Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-05-15 / 19. szám
Egyes szám ára 2500 korona. VIII* évfolyam. Szekszárd, 1926 május 15 19. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. IxerkesztBség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési dij félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dt|e 10000 korosé. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasébos miillmétersoronként 1000 korona. Közgyűlést részvénytérsaségl stb. hirdetések IZOOkor. — Állést keresőknek 50 szézs* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhlr, eljegyzési hír, ess* lédl hír, valamint a nytlttér soronként 8000 koronába keríti. Titkosság nélkül. Érdekes, hogy a közelmúltban a törvényhozás éppen akkor foglalkozott azzal, hogy erélyes intézkedéseket hoz a különféle titkos társaságok ellen, amikor a titkos társaságok léte önmagában lehetetlenné vált. Mikor az államhatalom elveszti súlyát, tekintélyét, nincs ereje kormá nyozni, a nemzet zabolátlan, söpredék elemei felkavarják és szipolyoz- zák a helyzetet, mikor a dögkeselyűk és ehes varjak siirü tömege: kalandorok és politikai jancsik elhomályosítják az eget, akkor megmozdulnak a nemzet elit elemei, érző, aggódó komoly elemek és a testvériség és lelkirokonság nevében, titkon tömörülnek a hon megmentésére. Titkon, az államhatalom ellen is, ha az a nemzet létét egy-egy kommüni balfogással veszélyezteti. így volt ez minden állam életében nagy, belső veszélyek idején és az egyes államok nem kis mértékben köszönhették konszolidációjukat nekik. A titkos társaságok tagjai rendesen olyanokból toborzódott, akik, midőn szerepüket betöltötték, midőn kimerült azon küldetésük, hogy a rendet és nyárspolgári nyugalmat teremtő állam- hatalom intézkedéseit átszuggerálják a nemzet egészébe, példát adjanak és buzdítsanak, akkor önként eltűnnek. Beleolvadnak a nagy egészbe és annak gerincét, savát alkotják tovább is, E szűk hazában annyi ilyen társaság volt, ahány sarok. Utóbb már csak mosoly tkeltő Ígéretekkel, frázisba dűlő akarásokkal, egyre szerényedő tagsági díjjal, sok sok humbuggal és mégtöbb komédiával. Olyanok, akiket alig tudtunk már kihámozni a hazafias szélhámosság ködéből b nem egyszer imbolygó&n tűntek el a hazafiasság lápja felett, mint a lidércfény, vivén maguk mögött szánó mosolyukat. ' Mikor a törvényes beavatkozás várvavárt kora bekövetkezett, mosolyogva szedtük elő cédulácskáinkat és téptük el, mint amelyre immár nincs szükség. Ez azonban nem jelentette azt is, hogy honszerető lel künket is összetéptük, hogy hazafi- ságunk őrző gondját, éber figyelmét BUtba dobtuk. Ellenkezőleg, azt, bogy amire eddig csak álutakon, megértő egyesekre támaszkodva gondolhattunk, azokra és azok között a legfőbbre : az államhatalom megszilárdulására titkosság nélkül gondolhatunk. Ez a megszilárdulás, e megszilárdulásban a nemzet javára való áldásos munka természetszerűleg korhasztotta el a titkos társaságok lombos fáját, állitván helyére önmagát. És ez igen helyén való így. Egy állam polgárait töredékekbe darabolni, szétzilálni, lelkileg összekuszálni bűn abban a pillanatban, amelyik pillanatban a nemzet óletét veszélyeztető mérgek ártalmatlanokká lettek. Ez a veszély azonban még mindig fennáll. Nem irtódtak ki és meg nem { semmisültek, hanem átszivárogtak ! más területekre. Talán a legban- gosabban emlegetik a hazát és lengetik a zászlót és gyűjtik maguk köré az elégületleneket. Talán testületekben, állami alakulatokban pózolnak. Kifelé másak, de belül, titkon, ugyanazok. Az ajtók tárvák