Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-11-07 / 44. szám
VII. évfolyam. 44. szám. Ara 2000 korona. Szekszárd. 1925 november 7 Szerkesztőség te kiadóhivatal' Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: ^ÍOÚO korona. BISiizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 ‘korona. * Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és bfrdettték,'WáMiifl~ns|> 'szellemi részét Hletö közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetnek árai: A legkisebb bírd elés dl|a 10000 korosé. A hirdetés egy SO milliméter esélée hetéboe milltmétereoroakést 1090 korosé. KOigyBlésI réssvésjtáneeágl stb. hirdetések IZOOkor. -* Állást keresOksek 50 sxése* Iák engedmény. A hírrovatban elhelyezeti reklémhlr, eljegyzési hír, áss* lédl hír, vslamlat a syUttár soroskést 8000 korosába ktrBl. A nemzet me$nevelesf. A nemzet kultur értékének fokmérője az egész nemzettömeg. Nem azokat kell egy nemzet kulturális színvonalának értékelésénél tekinte nünk, akik anyagi erő és .születés folytán kiváltságos' helyet foglalnak el s a nemzeti életnek világitó tornyai, hanem a népet a maga egészé ben, minden polgárt magába foglaló szervezett egységében. ’Mikiéi kisebb a távolság az alsó és felső-rétegek kőit, Annál m&vehebb a nemzet. Ennek a kultúrának az alapja, tartalma és eszköze az, amit ez a ki* fejezés motíd: magyar, nemzeti. Ebben a hazában nem lehet más és nem lett volna szabad másnak lenni, mint magyar és nemzeti kultúrának, nyelvben és tartalomban mindenütt mindent át kellett volna szőni a nemzeti élet eme tündöklő napfényének. Úgy véljük, hogy az egyes nemzetek joggal követelik nyelvük érvényét saját kultúrájukban így 1 senkit sem sérthet az, ha a magyar hazában a magyar nyelvet jelöljük meg, mint olyat, amely a magyar kultúrának szint és életet ad. A múlt könnyelműen siklott el e kérdés felett. Nem törődött azzal, hogy a nemzeti kultúrát a nemzeti egység szolgálatába állítsa. Nem törődött az zal, hogy a bevetetlen lelki területeket nagymagyar eszme céljai számára bevesse. A nemzetet pedig nevelni kell. Színvonalának megtartása végett ostromolni a kultúra fegyvereivel. Irtani a félszeg hajtásokat, hogy virág és gyümölcsképesebb legyen a törzs és sudáran nőjjön fel az örök cél: Isten felé. Meg kell nyitni az iskolát a nemzeti élet özönlő népfolyamai számára s szomorú tarlókon búsan, bánatosan járó árva magyarok rab éjszakájában szövétneket kell gyújtani, hogy a jobb jövő Írásait megismerhesse. A magyar nemzet megnevelése ennek a kornak legszentebb feladata. Üszők és rom borítja még a magyar tájakat, de a pusztulás hamvába uj élet naagvai szóródnak el és csendes sarjadásnak indul a vetés. Erős, honszerető, honért dolgozó kezek nyúlnak a romlás mélyére s a temetőben virágerdő fakad. A nemzet megnevelésének legfőbb eszköze a tanítóság, övé az ország és annak jövője, övé a gyermek, de övé a felnőtt is. ő Isten és a nemzet missziónáriusa, ő a kultúra mécsének, de fáklyájának is meggyuj- tója. A tanítóság, mely szóba belefoglalni kívánunk mindenkit, aki pedagógiával foglalkozik, vagy aki nevelésre hivatott. A nemzet tekintete tehát lázas kíváncsisággal kiséri a tanítóság munkáját. Várja és lesi az uj kort, melynek csirái reájok bízva. Várja és lesi szivszorongva, hogy meg teszi-ó köI tel ességét ez a honmentő gárda, el- megy-ó a magyar abc drága seré- geivel, hogy visszaszerezze azt, ami elveszett ? Elmegy-é vert éá roskadozó magyar lelki templomokba, hogy Vállaira vegye e hon tetőit. A magyar tanítóság meg fogja tentii kötelességét! Olyan