Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-08-22 / 33. szám
Ara 2000 korona. VII. évfolyam. Szekszárdi 1925 augusztus 22. 33 szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Befizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 10000 köröné, A hirdetés egy 60 milliméter széles hesébon müllmétersoronként 1030 korons. K&zgyQlésI részvénytérssségt stb. hirdetések IZOOkor. — Állést keresőknek 60 esése* lék engedmény. A hlrrovatbsa elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, ess* ládl hír, valemlnl a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. A mosyor kultúra válsága. Irta: dl*. Teveli János. Sokszor föltűnt már nekem, el ia gondolkoztam rájta nem egyBzer, mi lehet az oka annak, hogy a leányok általában jobban tanulnak, mint a fink. Véletlen e ez, vagy csakugyan természeti Bzabály ? — Élesebb e a leányok értelmi tehetsége, vagy pedig kevesebbet követel-e tőlük az iskola ? A föltevés premisszáit alig-alig kell bizonyitanom. Csak a magam közét tekintem és máris látom azt, hogy mig a fink közül sok a gyönge tanuló, addig a sok Baba, Babi és Babnci szebbnél-szebb bizonyítványokkal jön haza. Annakelőtte is mindig nyitva volt a szemem, ha iskoláról volt szó és nem is uj keletű az a megfigyelésem, amelyet most szóvá akarok tenni. Vonatkozása a magyar kultúrához és annak válságához magától adódik. Azt, hogy a leányok értelmi foka magasabb volna a fiukénál, nem hiszem, de más sem hinné el nekem, ha mondanám. Másban keresem e jelenségnek okát. Elsőbben is abban, hogy a középfokú leányiskolába máris nagyobb természetes kiválasztás után tobor- zódnak a tanulók. Más szóval olyan helyen, ahol helyben van a polgári iskola vagy leánygimnázium, köny- nyebb a taníttatás, tehát sok olyan leány is kerül középfokú iskolába, aki akár szellemi, akár anyagi erejénél fogva aligha birná, ha az iskola nem volna helyben. Városhelyt ugyebár minden tisztviselőnek, minden kereskedőnek és jobb iparosnak leánya bekerül a polgári iskolába s valahogy el is végzi, akár van tehetsége, akár nincsen. Ez rendjén is van, mert ezzel a nők szellemi szintje és műveltségi foka emelkedik, ami végelemzésben a nemzeti kultúra ' tartalmának gyarapodását jelenti. A polgári iskolák, felsőbb leányiskolák és leánygimnáziumok vidéki tanulóit maga az anyagi kérdés előre már megrostálta, kiselejtezte. A vidéken, falu- vagy pusztahelyen lakó értelmiségi vagy iparos szülő kétszer is kénytelen meggondolni, mire egyszer beadhatja leányát várOBhelyre, akár intézetbe, akár magánosokhoz, mert az eltartásnak ma csak három foka van:. drága, drágább, legdrágább. Tehát ha a leány nem jó tanuló, vagy ha a családban fiú is van, akit iskolába kellene adni, akkor bizony kénytelen-kelletlen lemondanak arról a szellemi örökségről, amelyet az iskoláztatás jelent. Úgy vélem azonban, hogy ezen a természetes szelekción kívül egyéb oka is vannak, hogy a középfokú iskolákban jobban tanulnak a leányok, mint a fiuk. Egyik okát abban látom, hogy a • középiskolai tanulás általában véve | reproduktiv munka, erre pedig a női értelem jobban van beigazitva, mint a fiuké; a férfi értelme inkább a produktiv munkára van teremtve. A nagy fölfedezők és föltalálók férfiak voltak, a nagy tudósok és bölcselők, a nagy zenészek és képzőművészek férfiak voltak, az alkotás istenadta tehetsége ha nem is kizárólagos kiváltsága, de mégis sokkal nagyobb érdeme a férfinemnek. Ellenben a megtanulás, az elsajátítás, a reprodukció viszont a női értelem nek nagyobb ereje. S a két természeti talentum közti különbség amint elmosódik ottan, ahol egyáltalán