Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-01-31 / 4. szám
VII. évfolyam. 4. szám. Ara 2000 korona. Szekszárd, 1925 január 31. TOLNAMEGYÉI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőséé és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés dija 10000 koron. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmétersoronként 1000 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 1200kor. — Állást keresőknek SÓ százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhtr, eljegyzési hír, esa- lédi hír, valamint a nylittér soronként 8000 koroséba karéi. A szekszárd-paksi összeköttetés kérdéséhez. A szekszárd—paksi vasút létesítése tárgyában legutóbb Pakson megtartott érdekeltségi gyűlés — mint ismeretes — egyhangúlag foglalt állást ezen -rég óhajtott összeköttetés szükségessége mellett. Abban a kérdésben, hogy rendes nyomtávú, vagy pedig keskenyyágányu vasút építtessék, a felfogás megoszlott. Az elsőnek megvalósítása elé az építési költségeknek rendkívül magas, cca. 80 milliárdnyi összege állít már eleve csaknem leküzdhetetlen akadályt, utóbbival szemben technikai fogyatékosságai miatt, különösen a trans- itó teherforgalom szempontjából, merültek fel indokolt aggályok. Ezen utóbbi terv elfogadása esetén is, csupán a Paks—Tolnamözs vasútállomás közötti egyenes vonal kiépítése, a jelenvolt szakértők hozzávetőleges kalkulációja szerint, cca. 14—16 milliárdra rúgna, míg a költségek lényegesen emelkednének, ha a vonal Szekszárdig megbosszabhittatnék, illetve Gerjen községet is érintené, vagy annak közeiében vezettetnék. Utóbbi esetben a költségek 20—24 milliárdra emelkedhetnének. A viszonyokat ismerő, objektiv szemlélő előtt legalább is kétséges, hogy a fenti pénzszükséglet belátható időn belül és kizárólag az érdekeltség köréből előteremthető és így a vasút megvalósítható legyen. A közvetlen érdekeltség, mely nagyobb anyagi áldozatokra hajlandó lehetne, kiesi, állami támogatást, — legalább is anyagi tekintetben, — ma várni nem lehet és miután a létesítendő vasút jövedelmezősége — az értekezleten jelenvolt szakértőknek kijelentése szerint íb — legalább is kétséges, arra sem lehet számítani, hogy valamely pénzcsoport vállalná a projektum finanszírozását. Viszont kétségtelen az, — amit az érdekeltség egyhangú állásfoglalása is kifejezett, — hogy a szóbanforgó összeköttetésre igen nagy szükség volna, elsősorban közigazgatást és személy forgalmi, szempontokból, hogy az érdekelt községek a vármegye székhelyéhez, illetve járásuk székhelyéhez és viszont, közelebb hozassanak. Ennek a kérdésnek megoldása, már magában véve nagy lépést jelentene előre a jelenlegi állapottal szemben és ha csekélyebb anyagi áldozattal megvalósítható lenne, úgy megvolna a reális valószínűség is arra, hogy az ige mielőbb testet öltsön. Minthogy nézetem szerint ez a le hetőség adva vaD,1 szükségesnek tartom az érdekeltség figyelmét arra felhívni, természetesen kizárólag az ügy érdekében, anélkül, hogy ezzel az eredeti tervvel szemben bármiféle állásfoglalást kívánnék provokálni. A utó busz-járat létesítésére gondolok, mely naponként kétszer közlekedne Szekszárd és Paks között. A közlekedés lényegében a paks—szekszárdi állami közúton történne egyelőre Faddon keresztül, csak alkalmas útviszonyok esetén addig, míg a fadd- hangoai útnak Fadd és az állami ut között lévő eea. három klm.