Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-04-11 / 14. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1925 április 11. u Anker Általános Biztositó R.-T. Tolna megyei ffiképviselet: FULLÉR és BOROS Szekszárd, Kaszinó «bazár. • Tűz-, jég-, baleset-, szavatos­* sági-, betöréses lopás-, szállíts Elfogad Hiány-, étet-, aranykorona- és autóbiztosí­tásokat. Alakult 1858-ban. Élet-e as, ha a nemzet a mostani nehéz és válságos időkben maga veszi ki fiainak szájából a kenyeret ? Igaz, hogy nálunk békeidőn is nagyon sok volt a hivatalnok, a meg­szállás pedig csak emelte számukat Csonka-Magyarországon; de élniük csak keli ezeknek is, és mert más elhelyezést nem találtak, de mert a gyakori példa is vonzotta őket, belő­lük kerültek ki gazdasági életünk­nek eddig ismeretlen veszedelmei, a valutacsempészek, a siberek, a zug- bankárok, az utcasarki tőzsdések és mind a kereskedelmi és gazdasági életnek apró, de jelentékeny miazmái. Élünk e mi voltaképpen ? Erre a kérdésre nem lehet ibolyá­val és hóvirággal, nem lehet hozsan­nával és allelujával felelni, ha még oly húsvéti, még oly időszerű is maga a kérdés. Erre a kérdésre csak egy, csak egyetlenegy felelet van s az nagyon is hétköznapiasan és nem ünnepien hangzik : az élet kötelesség és a kötelesség élet. Csak az a nemzet él, amelynek fiaiban a kötelesség érzete él és csak az a nép beszélhet föltámadásról, amelyben megvan a szives készség, az elszánt akarat a kötelesség teljesí­tésére. Csak akkor beszélhetünk föl- támadásról, ha tényleg szembeszái- lunk a halálnak régi és sokszoros tüneteivel, ha egymást és egymásnak munkáját megbecsüljük, ha az erkölcsi tisztaság eszméjének szolgálatába állítjuk magunkat s velünk együtt azt a közt is, amelyet afGondviselés ránk bízott, ha szorgalommal, józan­sággal és szerénységgel vezeklünk azokért a bűnökért, amelyeket a ké­Egysserre a nagyanya ünnepélye­sen felállt és leszállta az utcát ellen­őrző obszervatóriumáról, a legidősebb­hez lépett. S miközben könnyes sze­mek- és elérzékenyedett melegséggel vonta magához a fiút, másik kezével felvett az asztalról egy gondosan újságpapírba göngyölgetett, befőttes- üveg-forma, súlyosabb csomagot és a következő, meghatott szavakkal nyomta azt az elámult unoka kezei közé: — Nézd édes fiam, te nagy örö­met okoztál nekem tegnapelőtt; lá­tom, okoz fiú vagy, meg tudod be­csülni az én pomádémat! Neked nem is adok hát — pénzt, hanem — lá­tod — még tegnap este, későn csi­náltam neked magam egy jókora adagot, egy jó npgy tégelyre valót, hogy el légy vele bőven látva, mert tudom, hogy nagyon szereted 1 A fin el szőni yorodva köszönte meg a nagyanya kitüntető jóságát és bő­kezű jutalmát s hazamenet alig győzte féken tartani viháncoló fivéreit, akik gúnyolódva, hangos nevetésbe törve, kárörömmel lobogtatták orra alá a szép, ropogós bankókat. Es a fiú azóta életében sohasem használt többé pomádét. —n. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 rai SZABÓ JÁNOS Telefon: 120 mérnöki irodája ▼ Szekszárdon. Vasúti fasor 6 V ILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi, vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek,, beton- és vasbeton­szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagok, szén, gáz- és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádiótelefonok szál­lítása. — Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak Szekszárd és vidékére kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavics, járdaburkoló gránítdara. