Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-05-15 / 19. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 május 15. r ■ ■ ■ VARRÓGÉPEK kerékpárok, villamossági cikkek; nagy raktár és javitómfihely SOMMER S I V. mechanikusnál Szekszárd,Qaray-tér Telefon szám 51 I J Minden állásban kiváló szakérte­lemmel, tántoríthatatlan htlséggel és szeretettel vármegyéje iránt, töltötte be hivatását. Tetőtől talpig becsületes, nyilt jel­lemű, lovagias és lojális érzelmű volt. Hibája ha volt, az egynttal leg- nagyobb erénye és ékessége, mert csak nemes szivjóságából fakadt. Nem volt .erőszakos, szerette a bé­két — szerette az embereket. Aki igazságát kereste, jó helyen kopogtatott, ha hozzája fordult. Haragot nem tartott, bosszuállást nem ismert, egyenes, közvetlen, nyilt természetével, előzékeny, jÓBágos mo­dorával, elfogulatlan és konciliáns lényével megnyerte embertársainak bizalmát, rokonszenvét és becsülését. Mint tiszttárs és mint főnök elnéző, udvarias, nobilis volt mindig. A hatalmasok kegyét nem kereste — szegény ember baján pedig ha segíthetett, — boldog volt. A jóságos ember rendszerint felül­kerekedett benne, amikor talán az exponált állást betöltő hivatalfőnök­nek kérlelhetetlen szigort, vagy erélyt kellett volna alkalmaznia, — de azért komoly és vitális helyzetekben is mindenkor derekasan, kifogástalanul megállotta a helyét. Jellegzetes szinmagyar közigazga­tási tisztviselő volt, aki a közigazga­tás minden ágazatát töviről-hegyire alaposan ismerte. Nem nyargalászott doktriner elveken és merev jogsza bályokon, hanem ismerte az életet és erős gyakorlati érzékével méltányo­san oldotta meg sokszor a legbonyo­lultabb kérdéseket. A hivatalos és politikai életben igaz, megközelítően visszaviszi őket az ősember színvonala felé, t. i. — a toilettjökben; ám annak erkölcsei is ruhájához voltak szabva, ez pedig mégsem lehet a divatos jelszó cél­kitűzése. Hogy mi az oka, hogy a más téren oly kényes, sőt gyakran tulszigoru társadalom öltözködésa táncőrület- és strand élet tekinteté­ben ma .oly kevéssé aggályos: azt még nem sikerült megfejteni, bár e kérdésnek már egész irodalma van. De, aki mélyebben gondolkodik fö­lötte, magától is sokra rájöhet, a há­ború utáni viszonyokban magyaráza­tot lelhet s akkor igaznak érezheti Madame Stüel mondását: „Tout comprendre c’est tout pardonner!u Mindent megérteni annyi, mint min­dent megbocsájtani! Vége. A SZABÓ JÁNOS A Telefon: 120 mérnöki irodája, Szekszárdon. Vasúti fasor 6 V "W—THLLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. A / — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi-, vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek, beton- és vasbeton- V szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagok, villamos csillárok és árammérők szállítása. Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak — Szekszárd és vidékére — kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavics, járdaburkoló gránitdara. V ühhhhhhhhhhb mindenkor erősen kidomboritotta so- vén magyar érzését. A politikában törhetetlen soviniz­mus vezette és ez adott lendületet mindenkor tiszta hazafiságtól vezé­relt meggyőződésének, de azért túl­zásokba nem ragadtatta magát sem akkor, amikor a 67-es táborban fog­lalt helyet, sem pedig később, ami­kor közvetlenül november 18-ika után