Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-01-09 / 1. szám
Vili. évfolyam. 1. szám. Egyes szám ára 2500 korona» Szekszárdi 1926 január 9 TOLNANEGYEIÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. felefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési dii félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 10000 korona. A hirdetés agy M milliméter sséles hasábon mtltlmétarsoronként 1000 korona. Közgyűlést részvénytársasági stb. hirdetések IlOOkor. - Állást keresőknek 80 esése, lék engedmény. A hírrovatban elhelyexeH reklémhlr, eljegyzési hír, sm* lé dl hír, valamint a ayllttér soronként 8000 koronába kerül. Dr. Éri Márton. A létszámviszonyok . rendezéséről szóló kormányrendelet intézkedése folytán vármegyénkben mindazok a tisztviselők, akik már teljes nyugdíjra tarthatnak igényt, a legközelebbi közgyűlésen nyngdijazandók. A nyngdijazandók sorában — más érdemes tisztviselők mellett — dr. Éri Márton, a vármegye alispánja is helyet foglal, mely közérdekű esemény fölött nem térhetünk egyszerűen napirendre. Olvasóink előtt dr. Éri Márton egyénisége és köztisztviselői működése eléggé ismeretes, hisz több, mint 30 évet töltött el vármegyénk szolgálatában és közel 15 év óta, mint vármegyénk volt főjegyzője, majd pedig alispánja, közéletünknek egyik fáradtságot nem ismerő, lelkes és tettrekéBz vezető egyénisége. Az ő markáns alakja nem szorul arra, hogy egyéniségét és köztevékenysé- gét apró részletességgel ismertessük, de vífczont hírlapiról kötelességünk, hogy a mostani, egész közéletünket a legközvetlenebbül érintő fontos alkalommal méltassak, ha csak vázlatosan is, az Ő^jelentőségét. A közigazgatásnak minden ágazatát tövéről-hegyére, a legfontosabbat épp úgy, mint a legaprólékosabbat, alaposan ismervén, mindenkor komoly munkaszeretettől áthatva, vármegyénknek kifogástalan adminisztrációja elsősorban az ő szakavatott* erélyes munkásságának köszönhető, ami azonban nem von le semmit az őt megértő és hűségesen követő buzgó munkatársainak érdeméből. • Ideális közigazgatási tisztviselő volt abban az értelemben, hogy mindenkinek panaszát, ügyes-bajos dől gát készségesen meghallgatta és mindent elkövetett, hogy olyan esetekben, ahol azt a rendeletek és törvények megengedték, habozás nélkül, gyors, határozott és erélyes intézkedésekkel a jogsegélyre szoruló közönségnek segitségére lehessen. Jóakarata tanácsadója és támogatója volt mindenkinek, aki közigazgatási ügyekben hozzá fordult és főleg a mostani életkörülmények között folyton felbukkanó nehézségeken nem paragrafusokon való nyár- galáezással és aktagyártással, hanem elmenve a méltányosság legmesszebb menő határáig, gyors és talpraesett intézkedésekkel iparkodott segíteni. De a szorosan vett közigazgatás kereteit tu haladva, élénk érzékkel bírt közéletünk minden egyéb közérdekű megnyilvánulása iránt és megértéssel a kor követelményeivel szemben, hivatalos állásának egész súlyával és latbavetésével lelkes és fáradhatatlan támogatója, ha kellett kezdeményezője volt minden közérdekű mozgalomnak. A gazdaközönség érdekeit a Vármegyei Gazdasági Egyesület bőkezű támogatásával és közigazgatási utón tett intézkedéseivel iparkodott lényegesen elősegíteni. Az elmúlt nehéz időkben vármegyénk közlekedésügyein is, úgy a közutak, mint a vasúti forgalom javításával hathatósan segíteni iparkodott. Szociális kérdéseit iránt is nagy megértéssel viselkedett. Elég, ha e tekintetben utalunk a szekszárdi Ferencs közkórházra, — ezen egész vármegyénk közönségére annyira