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 nyelem, a mámor és a pazarlás kö­vetett el, szóval, ha belátják és meg­valósítják azt a nagy és megdönthetet len igazságot, hogy az élet akarata egy­Szamolányi Gyula verskötete. Lapunknak évek óta kiváló ékes­ségei Szamolányi Gyula csodás finom­ságú, ábrándozó, busongó, néha sza­tirikus hangú költeményei. Ezek a kiforrott művészettel és mély érzés­sel megirt versek, amelyek egyidejű­leg a budapesti sajtó bárom orgánu­mában : a Nemzeti Újságban, a Nap­keletben és a Borsszem Jankóban is megjelentek, a mi olvasó közönsé­günknek is nagy tetszésével talál­koztak. Nemcsak a magunk e é ki­tűzött irodalmi célok megvalósításá­nak, hanem választékos ízlésű olva-. sóink javarésze kívánságának is eleget óhajtunk tenni azzal, bogy Szamo­lányi Gyula újabb verseinek soroza tát a jövő hónapban kiadjuk és eb bői a célból előfizetési felhívást bo- csájtuuk ki. Bár Szamolányi Gyula költői neve nem mai keletű — hiszen első vers­kötete már jogász korában megjelent — nálunk Dunántúlon nem igen is­merik őt, mert munkásságának java szükebb hazájára: Ungra, Beregre és Mármarosra esik. Mostani kötetének megjelenésekor el kell tehát monda­nunk egyet és mást róla, hogy la­punk olvasói is megtudják, kicsoda is tulajdonképen a Tolnamegyei Új­ság szorgalmas poétája. A költői tehetséget, a művészetet szüleitől örökölte. Atyja Szamovolszky Lőrinc, Felsőmagyarországra beván­dorolt ősi lengyel nemesi család sarja volt, akiben a kuruc magyar érzést csak öregbítette székely származású anyjának, hilibi Gaal Rozáliának a nevelése. Az ügyvédség volt a napi foglalkozása, de amellett költő is volt: nagyon ügyesen verselt. A Bach korszakban a költészet sziues pa­lástjába burkolta politikai mondani­valóit és sok lelkes, meleg verset irt az akkori idők szépirodalmi hetilap jába, a „Családi Kör“-be. Később Ungvárott az ügyvédeskodés mellett nívós színvonalú élclapot is szerkesz­tett és ebben különösen a nemzeti­ségi szunyogocskákat irtogatta. Báró Jakobs Cecilia, Szamolányi Gyulának az édesanyja szintén költő volt. Észak finom fajtájából szárma­zott a német lovagok ez ivadéka. Abból a környezetből való volt, ahon­nét mély érzések, nagy bánatok és fenkölt ábrándok fakadnak. Csak ter­mészetes, ha a költői lelkű házas­pár gyermekei művészekké váltak. A müvészlólek, a hatalmas géniusz legerősebben a mi poétánk fivérében Szamovolszky Ödön szobrászművész­ben nyilatkozott meg. Még nem volt harminc esztendős, mikor a Szabad­ságharcszobor pályázatán a nemzet­közi bíráló bizottság az első díjjal tüntette ki a pályatervét és a fiatal I mester egy csapásra európai hírű művész lett, aki a müncheni nemzet­közi kiállításon is elnyerte a bajor állami aranyérmet. A gyönyörűen ivelődő pályát azonban ketté törte a háború. Az 1914. évi novembervégi sorozás alkalmával meghűlt, ttidő- gyulíanást kapott és meghalt. Mű­vészi alkotásai Kassa, Rozsnyó, Üng- vár főterét és a budapesti bazilikát díszítik. A másik testvérnek Szamovolszky Miklós vallás- és közoktatásügyi mi­niszteri titkárnak a novelláival és költeményeivel a budapesti sajtó ha­sábjain találkozunk. Ő a modern nyu­gati kultúra nyomain halad ós írá­sain szinte meglátszik az az ideges mohóság, amellyel magába szivta az ellenállhatatlan benyomásokat. A mi poétánk, Szamolányi Gyula, az elbusulásuak, a reménytelenség­nek, a szenvedésnek az ékesen szóló dalnoka. Van benne valami ősei lei­kéből : a fájdalomból, a szenvedésből, amelynek megnyilatkozásait nála a mélység és az eszméhez való tánto­ríthatatlan hűség jellemzik. Szívbe markol az ő szép méla búja és tisz­teletre méltó az ő magyar fajszerelme. Ő a lelkének a teljes odaadásával, erejének és képességének minden idegszálával írja költeményeit. Nem takarékoskodik a szivével és az ér­zéseivel : odaad mindent. Epedve, ra­jongva kerget álmokat, színes fan­tomokat, mindent, ami szép és elér- hetetleo. Ez az ő lelkének és a köl­tészetének a martiriuma. És ezt a martirinmot csak fokozza, hogy a háborús összeomlás után ott kellett hagynia szükebb hazáját, a Felvidé két és Mármarosszigetet>4ahová ólet9 minden emléke köti. Jogi tanulmányainak az elvégzése után ugyanis a