Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-06-13 / 23. szám
Ara 2000 korona. VII. évfolyam, Szekszárdi 1925 juaius 13. 23. szám. 8zerk08ztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épfiletében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés dl|a 10000 korona. A hirdetés egy M milliméter széles baséboa milliméter soronként 1030 korona. K&zgyQIésI réssrénytérsaségt stb. hirdetések IZOOkor. — Állést keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhlr, eljegyzési hír, cseléd! bír, valamin! a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Gazdagyiilés Simontornyán. Útban fölfelé. A most lezajlott szent ünnepek juttatják eszünkbe az „apostolok cselekedeteinek“ azon pünkösdi, csodás részletét, midőn a csupán anyanyel- vöket értő, csupán azon egy nyelven beszélő apostolok megszólalván, beszédüket a Jeruzsálemben összesereg- lett különféle idegenek is valamenyien jól felfogták és megértették úgy, mintha csak az ő saját nyelvükön beszéltek volna hozzájuk. Nos, ilyen csodát napjainkban is láthatunk 1 Ha a kishitűség, Bzüklátókörü garasoskodás, az önmagával való tehetetlenség, a mindent felülről váró gyámoltalanság és a kezdeményezés bátorságát nélkülöző pipogyaság bennszülött, de lelkűnktől mégiB idegen elemei most, az ünnep alkalmából előbujtak a borospincék sötét odúiból és városunkon végigjárva, megálltak kissé lenn a sétatéren, a hősök em- lékszobra körül: hallhatták és megérthették egy előttük ismeretlen nyelvnek — a bátor, eóhudatos, alkotó munkának — ékesen szóló beszédét, melynek hatásos szava az elhanyagolt, rendezetlen, portengerbe fulladozó, falusi ligetecskét, rövid egy év alatt, igen cbídos, gondozott, városias színvonalú, üdítő sétakertté varázsolta. Művészi értékű emlékszobrunk, annak uj, Ízléses kerete és foglalása, környező uj lámpaoszlopaival, a sikerültén szegélyezett virág és gyepágyak, jól kavicsolt sétautak, padok és a piros pünkösd legújabb, ünnepi meglepetése — a piros kerti székeknek a köröndöt övező gyűrűje — ezenfelül a városi kislakások bérház- teiepe, az épülő uj bankpalota stb., mind csak egy-egy szemléltető részlete és bizonyítékai a mindenki által egyaránt megérthető beszédnek, hogy önerőnkre támaszkodva is fejlődhetünk, csak akarni éB dolgozni kell és csak önzetlenül áldozni is kell tudni a közérdekért I Sőt nem is önzetlen az ilyen adó- és pénzáldozat, mert hiszen amit egy város a tetszetősségére, kellemességére költ és lakossága egészsége és életviszonyainak emelésére fordít, az voltaképen nem áldozat, hanem hasznos befektetés, ami sokszorosan visszatérül az előmozdított fejlődés legkülönfélébb, kézzelfogható eredményeiben. Dicséret és elismerés illeti meg tehát a város vezetőségét a bátor kezdeményezésekért, melyek a mai nehéz, küzdelmes viszonyok között sem riadnak vissza gondtalanabb (de sajnos—egyúttal gondatlanabb) évtizedek mulasztásainak a pótlásától és melyekben megvan a lelkes bátorság arra is, hogy a tettek és kész eredmények argumentumaival szánjanak szembe a gondolkodásbelileg más nyelvűek mérgesen dadogó kritikáival és önző, szűkmarkú éB látókörű kicsinyességével! Szerényebb, helyi méretű beigazolása ez annak (amire Németország és Ausztria fejlettebb közgazdasági érzéke, az utóbbi nehéz években, kezdettől fogva bőven példát mutatott) hogy igen is, papírból is lehet aranyat csinálni, rossz papírpénzzel maradandó aranyértékeket teremteni és csak bosszankodó fájdalommal gondolhatunk a mi inflációs pénzügyi politikánk ezirányu, súlyos mulasztásaira, mely nehéz, makacs fejével csak most — a vége felé — kezd lassankint ráeszmélni erre az igazságra. Mi minden létesülhetett volna nálunk