Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-10-23 / 42. szám
4 Egyes szám ára 2500 koronar VUI. évfolyam. Szebszárd, 1926 október 23. __________________________ 42. szám. to enamegyei újság KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési di) félévre 50.000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrdctéiek arai: A ltfklitbb hlrdatés dl|a 10000 korona. A fclrdatés agy M milliméter az élei baaébon milliméter toronként 1000 korona. KOzgyBléel réaivényléraiiégl atb. hirdetések IZOOkor. — Álléat keresőknek 80 széna* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhlr, eljegyzés! hír, aee- lédl hír, valamin! a mytittér soronként 8000 koronába kerOl. Felekezeti békéit Az a pompás politikai felkészült* ség, hatalmas talentum, mellyel e csonka ország miniszterelnöke vezeti a «viharos tengeren létünk hajóját, megtermi gyümölcsét. A bár lasBU, de biztos siker . egyre határozottabban bontakozik ki előttünk s e tenyérnyi ország számitó súly Európa mérlegén, magatartása a béke záloga és nemcsak egyre több nemzet szimpátiája fordul felénk, hanem legközelebbi ellenségeink kijózanodottan keresik azokat a gyógyszereket, melyekkel ellenünk elkövetett vétkeiket orvosolhatják. A külpolitika manővere győzelemmel kecsegtet: már kikötőt ajánlanak. Eljön az idő, amikor a jobb belátás még több ballépést kiván helyrereparálni. Bent nemcsak rend van, hanem emelkedett hazafiság tiszta szelleme dominálja a nép széles rétegeit. Az adót nyögjük ugyan, de állampolgárhoz illő kötelességtudással fizetjük s inkább csak ősi szokásból panaszkodunk, de meggyőződésünk, hogy a gazdasági helyzet talpraállása után enyhülni fog rajtunk ez a (bár azt Írhatnám : legnagyobb) teher. Hogy az ország ily módon való konszolidációja két elkeseredett csoportnak nem ízlik, az bizonyos. Azok, akiknek egész életmegnyil- vánulása a forradalom, a káosz, izgága elkeseredettséggel és fancsalin szopogatják politikai kiskorúságuk ujjait. Vesztett ügyük van s egy uj választás fogja felírni sírkövükre a pax vobiscumot. A nemzet rendszerető lelke be nem veszi többet maszlagjukat. Es azoknak, akik tiszteletreméltó nemes lélekkel szeretnék fegyveres kalandok elé kényszeríteni a boldogtalan nemzetet, azt gondolván, hogy CBéppel, doronggal és füttyszóval lehet ma háborúzni, — nem izük ez a gyógyult nyugalom, amelyre épp oly szüksége van ennek a gyötört, zilált kedélyű* nemzetnek, mint egy falat kenyérre. Lelkileg érthető és indokolható tehát, ha ez a két árnyalat nemcsak állandóan csalódottnak érzi magát, hanem a kormány művészi munkáját megakadályozni, gáncsolni, még ha kell, a nemzet becsületének rovására is, szent missziójának tekinti. Indokolatlan és érthetetlen azonban előttünk az, hogy a hazafiság keretén belül a hazafiságnak és vallásos érzésnek felkent magvetői tapintatlan lélekkel kuszáiják össze a keservesen megteremtett rend szálait. Messze és mélyebbrelátó politikusok már évekkel ezelőtt megjósolták a felekezeti gyűlöletet, vagy fejezzük ki szelíden: a békebontás lehetőségét. Olykor-olykor felvetődött erről a tárgyról egy-egy gazdátlan vad hang. Mosolyogtunk rajta. S ma szomorúan kell megállapítanunk, hogy innen és túl hadüzenet formájú kijelentések tarkítják a vi- szályszitás dicstelen krónikáját. A béke nevében és a szeretet alázatos hangján olyan vaskos kákacsomókat verdesünk egymás fejéhez, hogy azok már dorongoknak is beillőnek. Az egyház isteni