Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-04-11 / 14. szám
1925 április 11. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 kúrák otthon. — Hosszú élet — jő kedély r- munkakedv szoros összefüggésbpn ál) a zavartalan anyagcserével. Emésztési hiányoknál rBQQBlildS előtt fél pohár SCHMIDTHAUER (éle Igmándi keserüviz a gyomor és belek működésének biztos és természetes szabályozója. (Sok esetben elegendő már nehány evőkanállal is.) — Kapható minden gyógyszertárban és jobb fuszertizletben. Az Igmándi nem tévesztendő össze másfajta keserüvizekkel. volt azzal, hogy az ősnépnek minden egyes tagja összes közhasználati éB vallási tárgyait maga faragcsálta, bzí- nes festékekkel mázolta, szóval iz- lése szerint faragással és festéssel díszítette s igy müvészkedett. Amidőn a művelődés fejlődésével a kézműipar vette át a közhasználati tárgyak készítését, a művészet is magasabb fejlődésnek indalt s a szobrászművészet a szoros értelemben vett ipartól mór az ógörögöknél külön vált. Az olasz nagymesterek utján pedig a festőművészet különült el az ipartól s igy ez a két képzőművészet ezentúl közhasználati tárgyak készítésével nem foglalkozván, tisztán csak lelket gyönyörködtető művészetté lett. így azután a közhasználati tárgyak ízléses és művészi előállítása, diszi tése a kézműipar kezében maradt mindaddig, mig az úgynevezett „céhrendszer“ fennállott. Ennek megszűnővel megkezdődött egy további különválás, melynek eredménye a ma már magasra fejlődött művészi ipar vagy iparművészet. Ez a művészet az iparral ugyan kapcsolatban áll, de az általa készített közhasználatra való tárgyak már diszművek, melyek köz használatuk mellett egyúttal szintén az emberi lélek gyönyörködtetésére valók. A képző- és iparművészet csak a látó érzéken, a szemeken át érintkezik az emberi lélekkel s íme ezek körébe is belopódzott a szemfényvesztés mestersége. Az iparművészetnél ugyan tovább nem tud jutni, mint hogy a régi, úgynevezett antik műremekeket ravasz eljárásokkal úgy utánozza, hogy a hamisítványt felette nehéz megkülönböztetni az antik ké szitménytől. A festőművészeiben azonban elég buján tenyészik. Ennek sokféle módja közül egyikkel csak nemrég ismerkedett meg Szekszárd műpártoló közönsége, amidőn értékes festmények helyett inkább igen szép, de értéktelen képkereteket vásárolt össze. Igen hosszúra terjedne a különféle szemfényvesztő eljárások felsorolása és elmagyarázása s itt csak annyit, hogy műpártoló közönségünk nézzen és igyekezzen látni tudni azoknak a festőművészeknek alkotásain, akiket vagy személyesen ismer, vagy akiknek nevei közismertek és eredeti alkotásaikból néhányat legalább látott s igy festési modorukat, irányukat, képességüket stb. némileg már megismerte. A mostani képző- és iparművészeti kiállítás is rendkívül tanulságos a közönség számára. Az igazi festőművész, aki akár a tájképen, akár az alakokon a természet szépségeit vonalakkal és színekkel igyekszik vásznán vagy papírján megörökíteni, Istentől áldott saját megérző lelkén keresztül szűrve viszi ót a természetnek mindazon szépségeit, melyek méltók arra, hogy az emberi lélek bennük saját cseudes otthonában is gyönyörködhessen. Az eredeti festmények vagy rajzok csak egyetlenegyek, mert azok a művész lelkén szűrődtek át, a művész lelki megérzését tükrözik vissza. Ez az, ami az eredetit megkülönbözteti a nem eredetitől, amely lélek nélkül való. Még csak röviden a kiállításról, mert hiszen, aki látni szeret, kíván és akar, az láthat. Miklósi Ödön hangulatteljes remek tájképei* pom pás távlataik és színfoltjaikkal, zavartalan összhangjukkal gyönyörködtetve hatnak lelkünkre. Viszont ta nulmányfejei már kéBz arcképfestő mesterré avatják. — Szabó Dezső olajfestményeire a művészi készség és eredeti alkotó erő tükröződik pom pás ecsetkezeléssel, a természetes vonalak és színfoltok erőteljesen mély és mégis diszkrét megérzésével. — Jankó Ágoston főispán ur Öméltósága is, mint amatőr festőművész szerepel a kiállításon finoman diszkrét apróbb aquarellekkel, egy