Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-07-31 / 30. szám
VIII* évfolyam. 30 szám. Szekszárd, 1926 Julius 31. ggrkMztfeég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. felefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési dij félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrdatéaek árai: A lagkbabb hlrdalés dija 10000 korona. A hirdetés «gj M milliméter szálas bssébon mllllmétartoronkéni 1000 korona. Kfiigyűlési részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állást keresőknek 80 száza* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési bír, ess* ládl hír, valamint s nyllttér soronként 8000 körönébe kerül. Táborbontás után. A magyar cserkészek Nemzeti Nagytábora véget ért. A megyeri homokbuckák fölött serény cserkészkezek egy meseországot építettek, amelyben két hétig gyönyörködtek maguk és mindazok, akik ebbe az országba beléptek. De _ sajnos — mintha tényleg mese lett volna mindez csupán, amelyben a varázslatok ereje teremt és pusztít, ez a tündérvilág is hirtelen eltűnt a föld színéről. Eljött itt is a temetés napja és amily gyorsan emelkedtek volt ki a földből a sátrak tömegei, ép oly gyorsan tűnték el ismét a föld színéről. Sok sóhaj, sok könny kísérte ezt a temetést. A megyeri Nemzeti Nagytábor nincs többé. Nem áll már a nagy árbóc, bogy magasan lengesse a magyar lobogót, nem szólnak a gyönyörühangu harangok, elhalt a kürtszó, megszűnt a nyüzsgő élet és szerencse, ha az a néhány ürge család el nem ment a cserkészek után. Hosszú cserkészvonatok indultak el vidám nótaszó mellett, virágosán, éppen úgy, mint háborúban, lassan- kint részekre, szakadtak ezek a vonatok és visszaadták az aggódó, de egyúttal fiaikra büszke anyáknak az ő Bzemükfényét. Most, otthon a puha ágyban éjjente újra megjelenik ez a tündérváros sátraival, díszes kapuival, szép díszítéseivel, füstölgő, földbe- ásott konyháival, gyermekkacagásával, tábortüzével, fáradtságaival, játékaival és napról napra szövik a kis cserkészek tovább a mesét . . . Amíg a gyermekek erről a tündérvilágról álmodoznak, érdemes lesz nekünk felnőtteknek, babár csak futólag is, ezzel az első magyar Nemzeti Cserkésztáborral, annak jelentőségével foglalkoznunk. Csak a legszembeötlőbb értékeire szeretnék rámutatni, amelyek a be avatott előtt is homályban voltak és csak most villantak föl. Micsoda értéke van tehát ennek a most lezajlott cserkész-nagytábornak,. érdemes volt-e több mint egy éven keresztül annyi derék embernek szelleme, szive erejét, tudását, lelkesedését valódi fanatizmussal beleölni ebbe a műbe? Érdemes volt-e agitálni, hatalmas anyagi áldozatokat bozni egy diák gyermekálomért? Ezt kérdezhetné valaki. Ha ez a Nemzeti Nagytábor nem lett volna egyéb, mint a serdülő ifjúság romantikára éhes lelkének kielégítése, akkor is megérte volna teljes mértékben a fáradtságot. A komoly küzdelmekre készülő embernek játékra van szüksége gyermekkorában, mert nem lesz belőle ember, harmo üikus lelkű, megelégedett és helyén megálló ember, ha gyermekkorában nem tudott eleget és eléggé játszani. De ez a Nemzeti Nagytábor több volt, mint gyermekromantika. Ebben a tündérvilágban több mint két hetet töltött az ifjú emelkedett, tiszta lelki élmények közt, amelyek ennyi ideig J is megóvták a lelkét a rossztól, kedves élményekkel gazdagították kedélyét, impressziókkal színesítették, gazdagították képzeletét. Ezek a lelki tartalmak képesek lesznek a fiatal diákokat egy ideális férfiélet szerelmeseivé tenni. Ez könnyen érthető, hiszen ennek a világnak valami külön levegője, egész más napja, földje és illata volt. A gyermekember csak azt érezte, hogy végtelenül jól érzi magát benne, hogy valami