még szunnyadnak a különbségek: a gyermekkorban — úgy hova-hamar mind élesebben kezdenek kidomborodni, ha ,a szexuális elhatároltság is erősebbé válik. Más szóval az elemi iskolában a fiú is, a leány is csak kis gyerek. Ott, ha van is különbség, az is inkább a fiuk javára billenthetné a mérleget; ellenben a középiskolába került leány jóval hamarabb kezdi meg a természetes serdülés folyamatát, mint a fiú, tehát ez az értelmi bélyeg is élesebben üt ki rajta, mint a fiun. A leány esze mintha élesebb volna fiúénál; hamarabb tannlja be a föladott leckét, bár úgy lehet, hamarabb el is felejti; türelme, vele született hiúságából táplálkozó ambíciója is nagyobb, mint a vele egykorú fiúé s azért a versenyben rendesen a leányé a pálma — mig tisztán reproduktív szellemi munkáról van szó, mig valamit meg kell tanulni és el kell mondani. De a fölvett anyag földolgozásában viszont a fiuk mutatnak több érettséget, több fogékonyságot — sőt, ezt sem kell tagadni, több fogást is, ha arról van szó, hogy holmi miskulan- ciákkal kelljen leplezni a pillanatnyi hiányokat és zavarokat . . . Innen van az, hogy a magasabb tanulmányokban megint a férfiúé az elsőség. Az egyetemet látogató nők nem egyszer, kedvükszegve panaszkodnak, hogy majd megszakadnak, nem tudnak megbirkózni a rengeteg anyaggal; férfi kollégáik viszont valamilyen természetes érzékkel legottan meg tudják különböztetni a fontosat a kevésbé fontostól s megszokják, hogy így bizonyos filozófiai alapra építsék tudásukat. A férfi befelé tanul, a nő kifelé, a férfi jól tudja, amit tud, a nő sokat tud. Egy történelemtanár kérdi a nő- hallgatót, kinek vizsgaideje már lejárt : — Csak röviden mondja meg, mit tart Mátyás király uralkodása legfontosabb alkotásának? így, ezekkel a szavakkal persze nem volt a tétel a könyvben s a leányzó meg is zavarodott alaposan. A királyi tekintély helyreállítása, a pénzügyek rendbehozatala, az állandó hadsereg, a magyar renaissance nem jutott eszébe; csak azt tudta mondani : —- A jajoai ütközet 1 Nem szabad azonban figyelmen ki- vül hagynunk azt a tényt sem, hogy általában a leányiskolák maguk is számolnak a női értelemnek ezzel a természetes berendezésével. Tessék csak elmenni a leányiskolái vizsgákra, mindenki meggyőződhetik róla. Ott minden leánynak egyforma az írása, mindenki nagyszerűen tudja fújni a hittant, a történelmet, a természetrajzot, a magyar irodalomtörténetből bámulatos sok példát tudnak és szédületes sebességgel jellemzik azokat az írókat, akiket olvasniuk még nem Bzabad — reproduktiv munka az egész vonalon, nivellált értelmi tevékenység, lehetőleg híjával minden önálló, megmozdulásnak. Baj ez? Válsága ez a kultúrának ? Nem merném állítani. Bajjá csak akkor válnék, ha valaki a leányiskolák vasárnapi és ünnepnapi sikerei szerint akarná megítélni azt a hétköznapi munkát, amelyet a főiskolák végeznek. Bajjá csak akkor válnék, ha valaki a fiúiskolák inferioritására következtetne abból, hogy ott az eredménynek szépsége nem oly szembeszökő, a tanítás és tanulás esztétikája nem oly kézzelfogható. Bajjá csak akkor válnék, ha valaki az egyforma típus Prokusztes-ágyára akarná szorítani a kétféle tehetséget. Maradjon meg a kétféle munka- tipus, a reproduktív meg a produktiv munkáé a maga külön mivoltá ban, egyiknek tökéletességét ne kívánjuk a másiktól, de a maga keretei között mindeniket igyekezzünk fejleszteni azáltal, hogy a produktiv munkát mélyebbé, a reproduktívat pedig szélesebbé tesszük. Ebből aztán csak haszna lesz a hazai kultúrának. A németek rőtünk. Beszélgetés Hans Stemmer a Müncheni Magyar Iskola Szekszárdon