Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-10-11 / 41. szám
VI. évfolyam 4!. szám. Ara 2000 korona. • ________________ Szekszárdi 1924 október 11. Szer kesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|e 10000 korona. A hirdetés egy U milliméter széles besébon mllllmétersoronként 1010 korona. Közgyfiiét), részvénytársasági stb. hirdetések 1200k or. — állást kereteknek 50 tséxa* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, csalid! hír, valamint a nytlttér soronként S000 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. fi nemzetfiyQlÉs dolgozik! Nyári szünet után megnyílt a képvisel őház. Azt véltük, honatyáink pihenésüket arra használják fel, hogy erőt gyűjtenek az ország sok égetően sürgős ügye-bajának elintézéséhez. Megdöbbenve látjnk, hogy a parlamenti szünet pihenési időszakát nem arra használták fel, hogy a nemzet egyetemes érdekeit szolgáló eszmé. két és terveket termeljenek ki, nem is arra, hogy keressék a kivezető utat a szünet előtti harcok megszüntetésére, hanem, hogy a politikai érvényesülés tüzével minél izzóbbá tegyék a pártok egymás közötti gyűlöletét. Megdöbbentő és elszomorító az a lelkiismeretlen és könnyelmű színjáték, amely a parlament megnyitása óta abban a dunamenti gyönyörű boltíves palotában folyik. Az ellenzék tagjai minden alkalmat, minden röpke szót megragadnak, hogy abból fegyvert kovácsolhassanak a nemzet imbolygó hajóját vezetó férfiak ellen. Az egymást legféktelenebbül gyű* j lölő fajvédők és szociáldemokraták, egyek a kormány ténykedéseinek | legigazságtalanabb és legelfogultabb bírálatában, egyek és nagyok a kormány egyes tagjai elleni személyeskedésekben és egy pillanatig sem támad fel lelkiismeretűk szava, amikor a belügyminiszter félre magyarázott szavait ngy domboritják ki, hogy abhól, — sajnos a nagy nemzetek jóindulatára utalt, — országunknak kárt, njabb nehézségeket éB gondokat támasszanak és a belügyminiszter fejéért képesek bevádolni az egész világ előtt a magyar kormányt és a nemzetgyűlés több* Bégét, hogy nem tudja és nem akarja megvédeni az angol miniszterelnököt — szerintük — a belügyminiszter nek sértő összehasonlítása és aposz trofálása ellen. És ebbe az üvöltésbe belesivit az 1918-as őszirózsás forradalom gyászvitézeinek Bzava. A kar teljes, a munka helyett szennyet felkavaró zsivaj ül a házon. A rettenetes terhek és gondok alatt görnyedő nemzet némán, de össze- szorított ököllel nézi ezt a pokoli szin játékot. Az 1919. évben, amikor a kommunizmus őrülete után egy szent gondolatban forrott össze az egész nemzet, amikor azt hittük, hogy a rettenetes hónapok megtisztítottak bennünket bűneinktől, legyöngült karokkal ugyan, de szent elhatározás sál és erős lélekkel fogtunk hozzá a romok eltakarításához azt véltük, hogy az 1918 as és 1919-es évek embereinek nem lesz szavuk többé ebben az országban. És mit látunk ? A nemzet érdekéért minden idejüket és képességüket feláldozó vezéreit az országnak azok támadják éB vádolják az orosz szerződés miatt, akik 1919-ben át- játszották az országot a kommunis táknak és akik lehetővé tették a kommunista vezéreknek az országból való kiszökését. Megdöbbenve nézzük a parlamenti eseményeket és felmerül előttünk az elkeseredés szülte kérdés, hogy szüksége van-e ennek a kis megcsonki tott és földig alázott nemzetnek arra, hogy verejtékkel kiizzadott milliárdjait abban a fényes palotában a nemzet képviselőinek nevezett társaság igy pocsékolja és a képviselői immunitás köpenyét srra