Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-01-09 / 1. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 január 9. Hisszük, hogy vármegyénk közön* •égénél ezen indítvány élénk vissz­hangra fog találni és hogy vármegyei közéletünk, melynek olyan erős és egész egyéniségre, amilyen Éri Már­ton dr., nagy szüksége van, nem fog idő előtt megfosstatni az ő még szá* mos közhaszna alkotás létrehozáséra hivatott nagyvonala működésétől. Vármegyénk főispán] a: Jankó Ágos­ton ar a hozzá beérkezett indítvány következtében í hó 12-re rendkívüli közgyűlést hivott egybe, amelyen bi zonyára impozáns módon fog meg­nyilatkozni ama ragaszkodás és meg­becsülés, amellyel a törvényhatósági bizottság az ő első választott tiszt­viselője iránt viseltetik. Magát a szóban forgó indítványt szószerint itt közöljük. Indítvány. A létszámviszonyok rendezéséről szóló 1925. évi 7000 M. E. számit rendelet 8. pontja alapján a m. kir. Belügyminiszter Ur utasította a vármegye közönségét, hogy leg­közelebbi közgyűlésében vegye tár- gyalás alá mindazoknak a tiszt­viselőknek nyugdíjazási kérdését, akik már teljes nyugdíjigényre tettek szert. Ezen tisztviselők közé tartozik dr. Éri Márton, Tolna vármegye alispánja is, tehát a törvényható sági bizottságnak az ő nyugdija- zási ügyében is határoznia kell. Ámde dr. Éri Márton nyugdí­jazása a vármegye érdekeire a jelen viszonyok között igen hátrányos lenne. Dr. Éri Márton igen nagy mun­kaképességű, képzett, szorgalmas, tapasztalt, erélyes és közbecsülés ben álló alispán, akinek vezető befolyását a vármegye a jelenlegi nehéz társadalmi, politikai és gaz­dasági viszonyok között nem nél- külözheti. Az ő vezetése mellett a vármegye közigazgatása kifogástalan, igaz­ságos szigora és erélye pedig biz­tosítékot nyújt arra, hogy addig, mig a közigazgatást vezeti, a vár­megyében levő példás szociális és politikai nyugalom megzavartatni | Telefon: 120 SZABÓ mérnöki irodája JÁNOS i, Szekszárdon. A Vasúti fasor 6 Y ILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. — Villamos-, telefon*, vízvezeték-, központi .fűtés-, fürdő-, egészségügyi-, vizlecsapoló* és öntöző-berendezések. — Épületek, beton- és vasbeton- szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagok, szén, gáz- és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádiótelefonok szál­lítása. — Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak Szekszárd és vidékére kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- es betonkavics, járdaburkoló gránitdara. mellott a motorkocsiba bevihetők. A forgalmat egyelőre egy gyorskocsi fogja lebonyolítani. Később — való- szinüleg február hó 1-ére —- megér­kezik Bátaszékre a második is, agy, hogy attól az időtől kezdve mindegyik kocsi naponként csak egy atat tenne. Az aj motorosok igen ízléses kiállí­tása, nálunk szokatlanul csinos jár­müvek és mert nagy összegbe kerül­tek, a Magyar Királyi Államvasutak igazgatósága lapank utján is felkéri az utazó közönséget, hogy a hőseik rongálásától ób bepiszkitásától tartóz­kodjék. nem fog. Mig ózonban az ő férfias és határozott egyéniségének távo zásával a választási küzdelmek a vármegye lakosságának nyugalmát biztosan megzavarnák, — ami pe dig éppen a mai időkben, a kon­szolidálásnak békességet és nyu­galmat igénylő munkájának fo­lyamata alatt, föltétlenül elkerü­lendő. Indítványozzuk tehát, hogy — mondja ki a vármegye törvény­hatósági bizottsága, hogy dr. Éri Mártont, aki egyébként is munka- képességének még teljes erejében van, az alispánt székben a köz szolgálat érdekében visszatartani kívánja és felkéri a nagyméltóságu m. kir. Belügyminiszter Urat, hogy a vármegye közönsége ezen kíván­ságának teljesítését a Miniszter Tanácsban kieszközölni kegyes­kedjék. Gyorsmotorjáratok a sárbogárd—bátaszéki vonalon. Az államvasutak igazgatósága dr. őrffy Imre nemzetgyűlési képviselő és dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter hathatós közbenjárása folytán folyó hó 15-től kezdve Sárbogárd és Báta- szék közt II. és