Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-07-31 / 30. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 julius 31. VARRÓGÉPEK ■ kerékpárok, villamossági cikkek; « nagy raktár és javitómfihely S SOMMERS i mechanikusnál Szekszárd.Garay-tér ™ V. Telefon szám 51 J SZABÓ JÁNOS Telefon: 120 mérnöki irodája, Szekszárdon. Vasúti fasor 6 T V ILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi*, vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek, beton- és vasbetonszerkezetek, utak és hidak tervezése és építése, — Epitési anyagok, villamos csillárok és árammérők szállítása. Fáik éa Zinner gránit- és mészkőbányáinak — Szekszárd és vidékére — kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavics, járdaburkoló gránitdara. ^^lEGÉRKEZTEK^ a legjobb minőségű I beffittes, babos. | 5 UbOrháS ügetek.! I melyek nagy választékban kaphatók | BELASITSNÄL zók, hogy a dolgoknak előbb a lényegesebb oldalait vizsgálja, ne pedig azt, amelyiket leghamarabb meglát, mert nem mindig az a leglényegesebb; agy mondhatnánk, bogy a tanító mintegy kicövekezi a gondolat irányát s ezzel ráneveli a gyermeket a helyes meglátásra. Itt is számolni kell azonban a gyermek öröklött és szerzett képességeivel, jóllehet ezenkivill hatással van az eredményre az éghajlat, a viz, a levegő, a fény, a hő, a növény és állatvilág is. Kísérletek bizonyítják, hogy a gyermek figyelő képessége márcitts április hónapban a legnagyobb és jalias-október között a legkisebb, ami azt bizonyítja, hogy a fény jó hatással van a figyelemre, de a hőség már csökkenti azt. Még egy napon bellii is más és más időben különböző a gyermeki lélek befogadó képessége. Reggel 9 órakor jobb, mint tizenegytől délután kettőig. Általában arról győztek meg a kísérletek, hogy egyhuzamban nem szabad soká faraBztani a figyelmet, de a megszakítások se legyenek hossznak, esak annyi, hogy idő jusson a felüdülésre. Ki ne tapasztalta volna, aki a gyermeki lélekkel tisztában van éB a gyakorlatban is alkalmazta, bogy fárasztó számtantanitás közben micsoda felüdülést nyújt, ha a gyermek néhány percig tornázhat, vagy egy zsoltárt, indulót énekelhet. Mennyivel többet el lehet végezni igy! Azonban az emberi agy mégis nem megtölthetet len magtár. Vigyázni kell ép azért, hogy sok haszontalan lim-lommal el ne foglaljuk azt a helyet, amelyre az értékes ismereteknek lenne szüksége, mert jóllehet akármit tanul is a gyermek, arra nem mondhatjuk azt, hogy az haszontalan, de igen sokra, hogy céltalan. Viszont az a tanító, aki nem érti a módját a gyermeki lélek kezelésének, sok céltalan és haszontalan munkát végez. Hogy a gyermeki lelket képessé tegyük minél több képzet, minél több tudás befogadására, fel kell kelteni érdeklődését és rá kell szoktatni a figyelemre. A tanitás végső eredménye attól függ, hogy a tanító hogyan tudja e kettőt a gyermeki lélekben felkölteni és ébrentartani. Az érdeklődés felköltése könnyű, de a figyelem fenntartása, minthogy ez ipár a léleknek nagy és nehéz munkája, sokkal nehezebb. Odáig vinni, j hogy a gyermeknek szinte a lélek- J zete is eláll a figyelemben, a tanitás I művészete. Mert a figyelemre is nevelni kell a gyermeket, eltávolítani mindent, ami megzavarhatja, ami gátolhatja a figyelemben, úgy felkölteni érdeklődését, hogy az figyelemmé váljon. De persze