nagyobb kitünően sikerült pasztellképpel és két szintén pompás olaj festménnyel. — Zsombori József iparművész pedig egyenesen szenzáció Bzámba menő szebbnél szebb, gyönyörübbnél-gyönyörübb tárgyak kai lepte meg közönségünket. Ez az első eset, hogy a közöl ség egy cso- móbau annyi eredeti és zamatos magyar ízlésű iparművészeti tárgyat láthat és megismerheti, hogy mi az iparművészet. — Végül Rökk Károly festőművésznek is jutott hely, ki tőkép orosz fogsága alatt készített szibériai téli tájképeket állított ki. Közönségünknek úgy látszik igen tetszettek, mert a kiállítás első napjaiban már jóformán valamennyit megvették.. Húsvéti vers. Hát Istennek! Vége minden téli rossznak — Itt a gólya, fecske s ezek tavaszt hoznak: Tél-farkast az erdő ibolyás határán Felfalta szelíden a húsvéti bárány. Utcán leselkedő, sóvár Saiyr-szemnek Újból részegítő örömök teremnek: Előbújnak a sok prém közül a hölgyek Nyakán-kebelén a rózsás dombok, völgyek; Bomfordi hócipő nem csúfít kis lábat S az irigy barátnő szinte belesápad. Feltámad a kert is: van saláta, paraj — Lesz — talán — kenyér is, selymes bélü karaj S akinek nem is jut, lesz »választó joga* 5 jelölt-húson élhet honpolgári foga; De e csemegét csak »nyíltan* élvezheti És bizony »titkosan* csupán kereseti Adója alapját halmozhatja össze, Csak élet-standardja vissza ne tükrözze! — Kikelt, kivirágzóit már a »szőlő-hitel* S — Tahy megígérte - lesz nagy »borkivitel*. Épül a »Nemzeti Bank* szép palotája S leszámitolatlan váltók raja várja, De ha »épitési kölcsönre* vagy éhes Reményed még sincs, hogy ehhez hozzá [férhess! Ám azért a tavasz, husvét mégis itt van — Láthatod a kedvenc kirakataidban, Hol nyüzsögve termel a sok kis nyulacska — Kár azonban, hogy az a rút adó-macska Megeszi a legszebb pirostojásokat S tavaszi kabátot is őszre halogat! A kereskedelem — ez a szegény Lázár — Feltámadásra vár, de nincs pénz, nincs vásár, Mi a szegényt újból talpraállíthatná S még sincs szive hozzá, hogy olcsóbban [adná!? No, de ne tréfáljunk! — Van egy komoly [vigasz, Amely — ha csupán a naptárban is — igaz: Most, a szép tavaszban, ölelkezik ismét Legalább a zsidó- és keresztény husvét— Ez az ölelkezés közös múlt emléke — Szülessék hát abból — társadalmi béke! —n A húsvéti képkiálliiás. Lapunk egy másik cikke inkább általánosságban foglalkozik a városunkban most megnyílt kép- és iparművészeti kiállítással. E kis tárlat gazdagsága azonban megérdemli, hogy a részletekre íb kitérjünk. Miklósi M. Ödön szinejavát állította ki a fővárosi, ezután következő tárlatokra festett képeinek. Jobbára pasztellek ezek. Legfeljebb talán egy olajképet látunk tőle, az Öregség címűt, amely az „1915 ben“ cimü kisebb képeivel együtt az országos képzőművészeti kiállítást is megjárta. Mint arcképfestő csak gyarapítja eddigi sikereit. Hűbb, jellegzetesebb portrét kívánni sem lehet, mint főispánunké, (aki maga is szerepel a kiállításon egy két szép művészi készséggel festett képével). Bár ez az arckép még be sincs fejezve egészen. S mindjárt az első pillanatra frappáns hatást vált ki a vármegyei őrmesterről festett, továbbá a Neki búsulva, s B-listás cimü portrészerü kép s Szmolenszky főispáni titkár kitünően sikerült arcképe. Nagy ambícióval s művészi tudással vannak megfestve még az „öregek vagyunk“, a „Menekülés“, a reális beállítású „Hajóvontatók“, a „Becsületügy“ (Kentaurok), „Kirándulás a hegyekbe“, „Jön a vihar“, „Alkonyat“, „őszi szél“, „Aszály“, „Kére- getők“, a gondos kidolgozású „Műte- remrészlet“ s a helyszűke miatt fel nem sorolható hangulatos többi képe. „A forgalmi akadály“ vagy az „Ej, haj, sose halunk meg“ cimü karri- katuraszerü kép pedig nemcsak pompás humorával hat, de jó beállítású háttéri részével is. Mosolyt, derűt visz házába, ki e képet megveszi. Szabó Dezsőnek körülbelül nyolc képét számoltuk meg, amelyekkel fenn az országos kiállításokon is találkoztunk már. Ezek: — egyik önarcképe, Pirosruhás lány a szöllővel, Reggeli csend, ősz, Csendélet, Bazsarózsák, Szüret után, Akt