Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-04-04 / 13. szám
Ara 2000 korona. VII. évfolyam. Szekszárdi 1925 április 4 13 szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetései, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetitek irat: A legkisebb hirdetés dl)a 10000 korona. A hirdetés in <0 millimeter tiél es baaébon mllilmélersoronként 101Q korona. K&agjllést részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állást keresőknek 60 tsáaa* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezeti reklémhlr, eljegyzési hír, családi hír, valamin! a nyilttér soronként 8000 körönébe kerül. A vármegye közgyűlése. A vármegyeház ormán zászló leng, hirdeti, hogy az ősi, régi vármegye ülést tart. Valami ünnepélyes hanga lat uralkodott a gyűlés termében, ott láttak ismét a régi arcokat és a tár gyalások hangja méltóságteljes volt, a határozatoknak az egyszerűség szürkeségéből való kiemelkedéséből, a hangulat komolyságából az érzett ki, hogy skik a határozatokat hozták, közelinek vélik azt az időpon ot, amikor a jogfolytonosság eddig érintetlenül hagyott uiolsó pilléréhez is hozzáér a kalapács, amely építeni volna hivatott, de vájjon a reform kalapácsának ütései szilárd támasz- falakat emelnek-e fel, vagy megbolygatván az ezeréves, mohos, össz» pati- názott sápokat, nem ingatják-e meg a sok vihart látott éB kiállott ősi Alkotmány mindenkori mentsvárát, a vérmegyét. Gyönyörűen zengett ki a Jókai emlékezetének ékes szava szónoka szavaiból ez a kétség, ez a féltés és agy láttak, hogy az egész közgyűlés arcára kiült a - bizonytalan jövőtől való félelem, sajnálata a mattnak, amelyben ha voltak is hibák, de volt bent higgadt megfontolás, felkarolása á nemes eszméknek és mindenek felett erős hazafias érzés, amely szembe mert és tadott száliaai minden idő viharában a legfelsőbb hatalommal is, ha az ország függetlenségéről, a nemzet szabadságáról volt a szó. L^het, hogy ennek az ősi nagyszerű intézménynek ntolsószor nyitottak meg kapni, tán nj emberek, nj eszmék vonn nak be abba a terembe, ahonnan az uiolsó kétszáz évnek megyei nagyjai tekintenek le. És ebben az n olsó pillanatban is kimondjuk, hogy nem t» táljuk helyesnek, amikor a választói jog szélsőséges kiterjesztése, a főrendiház radikális reformja állanak a po itikai élet harcában, amikor a királyság kérdésének megoldása is kény szeri tőleg közeledik, akkor ennek a megmaradt tizenhárom vármegyének autonom jogait megnyirbálják és hazafias, higgadt és megfontolt tárgyalásaiba beledobják az anyagilag és erkölcsileg felelőtlen tömeg szélsőségéit. Annyit szenvedett ez a maroknyi nemzet, annyi sebből vérzik, hogy minden kísérletezés halálát jelentheti. Bízunk azokban, akik a kormány rud|át irányítják, de nem ha(lga<hatjuk el, hogy felünk a jövőtől, főiünk a jelszavak kényszere alatt megszü letett reformoktól. R^i alapjaira, a jogfolytonosságra kell elsőbb visszavezetni a magyar népet ős amikor sailárd alapokon nyugszik az ország, akkor jöjjenek a fejlődést célzó reformok, ngy nem kell fé!ni, bogy a f jlődftBhől visszaesés, a jogkiterjesztésekből jogfosztások, a demokratikus törekvésekből anarchisztikus felíor dnlások születnek. A tavaszi rendes közgyűlést Jankó Ágoston főispán Dyitot'a meg, hosz szabb beszédben lelkesen emlékezett Jókairól, amelyet a törvényhatóság tagjai nagy tetszéssel fogadtak. Az elnöki megnyitó utAn dr. Eramolin Gyula dnnaszentgyörgyi megyebizott- sági tag, tb. főorvos mondotta el rendkívül nagy hatást keltő ünnepi beszédét, amelyet irodalmi értékére való tekintettel egész terjedelmében közlüok lapunk tárcarovatában. Az alispani jelentés kapcsán a törvényhatóság