ezt sem lehet a végletekig fokozni, még a könnyebb fajta magyarázat se tartson húsz percnél tovább, a délelőtt vége felé pedig még ennél is rövi- debb legyen. A figyelem olyan lelki munka, mely a lélek feszültségével jár, Bzervi elváltozásokat von maga után s bizony a lelki élet egészségtanát is tudni kellene minden tanítónak, nevelőnek és szülőnek egyaránt az egészséges gyermek lelki életének helyes irányba terelése kedvéért is,de mennyivel inkább azon gyermekek érdekében, akik valami örök lőtt lelki betegséget hoztak magukkal. S az élet milyen nehézzé teszi a helyes ut megtalálását! A tanitás művészet! S mint minden művészetben, úgy ebben is a szeretet inspirál. Ha a tanító nem szeretettel foglalkozik a gyermek leikével, akkor eredményt nem fog elérni, — mert nemcsak normális gyermekek kerülnek elébe, hanem igen sokszor olyanok is, akiknek tiszta lelki életét valami ártó rombolás zavarossá tette, szellemi munkáját pedig megbizha tatlanná. Itt, ahol Andersen ördögének tükörszilánkja képtelenné tette a gyermeket arra, hogy magától tegye a jót, kezdődik a tanítónak az a munkája, melynek célja az apró jellembeli hibáknak, a hazudozásnak, a CBÍntalanságnak, gonoszságnak leküzdése Krisztus felséges tanításainak és példáinak alkalmazása által, mert, ha igaz is Münsterberg cam- bridgei egyetemi tanárnak mondása „Szeresd a gyermeket és ne figyeld !“ mégis az elmondottak alapján kétségtelen, hogy a gyermek lelki életének alapoB ismerete nélkül sem a tanításban, Bem az erkölcsi nevelésben igazi és maradandó eredményt elérni nem lehet. Ami a gyermek lelki életének fejlesztését, a tudás megszerzésének módjait illeti, ha van is különbség az egyes pedagógusok között, nem olyan négy, hogy könnyen áthidalható ne volna. A legnagyobb különbség ott jelentkezik, amikor arról van szó, amire éppen rá akartam mutatni, az erkölcsi és vallásos életnek kiképzéséről. Azok, akik csak erkölcsi nevelést | akarnak adni a gyermeknek, élesen szemben állanak azokkal, akik vallás- erkölcsi nevelést akarnak neki adni. A háborút és kommunizmust megelőzőleg lehetett még vita tárgya, vájjon melyik a helyesebb ? a francia s általában a latin rendszer, mely az iskolából a vallást kizárva, tisztán erkölcstannal akarja a gyermeket az emberi közösség szolgálatába állítani, vagy az angol-szász rendszer, mely nem ismer erkölcsöt vallás nélkül s igy valláserkölcsi alapon igyekszik a gyermeki lelket fogékonnyá tenni minden jóra ? A világháborúban szerepelt nemzetek, különösen a francia nép féktelen eldurvulása, ellenségeivel való kegyetlen bánásmódja, a szinte megfojtó békefeltételeknek a legyőzött népekre való reáerőszakolása, a bol sevizmusban résztvevő szervezetek és egyedek véres munkái és minden emberiséget megtagadó kegyetlenségei hatalmasan igazolták, hogy a vallásnélküli erkölcs nem képes az emberi szívben lévő gonoszt kiirtani s csak alkalomra vár, hogy a maga rettentő mivoltában bemutatkozzék s hatalmas bizonyságai lettek az angol miniszterelnök ama nyilatkozatának, hogy ha Európa el akarja kerülni a végpusztulást, nincs más hátra, mint visszatérni a valláshoz. Nagy változáson kellett keresztül mennie annak a gondolkozásmódnak, mely még a háború előtt és alatt is nagy erővel követelte a vallásoktatásnak az iskolából való eltávolítását, vagy legalább is