III. osztályú személy­vonat jelleggel gyorsmotorjáratot rend­szeresített. Ezek a motorjáratok Sár- bogárdon csatlakoznak a Budapestre 14 óra 15 perckor érkező és Buda pestről 14 óra 10 perckor induló 1904. és 1905. számú gyorsvonatok­hoz. A motorjáratokat a „Deutsche Werke“ által Igyártott 4 tengelyes, állóhelyekkel.együtt 100 utas továbbí­tására alkalmas gyorskocsival fogják lebonyolitani. A motorkocsiban do­hányozni nem szabad és mert pod- gyászfüike nincsen benne, utipod- gyászt és expresszárut nem szállít. A gyorskocsijáratok menetrendje a következő: 5228. M.V. Il-III. o. Állomások 5225. M. V. Il-III 0. 16ai ind. Sáibogárd _ _ 12« | M Rétszilas_______ A k 1 16« \ " Cece_________ 1152 1656 Vajta _________ 1141 17X8 Nagydorog ____ 1124 1727 Kölesd-Tengelic ­1109 17« Hídja-Pusztaapáti- i | 1057 1752 1 r Tolna-Mözs _ _ J 10« 1808 érk. _ ind. 1082 szekszárd 1805 md. érk. 1029 X1812 1 1 őcsény-----------A < xlO22 1 820 1 f Decs__________J 10« X1829 ' Sárpilis-Óberek _ | i xlO0 5 1838 érk. Bátaszék_______ind. 95 6 x Feltételes megállás. E gyorskocsijáratokon a személy- díjszabás II. részében foglalt I. és II. menetdijtáblázatok szerinti rendes menetdijak fizetendők és azokon ked­vezményes jegyek, — kivéve a m. vasúti és hajózási főfelügyelőség és a kereskedelemügyi m. kir, minisz­tériumi igazolványokat, nemkülönben a hivatalos és az államvasuti alkal­mazottak birtokában levő egyezségi szabadjegyeket, — nem érvényesek. Kutyák ás egyéb kis állatok a Magyar Vasúti Személy és Podgyászdijszabás I. r. 27 § ában körülírt korlátozások | Iliéül üdvözletek a vármegyén, a megszokott melegséggel és a tiszt­viselők s alkalmazottak széleskörű részvételével folytak ezidén is. A tisztviselők elsőbben Szévald Oszkár vármegyei főjegyző vezetésével, a vármegye közszeretetben álló alispán­jához vonultak, aki hivatalos helyi­ségében fogadta az üdvözlést. A vár­megyei főjegyző bensőségteljes szép szavakban köszöntötte a kiváló alis­pánt és kiemelte a nagy érdemeit úgy a vármegye, mint a tisztviselők közérdekű ügyeinek felkarolásáért s midőn ezért hálás köszönetét nyilvá­nította, megállapította a jelenvoltak élénk helyeslése közben, hogy ez az Ut a vármegyének és a tisztviselő- társainak szivéhez vezet. Az ünnepelt alispánt főleg azok a jókivánatok, hogy továbbra is legyen vezére a vármegyének, mélyen meg­hatották és szive egész melegével köszönve az üdvözlést, arra kérte a tisztviselőtársait, hogy bármit hatá­rozzon a Gondviselés, ép oly oda­adással és szeretettel viseltessenek a vármegye iránt, amint ő tette egy hosszú emberöltőn át. Majd Vendl István polgármester fordult az alispánhoz és kijelentette, hogyha nem sikerülne őt állásában visszatartani, amit kizártnak tart, — és ha a nagyérdemű alispán, kinek a város fejlesztése és haladása terén elévülhetetlen érdemei vannak agy határozna, hogy Szekszárdon tele­hótömeg alatt. Az ut széle tele van csapásokkal, nyálak és fácánok jár­ták össze a havat, de sűrűn látható a róka zsinórnyoma, sőt egy helyen feltűnik a borz medvemancsa is. Cso­dálom, hogy nem alszik a kövér, szürke remete ily nagy hidegben. Százéves oserfaerdő következik, melynek a zöldmohás, ezüstzuzmós törzsei mint impozáns oszlopok nyúl­nak égnek. A törzsek közt hatalmas, kusza, szántásszerü nyomok mutat­ják, hogy szarvasbikák jártak erre. Igyekszünk a ritka erdőben a csa­pásuk után haladni és csakhamar előttünk áll mintegy Bzáz lépésnyire 3 kormosnyaku, sötétaggancsu, erős bika. Olyan egyformák, mintha test­vérek volnának és az aggancsuk is mintha egyenlő volna. .Ugylátom, mind a három szép tizenkettes. Elő­veszem a gukkeremet, hogy ponto­san megnézzem fejdiszüket, de erre a mozdulatra megindulnak. Mi kö­vetjük őket és igyekszünk a tempót az ő ütemüknek megfelelően gyorsí­tani, úgy, hogy minél tovább gyö nyörködhessem a természet e reme­keiben, melyeknek pompás szépsége hóban legjobban érvényre jut. Most a léniával párhuzamosan haladnak és mi vágtában követjük őket. Az öreg szarvas nem szívesen engedi