lelkesedéssel kimondotta, hogy gróf Apponyi Sándor v. b. t. tanaC'Oaoak, a vármegye kivaló tudós és jótékony főarának, aki csak a közelmúltban is fejedelmi ajándékkal gazdagította a Magyar Nemzeti Mnzenmot, amikor sok milliárd értékű könyvtárat odaajándékozta, aroképét a vármegyeház tanácskozási terme részére megfesteti. Ugyancsak nagy lelkesedéssel elhatározta a megye- gyűlés Simontsns Elemér v. b. t. tanácsos, bizottsági tag indítványára, hogy korunk legnagyobb magyarjának, a vértanúhalált halt gróf Tisza Istvánnak arcképét is megfesteti. Mindkét kép elkészítési költségeit a Közművelődési-alapból fedezik. Az alitpani jelentéssel összefüggőig el határozta a közgyűlés, hogy a Mun kfisbiBtosiló pénztár rendelkezéseinek megvánoztatasa ügyében a népjóléti miniszterhez felírnak. Az al spáoi jelentéshez egyedül Kun Lajos bizottsági tag szóit, ki- terjeszkedvén arra, hogy az alupáni jelentés nem foglalkozik a vármegye küszöbön ál ó reformjával, pedig ő I ngy érzi, hógy a kérdés felett nem lehet csak egyszerűen napirendre térni. Bárhogy bízik is a jelenlegi kormányban, a reformtól a vármegye au'onomiáját félti és a következő* indítványt nyuj'ja be: „Tolna vármegye Törvényhatósági Bizottsága & mai neh*z időkre tekintettel, mély aggodalommal látja azon reformtervezetet, mellyel a Kormány a tör* vényhaiőságokat átalakítani óbatjtja. Bár bizonyos reformjától a törvény- hatóságoknak, mereven el nem zárkózik, de felemeli tiltakozó szavát olyan reformok ellen, melyek már a törvényhatósági bizottság tervbevett átalakításával létalapjában támadja meg, feloszlatásának jogával pedig illnzórinssá teszi a vármegyék au o- nomiaját.u — A közgyűlés az indítványt egyhangúlag e.fogadta. A számonkérőszék j -leütése kapcsán Jankó Ágoston tőispán meleg elismeréssel nyilatkozott a vármegyei tisztviselők ügy buzgalmáról. A varmegyei állandó b rálő választmányba dr. Albersz R-zső, a közegészségügyi bizottságba Vendl István, a központi választmányba Szavald Oszkár választattak be, A központi választmányi tagválasztás- nál a szavazatszedő küldöttség tagjai vodak a viriliseknél: Siwontsits Elemér elnök, Schneider Gábor és Bernát Béla tagok, Kurcz István jegyző, a választottaknál Katay E«dre elnök, Hnszt Aladár és Frey János biz. tagok, Polgár István jegyző. A választás eredményének bejelentése után Jankó Ág'«ton főispán inJ6kal emléke a vármegyén. Or. Kramolin Gyula finnepi beszéde. Méltóságos Főispán ur / Tek. Törvényhatósági Bizottság I Midőn a csekélységemnek osztott meguszte ő szerepben felszólalok a néhaDy percre szives türelmüket kő rém, sajátszerü őrzések fogják el lel- kémét. Ilyesfélét érezbettek régmúlt idők ben, rég letűnt lovagi korokban azok az igénytelen, szürke közharcosok, akiket a csatamezen fényes vezéri fegyverzetbe öltöztettek, hogy a figyelmet magukra vonva fedezzek és biz tositsák a harctér más pontjain elfoglalt igazi vezérek szabad mozgá sát De bármennyire nyomja is gyenge vál Iáimat a reám adott díszes fegy verzet súlya, akár csak azok a régi harcosok, én is engedelmes kész- ségyel veszem azt magamra és csupán annyit óhaj ók, hogy szerepemnek a kegyelet ünnepi hancn atatól megirányozott verteze.te sikeresen fedje ei az én szürkeségemet és erőim hiányosságát. Trkinutea Törvényhatósági Bízott sági Ha a n»p — megfutva pályáját — lemegy és nyugovóra tér is, áldása tovább él a munkában, amit mjaban végzett; mikor pedig újból felkel s a belőle fakadó meleg és világosság végig áramlik a földön, megérzi azt minden élő lény éB alkalmazkodik ehhez. Ilyen uj erővel melegítő, világító napként virradt reánk Jókai születésének centenná- riuma; érthető