magával ragadja őt, a felnőtt azonban analizálta ezeket a hatásokat és megkereste a ható okokat. Ebben a „városban“ mindenki „testvér“ volt, nem a frázis, hanem a szó szoros értelmében. (A cserkészeknél a „testvér“ a megszólítás formája.) Ezt a szót a való élet töltötte meg színtiszta igazsággal. A felnőtt ember a világtülekedő élete után az őskeresztények társadalmában képzelte magát az agapék ünnepélyes, szeretettől izzó hangulatában anélkül, hogy valami kolostori, vagy annak árnyéka is lett volna ebben a hangulatban. Az ember bármely táborban otthon volt, felvilágosításért bárkihez fordulhatott szívességet bárkitől és bármikor kérhetett, sőt jól esett látni, mint örül mindenki annak, ha valakivel jót, szívességet tehet. Ennek a világnak a szeretet volt a napja, ez árasztott fényt és meleget ebbe a világba, ez tette oly végtelenül kedvessé a bennlakónak és vendégnek egyaránt. Ez más nap, mint a világban uralkalkodó nap. Ennek a városnak a munka volt a földje, amelyen jártunk és a fegyelem volt az a nehézkedési erő, amely biztos támasztékot adott mindennek. Ami megragadott mindenkit, az ennek a fegyelemnek az önkéntessége volt. Szép a katonai fegyelem és az a rend, amely ebből származik, de ebből a fegyelemből hiányzik az a báj, az a természetesség, közvetlenség, ami ebben a cserkészfegyelemben oly megható. Hogy ezt hűen ecsetelhessem, a kifejező erőnek nagy fokára volna szükségem, ehelyett néhány hatásra mutatok rá, amit magam is tapasz talhattam. A pesti közönség eléggé ismeretes az ő türelmetlenségéről, go rombaságáról, tülekedéséről. Ez a közönség extázisba jött ettől a levegőtől, ámult, csodálkozott, imádta a gyermekeket és sokszor könnyekig megható esetek játszódtak le. Egy- egy tündériesen szép tábortűz után, ahol a természetes gyermeklélek szépségeiben gyönyörködött, egészen kicserélve távozott, sokan sírtak, tomboltak örömükben és szemmel látható volt, amint ez az előbb tülekedő, goromba tömeg az udvarias, kedves, melegszívű emberek soka dalmává lett. Tehát nemcsak az ifjak lelkére volt nagy hatással ez a kö zösség, hanem a közönségre is, amelyet arról győzött meg, bogy lehetséges a szeretet városa itt a földön is. A magyar közönségnek kitűnő alkalom volt ez, hogy a cserkészet értékeit megismerje és annak lényegét meglássa. A cserkészet legtöbb ember előtt kedves játék volt, itt láthatta, hogy több az játéknál, komoly nevelőiskola az, amelyben azonban nagy szerep jut a kacagásnak, a játéknak is. Láthatta azokat a gyermekeket, akik kemény férfíerőt, jellemet árultak el, megdöbbenve tapasztalták azt a komoly felfogást, amely hiányzik a mai felnőtt társa dalomböl. Egy uj felfogás, hazafiság, vallásosság nyilatkozott meg előttük. A legtöbben hangosan kifejezést adtak megváltozott véleményüknek, a mellyel a legnagyobb elismeréssel lettek a cserkészet hívei. Hallottam, amint valaki azt mondta, hogy nincs már szökségünk a régi divatu március 15-óre, szavakban túltengő, disz magyaros hazafiságra, uj formát talált a régi érzés a cserkészruhábau, U] alkalomra a gyönyörű tábortűzben. Valósággal élvezet volt látni azt a kellemes meglepetést a közönség ar cán, amikor az esti tábortüzeknél valami újat, csodálatosat, még eddig nem látottat fedezett fel és az efölötti nagy meglepetését, örömét nem tudta elrejteni. De egy sokkal értékesebb ajándékkal lepett meg bennünket a cserkészek Nemzeti Nagytábora. A hétezer tüzes ifjú biztató szeméből mi csüggedők hitet merítettük. Ezekben a lelkesedéstől kigyulladt szemekben hatalmas energiákat, mindent elsöprő elemeket fedeztünk fel. És láttuk azt, hogy ez nem vak tűz, hanem az öntudatos, tisztalelkü ifjúságnak komoly újvilágot