nemzetet és hazát' teremt,' mint amilyen bem Völf." Avatott, honszerető szívvel épit már. * ’ 'r* 0' n' ♦* Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a sikeres munka legfőbb fel tétele az, * bogy a tanítóság minden pelcéft 'teljes mértékben a nevelés mbnkájára fordítsa. Iskolában és iskolán kivlil nemzet "nevelő legyen. Vagyis, nyíltan1 megírjuk: a tanítóság - semmi mással ne foglalkozók, Csak azzal, ami "a nevelés körébe tartozik. Ezt azonban csak ngy érhetjük el, ha gondoskodunk ‘arról, hogy a tanító megélhetése biztosítva legyen, vagyis ne legyen kénytelen szabad idejét a kény érkezését különféle, sokszor méltatlan módjaira fordítani, hanem éljen hlvá tdsának és éljen hivatásából. Gond- nélküt, egyensúlyban levő lélekkel hozza meg az elvárt áldozatot. A ' nemzet megnevelésének nagy kérdésé e pontnál beka^'céolódik minden honpolgár leikébe. Kórinány és testületek véssék maguk elé, de mindnyájáé is, hogy a hivatott nemzetnevelők állapotától függ a nemzet sorsa b becsülni, segitnr, támogatni a tanítót és munkáját, Egyértelmű a I honmentéssel. Jánosi György. Tolnavármedve törvényhatóságának 1925. évi rendes DO / . I •'** ® * * * A közgyűlést, — mely október 31-én délelőtt 10 órakor kezdődött, —- Jankó Ágoston főispán, elnök nyitotta meg, üdvözölve 'a megjelent bizottsági tagokat és a napirend előtt a következő mély gondolata beszéddel emlékezett meg gróf 'Tisza Ist- vánrólí Tek. Törvényhatósági Bizottság! A véletlen úgy hozta magával, hogy mai közgyűlésünk összeesik gróf Tisza István tragikus halálának évfordulójával. Minden igaz magyarnak gondolatai e nagy hazafi emléke körül csoportosulnak ma, tehát elengedhetetlennek tartom, hogy mi is megemlékezzünk az igaz hazaszeretet e nagy mártírjáról, akinek drága életét a haza ellenségeinek gyilkos fegyverei azért oltották ki, hogy gonosz szándékaik megvalósításának e nagy és erős férfiú útjába ne állhasson. Gyenge az én tehetségem ahhoz, hogy Tisza István kimagasló egyéniségét és politikáját megfelelően jellemezhessem és méltathassam, de érzem és bizonyára érzi a tek. Tör vényhatósági Bizottság is, hogy minél távolabb esik gyászos halálának ideje, annál fényesebben tündöklik előttünk szellemének nagysága, annál erősebb lesz meggyőződésünk az ő hazafias szándékainak tisztasága és politikájának helyessége felől. Az ő egyénisége annyira össze volt forrva a nemzet küzdelmeivel, a magyar hazával, — hogy út nem a maga, hanem a nemzet balsorsa üldözte és az ő bukása egyszersmind a nemzet bukása is volt. Most már világosan látja mindenki — még politikai ellenségei is — hogy csakis az ő önmegtagadó, önfeláldozó hazafias törekvései, rajongó hite, nyílt, egyenes, bátor igazmondása, az ő meggyőződésének hajthatatlan szilárdsága, és elszántsága lehettek alkalmasak arra, hogy azon őszi köz2yiliése. idők nehéz viszonyai között a nemzetet a helyes utón megtartani lehessen. Amíg élt, sok ellensége volt, mint mindenkinek, aki az emberek tömegéből kimagaslik, most pedig, hogy már nincsen, mindenki meghajtja előtte az elismerés zászlaját, mert most látjuk csak, mily nagy volt ő, mennyire előrelátó, bölcs és igaz magyar és menüyire helyes volt az ut, amelyen haladt. Az ő eleste érleli meg az eszmék győzelmét, amelyekért küzdött; hiszen áldozat és vértanú nélkül nincs megváltás, nem volt és nem is lehet a jónak feltámadása soha. Minden igaz hazafinak meg kell győződnie róla, hogy ma inkább, mint bármikor, szükség van Tisza István erényére. Közéletünk csak Az erények által gyógyulhat meg és