üdvintézmény. Ereje és példája Jézus. Olyan odaadó szeretettel kell élnie, mint 0. „Az embernek fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja életét váltságul sokakért“ — mondja az egyház Feje. S ezzel az egyház zászlajára irta programmját. És az egyházak számára soha sem kínálkozott olyan nagy súlyú krisztusi munka, mint most, amikor a háború szelleme és a kommün mérge Isten ellenségévé tette a lelkek ezreit. Nem tudom, eBzökbe jutott é azoknak, akik viszály konkolyát elhinteni akarják, hogy sokszor igen boldog családi szentélyt dúlnak fel, hogy szembeállítanak barátot baráttal, testvért testvérrel, gyermeket szülővel s a szeretet nevében átok s könny terem? Nem tudom, hogy tisztában vannak-é azokkal a történelmi borzalmakkal, amire csak a fanatizált tömegek voltak képesek? A máglyákkal, ostorral, börtönnel, kinVasárnap tartotta beszámolóját dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter Si- montornyán. A beszámolóra elkísérték őt Platthy György és F. Szabó Géza nemzetgyűlési képviselők, valamint személyi titkára dr. Bézay Jenő. Az igazságügy miniszter a 10 órai vonattal érkezett Simontornyára, ahol a pályaudvaron Reich Oszkár főszolgabíró, valamint Simontornya képviselőtestületének vezetősége fogadta. A miniszter ezután loYasbandérium kíséretében a községházára hajtatott, ahol díszközgyűlés keretében adták neki át díszpolgár1 oklevelét. — A díszközgyűlést Reich Oszkár főszolgabíró nyitotta meg közvetlen szavakkal, majd Bereczk István főjegyző méltatta lendületes beszédben a miniszter érdemeit. Dr. Pesthy Pál igazságügyminisz- ter nagy hálával emlékezett meg az őt ért kitüntetésről s rámutatott arra, hogy a közéletben működő férfi számára nincsen nagyobb kitüntetés, mint amikor egyes közületek polgárai maguk közé emelik. Az a bizalommegnyilvánulás, amely díszpolgárrá választásával történt, fokozott kötelességet ró rá abban a tekintetben, hogy annak a községnek érdekeit, amely díszpolgárává választotta, még nagyobb szeretettel támogassa. E kötelességének híven kiván eleget tenni, mert meggyőződése, hogy amikor egy község érdekeit mozdítja paddal stb. ? Hogy semmi Bem oly kínzó és gyötrő éB végzetteljesen pusztító, mint a vallásháború ? Hogy csak épp ettől őrizze meg az Isten e nemzetet, de Krisztus egyházát |íb, mert csak belsőleg elerőtlenedett felekezetek támadnak s lépik túl a szeretet és türelem Isten rendelte határait. Amíg a kormány elfogulatlan, addig ura a helyzetnek és nincs baj. A nemzet jövőjének megóvása azonban nemcsak a kormány feladata, hanem azt e nemzet minden egyeB polgára köteles lelke erőivel munkálni és őrizni. Ötletekkel, lelkiismeretlen alaptalansággal izgatni és kockáztatni a nemzet lelkét senkinek nem szabad. Békét azért és nem harcba hivó nagyöblü jelszavakat. Békét, hogy a lelki mezőkben angyalseregek szántotta barázdákra áldás magva hulljék. Békét, hogy fájó sebét gyógyítsa vele a nemzet. A világ különben is megundorodott a háborútól. Szeretetre vágyik. Tegyék ezt Krisztus nevében Krisztus elhívott seregei. A gyűlölet konkolyát hagyják a pokolnak, méltatlan az az ő küldetésükhöz. elő, ugyanakkor az ország feltámadását is szolgálja. A leventék kitüntetése. A miniszter nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után a díszközgyűlés második tárgyaként a levente verse nyen dijat nyert leventéket dekorálta és megemlékezett a levente- mozgalom jelentőségéről. — Feltétlenül