-es szakasza köves úttá épülne át. Ezen útszakasz kiépítése fenti tervnek kiegészítő részét képezné és azzal kapcsolatban volna megvalósítandó. Az autóbusz az utat Szebszárdról Paksra, Faddon keresztül, eca. 2—21/, óra alatt tehetné meg. Ami a terv megvalósításának költségeit illeti, egészen hozzávetőlegesen adok alább egy számítást, mely persze latitüdöket enged meg: Három autóbusz (egy tartalékkocsi) 20—25 személy- és podgyász befogadására á400 millió: 1200 millió, ennek hat éves amortizációja és 20°/o kamata...... 330 millió Három sofför napi 300.000 K, egy évre ...................115 „ Há rom kalauz ál 80.000 K napi 240.000 K égy évre........... 85 „ Üzemanyag napi két járatra oda-vissza, összesen 180 kim.: 40 klg. benzin, á 8000 kor.: 320.000 kor.- -j- olaj : 350.000 kor. egy évre 120 „ Garázs, jegyek s apróbb kiadások egy évre. . . 100 „ Összesen: 757 millió Ezzel szemben bevétel napi - 30 személyutas és podgyász után á 80.000 K : napi 2,400 000 K egy évre . ........................... 864 millió A kiadásoknál nincsen számítva az adó, miután a közérdekre való tekintettel valószínűleg több évi adó- mentességet lehetne elérni, viszont a bevételnél nincsen számítva a poata- száiiitásbói származható bevételi többlet. A személyforgalom a lehető leg- minimálisabban van felvéve, a valóság ezt valószínűleg meghaladná, ugyancsak minimálisan a személyjegy ára is, meiy aranykoronában számítva, a szekszárd—paksi viszonylatban nem tenne ki többet, mint cca. 4% koronát. Az autóbusz tehát bármiféle békebeli fuvarvállalatnál olcsóbban tudna v szállítani. Természetesen pontos költségvetés csak szakszerű kalkuláció és üzemterv készítése alapján lehetséges s nek^tn a számadatok felsorolásával nemi'is volt más c iíom, mint hozzávetőlegesen kimutatni, hogy a projektum megvalósítása anyagi nehézségbe nem ütközik és amellett minden valószínűség szerint még jövedelmező vállalkozás is lenne. Ami az autóbusz közlekedés üzem biztonságát illeti, erre nézve csak utalok Németországra és Ausztriára, hol számtalan autóbuszjárat van rend- I szeresitve és azok kifogástalanul felelnek meg feladatuknak. A mai ilyszer gépeknél üzemzavarok nagyon ritkák és forgalmi zavar tartósabban csak nagy havazások esetén állhat be, amikor azonban a vasút is fel szokta mondani a szo'gálatot. Legfontosabb azonban, hogy e terv aránylag csekély befektetést és úgyszólván semmiféle előmunkálatot nem igényel, tehát, mondhatnám máról holnapra megvalósítható. Az autó- buszjárat a személyforgalom lebonyolítását kielégítően eszközölhetné és Nagyon kevesen tudják, hogy városunkban, megyénkben, a sokféle társadalmi egyesület között van egy olyan, amely minden nagyobb zaj és reklám nélkül, de annál eredményesebb tevékenységet fejt ki. Az egyesület működése nyilvános, az elért siker már a mai társadalmi éléiben ér fejteti 'jótékony hatását, a közeli évtizedekre való kihatása pedig sorsdöntő jelentőségű lehet. • Sajnos, ma még a felnőttek között kevesen vannak igaz és ieíkea hívei, ól annál több rajongója van az iskolák padjaiban szorongó gyermekek táborában. Ezen nem is lehet csodálkozni. A felnőttek annyi idea bukását, — annyi szent dolog összeomlását élték át, lelkűk érzékeny húrjait annyira összekuszálta a letűnt utolsó évtized rettenetes vihara, hogy a hitetlenség, ré8ZvótJen8ég, sötétlelküség, nemtörődömség, anyagiasság és a szent önzés az, ami társadalmi életünk alapmotívumaként