időző tagjával. A küzdelmes élet, amelynek a háború óta mindnyájan robotolunk, ki- tanitott bennünket arra, hogy jobban megbecsüljük és nagyobb energiával dolgozzunk érte. A jólét, a jómód idején a világ alig hallott rólunk valamit és mióta szegények és kicsinyek lettünk sok szó esik rólunk a világsajtóban is. Ezt a fordulatot szerintem nem annyira önálló külügyi képviseleteinkben kell keresnünk, hanem elsősorban és legfőképen abban, hogy akarjuk, hogy halljanak rólunk ; képességeinket mi is minden áron érvényesíteni akarjuk a népek nBgy versenyében, mert szükségünk van arra, hogy a világ tudjon rólunk. Most, hogy nincsen pénzünk, módját ejtjük, hogy fiaink a külföldön minél többször megforduljanak és az ott szerzett ismereteiket, tapasztalataikat a nemzet javára értékesítsék. Intenzív munka folyik sok helyen és szerencsénkre sok apostolunk támadt saját fajtánkból, sőt idegenek közül is, akik a magyar név tiszteletén fáradoznak. Hogy csak honfitársaink közül néhányat említsek: ott van Gragger Róbert berlini egyetemi tanár, gróf Saéchenyi, dr. Leffler Béla, Csekey István dorpati egyetemi tanár és még Bokán mások, hölgyek, akik külföldön tartózkodnak, vagy külföldre mentek férjhez, egyesek ősz- szeköttetéseikkel, közéleti tevékenységükkel, mások ecsettel, vagy muzsikával apostolkodnak a magyar ügyért. Jellemző, hogy a hazaszeretet sokkal nagyobb és forróbb lánggal ég a külföldi magyarság szivében, mint az itthoniakéban. A Müncheni Magyar Iskola egyik tagjával beszélgetve, aki itt tartózkodik néhány hétig Szekszárdon, egy uj magyar apostolt ismertem meg. Informátorom mindenekelőtt arról világosit fel, hogy nem először van most magyar földön, busvétkor már járt itt, amikor Kecskemétet és Budapestet tekintette meg száz társával egyetemben. Elmondja, hogy ezen mozgalmak a Müncheni Magyar Iskolából indulnak ki, amelyet Lite Ernő müncheni magyar konzulátusi tisztviselő vezet és aki nagy lelkesedéssel dolgozik a magyar nyelv, irodalom, történelem általában a magyar kultúra, a magyar művelődési és gazdasági viszonyok megismertetésén. Ez az iskola nemcsak a müncheni magyarságnak az otthona, hanem gyújtó pontja azon törekvéseknek és érdeklődésnek is, amelyet a német ifjúság a magyarsággal szemben tanúsít. Az iskolának célja a magyar kultúra ismertetése mellett a magyar nyelvnek gyakorlati tanítása, épen azért két kurzusa van: az egyiken, mint kezdő fokon, a magyar nyelvet tanítják gyakorlati módszerrel, a haladó fokon már az irodalmunkba igyekeznek behatolni, ezek mellett azután egyes előadók — köztük legtöbbször Lits Ernő — a magyar történelem köréből tartanak előadásokat, vagy a magyar viszonyokat, aktuális kérdéseket ismertetik. Hogy az iskola munkája teljes legyen, egyes rajokat küld Magyarországba, ahol közvetlen tapasztalatok utján szilárdítják meg a tanultakat és tökéletes alkalmuk nyílik nyelvünket elsajátítani, illetőleg annak további tanulásához szükséges önállóságot megszerezni. Az itthoni tülekedésben jólesik a léleknek azt a hatalmas önzetlen lelkesedéstől, hazaszeretettől alkotott müvet megcsodálni és alkotóinak apostoli buzgalmában gyönyörködni. Az ember ismét reményt merít, látván, hogy van még önzetlen, lelkes hazaszeretet, amely azt mondja nekünk, hogy az a nemzet, amelyet eltemettek, biztosan föltárnád ha csak testét ölték meg, de lelke él. Informátorunk benyomásai, tapasztalatai után érdeklődöm, amelyet nálunk szerzett. Nem győzi eléggé dicsérni a magyar vendégszeretetet. Emlékeztet a müncheni lapoknak ■ azon cikkeire, amelyek húsvéti tanul- I mányutjuk alkalmával megjelentek,