szükséges, — mondotta, —- hogy az a nemzedék, a melyre rábízzuk a mai nemzedék által előkészített munkát és egyben a magyar jövendőt, testben és lélekben erős, mozgékony és rugalmas legyen, hogy megbirkózzék azokkal a feladatokkal, amelyek reá várnak. A leventemozgalomban nem katonai cé lókról van szó, hanem a test kultiválásáról, amely egyúttal a lélek erősödését és nemesítését is magában hordja. Lelkes ünneplés követte a miniszter szavait, aki ezután a községháza előtt összegyülekezett többezer főnyi közönség előtt tartotta meg be számolóbeszédét. A beszámoló. A népgyülést dr. Keck László kormányfőtanácsos, az egységespárt kerületi elnöke nyitotta meg, üdvözölvén a minisztert az egész választókerület nevében. Rámutatott arra az ered ményes tevékenységre, amelyet az igazságügy miniszter az ország ügyei mellett kerülete felvirágoztatása érdekében is kifejtett, majd felkérte ót beBzámolóbeszéde megtartására. Dr. Pesthy Pál igazság* ügyminiszter beszámolója első részében ismertette a kormány lemondásának jelentősé- gét, egyben foglalkozott azokkal az ellenzéki oldalról elhangzott felszólalásokkal, amelyek már a frankügy . kezdetén követelték, hogy a kormány mondjon le. Az állami tisztviselők minden cselekedetéért a kormány tartozik felelősséggel. Ez a felelősségérzet az, ami a kormány alkotmányos felfogása Bzerint szükségképen felvetette a kizalom kérdését, úgy a parlament, mint az államfő részéről. Simon tornyáról elhangzó beszédével kíván választ adni az egész országnak azokra a kérdésekre, miért nem mondott le a kormány a frankügy kezdetén. . Legutóbbi beszámolója idején válságos helyzetben volt az ország. A leromlott valuta lehetetlenné tette a megélhetést valamennyi társadalmi réteg számára. Felettünk lebegett a jóvátétel kérdése a maga megoldatlanságában éB ez még inkább fenyegette a nemzet exisztenciáját. A frankügy kipattanásakor a szanálás nagy müve folyamatban volt. A nemzet óriási áldozatokat hozott pénzügyi s ezzel együtt egész gazdasági talpraállásunk érdekében s ha a kormány annak idején lemondott volna, a gyűlölettel megindított küzködós során, amely a frankügy kapcsán keletkezett, nemcsak hogy pénzügyi reorganizációnk bukott volna el, hanem a külföld bizalma is olyan mértékben megingott volna, hogy az utána bekövetkezett pusztulásban még a remény sem maradt volna meg, hogy valaha is talpraállhatunk. Ezért vállalta a kormány a népszerűtlenség szerepének ellenére is az ügyek további vitelét és nem mondott le. A frankügy vitájával felkavart és ellenségeink részéről kihasznált külföldi mozgalmak így is sokat ártottak az országnak. Hálával kell megemlékeznie a Nemzeti Bankról és annak vezetőségéről, amiért a Nemzeti Bank olyan Bzilárd kitartással le tudta küzdeni a bizalmatlanságnak azt az áramlatát, amely irántunk kialakulóban volt. A kormánynak lemondása hasonlatos lett volna annak az orvosnak eljárásához, aki a lábadozó beteget elhagyja, holott a betegnek feltétlenül szüksége van még az orvosra. (Helyeslés és taps.) — Magyarország igen nagy utat tett meg a gazdaságpolitika és a társadalmi konszolidáció terén. E tekintetben akárhány győztes állam is elmaradt mögöttünk, ahol a nép nincsen tudatában kötelességeinek és vonakodik az áldozathozataltól. A magyar nép felismerte kötelességét és példátlan áldozatokat hozott a nemzet jövője érdekében, mert tudta azt, hogy Jánosi György. * Az igazságűgyminiszter simoniornyai beszámolója.