magát hajtani és a mieink is hamar irányt- változtatnak, az utón át előttünk le akarnak menni a völgyben fekvő gyertyános sűrűségbe. A kocsis közibe vág a lovaknak és úgy megszorítja a bikákat, hogy kettő még át tud váltani a leggyorsabb iramban az utón, a harmadik azonban észreveszi, hogy már tulközel vagyunk hozzá, az allé közepén mind a négy lábá val fékezve és egész hófelhőt fa­kasztva megtorpan és sarkon for­dulva visszavágtat oda, ahonnan jött. Harminc lépésről leírhatatlan szép látvány ez! . Félóráig is e pompás jelenet hatása alatt vagyok és alig vészem észre, hogy közeledünk ebédhelyünkhöz, a vén feketefenyők alatt rsjtőző, sárga erdőőri házhoz. Az udvaron a disznópörkölés fekete nyoma és pi­ros foltok a hótakarón jó falatokat sejtetnek és a jelek be is váltják ígéretüket. Disznóölés volt a jáger- nél és igy az ebéd rövid ugyan, de velős, sőt — vesevelős! — Jól fest a vörösszakállas és veres- orrú erdész mosolygó arca felett a 11 darab rókabőr is. Jó időjárás ez a mérgezéshez, de kissé hideg a a holdvilágos éjjeli les ilyenkor. Nemsokáig hallgathatom az edőőr hihetetlen históriáit orvadászokról és fatolvajokról, mert rövid a délután és azt még ki akarom élvezni. Tehát alig, hogy a lovak egy harapás szé nát ettek, megint indulunk. Rozsdaveres tölgy- és gyertyán- tőhajtások tarkította, szürkeharasz- tos, fakógazos vágásban járunk, melynek mélyebb helyein a duzzadó füzfabarkák türelmetlenül várják, hogy tarka burkolatukat kipantatva büszkélkedhessenek ezüstfényü ham­vas cicáikkal. Magasan fent a me redek hegyoldalban nagy sötét folt látszik, erős csapat dámvad áll ott, lehet vagy öt ven darab. A messze- látó mutatja, hogy csupa értéktelen anyag: gyenge lapátosok és apró tehenek. A nap már készült befejezni a rövid pályafutását, erősen hanyatlik és aranysugarai megint vörösréz szint kezdenek felvenni. Egy magá­ban álló öreg cserfa teteje telides-tele van a fanyüg kanárisága bogyóival, amelyekből lármás hurosrigók lak- mároznak. A fuvaros, aki tapasztalt vadászkocsis, megjegyzi, hogy ezek­nek a pecsenyéje sem rossz; ugy- látszik, őt az egész természetből a gasztronómiai rész érdekli! Odább egy zuzmarás, fiatal ezüstnyárfán egy csapat pirosmellü, fekete pirók ül, a lenyugvó nap biborfénye még jobban kiemeli frézszinü mellényük festői hatású tónusát. A hitnek a fatetején bűbájos lágy süvöltéssel búcsúznak a távozó tüzes égitesttől, mig szerényebben öltözött, szürke nőcskéik alattuk vígan uzsonnáznak még a fagyai tintafekete termésé* bői. A közelben kotorászó fürge cinkecsapat ismert vészjelére a piró­kok is nehézkes sietséggel vetik magukat a galagonya bokrok sűrű­jébe: Az éneklő magarak réme a karvaly tűnt fel a szilfák közt, de elkésett, a szemfüles cinkék jókor észrevették. Bár e karcsú, szürke bokorbetyárnak ,,nem jó a húsa“, gyorsan apró sörétet teszek a Dril­lingembe és lelövöm a karvalyt. A kocsis megint erősen csóválja fejét és alig akar kikászolódni a pokróc - ból, hogy a reggeli vadliba mellé 1 odafektesse a csúnya ragadozót . . . j Erősen esteledik, két gatyásölyv lomha repüléssel keresi fel a jágerkáz nagy fenyőiben éjjeli szállását, a völgy felé kell fordítani a szán rudját, hogy a sötétség beállta előtt j elérjük az országutat. Egy kis üge­téssel kiérünk az erdőből és előttünk fekszik az ereszkedő estéli ködben a völgy. A túlsó oldalon fekvő falu­ban már egypár mécsvilág gyulladt ki és egy nagy tábla kukoricaszár­ból három borzas nagy komondor libasorban kocog a házak felé; eb* ben a környezetben ób hangulatban valósággal farkasok illúzióját keltik. De e percben rátérünk a köves* útra, a kocsis felteszi a csengőket a lovakra, engedélyt kér, hogy pi- j pára gyújthasson, az égőgyajtót i nagy ívben eldobja az árok melleti j hófúvásban, előveszi az ostort és — ] a hátammögött autótülkölés hal-lat- szik, felébredek az egész napi szép I álomból, a téli regének vége, meg­szűnt az illnzió, benne vagyok a ' kiábrándító civilizációban. Dr. L. L. ] A c

Next

/
Thumbnails
Contents