is a lefolyt évek beteg pénzbősége idején, hol tarthatna pl. a legégetőbb lakáskérdés, ha illetékes, felsőbb helyeken előbb belátták volna, hogy bármilyen gyatra és rongyos is a papirkoronánk, a tégla, kő és vas, amit rajta beépítünk, épugy megmarad, mintha arannyal fizettük volna 1 ? Ám, jobb későn, mint soha; használjunk fel tehát minden kinálkozó lehetőséget az építésre és akár anyagi, akár ideálisabb célokat szolgáló, hasznos befektetésekre 1 Városunk fejlő* dése — fekvésénél fogva — természetszerűleg le a sikságra, kelet felé gravitál. — „Ex Oriente lux!“ — mondhatjuk mi isi A már említett alkotásokon kivül, a hitelbank, főgimnázium, az uj pénz- ügyi palota, a selyemgyár, a muzeum, zsinagóga, gőzfürdő, mind arrafelé, a vásártér irányában létesült; tömegesebb uj építkezések csak ott lehetségesek, ott fut a vasútvonal is. A vízvezeték kezd kigázolni a háború kátyújából, melyben már folyamatban volt előmunkálatai annak idején megfeneklettek és még messzebb menő uj lehetőségekre nyújt kilátást. Szó van a sétatér bekerítéséről és egyéb újításokról is. A csörgetói uj „strandfürdő* már megnyílt s egyelőre 60 kabinnal várja a közönséget, mely -kocsin vagy automobilon is kijuthat. A fejlődés vásznán igy lassankint kibontakoznak jogos reménykedésünk körvonalai, de ezek homályában — legelső sorban — két részlet pontosabb- megrajzolását BÓvárogná szemünk : az épülőben levő lutheránus templom csonka tornyának ép égé szében való kibontakozását és a vasúti felvételi épület tényleges, nagy személyforgalmunknak jobban megfelelő kibővítését és fedett perronnal való ellátását 1 Reméljük, hogy az előbbinek égretörő képét mielőbb kiemeli a pénztelenség nyomasztó ködéből az aranyszivek ragyogása; utóbbit pedig kiharcolja az a cél tudatos, erős akarat, amelynek már eddig is oly biztató eredményeit látjuk. S ha már „elsőrangusitásunku álmait a trianoni szűk határ megsemmisítette is, agilis, nagybefolyásu képviselőnk bizonyára szintén örömmel ragadná meg az alkalmat, hogy e régi, jogos óhajtás teljesítésének előmozdításával legalább a szülővárosában való népszerűségét örök időkre elsőrangusitsa. —n. Az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara f. hó 7-én gazjlagyülést tartott Simontornyán, amelyen megyénk minden részéből jelentek meg. A vendégek nagyrésze a délelőtti vonattal érkezett, akiket az állomáson Gyérey Richárd és Strasser Vilmos nagybirtokosok és Reich Oszkár főszolgabíró fogadott. Hosszú kocsisor szállította a vendégeket a simontornyai szép községházára, ahol Bereczk István főjegyző fogadta őket. Tizenegy óra felé nyitotta meg gróf Hoyos Miksa, az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara elnöke az ülést a községház előtti téren, mele- j gén üdvözölve a megjelenteket, különösen dr. Pesthy Pál, dr. örffy Imre, dr. Erdélyi Aladár és Nagy János nemzetgyűlési képviselőket, Szévald Oszkárt, mint Tolnavármegye törvényhatóságának képviselőjét, dr. Konkoly-Thege Sándort, br. Fiáth Tibort, Apponyi Károly grófot és Gyérey Richárdot, mint a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület kiküldöttjeit, Legény Oszaár gazdasági főfelügyelőt, dr. Illy György állategészségügyi főfelügyelőt, vitéz Tihanyi Szilárdot, a vitézi szék kapitányát, Horváth ezredest, a tamási félvér- tenyésztési szövetkezet igazgatóját, Reich Oszkár főszolgabírót, a járási hatóság, Bereczk István főjegyzőt és Petress Pál bírót, mint Simontornya község képviselőit. Hoyos Miksa gróf elnöki megnyitójában kifejtette, hogy a mező- gazdasági kamarák még gyermekkorukat élik és sok idő telik el, mig azoknak üdvös hatását a gazdák érezhetik. Sokan még nem tudják, hogy tulajdonkép