előttük, mert meg van erre a jogcímük és leskelődvo, alattomosan gyűjtik az anyagot az államtekintély ellen, mely- lyel sunyin barátkoznak, melyhez hozzá törlészkednek ma, bogy holnap koholt büceit üvöltsék a felkavart tömeg előtt. Vannak naplopók és munkakerülők, politikai éhenkórászok, kik bolonddá teszik a még mindig hiszékeny, demagógiával szimpatirozó népet ; aranyhegyeket ígérnek, melyek soha meg nem valósulhatnak — csak nekik biztosítanak megélhetést, amit tisztességes munkával különben elérni nem tudnának, mert dolgozni sem nem tudnak, sem nem akarnak. Ezek ellen nincs törvény. Mert ezek egyedek, tömegre támaszkodva. Ezeket magának a köznek, a józan társadalomnak kell lehetetlenné tenni. Újjal mntatni rájok, kivetni, kiküszöbölni őket, mint mételyt, mint kórt, amely halálos lehelletóvel rombol és pusztít titkon s mikor nyilvánosságra kerül a seb, melyet okozott, talán már gyógyíthatatlan is. Jánosi György. [ Dőry Pál -j- | Velünk együtt a vármegye egész közönsége bizonyára mély részvéttel veszi a szomorú hirt, hogy Dőry Pál egykori alispánunk, aki mióta békési főispánságáról lemondott, a közélettől is teljesen visszavonulva, meghitt gör- bői magányában csupán boldog családi körében töltötte minden idejét, — f. hó 9 én, 73 éves korában hirtelen elhunyt. Kimúlása összhangban volt azzal a derűs életkedvvel, pompás kedély- lyel, mely őt egész életében annyira jellemezte. Szombaton éjjel családi körben egy eljegyzési ünnepélyen volt jelen, ahol a legjobb hangulat uralkodott. Éjfél után járt az idő, mikor ő is tánora perdült és magas életkora dacára friss lendülettel vett részt a táncban. Alighogy táncosnőjét letette, rosszullét fogta el s nehány másodperc alatt (szivszélhüdés érte) feleségének karjai között kimúlt. Az ő közhivatali a közéleti tevékenységét leghívebben jellemzi volt laptársunknak: a Tolnavármegyé-f nek ezelőtt 18 és */* évvel, mikor Döry Pált 12 évi alispánkodás után őfelsége Békésvármegye főispánjává nevezte ki, 1907 dec. 22-én megjelent számában vezető helyen közölt cikk, amelyből a következőket idézzük: „Harminckét évig állott Döry Pál vármegyénk szolgálatában. Volt árvaszéki elnök, főszolgabíró, alispán. A fürdőről.* (Folytatás.) Hogy adott esetben kinek — milyen fürdő ajánlatos, azt mikor — hogyan használja s hogy az egyes betegségek minő gyógyfürdőt igényelnek s hova menjünk nyáron fürdőzni : ezt mindenkinek orvosa és erszénye mondja meg, ezzel itt nem foglalkozhatom. Tartozom azonban — befejezésül — azzal, hogy a fürdésről sociologiai és ethikai vonatkozásban is pár szót mondjak. A tudományos megállapítás, hogy „a mindenkori divat — tükre az illető kor erkölcseineku, nemcsak az öltözködés divatára áll, hanem a levetkezésére, helyesebben a levet- kezettségre azaz a fürdőre is! A fürdőkérdésnek mindig és mindenütt sokféle velejárója volt; én most csak egy actnalitásra, a fürdésmódok leg- divatosabbjára — a strandfürdőkre — vagyis inkább az ott kialakult szokásokra akarok rámutatni. Nem szegődöm azok közé, akik ezekre ki- gyót-békát kiáltanak, azonban felkapott és rosszulértelmezett jelszavak fürdőszivacsával sem engedem a kritika száját betömni! Hangsúlyozva ugyanis, hogy nem városunk, vagy országunk, hanem egész Közép* Összefoglaló, eredeti tárcakivonat dr. Kramolin Gyulának a Nőegylet március hó 24-i kulturdélutánján tartott előadásából. Európáról beszélek, azt hiszem, bogy ha a háború alatti s utáni mentalitástól érintetlen öreganyáink felébrednének és a strandokon szétnéznének, fejcsóválva csapnák össze közöket e látványosságra. Nem