Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-09-26 / 38. szám
VII. évfolyam. 38. szám Ára 2000 korona. Szekszárd, 1925 szeptember 26 KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Yelefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Befizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés dija 10000 koron*. A hirdetés agy 60 milliméter uélet hasábon mllllmétarsoronként 1030 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések I200kor. — Állást keresőknek 60 száza* Iák engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzést htr, a*, lédl hír, valamint a nyllttár soronként 8000 koronába kerül. Betakaródé» után — szüret előtt. Pénzügyi kormányunk bölcsessége kilencven milliárdos mezőgazdasági hite't folyósított a mait év végén a gazdatársadalomoak. Hogy ezen hitel bőven meghozta a nemzet gaz dasági ereje gyarapításában a gyümölcsöt, azt fényesen igazolta a gazda verejtékes munkáját kisérő istenáldás. Most értesültünk kormányunknak azon előre tekintő intézkedéséről, hogy ezen mezőgazdasági hiteleknek ese dákességét szeptember hó 30-áról december hó 30-ára kitolta és a kölcsönnek csak egy negyed részét köteles szeptember 30-ával a gazda lefizetni. Hogy mennyire helyén való ez az intézkedés, azt csak azok tudják teljes mértékben megérteni, akik ismerik, hogy mily rengeteg gondja van a tavalyi rossz termés után a gazdának és hogy terményei elkótyavetyélését jelentette volna az, ha sn- lyos gondjai között is kormányunk n m tolta volna ki a kölcsön visszafizetésének időpontját. Ámde a kormány e gondoskodását gazdáink ne igyekezzenek drágasági folyamat megindítására felhasználni, mert ez ellenkeznék a kormány céljával, de veszélyes is lehetne, mert terményeink arának a világparitáson felül való felhajtása nemcsak a belső megélhetés megnehezítését jelenthetné, hanem azt is, hogy a külföldet a mi terményeink vásárlásától a román és j orosz termények felé sodorná és akkor ' hiaba volt az Isten áldás, hiába a j kormánysegités, nyomorúság szakadna a szemet termelő gazdára is, mint ahogy szőlősgazdáinkra már reá szakadt. Mi elvesztettünk már egy háborút. A véres harcok elmúltak, de folyik még mindig egy nem kevésbé rettenetes háború, a gazdasági, óvatosaknak kell lennünk, hogy a leper gett évek konjunkturás eldorádói meg ne szédítsenek bennünket; ébernek kell lenni kormányunknak, hogy vasúti és kiviteli politikája ne adjon alkalmat arra, hogy leszornljnnk és hábornvesztpttek legyünk a gazdasági h rcban is. A védvámok alkalmasak lehetnek arra, hogy egyes ipari vállalkozásokat a belföldi fogyasztók és termelők rovására felhizlaljanak, jogosulatlan konjunkturális haszonhoz juttassanak, de következményei lehetnek főként arra is, hogy mint őstermelő ország, elveszítsük fogyasztó piacainkat. Mérsékletre van tehát szükség egyrészt a gazdák részéről a terményárak megszabásánál, mert a túlspeknlációha bocsájtkozáB még veszélyesebb lehet, mint a terményeknek világparitáson alnl való értékesítése, de még nagyobb körültekintésre vpn szükség a véd vámokban, hogy abból ne a saját zsirnnkhan való megfulladás szakadjon reánk. * Az esős, hideg napok után derűs, I szép meleg napok virradlak. Megmenekültünk attól a félelemtől, hogy jónak és soknak ígérkező szőlőtermésünket elpusztítja az időjárás. A rothadás Bzépen megállóit, a nap melege és a bőséges harmatok igye- keznek minőségileg is