vihető új virágzás felé. Bármint alakuljanak is jövő állami életünk céljai és lehetőségei, csak Tisza István erős hitével, meggyőző désével, kötelességtudasával, lángoló hazaszeretetével és áldozatkészségével leszünk képesek jövőnket biztosítani. Az ő szelleme biztat, hogy feltámadunk. Áldozzunk tehát halálának évfordulóján mi is egy babérágat e nagy férfiúnak és helyezzünk el koszorút a szomorú történelmi emlékűvé vált" geszti sírra. : Tisza István szelleme és lelke ezer alakban újuljon meg a magyar nemzetben, kövessük példáját, tegyük magunkévá nemes erényeit. Szelleme, életének és halálának tanításai és példája pedig éljenek közöttünk és vezessenek el bennün két oda, — ahova neki eljutni nem sikerült: — a boldog Magyarország igéretföldjére. Beszéde végeztével bejelentette a törvényhatóságnak, hogy az alispán , már gondoskodott arról, hogy a vár- ■ megye kegyeletének jelképéül ko- I szóra helyeztessék el a geszti sírboltra. őszinte örömmel jelenti még gró^ Zichy Gyula megyéspüspöknek kalocsai érsekké történt kinevezését, de egyúttal fájó szívlel búcsúztatja is Tolnavármegyétől. A napirend elÓtt búcsúzott Győré Pál, nyug. Bárszentlőjrinoi jegyző, törvhat, biz. tag a közgyűlés színe előtt dr. Eri Márton alispántól, kinek személye iránt — amint mondta — mindig különös vonzalommal és teljes ragaszkodással viseltetett és kéri zz alispánt, hogy jó emlékében tartsa meg őt, ki ezután is ígéri annak a zászlónak, melyet az alispán nyílt szívvel lobogtat, mindenkor hü követője és támogatója lesz. Az igazán megható jelenet volt ez, amikor a közélet öreg harcosa búcsúzott hosszú évek harcaiban egybeforrott vezérétől. Simontsits Elemér indítványára a közgyűlés a főispán beszédét jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta. Ezek után áttértek a napirend tárgyalására. Az első pont az alispán időszaki jelentése volt, amelyet dr. Éri alispán nagy körültekintéssel állított egybe és amely minden tekintetben messze felülemelkedik a mindennapi megszokott hivatalod jelentéseken.— A Számvevőszékről felvett jegyzőkönyv1 a tisztviselők példás munkásságáról tanúskodott és azt a legteljesebb elismeréssel vették tudomásul. Egyes bizottsági tagok meg bizatása lejárt s igy a megejtett újjáalakítás folytán a vármegyei közigazgatási bizottság tagjai lettek az 192627. év tartamára: br. Schell József, br. Fiáth Tibor, Döry László, Wé- ber JánoB és Schneider János. — Az állandó választmányba az 192628. évek tartamará megválasztattak : gr. Apponyi Géza, iíj. Bernrieder József, dr. Csapó Dániel, Döry Frigyes, Döry Hugó, Döry László, Erdélyi Aladár dr., br. Fiáth Tibor, Forster Zoltán, Frey János Takler, dr. Gőzsy Tibor, Gyenis István, Ivanyek Antal, dr. Kardosa Kálmán, Kátai Endre, dr. Klein Antal, id. Kovács Sebestény Endre, iij. Kovács Sebestény Endre, dr. Leopold^Kornél, dr. Pestby Pál, br. Schell Jó zsef, Schneider Gábor, Schneider János, gróf Széchenyi Domonkos, Szeghy Sándor, Sztankovánszky János, Tóth Károly, Vizsoly Ákos, Virág Ferenc, Wéber János, Wéber Kálmán és dr. Zsigmond Ferenc bizottsági tagokat. — Az állandó bíráló választmány tagjai lettek az 1926—28. évekre dr. AÍbersz Rezső, br. Fiáth Tibor, dr. Leopold Kornél, dr. őrffy Gyula és dr. Selcz József. — Újjáalakították még az igazoló, a közságjegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmányt, az adófelszó- iamlási és közegészségügyi bizottságokat. A gyámpénztári és egyéb megyei . alapok pénzeit a helybeli pénzintézeteknél helyezték el. — Tudomásul vették a vármegyei háztartási alap
