Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-09-04 / 35. szám
Egyes szám ára 2500 korona« ^ évfolyam, Szekszárdi 1926 szeptember 4. 35 szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. feleionszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési dij félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 10000 korone. A hirdetés egy fS milliméter széles hasábos mllllmélersoroskénl 1000 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. blrdetéssk IZOOkor. — Állást ksresflknsk 50 stéza* lék engedmény. A hírrovatban slbelyezett reklámhír, eljegyzési hír, cseléd! hír, valamint a ayllttér soronként 8000 koronába kardi. A mell Nagyasszony. Élénk emlékezetemben van gyönyörű alakja, szellemet s érzést kifejező szemei, amikor legnagyobb bánatában Szekszárd város képviseletében felkerestük éB a város részvétét tol* mácBoltuk férje elhnoyta alkalmából. Láttam a koporsó után menni, száraz szemekkel, de kiotói vonagló lélekkel és megroskadó testtel, amibor a családi sírbolt ajtaja bezárult a nemzet mecénása után, akivel nem* csak a házasság szentsége forrasztotta össze 57 éven keresztül, de akivel egyek voltak a művészet Bzere- tétében, a tudomány — támogatásában is. Azóta a Nagyasszony csendes elvonultságban volt a lengyeli kastélyában. Hálás kegyelettel tekintettünk felé és azt hittük, hogy csak bánatának él. A fővárosi lapok híradása ismét a lengyeli kastély felé irányítja az ország szemét. A Nagyasszony nemcsak érzéseinek élt, de azokat tettekben is kifejezésre juttatta. Folytatta ott, aíitá* boldog emlékű férje bekövetkezett halála miatt abban hagyta. Ápolta tovább a tudományokat, az Apponyi könyvtár katalógusát legkiválóbb magyar tudósokkal tovább készíttette és kiadta, most pedig nagyértékü kastélyát teljes berendezéssel és 3300 ka- tasztrális hold földjét, tehát férjétől örökölt minden ÍDgó és ingatlan vagyonát az Országos Magyar Gyüjte- ményegyetemnek adományozta. Az alapítvány: „Magyar Nemzeti Muzeum Gróf Apponyi' Sándor Alapítványa“ nevet viseli és jövedelméből a muzeum könyvtárát és régiségi osztályát kell fejleszteni. A kastély, a park, az erdészlak és a fürdő tudósok jóléti intézményéül lesz használandó. Eme fejedelmi ajándékkal Apponyi Sándorné grófnő a Nemzeti Múzeumot ismét a tudomány' szolgálatára alkalmassá tette, mert a Muzeum eddigi alapítványai pénzünk elértéktelenedése következtében semmivé váltak, a Nagyasszony pedig férje után belépett azon kevesek, de annál nagyobbak társaságába, akikről kegyelettel fog emlékezni mindenkor, nyomorúságban tengődő, de erőshitti és küzdésre született nemzetünk min^ den fia. Rákócziak, Széchenyiek, Telekiek örökemlékü mecénásai sorába bevonult a nemeslelkü Apponyi Sándor gróf és finom érzésű neje született Eszterbázy Alexandra grófnő, aki átéreiete, hogy ez a maroknyi megmaradt magyar nemzet csak úgy tudja fentartani magát a n'agy átalakulások következtében megerősödött, fegyverben álló nemzetek közé beékelten, ha a kultúra fegyvereivel felvértezheti magát. Ebhez pedig pénz, nagy vagyon kell. Apponyi Sándorné grófné megadta a példát, ha lesznek követői, akkor nem lehet kétségbe esnünk, következni kell egy jobb kornak, melyért egy ezeréves nemzet milliói epedve imádkoznak. Mi tolnamegyeiek, büszkeséggel tekintünk a lengyeli kastély felé éB alázatos lélekkel kérjük a Minden hatót, hogy aki felé kegyeletes hálaérzéssel tekint ma az egész magyar nép, a fejedelmi ajándékot nyújtó nemes lelkű úrnőt, a lengyeli Nagyasszonyt védje, tartsa, hogy törté nelmü nevű és hivatása családjainknak példaképül