mi is a kamara célja. Ennek főoka, hogy nem lehetett a kamaráknak vidéki szervezeteiket, a megyei és járási albizottságokat ki építeni, mert nem volt anyagi erejük hozzá. Rövidesen anyagiakban a kamarák jobb helyzetbe jutnak, de a kamarák eredményes munkálkodásához nemcsak pénzre, de lelkes megértésre is szükség van és ez okból elhatározták, hogy1 a kamara területén vándorgyűléseket tartanak és igy keltik fel az érdeklődést a gazdáknál a kamarák működése iránt. Azon reményben, hogy a mai ülés is hatalmas lépést jelent ebben a munkában, az ülést megnyitja, a jegyzőkönyv vezetésére Asztalos Lajos titkárt, hitelesítésére báró Fiáth Tibort és Gyérey Richárdot kérte fel. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Horváth Jenő, a kamara igazgatója ismertette a kamara múlt évi működését és jövőbeni program mj át. Bejelentette, hogy a gazdatársadalom kivette részét a Nemzeti Bank építéséből, megteremtette a Körzeti Hitelszövetkezetet, amely a Kamara területén rövid működése alatt 6100 millió korona kölcsönt folyósított. — Remény van arra, hogy a hosszabb lejáratú mezőgazdasági hitel íb rövidesen meglesz: Az Alsódunántuli Kamara a múlt évben már erős tevékenységet fejtett ki. Az albizottságok megalakításában, továbbá rézgálic és vetőmag közvetítésével szolgálták a gazdák érdekeit. Kéri a gazdasági egyesületek vezetőségét, hogy közöljék óhajukat a Kamara vezetőségével, az készséggel adja anyagi és erkölcsi erejét a gazdatársadalom minden rétegének támogatására. A községi közlegelők javítása, 4 vármegye méhészeinek egyesítése, a gazdatisztok érdekeinek védelme, növény- és munkásvédelem, adóügyekben élénk tevékenységet fejtett ki a Kamara. Burgonyavetőmag kicserélésével, olajos növények meghonosításával, gazdasági ismereteknek főiskolák utján való terjesztésével, a vámtárgyalásokban a föld- mivelésügyi minisztériumnak .tanács ellátásával, továbbá a bortörvény megalkotásának szorgalmazására a kataszteri beosztásoknál észlelhető sérelmek orvoslásával a gazdaközönség érdekeit szolgálta. Újabban gazdasági szakmunkák megírására 18 millió aranykoronáé pályázatot tűzött ki. A jövő programmot rövidesen ismertetve, kérte a gazdasági egyesületeket, hogy jóindulattal támogassák a Kamara működését, mert velük egy irány ban és karöltve óhajtanak haladni. Gróf Hoyos elnök felkérte a jelenlévőket, hogy szóljanak hozzá az igazgató jelentéséhez és adják elő esetleges panaszaikat. Boros Zoltán gazdasági intéző a folyó évben kivetendő jövedelmi és vagyonadóra hívja fel a kamara figyelmét és kéri annak támogatását a gazdák érdekeinek megvédésére. Horváth Jenő igazgató bejelenti, hogy a kamara már foglalkozott ezzel a fontos ügygyei, az illetékes hatósághoz már előteijesztést is tett és hogy a sérelmek orvoslására külön adóügyi szakértőt bocsájt a kamara a gazdák rendelkezésére. Reich Oszkár járása lakosságának felvilágosítása érdekében arra kér választ, hogy mikor a kamara Somogy és Baranya vármegyébe hidegvérű méneket importált, miért nem szabad Tolnában ilyeneket tenyészteni. Csajági József, a pálfai mezőgazdasági albizottság alelnöke Pálfán a cukorgyár által épített kisvasúti átjárók ügyében adja elő panaszát. Szévald Oszkár aíispánhelyettes ad felvilágosítást Csajági felszólalására és úgy ő, mint gróf Hoyos Miksa elnök megnyugtatják felszólalót, hogy jogos panaszuk figyelembe fog vétetni. Horváth Jenő ezredes Reich kérdésére jelzi, hogy lókataszter készül és ahol hidegvérű kancák vannak jelentékeny számban, ott nem zárkóznak el a hidegvérű mének importálásától. Dr. Erdélyi Aladár szólal fel ez- I után. Az adóügyben kéri dr. Pesthy ' Pál igazságügy minisztert, hasson oda