tehat, hogy hálás visszh-ngot kelt mindenütt, nemcsak ahol magyarok tömegesen együtt élnek, de meg idegen országokban is, ahol e ki való magyar szellem ragyogását müveit emberi knltnra tükrözi vissza. A hálás kegyelet e jnbiiáris megnyil tkozásából a törvényhatósági bizottság is követeli a nuga részét! Nem lehet azonban feladatom — tek. törvényhatósági bizotttaág I — hogy ezen il'usziris testület előtt, mely Jókai Írói ériékét és jelentőséget úgy s kimerítően ismeri, tálán az ő irodalmi működé ének részletezésébe, kritikai méltatásába, világirodalmi bu yának és rangsorának taglálasaba me yedjek ; ezt elvégez ték és elvégzik e<egeu (cseké<y rész ben magam is) másutt. M dőn ezen a helyin Jókui em ékének hódolok, más lebeg a szemem elő t! Látom a magyar nemzeti közéletnek immár ezer esztendős szekerét, melyet még az Árpádok bocsájiot tak útnak; előttem lebeg, mennyi mindenféle v-szontagságon ment ezer év alatt ez a viharvert szekér keresztül ; hányszor törtek össze, cse rélődtek ki az olda ai; a történelem rögös U'jain hányszor rogytak m g s hányszor pótlódtak újakkal a küt lői, kerekei 1? Csak 8Qy alkatrésze maradt meg edd>g épen és sértette nül — a tengelyei Az ezeréves államszervezetnek, a magyar közéletnek ezen — eddig törhetetlen vast ngalya pedig a — vármegye! Ennek szilárdsága, épségé segi tetie át számt-lanszor a szekeret a kátyúdon és zökkenőkön; ezen erős tengely kőiül, arra támaszkodva forgott minden fej ődés haladás ker-ke, mely keletről indult szekerünket nyugat felé vitte. V-jmi sokszor az abból villamos erőként kisradó energiák hajtották a szekér kerekét, de viszont: az a tengely mindig elég szorosan simult, e ég kéményén, mereven ült a kerék agyában arra is, hogy a kerek ne kalimpáljon, és a szekér járását imbolygóvá, bizonytalanná, veszélyessé ne tegye ( Ez lebeg előttem, midőn e helyen Jókaira gondo ok! Hiszen nem rajzolt soha, senki Bzebb, világosabb, m-gérióbb és vonzóbb képeket köz eleiünk e tengelyerői, a vármegyéről, mint Jókai, aki maga is — >öbb, mint felBzazadon át — szellemi közéletünk nagy versenypályájának min- dg győztes, veresen ui lovasa volt! H> műveinek li&ztán irodalmi értékelésétől eltekintünk és tol ának csak a magyar kőzeteihez való százféle kapcsolatát es vonatkozásait s aDnak minden magyar do og iránti szeretetét nézzük, J kai ngy tűnik fel nékem, mint egy melegszívű, öreg, bec-ületes számadójuhász, aki a K»rpá'ok övezte nagy nemzeti karámnak minden rendű és rangn ju* bocskójára, minden egyes bárányká- jára egyforma szeretettel vigyáz, azokat mind egyforma szeretettel simogatja, bee zi s egyformán őrsi, védi a megnemértés, lekicsinylő gúny vagy elítélés, rosszalás,kívülről leselkedő, agy-<rkodó farkasai eilea. Bármit vesz is a tollára, először keresztül szőri tiszta magyar szivén és mindent a magyar közélet különleges mérlegére helyez. Az ő meglátásában országunkban, ahol (a nyugati országoktól eltérőiig) egy hatalmasabb városi élet és városi polgárság kifejlődni nem tudott, ennek a kü ön leges mérlegnek két serpenyője van: az úri lelkűiét és gondolkodásmód, melyet az ősi vármegye — és a népié ék kincsesbányája, am<t a magyar nép képvisel. Eles megfigyelése szerint minden más tényező csak e két serpenyőnek a tartozéka: vagy abból indái és nyúlik ki, vagy abba kapcso ó- dik. A kormányhatalom szögére erősítve, az igazság és méltányosság mérlegkarjain lib-g e két serpenyő, m nt két egy máss «1 hintázó gyermek. M nden ereny, ami a nép serpenyőjét gazdagítja, felemeli a vámeyye 8 rpenyőjét is; minden bűn vagy mulasztás, ami a megye serpenyőjét terheli és aláhúzz», felbillentheti a népét is s ez fordítva in áll.