fontos közegészségügyi, a szenvedő emir riség szolgálatában álló intézményre —- amelyet teljesen lezüllött állapo tából — hisz egészen el volt már merülve adósságokban, egész berendezése,' felszerelése a hasznavehetetlenségig elavult — mai színvonalára úgy a kormánynál, mint pedig tár sadalmi utón kifejtett hatalmas ági tációval, emelte fel, ngy, hogy ma már a kórháznak anyagi helyzete teljesen rendezett, tetemes adósságai ki vannak egyenlítve, van a modern igényeknek megfelelő uj laboratóriuma, Röntgen apparátusa s a higiénikus követelményeknek megfelelő jó felszerelése, több uj szakorvosa, stb. Szekszárd városának, mint a vármegye központjának, haladása iránt is mindenkor a legmelegebb érdeklődést és jóindulatot tanúsította és nem egy közintézmény köszönheti az | ő hathatós támogatásának létezését. Tisztviselőtárs&i iránt, bár nagy követelményeket támasztott velük szemben, baráti és bajtársi érzülettel, nagy megértéssel viseltetett mindenkor és iparkodott sorsukat javitaui. Társadalmi téren is minden közhasznú törekvésnek áldozatkész támogatója, s szószólója volt, a vármegye külső képviseletében hűségesen ragaszkodott a hagyományokhoz. A kormányrendelet, amely közéletünk ezen tetterős vezetőjét helyéről elszólitja, vármegyeszerte nagy meglepetést és megdöbbenést keltett, annál is inkább, mert alispánunknak, kire ezen kormányintézkedés szintén vonatkozik, nincs is még meg a törvényben előirt ama szolgálati ideje, amely a teljes nyugdíjazásnak előfeltétele, hanem osak a millenáris Bzo'gálati idő többszörös betudásával tarthat csupán a teljes nyugdíjra igényt. Mindenképpen indokolt és érthető tehát az a mozgalom, amely vármegyénk bizottsági tagjai részéről Pesthy Pál dr. igazságügy miniszterrel az élén, megindult és azt* célozza, hogy vármegyénk közigazgatásának vezetése, minden zökkenéstől megkímélve, maradjon meg továbbra is Éri Márton dr. szilárd kezében, ami a közszolgálat és közérdek szempontjából egyaránt kívánatos és hogy vármegyénk nyugalma ezzel a teljesen váratlanul jövő alispánválasztással a mai időkben meg ne legyen bolygatva. A vers. A vers visszhangja a lélekzenének, Érzéshangolta aeolhárfa. — Lágy Dal, mit fogamzott forró, drága vágy. Könnyes, vajúdó fájás szülte ének. A vers megkönnyit, ha keresztsulyától Meging a test és meggörnyed a váll. A versben lelkünk szép vigaszt talál, Ha a fájdalmak vérpatakján gázol. A vers felemel, a vers felmagasztal. A vers békébe terített asztal, A temetésre bús halotti tor. A vers kfnszőtte Veronika kendő, Hol képe nyomát hagyta a Teremtő. A vers megszentelt áldozási bor. Brandeisz Melanie* Téli séta. őseim ezer évvel ezelőtt jöttek be a m agas északról Felsőmagyarországba és csodálatos, annyi vérkeresztő!és dacára még bennem van az északi vonás, imádom az igazi telet, hideget és havat, a langyos, sáros tél nyomasztólag hat rám és elég, ha a hőmérő higanya a fagypont alá száll, ahhoz, hogy felviduljak, néhány nagy tbópehely pedig valóságos extázisba IképeB hozni. A hideg, ködös, zuz- morás napok alatt úgy érzem magamat, mintha valami kedves ajándékot kaptam volna, vagy valami nagy •öröm várna rám. i Hogy a szép decemberi telet kellőkép kiélvezhessem, elhatároztam, hogy egy egész rövid téli napot a szabadban töltök és pedig nagyrészót az erdőben, ahol legszebb a tél. A nap jó későn, izzóvörös tányér képében bújik ki a ködös horizont fölé, amikor elő áll a szán és emelkedett hangulatban indulok a szép kirándulásra. A kisemberek szérüs- kertjei közt, ahol a polyvarakások körül a