mármarosszigeti erdő­igazgatósághoz került és csakhamar rósztvett az élénk szellemi életet élő város kuifurmozgalmaiban. Sürü egy­másutánban jelentek meg írásai a helyi napisajtóban, nagy feltűnést keltett ott megjelent „Mese a boldog-' ságról“ cimü kötete és verseit a fő városi lapok is gyakran közölték. Agilis, nagybuzgalmu titkára volt a Szilágyi István irodalmi társaságnak és az ő munkája szoros kapcsolatba hozta egymással a felvidéki irodalmi köröket. E téren sokat dolgozott együtt Surányi Miklóssal, a nagy- müveltségü és szólestudásu kitűnő regényíróval, aki- egyidőben Már- marosszigeten volt lapszerkesztő és vármegyei főlevéltárnok. A régi szel­lemi éa lelki kapcsolatok folyománya, hi>gy Surányi Miklós írja Szamolányi most megjelenő kötetének előszavát. Az összeomlás után a románok I FULLÉR és BOROS I „Kühne“ a mezőgazdasági gépgyár rt. tolna- és g bácsmegyei képviselete | raktáron tart: cséplögarnitu- J rókát, szívó-, gáz- és benzinmoto- $ rókát, szabadalmazott páros és 6 páratlan sorú „Vera Drill“ kanalas sorvetőgépeket 2 és minden egyéb & mezőgazdasági (11) z gépet. 2 Főraktár: Szekszárdon,a Kaszinó- 9 bazár épületében. — Telefon 49. i kiutasították Mármarosszigetről Sza- molányit, aki a háború alatt külön­leges kiküldetésben Homonnán, az elpusztult kárpáti falvakat újraépítő állami akciónál működött és itt meg­kapta a polgári hadi érdemkeresztet. Az ellenséges megszállás után a föld- mivelésügyi miniszter a Faértékeaitő Hivatal szekszárdi ’ kirendeltségéhez (gemenci üzem) osztotta be, ahonnan 1921-ben titkárrá nevezték ki a szek­szárdi pénzügyigazgatósághoz. Itt él azóta Szekszárdon, elszakított szülőföldjére visszavágyva, itt írja gyönyörű verseit, amelyek szívesen várt értékei azoknak a fővárosi lapok­nak is, amelyek megtisztelik magukat azzal, hogy hasábjaikon helyet adnak az ő mély érzésű lirájáoak. A vers­kötetére való előfizetést melegen ajánl­juk az irodalombarátok szives figyel­mébe. , _ D. T. Művészet és kiállítás. Minden művészet tudvalevőleg az emberi léleknek megnyilvánulása, melynek ősi, kezdetleges kifejezései legalsóbb fokban a vadnépek köré­ben, magasabb fokban az úgyneve­zett népművészetben találhatók. A művészet általában véve két legfőbb ágra: az előadó és alkotó művé­szetre oszlik. Az előadó művészet körébe tartoznak mindazon művésze­tek, miket élőszóval vagy taglejté­sekkel, avagy egyszerre mindakettő- vel, vagy kellemesen zengő hangok­kal adnak elő. Tehát az előadó mű­vészet az embernek halló és látó ér­zékszervei utján érintkezik azzal, ami az emberben isteni eredetű: az em­beri lélekkel. Ilyen előadó művésze­tek : az ékesszóiás vagyis a szónok­lás, színművészet, zene és táncmű­vészet stb. De a magas fokon álló cirkuszi mutatványok is előadómű­vészét számba vehetők. Úgy tartja a közmondás, hogy az igazság és hamisság egy test Vér atya­fiak s az utóbbi az előbbinek ál­landóan a háta mögött bujkál. így lopózott az előadó tiszta művészetek közé egy álművészet, melyet jellemző magyar szóval „szem fény vesztésu- nek neveznek. Nagymesterei voltak s részben most is azok a keleti né­pek. — Európában hiresek voltak Cagliostro, Bosco és hasonló társaik, kik bőbeszédű ékesszólással és bo­szorkányosán gyors mozdulatokkal tüntettek el és tüntettek elő minden­féle tárgyakat a bámulók szemei előtt. Ezek már nem is szemfény­vesztők, hanem bűvészek valának, mert a nézők szemeit és értelmét előadásaikkal úgy el tudták bűvölni, bogy a valót, valótlannak és viszont lássák. A bűvész-művészet bizony csak ravasz, furfangos mesterség, semmi egyéb. Az alkotó művészetnek két főága: a képző- és iparművészet, Mind­kettőnek ősbölcsője a népművészet I értelmű a föltámadás kötelességével. I Halljátok feleim és lássátok be, hogy a jelenben ez az egyetlen igazi, I őszinte és méltó húsvéti ének!

Next

/
Thumbnails
Contents