állapítható meg. Nem rettenetes-e az, hogy a mai | gyermek a szülői házban, az utcán I mindig csak ilyesmiről hall. Nem idővel a teheráruforgalom lebonyolítására is, legalább részben, kibővit- hető volna. , • A megvalósítást részvénytársaság formájában képzelném, melyben az érdekeltek, főleg községek, mist erkölcsi testületek társulnának. Örülnék, ha a felvetett eszmével hozzájárulhatnék a szekszárd—paksi összeköttetés problémájának mielőbbi megoldásához s kizárólag ezen törekvés vezetett fentiek közzétételénél. Bartal Aurél. rettenetes-e csak elgondolni is, hogy gyermekeink leikébe is ezen dolgok vannak legérzékenyebben bevésve. Várható-e, hogy az ősök példájára való hivatkozás elég erős lesz a jelen élmények elnyomására, vagy csak ennek kellő megi*élésére, megrostálására I — Nem! Ha I gyermeki lelket nem tisztítjuk m^g a napi élet salakjától, ha nem lát szentséget, eszményt, nem érez bivatottságot, csak céda gúnyt, haszonlesést és becstelenséget: akkor lelke csak még sötétebb lesz, mint a mai emberé. Ezen sötétség elhárítására az emberi erő kevésnek bizonyul, csak a Mindenható végtelen szeretőiéből fakadó sorscsapás szenvedése alakíthat majd egy uj, egy szebb, egy boldogabb világot. A gyermek fogékony lelke üdítő harmatként veszi magába a nemes és szent célt szolgáló eszméket, próbálja lerázni a port, a kormot magáról. Ebben kell segítségére sietnünk úgy, hogy a tiszta lélek olyannak maradhasson, a már magát megadni készülőt p dig a bűnből kiásva, megtisz- | titva őrizzük és gondozzuk. Mert I Bortermelők küldőW Búd János pénzügyminiszternél. A bortermelő vidékek nemzetgyűlési képviselői január hó 29 én délben a parlamentben felkeresték Búd János pénzügyminisztert és kifejtették előtte a szőlősgazdák tarthatatlan helyzetét és egyes sérelmeikre jogorvoslatokat kértek. A küldöttségben dr. őrffy Imre, dr. Erdélyi Aladár, Maillot Nándor báró, Förster Elek, Farkas Tibor, Farkas János, Bozsik Pál, Alföldy Béla és Héjj Imre nemzetgyűlési képviselők vettek részt. A szőlőtermelők panaszait és óhajait dr. örffy Imre, Förster Elek és Farkas Tibor terjesztették elő 5 pontban és pedig: a behozatali borvám, a rézgálic ellátás, a szőlőüzemi hitel, a bor luxusadójának eltörlése és végül a vagyon- és jövedelmiadó bevallásra vonatkozólag. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy a pénzügyi kormányzatnak nincs szándékában a behozatali borvámot 60 aranykoronáról leszállítani, a rézgálic árának tülhajlása elleni segítését kilátásba hélyezte. A szőlőüzemi hitel kérdésében közölte, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetet anyagilag újabban megerősitettette és ezen hatalmas intézményt be akarja vonni a szólőüzemi hitelakcióba is. A bor luxusadójának eltörlése ügyében végleges választ nem adott a miniszter, mert a kérdést előbb szakreferenseivel óhajtja megtárgyalni. A vagyon- és jövedelemadó bevallások körüli panaszokra megjegyezte a miniszter, hogy nem zárkózik el szükséges reformintézkedések elől. A küldöttség köszönettel és megnyugvással vette tudomásul a pénzügyminiszter válaszát, különösen megnyugtató volt azon kijelentése, hogy a kincstár érdekeit nem helyezi a termelők létérdekei elé és aszőlő- gazdaság kérdésében a döntő szót nem magának tartja fenn, hanem átengedi a földmivelésüggi és kereskedelmi minisztériumoknak. A Magyar Hiúsági Vöröskereszt működése Szekszárdim és Bátaszéken.