sármányok és pintyek elvegyülnek a plebejus szürke verebek közt, hogy egy-egy soványka falatot találjanak, csikorogva ereszkedik le a szán a völgybe. A présházak előtt a diófádon melankolikus varjak feketédnek, Isten tudja miből élnek e szomorú madarak nagy csapatai a dermesztő hetek alatt. Lent a völgyben a folyó a hóesés közben öntötte el a réteket, azután a hóval kevert viz kékeszöldre fagyott, a jég egyenetlen dudorodásait az alant járó reggeli nap rózsás arany- nyal vonja be a keleti oldalon, mig túlsó, árnyékos része minden apró emelkedésnek annál sötétebb kék kontrasztot képez. Északról nagy csapatokban, de mindig szigorúan betartva a római ötös formáját, vad ludak alacsonyan húznak a folyó szabadon maradt helyeire; amint kanyarodnak, fehér hasukat pirosra festi a lomhán emelkedő nap. Az azúrkék jégben egy kis kerek fehér sziget fekszik, akkora, mint egy falusi vándorcirkusz porondja, azt telettük a vadludak, mint képeken a patagoniai pingvinek. Golyóval közibéjük lövök, egy ottmarad, a többi éktelen gágogással repül fel, egy egész felhő ka- varodik fel a töltés mögül és a nap, amely csak most tudta legyőzni a látóhatár ködét, csupa flamingóvá szinesiti az előbbi pingvineket. A klumpáé kocsis zuzmorás bajusza alatt mosolyogva és törköly- szaga felhőt lehelve, a jégen kopogva és csúszkálva hozza el a nap első vadászzsákmányát, amelyet mindjárt neki is ajáftlékozok, mert nem nagyon rajongok a kemény búsért, — legalább nem a tálon! A ludak már a harmadik határban járnak, csendes és kihalt a völgy, csak a partszéli nád és a pirosvesz- szős fiizek felett húz nesztelen repüléssel egy galambszürke, karcsú hó- kánya. A fordulónál egy kiégett, odvas, vén fűzfa tövében megcsap pant számú, kis fogolycsapat guny- nyasztott, fázva, éhezve, felborzolt toliakkal. A sólyom árnyéka fel riasztja őket és fáradt repüléssel mennek százlépéssel odább, egy mély barázdába. Sörétes lövésem a szánról elérné őket, könnyű prédaként mind az öt ~ darabot le lehetne két lövéssel elejteni, de nem visz rá a lelkem, ami fölött a kocsis mérhetetlenül cső dálkozik Ot perc múlva még mindig rázza a fejét és mikor kérdezem, mi baja, azt feleli: „Hát, hogy a doktor ur nem lőtte meg a foglyokat, pedig milyen jó pecsenye lett volna!“ Lekanyarodunk egy keskeny dülő- utra, amely ákácosban visz. A sarju- h aj t ások kérgét mindenütt lerágták a koplaló nyulak. Ahol sűrűbb az erdő, néhány fácánkakas vörösödik a szüzfehér havon, szedegetik az akácmagot, mit a szél levert. Egészen öreg, tapasztalt és latinul is beszélő vadászok azt állítják, hogy egy-egy kakas odafent le is szokta verni a magot társainak nagy szükség esetén, de én magam ezt még sohasem tapasztaltam. — Különben annyi csodálatos dolog fordul elő a vadászember életében, hogy én már a legvaskosabb vadászlatinságot is elhiszem. Az akácok közé lassankint rőtlombos tölgybokrok vegyülnek és észrevétlenül belejutottunk az igazi, szép erdőbe, amely téli álmában, ki- haltságában is olyan szép, mint akár májusban annak, aki varázsát látja és érzi. De a dermedt halál csak látszólagos, mert ime ott van a tavasz ígérete a duzzadó mogyoróbarkákban, amelyek csak pár meleg napra várnak, hogy kivirágozzanak és sárga himporban diszeskedjenek. Egy erős őzbak áll a mogyoróbokor alatt őrködve, magasra emelt fején is már dudorodik az uj aggaucs helye, a soha nem szűnő élet, az ujjáébredés jele. Most.fiatal fenyves vallja fel a tölgyes sűrűt, az örökzöld dús ágak alázatosan hajolnak meg díszük és terhük, a nehéz, puha