megjavítani hazánk bortermését, agy, hogy egy közepes minőségű termésre van kilátás, ha a napokban beköszöntött ősz továbbra is szép marad. Eiőttüuk most mar csak az értéke sithetés nagy gondjai állanak. Sajnos, a külföldi szerződések Ugye mivel sem ment előbbre, hiába voltak a nagy gyűlések, az ékes szónoklatok, sem a fogyasztási adó leszállítása, sem a vasúti tarifa mérséklésé nem következett be és a bornak lepárlá sára és adómentes beraktározására irányuló kérelmek elintézést nem nyertek, pedig a szüret közel van, a szőiőbitelek visszafizetésének ideje rohamosan közeledik és így az értékesítés kérdése kell, hogy szintén erősen foglalkoztassa a szőlősgazdákat Reméljük, ha bár egy kiasé elkésve is (Ehhez Magyarországon már hozzászoktunk), de megjön a kormány támogatása, de addig is magunknak kell magunkon segíteni. Vigyáznunk kell, hogy korai Bzüre- teléssel ne állítsunk elő oly borokat, amelyek senkinek sem kellenek, ne akarjunk különösen mi szekszárdiak mindenáron — régi hagyományaink alapján — a belföldi piacon nem keresett vörösbort előállítani, amelyre különben ezidei szőlőtermésünk Bem I alkalmas, végül fektessünk nagy súlyt boraink kellő időben való elszüresére és fejtésére, mert az ezévi országos nagy termésben csak azok a borok lesznek valamikép is értékesíthetők, amelyek elég jó minőségűek és egészségesek. A magyar kultúra váltása. (Hozzászólás drTeveliJánosur cikksorozatához) Aki dr. Teveli nr közérdekű cikksorozatát figyelemmel olvasta, lehetetlen, hogy annak — bár uzomorn — de igazi adatait, tudomásul ne vegye. Sajnos, de ngy van, hogy az iskola (elemi iskola) még mindig csak hamupipőkéje a társadalomnak, bár a köz- oktatásügy vezetője a legjobb és legnemesebb akarattól vezettetve adja az ideális, szép rendeleteket, de ez maga nem elég ahhoz, hogy az iskolaviszonyokat javítsa, a magyar kultúrát fejlessze. A testnek minden részét próbálja javítani, csak a fejet sohasem, pedig ha a fej nem képzett, ha az nem gondolkodik tisztán, akkor hiába adok a testre szép, modern ruhát, francia cipőt a lábakra, azért -kibújik a szög a zsákból“ és meglátszik a müveletlenség. Engedjék meg tehát, hogy dr. Teveli ur — mindenesetre jóakaró — utolsó cikkéhez, mely az aug. 29-iki számban jelent meg, egy-két szót szóljak, nem mintha nem adnék igazat, vagy hogy adatainak valódiságában csak egy percig is kételkednék, ha- I nem csak azért, hogy azt kiegészítsem. Meg vagyok győződve, hogy annak { a tanítói torz-nak idézett analfabétaTÁRCA. Memento. Amíg tiéd az ifjúság: Tiéd lesz minden mirtuság, Eléred álmok Cyprusát S szájába vesz a hír. De b# elveszted virtusát: Másl hínak harcra friss tusák, Virágod lesz bús cipruság S szájába vesz a sir. Túl ormokon. Nyílnak túl ormokon a halvány Alkony violák a hűs égen. Mint fénybogár, mély árnyak alján Egy csillag ég sápadt tüzében. Az ott bús lelkem lángja: messze Esténkint rád fényt hint sokáig. S elszórom ott hozzád az estbe Vágyam haldokló violáit. Szamolányi Gyula. ^Magyar ne csüggedj 1" — Babay Géza hazafias költeményei. — Ehhez a csinos kiállítású könyvecskéhez nem kisebb ember, mint Rákosi Jenő irta az „előszót“ és pedig olyat, amely mindjárt kritikaszámha is mehet. A nagy Öreg előszava azt mondja ugyanis — egyebek közt — az uj és ifjn költőről, hogy „a gondviselés nem valami fenomenális, elsőrendű verseny pegazust nyergeit fel számára, de derék, becsületes, kedves paripa az ő szárnyas lova. Nem Vörösmarty ő . . . de tiszteletreméltó epigonja a mi régi jeleseinknek“, aki „szép és nemes szolgálatot tett korának, embertársainak és ínségre jntott hazájának.