használja fel, hogy büntetlenül árnlkodhassék célja elérése érdekében, a nemzet ellen. Meg kell mozdulni a magyar közvéleménynek és a becsületesen érző és gondolkozó tömegnek fel kell emelni tiltakozó szavát ama perfid játék ellen, amelyet ott a nemzetgyűlés házában folytatnak. Követelni kell a nemzet vezetőitől, hogy alkossák meg a legsürgősebben a házszabályokat éB készítsék el végre a választói törvényt, hogy meg lehessen kérdezni a politikai jogokra érett, nemzeti érzéstől áthatott, az ország érdekében dolgozni akaró és tudó választóktól, hogy mit akarnak : megtartani éB fölépíteni ezt az országot, vagy ismét átadni a vezetés gyeplőjét azoknak, akik 1918 hoz és 1919 bez vezették est a nemzetet. 8. Dr. Örffy Imre házszabályrevizió javaslata. Lapunk zártakor értesülünk, hogy a nemzetgyűlés legközelebb tárgyalás alá veszi a házszabályra- víziót, amelyet még a szünet előtt dr. őrffy Imre, a szekszárdi kerület képviselője nyújtott be. Vezércikkünkben a házszabályrevizió sürgős szükségéről írunk és igy csak örömmel közölhetjük a bírt, hogy végre napirendre kerül ez a fontos javaslat, amely hivatva lesz — ha nem is teljesen — megszüntetni, de erősen korlátozni, hogy oly jelenetek előfordulhassanak a képviselőházban, mint a legutóbbi napokban és amely lehetővé teszi, hogy a nemzetgyűlés dolgozzék és ne személyeskedéssel töltsék el az időt. Hiába zudult fel a mai házszabályok hiányait kihasználó ellenzék Kuna P. András felszólalása alatt, valóban a falu kivánja a legerősebben a házszabályreviziót, mert a vidék erősen érzi, hogy mit jelent az, hogy a legfontosabb törvények megalkotására alig jut idő, Bura községnek és templominak rövid története. Irta: Szánthó Ignác plébános. Harcz körülbelül 500 éves múltra tekinthet vissza. Nagy idő, mely alatt sok vihar száguldott végig hazánkon. — Az első írásbeli följegyzés 1675-ből való. Eszerint Harcz a pécs- váradi, majd a szekszárdi apátság, később a pécsi pálosbarátok birtoka volt, amely tulajdonosainak bőven ontotta az Isten áldását. A Pálosok, hogy a letelepülést elősegítsék, 1733-ban írásba foglalták azon föltételeket, melyek mellett Harczon bármely magyar honos állandóan letelepedhetett. Ezen föltételek értelmében minden letelepülő tartozott fizetni: 5 forintot, 1 pint vajat, 20 tojást, egy pár csibét és az őszi, tavaszi termésből kilencedet. Természetesen korcsma is volt a birtokon, amelynek félévi jövedelme a községnek, félévi az nraságnak ítéltetett. Ezen föltételek alapján 1737-ben, III. Károly uralkodása idején, Harcz- pusztából Harcz község lett. A puszta 19 telek birtokra osztatott fel. Az elBÖ telki birtokosok között a következő nevek szerepelnek: Derkovics Vince, Bognár Mihály, Konkoly János, Péntek Mihály, Takács György, Kis János, Zámbó Mihály, Pető, Csonka, Szabó, Lakos., Pongrácz és Helyes. Mind magyar név az egy Derkovicsot kivéve. Tehát Harcz ős magyar község. He a letelepüléskor valŐBzinüteg már a Derkovicsok is magyarok voltak, mert János és György, az urasági parancsoló emberek önkényét, igazságtalanságát nem viselhetvén, Babolcsai Mihály ispánt és Tóth József hajdút alaposan eidöngették. „Szólj igazat, betörik a fejed“ — közmondás értelmében ezért büntetés járt. Az igazságkeresőkre büntetésül kirovatott egyen- kint 12 forint fő- és 4 forint mellék- büntetés. Azonban az ispán és hajdú sem bujt ki egészen szárazon* mert a kapott ütlegeken felül — ez alkalommal véghez vitt istentelen káromkodásukért — 12 forintnyi büntetést voltak kénytelenek