teremtő ereje. Jól esett ezt látni, mert meg kellett győződnünk, bogy ezeket az erőket nem lehet börtönben tartani, Ezek csak a feltűnőbb és közelebb fekvő hatások. Ki tudná azokat mind fölsorolni ? Mily impozáns volt látni azt a teljes egységet, amely össze forrasztott mindenkit, hogy mint egy gépezet működött minden, komoly fegyelmetlenség a 7000 ifjú között nem fordult elő, minden a legnagyobb rendben ment, a cserkészek adták a rendőrséget, amely a „testvér“ címén figyelmeztetett, de egyébre szükség nem volt. Csodálatos volt látni azt a demokráciát, amely CBak a testvériség érzéséből, nem hangoztatásából fakadhat. Számos tanonc csapat volt a táborban, munkások, egyszerű emberek gyermekei, ezeket semmi sem különböztette meg a többiektől, ha nem az a nagy törekvés, amellyel szinte többet akartak adni a szeretedből, a hazafias érzésből, a vallásosságból és emberszeretetből. Nem is volt ott elégedetlenség, ősz- tálygyülölet és hasonló dolgok ismeretlenek voltak. Képzeljük el, hogy ha a mai munkás generáció át volna ettől a nemes felfogástól és érzésektől hatva, mennyivel boldogabb lenne önmaga is és az egész társadalom is. Gyári tanoncok szabad idejükben összejönnek, tanulnak, azt tanulják, hogy hpgyan tehetik magukat műveltebb, tartalmasabb emberré, több emberré és magyarabb magyarrá. A Nagytábor azzal a meglepő tanulsággal is járt, hogy ezek a munkás- ifjak éppen olyan melegszívű testvérek, mint a többiek, akik komoly munkához szoktak és akik nem a munka rabszolgáinak, hanem a kö- telességteljesités öntudatos harcosainak érezik és tudják magukat. A nagy jövő megépítésére ily szellemtől áthatott munkások szivére és karjára van szükségünk. Mindezekből azt a következtetést vonjuk le, hogy a cserkészet a Nemzeti Nagytáborral megszűnt helyi jelentőségű mozgalommá lenni, belépett a nemzetépités nagy gondolatába és országos tényező lett. ff. fl gyermek lelki élete.* (Folytatás.) Nem lesz érdektelen a pedagógus előtt, hogy milyen módon hat egy- egy tárgy a gyermek lelkére. Wessely Ödön folytatott ez irányban kísérleteket. — Felmutatunk például a gyermekek előtt egy rózsát. Előttük tartjuk 5 percig azért, hogy figyel* jenek meg rajta mindent s amit láttak, írják le. A 15—20 egykorú gyermek, ahány annyiféleképen fogja leírni, de az összes leírásokat négy csoportba oszthatjuk. Az egyik a leiró típus, ez pusztán leírja, amit lát, a másik egy nagy összességből, például a növényvilágból, esetleg csak a virágos növények osztályából indul ki, ez a megfigyelő típus. A harmadik a rózsa látásán már Baját érzéseiről is beszélni fog, a benyomásokról, melyek a rózsa láttára lelkében támadnak, a negyedik típus a tanult típus, ez elmélkedni fog, előbb szerzett tudását bemutatja, erre épít, magyaráz, ránézve a rózsa csak arra való eszköz, hogy beszéljen a nagy természet három világáról, az ember szerepéről, a növény hasznáról, stb. Hogy jutott el a gyermeki elme a sok következtetésre? Amint látta a rózsát, amint rávetődik lelkének felfogó lapjára, azonnal társul a már előbb gyűjtött képzetekkel, a többi növénnyel, mely a növényvilágba tartozik, azután a többi nagy osztályával a teremtettségnek, az ásvány- és állatvilággal és igy ment tovább és tovább. Gondolatunk nem is egyéb, mint a képzetek társulása; akár emlékezem, mikor visszanézek a múltba, akár képzelődöm, amikor a jövőbe nézek, mindig képzeteket kapcsolok a képzetekhez. A tanító nehezebb munkája ott kezdődik, amikor a képzettársítást irányítania kell, hogy rávezesse a gyermeket arra, hogyan gondolkoz* Irta és felolvasta a tolnai református egyházmegye tanitói közgyűlésén Szilágyi Béla őcsényi református lelkész, tanügyi bizottsági elnök.