a tanítónak a vallásoktatástól való felmentését. — Napj ainkban a múlt nyomán bizonyosság lett, hogy a vallásnélküli erkölcs olyan, mint a támasz nélküli borostyán. Üdének, zöldnek látszik, de nincs teherbírása, az első próba alatt ös8zeroskad. Hiába fogunk mi a gyermeknek beszélni arról a felebaráti szeretőiről, mely kezet fog embertársával s munkára érvényesülésre alkalmat ad neki, hiába arról a gyöngédségről, mely az elnyomottat, elesettet felkarolja, arról a takarékosságról, mely gazdasági célszerűség, ha emez erkölcsi követelményeket nem tudom a gyermeki lélekhez oly közelálló, mert beléoltott, istenhittel alátámasztani. A fentebbi erkölcsi követelmények megvalósítására van-e, lehet-e fenségesebb tani- { tás, mint az irgalmas szamaritánus- j ról, a tékozló fiúról szóló jézusi pél- I dázat, melynek igazságát megérti a gyermek lelke is és elálmélkodik rajta a világnak legbölcsebb feop0. nyája is. De mindezek mellett igaza van Förster kitűnő svájci pedagógus, nak, aki a gyermek erkölcsi neveléséről írván, minden lépten nyomon arra az igazságra bukkan, hogy nem erkölcsi szabályokra van szükség, nem elvekre, kötelességek kódexére nem anekdotákra, mesékre és pé|. dázatokra csupán, hanem az erköl- csiség gyakorlására, melynek alapja az önfegyelmezés. A református tanító igy gyakorol legnagyobb hatást a gyermek lelki életére, mikor maga gyakorolván az erkölcsi törvények betöltését, mintaképe lesz növendékeinek, öreg, zsol- táros, bibliáé asszonyoktól, ha életük eseményeiről velük elbeszélgetek, örömmel hallom, amikor mintegy dicsekedve emlegetik, amit még gyermekkorból tudnak, amit öreg korban is úgy tesznek, mint gyermekkorukban megtanulták, mikor mondják, én igy cselekszem, én igy tudom, mert az én tanítóm ez, meg ez volt, attól tanultam, attól láttam. Nagyobb dicséret, méltóbb elismerés nem is szólhatna azokról a gyakran jeltelen sírokban nyugvó és porló igazi tanítókról, mint egy-egy ilyen megemlékezés, melyben világossá lesz a szentirás szava: „Akik sokakat igazságra vezérelnek, fénylenek, miként a csillagok örökkön-örökké.“ (Dán. XII. 3.) A gyermek lelke nem születik sem angyalnak, sem ördögnek. Ala- kitható, formálható. Hogy mivé lesz, első tanítójától sok függ. Tanítója befolyásának nyomát csaknem mindig megtaláljuk lelkén. Fenséges hivatás a tanítóé, ha nehéz is. S hogy a tanító hivatása a gyermek lelki életének irányítása, idézem Luther szavait: „Egész röviden megmondom: a szorgalmas és jámbor iskolamestert, vagy tanítót (akárhogy hívják is), aki a növendékeket híven neveli és tanítja, soha sem lehet eléggé megjutalmazni és semmi pénzzel sem lehet megfizetni. Én ha a prédiká- torságról lemondanék, vagy le kellene mondanom, aemmi más hivatásra nem vágynám annyira, minthogy is: kolamester lehessek, mert én tudom, hogy ez a hivatal a prédikátorság mellett a leghasznosabb és legjobb, sőt nem is tudom, hogy a kettő közül melyik a jobb. Mert nehéz dolog a véneket megfékezni s az öreg kópékat jámbor emberekké váltós* ’’KEGYELET” Pirnitzer József és Fiai temetkezési vállalata SZEKSZÁRDON fővárosi mintára teljesen uj berendezéssel, elvállal valamint egyszerű úgy diszes temetések rendezését helyben és vidékenf mérsékelt árszabály alapon. Élő- és művi rág koszorúk Koszoruszallagok nyomtatása H <D ű>-*» O 3 C0 N OK 3 O