elszenvedni. — Egyébként a káromkodók az úrbéri szerződés 12. pontja értelmében sohasem kerülték el a büntetést, melyet vagy a deresen, vagy pénzben kellett leróniok. Ez a 12 forint káromkodási büntetéspénz nevezetes szerepet játszik a barczi templom történetében. — Ugyanis a nemes gondolkodású uradalom ezt az összeget a leendő templom építési alapjára adta. Vájjon milyen salamoni templomot lehetne építeni most, ba minden káromkodó ezen célra 12 aranyforintot volna köteles adni ? A templom, melynek alapját az a 12 forint megvetette és amelynek Bzükségessége már ott élt mindenki lelkében, végre 1748 ban, Mária Terézia idejében megszületett ugyanazon helyen, melyen most áll — egy kis fakápolna alakjában. Ebben az évben ugyanis Harczon nagy sáskajárás pusztított, mely az összes vetéseket tönkretette. A jó harcziak tehát elhatározták, hogy a megbántott Isten kiengesztelése és a jövő veszedelem elkerülése végett sz. Mihály arkangyal tiszteletére kápolnát építenek, mert kőtemplom emelésére még gyöngéknek érezték magukat. A kápolna a hagymáéi uradalmi erdőből kapott fából fölépült és azt 1749. október 28-án Picznacber József tcveli esperes plébános megáldotta. Egy 1753 iki följegyzés szerint a kápolna oltárképe nagyon értékes festmény volt. A község lakossága akkor 195 lelket számlált, kiknek tanító-jegyzőjét Pinczés Istvánnak hívták. Ez időben a zombai anyakönyvekben — az említetteken kívül — a következő harczi nevek fordulnak elő: Vince, Kovács, Kelemen, Baranyai, Potyondi, Horváth, Pemeczki, Csóka, 'Varga. Barna, Újvári, Balog, Derecskéi. Csordás, Babos, Barai, Kér- nóczi, Mátus, Pandur, Szőke, Pacz, Magyar, Dudás, Pintér, Benczes, Mészáros, Pinczés, Pál, Nagy. Tehát Harcz megmaradt mindvégig magyarnak. Az 1748-ban épült kis fakápolnában a buzgó harcziak 73 évig szolgáltak az Istennek, 73 évig találtak ott az ellenség által sokat zaklatott lelkűkre vigasztalást. Azonban 73 év egy faalkotmánynak tulhosBzu idő. A kápolna felmondta a szolgálatot De a hívek lelke — mint testük a mindennapi kenyeret — nem tudta már nélkülözni az Isten házát. Tehát nj templomot kell építeni. Ámde miből ? Az akkori vezető embereknek — élükön Doszpod Mártonnal — (a Doszpodok 1796 ban Mözsről költöz tek be) szemükbe ötlött a semmi hasznos célt nem szolgáló janyai törökvár, melyen az idő vasfoga már nagy barázdákat vágott. Van abban elég kő, tégla, amiből egy templom anyaga bőven kikerülne. Elmentek tehát az uradalom akkori kezelőjéhez, a mágocsi tiszttartóhoz, kinél előadták azon alázatos kérelmüket, hogy hasson oda, hogy a janyai vár omladékáiból és a hagymási erdő fáiból kivánva-kivánt templomukat fölépíthessék. A tiszttartó jó ember volt; mikor maga előtt látta a becsületes képű, őszinte, nemes szivü harczi magyarokat, minden segítségét és közbenjárását megígérte. Fölzarándokolt a nádorhoz, ki a kérésnek nagylelkűen helyt adott. Doszpod Mártonék tehát örömteli szívvel jöttek vissza Budáról, a harciak pedig vigasztaló reménységgel fogadták őket. Hogyne ? Hisz lesz megint templomunk, ahol magyar keservüket, bánatukat nyugodtan elsírhatják. 1821. és 1822 ben a várat a harciak szétszedték, 1823 ban, amikor télen keményre fagyott utak voltak, haza hordták, úgyszintén a hagymási erdőből a szükséges faanyagot. Aztán Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. * A lap megjelenik minden szombaton, í Előfizetési dijak é$ hirdetések, valamint a lap szellemi részét t illet« közlemények a szerkesztőséghez küldendők.