szolgálhasson, hogy csüggedő népünk, áldozatos, finom, mélyérzésü lelke szuggesztiv hatása alatt megtanulja szeretni az eddiginél jobban a hazát és tndjon rendületlenül és áldozatos hittel bizni, remélni a nagy feltámadásban. S. IL Lajos király atolsú pihenőié Bután. A szerencsétlen véget ért II. Lajos király utolsó útjában szerepet játszott Báta község, illetve annak Szent Mihály Arkangyalról nevezett bencés apátsági kolostora. Lakosságát pogány besenyők képezték, kiknek megtérítésére alapította Szent László király a bátai bencés apátságot. Az apátság nevezetes szerepet játszott az akkori idők történetében. Királyaink és főuraink kedvelték, sokat látogat ták és értékes ajándékokkal gazdagították. Az apátság a Szent Vér Apátság nevet is viselte és viseli egykori okiratok szerint, mely elnevezést az itt történt eBuda ntán nyerte. A legenda szerint ngyania a miséző pap kezében a Szent Ostyából vér szivárgott. A mohácsi vész előtt, 1526 augusztus 20 án (hétfői nap) érkezett meg csekély seregével II. Lajos király és megszállt az apátsági kolostorban. Itt néhány napot töltött (a canonica visit» szerint: pernoctavit), mely idő alatt nevezte ki fővezérül Tomory Pál kalocsai érseket és Zápolya János erdélyi vajda megérkeztéig Zápolya György szepesi grófot. Még országos t panaszügyek intézésére is volt ideje, amennyiben Várday Pál egri püspököt innét küldi vissza Besztercebányára az ottani visszaélések kivizsgálására. Angusztus 26-án Gnojenszky Lénárd pápai táborverővel előre mennek a mohácsi mezőre, a táborhely kiszemlélésére és innét vonul a sereg Mohács felé. Maga a király pedig, miután még a bátai apátsági templomban megáldozott, az apátság uj- falusi birtokára vonult vissza. (Újfalu valószínűleg azonos Dunasaekcső ha tárában levő azonos helynévvel, mely helyen idősebb emberek állítása szerint régi épületek állottak.) A király további sorsáról a történelem beszél. A bátai apátság kincseit a mohácsi gyásznapot követő harmadik napon, I tehát 1526 szeptember 1-éD, a ben- i | cések kocsikra rakva elszállították I Alsókra (mai Győrszentmárton), ahon- I nét a pannonhalmi főapát a pannonhalmi várba vitette azokat. Ugylát- szik, hogy Báta és az apátsági kolostor nem került azonnal török késre, hanem csak évek múltán, amikor a környékről idemenekültekkel a község mintegy 10.000 lelket számlált. A török megszállás után a kolostor temploma mecsetté lett, melyről a néphit azt tartja, hogy a török alatt is megbecsült és szent hely volt, mert még a múlt században is jártak ide törökök imádkozni. Bátának az apátsági templomon kívül még két másik temploma is volt, de ezeknek ma már nyomai sem találhatók. Az apátság, mint reális apátság továbbra is megmaradt, 1617-ben II. Mátyás Z'atinai Györgynek adományozza, — ha el tudja foglalni a töröktől. 1639-ben Veresmarty Mihály pozsonyi kanonok, bátai apát, kinek Intő és Tanitó Levele a ref. hitre tért bátaiakat fenyegeti meg, ha régi hitükre vissza nem térnek. 1690-ben Jani Ferdinánd kapja, kit 1704 ben R e n c z e s János a tolnai kerület nemzetgyűlési képviselője, Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának tagja folyó hó 1 én délután 3 órakor rövid szenvedés után elhunyt. Villámgyorsan terjedt el a hír és mindenfelé általános részvétet keltett az életerős férfin hirtelen bekövetkezett halála. Renczes János az egységes párt kisgazda frakciójának volt tagja. Komoly, higgadt, értelmes férfin, aki bár sohasem felejtette el, hogy kisgazda társai az ő érdekeik képviseletében küldték a nemzetgyűlésre, azért felül emelkedett az osztályérdekeken