tanulmány, amelyek tehát már hivatásos művészbirálók által ia értékelt dolgok. A most kiállított újabb képek közül főkép szembeöt- lik a nagyobb önarcképe, amely a levegős háttérből plasztikus hatással néz szemünkbe. Nagyon kedves a Nagyanyánál cimü lámpavilágitásu kép, a „Szobasarok“, a kitűnő távlatos „Szöllői ut“, az „Orgonák“, „Sötét szoba“, „Eső után“, „Kézimunkázó“ b két kis igénytelennek látszó tanyai képe. SarlatánoBkodás nélkül való becsületes művészi munka mind. A harmadik kiállítóban, Rökk Károlyban kevesebb az egyéniség, a művészi meglátás és inveció. A kétségtelenül nagy szorgalommal, sőt pepecselő gonddal kidolgozott oroszországi akvarelljei emlékezetesek lehetnek azoknak, akik átélték az ottani sok szenvedést. A kiállító művésznek azonban még meg kell találnia a magyar földet is, ekkor egyénibbé, bensőségteljesebbé váihatik. Már most is van azonban egy-két képe amely figyelmet érdemel. Sikerültebb egy-két havas tájképe, a legjobb azonban a Fenyő cimü. A kalocsai vásár színével s magyarosságával vázlatszerü volta mellett is jól hat. Zsombory József iparművészeti kiállításáról csak a legszebbet mondhatjuk. Művészi ízléssel készült kedves dolgokat állít ki. Magyaros egyéni felfogással van tervezve a legtöbbje. Nagyon szép iparművészeti darabok : intarsias asztalkái, szivarkazettái, fa- faragásos, faégeteses különféle tárgyai, bonbonierjei, ékszertartói stb. Batikolt s egyszerűbb ízléses lámpaernyői. A bőrmunkák közül irómap- pái, a remekbe készült batikos s vasalással domborított könyvkötő dolgok, névjegytárcák, retikülök, tükör- keretek, apróbb-nagyobb pénztárcák stb Pompás alkalmi meglepetés tárgyak a gyönyörübbnél-gyönyörübb, fából való piros húsvéti tojások, mindegyike külön-külön más-más és nem gyári, egyforma ráfestéssel. Igazán csodálnánk közönségünket, ha az ugyan — megehető, de talán még drágább csokoládé tojások helyett nem ily örökre tartó, művészi értékű apróságokkal szerezné meg kicsinyeinek s felnőttéinek a húsvéti örömet. A kiállított tárgyak közt méltán örvendenek élénk keresletnek Kurdy Józsa párisi divatos horgolt brossai is. ízléses, szépen stilizált apróságok. B. I. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. — Munkatársainknak és olvasó* közönségünknek örömteli húsvéti ünnepeket kivánnnk. — Borostyán Sándor dr. kitüntetése. A kormányzó a pénzügyminiszter előterjesztésére Borostyán Sándor dr. szekszárdi pénzügyi főtanácsosnak, aki közel három évtizedig szolgált a szekszárdi pénzügyigazgatóságnál, 115 évi hivataloskodás után saját kérelmére történő nyugalombahelyezése alkalmából sok évi buzgó szolgálata elismeréséül a miniszteri tanácsosi címet adományozta. Ez alkalomból a pénzügyigazgatőság fogalmazói kara melegen ünnepelte a kiváló tisztviselőt, akitől a pénzügyi palota tanácstermében összegyűlt jogásztisztviselők nevében Kenézy Endre pénzügyigazgatóhelyettes szép beszéddel búcsúzott. Borostyán dr. a kartársak figyelméért meghatottan mondott köszönetét. Jakab László miniszteri tanácsos, pénzügyigazgató röviden méltatva a nyugalomba vonuló főtanácsos érdemeit, örömmel telt szívvel olvasta fel a miniszteri tanácsosi címadományozásról szóló kormányzói kéziratot, amelyet az egybegyült tisztviselői kar lelkes éljenzéssel vett tudomásul. — Dr. Borostyán Öméltósága annak a hangoztatásával, hogy ő a címeknek ugyan sohasem volt barátja, megille- tődötten köszönte meg a magas kitüntetést, valamint a kartársi szeretetnek az ünnepély keretében történt nyilvánítását. Borostyán dr. jól megérdemelt kitüntetése bizonyára nagy örömet kelt számtalan tisztelői körében is, akik hosszú hivatali működése alatt nemes és puritán egyéniségét megismerhették. Mi, a jogkereső felek nevében őszinte sajnálattal látjuk dr. Borostyán Sándornak, a mindig figyelmes, előzékeny és pártatlan főtisztviselőnek szolgálatából való távozását, mert ő nemcsak fiskus érdekeit védte, de a jogorvoslatot SÍREMLÉKEK *. „aaabs. Mutschenliiichgr OtfBn fa Fin tétnél Szemzárd nagy választékban raktáron