“ Ha tehát ezt a versfüzelet kritizálni akarnék, voltaképen Rákosi Jenőt kritizálnók, ami pedig nem szándékunk ; Rákosit bírálnék, aki azt jóindulata védőszárnyai alá fo gadta I ki mint egy szelidlelkti, öreg nagyapó, magas karszékéből lehajolva, megcirógatja a járni kezdő, eléje tötyögő kis dédunokát. Elvileg, ngy az élet nagy dzsnngeijéhen, mint Árkádia berkeiben is, többre tartják ugyan azt a legényt, aki csupán a maga erejére támaszkodva áll ki az irodalmi porondru és nem a beérkezett nagyok lógójának a ráncaiba kapaszkodva próbál besurranni a köz ismertség olympnsi gyülekezetébe, de ez -végre részben bátorság, részben divat dolga is és manapság nem vehető rossz néven, ha a költői öntudat compromisBumot köt a gyakorlati okossággal. A köteles tisztelet helybenhagyó | hólogatása azonban, mellyel — egészben véve — az előszó ajánló sorait kisérjük, nem tarthat vissza bennünket attól, hogy nehány szerény megjegyzést ne tegyünk. Szerző maga „hazafias költemé- ngeku-uek neveli a füzetét és kétségtelen, hogy a háború alatt és óta szárnyra kelt költemények, vezércikkek és szónoklatok túláradó tömegéből jól ismert s az ntolsó tiz év szomorú történelmének suggestiv ere jével lelkűnkbe vésett, hazafias és irredenta ideológiát kifogástalan per- gésü s túlnyomó részben jól rímelő versekben adja vissza, ami már maga is nagy Ordern a ma divatos, kusza sörényű pegazus-csikók zabolátlan vág tatása, majd csetlő-botló porosz- kálása között. Sajnálattal látjuk azonban, hogy ezekhez az ellenmondáBt nem tűrő igazsága, szép és nagy gondolatokhoz, melyeket gyakran művésziesen reprodukál, a saját leikéből, a saját alkotó egyéniségéből igen keveset ad hozzá ! ?... Pedig joggal feltehető, hogy aki 1916-tól 1925 ig, tehát kilenc ev alatt ezt a huszonnyolc verset megírta, annak közben lehettek és voltak eredetibb gondolatai, költői képei és hangulatai is, amelyeket érdemes lehetett volna | ügyes verselési technikája tárgyává I tenni és a nyilvánossággal közölni!? I Igaz, ő „hazafiasu költeményfüzetet akart kiadni s ezért bizonyára céltudatosan válogatta össze épen ezen verseit; de épen ebben az egyoldalúság és kizárólagosságban rejlik némi veszedelem a könyvecske írói hatása szempontjából, mert kissé egyhangúvá válik s ez, ha nem is rontja le, de minden esetre tompítja a hazafias tartalom lelkűnkbe markolni hivatott, felrázó erejét . . . Hiszen még legszentebb nemzeti imánk, a Hgmnus is elkopik és vészit hatásából a túl- gyakori, proíanizáió előrángatással s ezért lett a használata (igen bölcsen) csak méltó és ünnepélyes, kivételes alkalmakra korlátozva.Szerencsésebb nek tartottak volna tehát, ha a költő, a hazafiság és irredentizmusnak e meglehetősen közkézen forgó alap- angaga közé többet vegyitett volna az ő eggéni lyrájából, amihez hogy szintén meg van a képessége, bizo nyitják a „Mink valánk-e „ Virrasztás11 és „Csak azért ser!“ cimü versek, melyeket eredetibb s mégis sikerült hangjok — rövidehb terje- delmök dacára — erősen kiemel a többiek közül. Ezek joggal serkenthetik a költőt a további, szorgalmas, csüggedetlen munkára, az olvasóban pedig felébresztik az érdeklődő vára« j kozást jövő irói munkássága iránt. —n. 4