a 48-as pártba lépett. Az alkotmány­válság idején férfiasán, önérzetesen védte a vármegye önkormányzati jogait, a nemzeti ügy benne elszánt és lelkes védőre talált, de a törvé­nyes álláspontot mindenkor szigorúan szem előtt tartotta és ok nélkül nem provokálta az összeütközést vagy tün­tetéseket sem fölfelé, sem pedig le­felé. Vármegyénk hagyományait, köz­szellemét ismerte, gondosan ápolta, soha szemei elől nem tévesztette. Tevékenységével mindenkor buz­góén szolgálta a közjót, puritán be­csületességgel, igaz bazafisággal, sze­retettel és hűséggel töltötte be sok­szor igen nehéz feladatát.“ Legutolsó közszereplésének Gyön- kön voltunk tanúi Reich Oszkár ju­bileumán, ahol felszólalásaival, külö­nösen a közebéden mondott lendüle­tes mélységes hazafiasságtól áthatott beszédével nagy hatást ért el. Nem csak a rutinirozott szónok rögtönzése volt megkapó, hanem az az erős, őt úgy jellemző komoly hazafiasságnak fel felcsapó reménnyel és keserűség­gel vegyes tüze is. Látni kívánta a régi Magyarországot még és egy pil­lanat alatt elköltözött mindig neme­sen érző lelke, ahol nem törvény a trianoni béke és ahol nem a féktelen emberi gyűlölet, de a mindent meg­bocsátó szeretet örök boldogsága ural­kodik. Elhunytáról családja a követ­kező jelentést adta ki: Ozv. jobaházi Dőry Pálné szüle­tett jobaházi Dőry Gabriella úgy a maga, mint gyermekei: jobaházi Dőry Natália, férjezett szentmiklósi Novák Kamillné, ennek férje: szentmiklósi Novák Kamill és gyermekei: Sári és Pál; Vera brünni t. alapítványi hölgy, Gabriella, valamint sógornője: sárvári és felsővidéki özv. gróf Széchenyi Sándorné született jobaházi Dőry Na­tália palotahölgy és ennek gyerme­kei, nővére: jobaházi Dőry Etelka, özv. jobaházi Dőry Béláné született kesselőkeői és majthényi Majthényi Mária és gyermekei, özv. jobaházi Dőry Ödönné született Hirsch Ilona és gyermekei, mint sógornői, joba­házi Dőry Hugó és családja, joba­házi Dőry Jenő és családja, jobaházi Dőry Gyula és családja, jobaházi Dőry Béla és családja, karánsebesi és eörményesi özv. báró Fiátb Ele­mérné született jobaházi Dőry Mar­git és gyermekei, nemkülönben az összes rokonság nevében mély fájda­lommal tudatja, hogy forrón szere­tett férje, a legjobb apa, nagyapa, após, testvér, sógor, nagybátya és rokon jobaházi Dőry Pál nyugalma­zott főispán folyó évi május hó 9 én reggel 8 órakor közhasznú és tevé­keny életének 73-ik, legboldogabb házasságának 40-ik évében hirtelen elhunyt. Temetése Görbőn folyó hó 11-én délután 2 órakor ment végbe igen nagy részvét mellett. A szertartást dr. Cserti István ozorai plébános vé­gezte fényes papi segédlettel és a nagyszámú gyásztevő közönség sorá­ban ott voltak a törvény hatóság kép­viseletében dr. Eri Márton alispán, ki a vármegye koszorúját helyezte a ravatalra, Szévald Oszkár főjegyző, dr. Haypál Sándor árvaszéki elnök, dr. Drágíts Imre egészségügyi fő­tanácsos, Nagy István nyugalma­zott főszolgabíró, Reich Oszkár és dr. Hagymássy Zoltán, mindnyájan az elhunytnak egykori munkatársai. A gyászoló család csaknem teljes számban, a megboldogult neje, Na­tália, Vera és Gabriella leányai és veje dr. Novák Kálmán, özv. Dőry Ödönné, özv. báró Fiáth Elemérné, Dőry Hugó és neje, Dőry Jenő és neje, Dőry Etelka, Dőry Frigyes, Dőry László, Dőry Gyula. Azonkívül a vármegyei úri családok