, amilyen kvánxtos volna: újra kinyitják a kétarcú J'ousuak tempómét,/ ami mmdi'g harcot, b>jt, hátait és pusztulást jelent.

Igaz, első látszatra mi nyugodtan szemlélhetjük két olyan szomszédos nepoek agyarkodását, amelyek közül

egyik sem közvetlenül határos mi- velünk, de az egyik diadalmi büszke szemmel néz a múltba, a másik nemke vés bé erős önérzettel a jövőbe.

Olasz- és Franciaországnak ez a versenye hovahamar kenyértörésre- viszi a két nemzetet, mert sokkal több az ütköző pont, hogysem békésen el lehetne intézni a majdnem naponként és a Földközi tenger medencéjének majdnem minden pontján meg-megújuló és egyre hevee- bedó érdekellentétet.

Gall ember volt az a Brennus is, aki a legyőzött rómaiakkal a hadi- sarcon alkudozva, a kardját dobta a mérlegre; és nem lepődhetünk meg, ha a mai római és gall ellentétek kiegyenlítésére valamelyik modern Brennus szintén a kardjához nyal — hogy melyik részről, ki tudná azt megmondani ?

Ámde akármily messze legyen is mitőlünk z hadszíntér, csak aggódva gondolhatunk egy uj háború rémére, csak szorongó félelemmel imádkozhatunk, hogy a fekete felhő szerencsésen vonujon el fölöttünk. Sokkal több és véresebb tanulságunk volt a világháborúból, hogysem elfeledvén! őket, a véres kockára kiváonók föltenni azt, amit még meg lehetett menteni a nagy pusztulásból.

Megmutatta a világháború, hogy látszólag ugyan megiepetésszerün, de voltaképpen a nemzeti önzés parancsszavára hogyan sodródik bele maról-holnapra a háború forgatagába mind több és több nép éa nemzet, melyről igazán azt hihette az ember, hogy ugyancsak semmi köze sincs más népek ügyelek fegyveres elintézéséhez Egész Európa veszedelmes tűzfészek s akárhol tör is elő a láng, vajmi könnyen elborítja az. egész Európát. Már pedig még gondolatnak is borzalom, hogy mi uj háborúba, uj vérontásba keveredjünk.

De még ha meg iz kímélne bennünket a véres kard, egy uj háború olyan gazdasági eltolódásokat, oiyan anyagi pusztításokat jelent, amelyekből neküok, a kényszerű semlegeseknek, vajmi kevés hasznunk lehetne. — Igen, ha ipari állam volnánk .. .Igen, ha Amerika módjára harci anyagot szállíthatnánk súlyos aranyok fejében . . . De így? ,.- .

Csak másokat erősítene anyagilag az uj háború, olyan semleges államokat, mely éknek any-gi gyarapodása ránk nézve minden inkább, mint semleges . . .

Szent karácsony estéjén tehát, amikor a szeretet melegében és karácsonyi fényebea együtt leszünk szeretteinkkel, ne mulasszuk el, hogy egy őszinte, igazan szívből eredő fohászkodást ne küldjünk a béke fejedelméhez, a világ megváltó Istenéhez, hogy távoztassa tőitiuk a sötét felhőket, hogy erősítse meg az egész -világon az emberek szivében a békének egyetlen biztos alapját: a jóakarata szeretetet!