boncolgatom a sociologia késével a „pudoru és „ethikau egymáshoz való viszonyát, de az az érzésem, hogy ez a divatáramlat kissé túlggorsan, kissé váratlanúl rohant meg bennünket és igy nem volt időnk arra lelkileg felkészülni és kellően hozzánevelődni 19 Orvosi mesterségem sok mindennek a megértésére kötelez és nem szimatolom minden mezítelenségben a sátánt; tudom azt is, hogy pl. a japán gőzfürdőkben paradicsomi kosztümben fürdik együtt mind a két nem; de tudom azt is, hogy ott nyomban meglincselik a férfit, aki csak egy szemrebbenéssel is jelét adja, hogy a nemek közötti különbséget észrevette. Ezzel szemben még sohasem láttam vagy hallottam, hogy nálunk meglincseltek volna valakit a sokatmondó mosolyok és hu- nyorgatásokért, melyekkel a strandfürdői látnivalókat kísérik; ellenben tavai nyáron megtörténhetett Becsben, hogy egy hölgy belehalt a strandfürdőben, combján kapott ha- rapási sebébe /? Ebhez nem kell commentár! Bizonyos orvoskatego- riák lelkiismeretét is terheli, hogy telebarsogják a világot a bölcs mérsékletre szoruló jelszóval, hogy „visz- sza a természethez /“ Nem csoda, ha nálunk, ahol mindig divat volt a hangzatos jelszavaknak bedőlni, a divatmohóság puskaporában ilyen jelszó-szikrák pnsztitóbb explosiókat okoznak, mint higgadtabb, hidegebb vérü országokban. Hiszen a legfanatikusabb, divatos „természetimá- dők* nálunk legszívesebben egész nap a strandon henteregnének s az jóformán minden hedonikájukat kielégíti. Pedig hát, ha indokolt is küzdeni és küzdünk is a hgperkultura el- pubitó, degeneratiot egyengető, beteges tulfinomultsága ellen; s ha a józan edzést, fürdést, úszást, szabad- levegőzést kellő hozzáértéssel és mérséklettel adagolt napfürdőt és napozást szívesen és igaz meggyőződéssel propagáljak is: azért ne feledjük, hogy valami veszedelmesen nagyfokú „hgperkultura11, amit (hűségből az egyszerű anyatermészet iránt}- le kellene bunkózni, nálunk nem igen vsn s hogy, ha fejlődtübk valamelyest az ősember életszínvonala óta, ezt azon fejlődésiképességünknek köszönjük, mely épen a természet őstalajából fakad s annak legnemesebb hajtása. Midőn tehát mű- I veltebb, differentiáltabb s ezért talán ! sérülékenyebb lényünket (fonák ter- I móazetimudatból) primitív vademberré | akarjuk visszafejleazteni, a természet magasabbrendtt kialakulásra törekvő fájának legszebb virágát és gyümölcsét, a mai kulturembert tesszük tönkre. Nem az az igazi haladás és társadalmi fejlődés, ha érzékeny, gyenge bőrünket fagy- és viharállóvá durvítjuk, hanem ha megfelelő ruházatról gondoskodunk minden ráutalt ember számára. Strandoljunk tehát — okosan, de tartsuk szem előtt, hogy az ember végre is nem amphibium és ne akarjunk Häckel biogenetikai lajtorjájának megfordításával amphi- biummá visszafejlődni. Elég visszafejlődés, mikor finom fehér bőrrel, rózsás teint el megáldott urinőink cigányasszonyokká, előkelő hölgyek durvabörü szolgálókká süttetik magákat azon hiú, balga hitben, hogy ezzel ellenállóképesebbekké lesznek.* A szerelemben — talán, (mert igy nem olyan csábítók) de a bacillu- sokkal szemben semmiesetre sem; mert a napsugár megöli ugyan az ntjába eső bacilusok nagy részét és előmozdítja a haemoglobin (a vérfesteny) képződését s ezzel erősitőleg hat, de a bőr aggonégetése csak durvítja, vas- tagitja azt és pbysiologiai feladatainak — a gázcsere és börlélegzés fontos munkájának — megoldására alkalmatlanabbá teszi. Mikor a jelszó — „ Vissza a természethez lu — a strandra kergeti s egész nap ott hen- teregteti az embereket, egy pontban,