és minden választó polgárának érdekét egyenlő mértékben szolgálta. A nemzet egyetemes érdekeit tekintve mindenkor biztos támasza volt az egységes kisgazda pártnak és hűséges követője a nehéz küzdelmekben a nemzet vezérének Bethlen Istvánnak. Ezen magatartásával megnyerte azoknak a rokonszenvét is, akik nem tartoztak szorosan az egységes párthoz. Ennek következménye volt, hogy a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával a kifejtett nagy korteskedés dacára is minden nagyobb erőlködés nélkül Jiatalmas többséggel került ki a választási küzdelemből. Nem tartozott a nemzetgyűlés hangos tagjai közé, de komoly felszólalásait a nemzetgyűlés minden része megértéssel fogadta. Halálhíre nemcsak szülőfalujában, amelynek büszkesége volt, hanem az egész tolnai kerületben, sőt az egész vármegyében is általános részvétet keltett. Koporsójánál nemcsak hozzátartozói, nemcsak az egységes párt a knrncok meggyilkolnak. Még ennek életében Placidus pannonhalmi főapát a bencések részére kérte visszaadni I. Lipóttól az apátságot, a király azonban csak ígért és nem tett. 1724-ben III. Károly megismételte az ígéretet, de a bencések vissza még sem kapták, mert a háború költsége címén kivánt váltságot nem tudták megfizetni. 1728 ban Kolionics Zsigmond bécsi bíboros a bátai apát, aki a még ma íb meglevő templomot építtette 1741-ben. KollonicB 1751-ben meghal, amikor a pannonhalmi főapát Mária Teréziától ismét kéri Bátát, de elutaBittatott '‘azzal, hogy az már a jezsuiták vezetése alatt álló Teréziáimon Akadémiának adományoztatott. 1784-ben II. JózBef császár eltörli a jezsuita rendet és vele az akadémiát, a bátai apátság javadalmából 16.000 forintot nemes ifjak tanulmányi ösztöndíjára forditani rendel. Később ismét a Terésiánumi Akadémia birtoka lesz és az még a mai napig is. Markovics Márton, küldöttsége, kerületének választó polgárai, de mindazok, akik tisztelettel tudnak adózni egy becsületesen eltöltött élet és tiszta szándékú hazafias gondolkodású férfiú iránt, meg- illetődéssel állnak. Renczes János értelmes harci kisgazda volt, a régi boldog időkben a függetlenségi eszméknek lelkes hive, aki több választáson keresztül a függetlenségi jelöltek diadalának számottevő részese volt és igy már a háború előtt polgártársainak álta ános szeretetét élvezte. Harc községnek több cikluson keresztül volt bírája és agilitásának, józan értelmességé- nek köszönhető, hogy kedvezőtlen földrajzi fekvése dacára Harc község fokozatosan fejlődött. A világháború nagy részét végig küzdötte és ott szerezte azt a betegséget, amelynek folyománya volt hirtelen bekövetkezett váratlan halála. A kommün le- veretése után a tolnai választókerület 1920 január havában Fekete Ágoston tolnai volt préposttal szemben 5255 szótöbbséggel, nemzetgyűlési képviselővé választotta, 1922 junius 5 én tartott pótválasztáson az azóta elhalt Spolarits Györgygyel szemben 1290 szótöbbséggel ismét nemzetgyűlési képviselővé választatott. Az elhunyt nemzetgyűlési képviselő temetése folyó hó 3-án délután 3 órakor volt. Temetésén résztvettek dr. Pestby Pál igazságügyi és Mayer János földmivelésügyi miniszterek, Schandl Károly államtitkár, Erődi Harrach Tihamér, Csontos Imre és Takács József nemzetgyűlési képviselők, akik az egységes párt és a nemzetgyűlés koszorúját is letették Renczes koporsójára, amelyet Tolnavármegye is megkoszorúzott. Az egy- ségespárt nevében Csontos Imre vett búcsút az elhunyttól. A temetésről jövő számunkban írunk. Bánatos özvegye a következő gyász- I jelentést adta ki: „özv. Renczes JáRenczes János halála.