jóformán kivétel nélkül képviselve voltak, igy herceg Sulkovszky Viktor és neje, gróf Széchenyi Domonkos, Széchenyi Alice grófné, báró Wimmersperg Flóra, Ivánka Oszkárné és leánya, báró Schell Józsefné, Perczel Lajosné és Perczel Ella, ifj. Bernrieder Jó­zsef és neje, Mechwarth Ernő, Gyérey Richárd, Visolyi Ákos, dr. Martin József, dr. Bernáth Béla és neje, Csiky János és neje és még igen számosán. Legmeghatóbb jelenet ta­lán az volt hogy a régi jó urat és alispánját elkísérte az utolsó útjára is volt hűséges huszárja Horváth Jó­zsef nyugalmazott vármegyei őrmes­ter. A temetőben Csiky János görbői földbirtokos mondott szép búcsú be­szédben utolsó Istenhozzádot a me­legszívű emberbarát Dőry Pálnak. r ■ ■ ■ v. FIGYELEM Épflletéhez — mielőtt a szükséges üveget beszerezné, kérjen ajánlatot BELASITS István üvegestől Szekszárdon Boros-, vizes-, sörös-, likőrös-, to­vábbá ebédlő-, kávés-, teáskészletek Tükrök és dísztárgyak 1 I ■ I 'letek IR jJ A gyönki úri Kaszinó májusi estje. Ragyogó keretek között, még a legszínesebb reménykedést is messze felülmúló sikerrel zajlott le a gyönki úri kaszinó művész-estje szombaton. Nem hiába dicsekszik a kaszinó azzal, hogy az ország egyik legrégibb kaszinója s hogy van tagja, aki öt­ven esztendőt meghaladó időn át tar­tozik kötelékébe, de bizonyos, hogy a nagy Széchenyi szellemében ma­kacs turáni elszántsággal tapossa a magyar sors most szakadékos nehéz, göröngyös útját, tanúságot tevén uj ezeresztendős jövendőre tekintő kul- tur fölényünkről. No igen, mert a gyönki művész- est messze kimagaslott a kis vidéki kulturközpontok szokásos megnyilat­kozásai fölött: művészi esemény, ben­sőséges ünnepség volt. Szegény csonka magyarok egy tü­neményes eBtén kiraktuk az öreg ka­szinó nagy asztalára a mi drága kin­cseinket, féltett, csodás kulturérté- keinket s mind, akit Gyönkön és vi­dékén számottevő kulturlélek: boldog örömmel, büszkeséggel ünnepelte a nagy gondolatot: „Nem, nem — soha!“ Aki szép asszony, szép lány van Gyönkön és vidékén, aki nemesen gondolkodó kulturlélek él ezen a tá­jon, az mind mind ott tapsolt, tom­bolt a mindenható szeretet örömével: mindenki megértette az eszmét s tá­vol csak a családi körülmények miatt otthonukhoz kötöttek maradtak — no meg a betegek. Az estét Székely János gimn. igaz­gató mélyen szántó, jól megértett prológja nyitotta meg; kereteket adott csak, de egy-egy leadott gondolatát — beszéd közepén is — zajos tap­sokkal értékelte a Kaszinó. A megnyitó után Nőthhng Géza, Gyönknek sok közvetlen szeretettel övezett muzsikusa bizonyította be, mire képes a makacs célkitűzés, ha megértő lelkesedéssel párosul. Már látványnak is gyönyörű volt, amikor a dobogóra felvonult a sok gyönyörű szép asszony # kipirult arcu; mosolygó szép lány, a gyönki vegyeakar. Alig pár hete határozták el a ve­gyeskar életét s ma már énekeltek szívhez szólón, szépen oly szépen, hogy még Nőthling Géza, a sokszor haragos, de aranyszivü karmester is meg volt elégedve. A gyönki vegyes­kar énekszámát Meggyessy Hona zon­goraművésznő mesteri zongorajátéka követte: Brahms H-moll rapsodiáját Rendkívül kedvező beszerzés folytán, kiváló minőségű, legújabb Mosód lel la iné k K 15.001 l­Pirnitzer József és Fiai áruházában, Szekszárdor Alapítva 1840-ben ■IHI mmummm — Telefon 70. mm^mm

Next

/
Thumbnails
Contents