Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-10-11 / 41. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG (12) H TÓTH JANOS órás é* ikmréii Szekszárd, Kaszinó-bazár. Elvállalok minden, a szakmába vágó munkát, átalakításokat ás javításokat, pontosan, jutányos árakon. Állandóan raktáron tartok minden­nemű ékszereket, zseb- és Ingaórákat. de személyes kérdésekkel, egymás gyanúsításával és kofcemai hangon való gyalázásával töltik el nemcsak a munkára szánt napot, de költenek el sok-sok milliárdot, amelyet a ma­gyar földnek kell a magyar gazda verejtékes munkájával kiteremnie. — Kuna P. András „részeg paraszt“ lett a botrányokat csinálók előtt, mert ki merte mondani, hogy a házszabály- reviziéra szükség van és azt a vidék polgársága kívánja. Hiába azonban a népbolonditók erőlködése és müha- ragja, az ország érdeke a házszabály- revízió mielőbbi megalkotása, tehát az, hogy a képviselő urak ne duhaj kódjának az ország pénzén, hanem dolgozzanak a nép érdekében. Büszkék vagyunk arra, hogy a házszabályrevizió javaslatot a mi ke* rületünk képviselője, dr. őrffy Imre nyújtotta be. Ez is bizonyítéka, hogy ő a nemzetgyűlés munkás tagja, aki nemcsak tud, de akar is az ország és annak népe érdekében dolgozni. A hord templom 100 éves jubileuma. A szekszárdi katholikus nap mintha kicsiben megújult volna. A lelkek, egy kis falunak őszinte, egyszerű lelkei ülték 100 éves jubileumát egy­szerű kis templomuknak f. évi szep­tember hó 29-én. A világtörténelem kerekei nem érezték meg e dátumot, de a lelkek, kik ott ünnepeltek, igazi ünnepet ültek. A falu virágos kertjeinek virágai díszítik a templom bejárata felett az üdvözletét: „Isten hozott 100 éves templomunk ünnepére“. Ezzel a fel­írással köszöntötte Harc község az önkéntes tüzoltóegyesület diszmenete közt a templomba vonuló Virág Fe-I Telefon: 120 SZABÓ JANOS mérnöki irodája ▼ Szekszárdon Vasúti fasor 6 V ILLAMOS és IPARTELEPEK műszaki ellenőrzése exíB Rentábilitási számítások. Villamos , telefon-, vízvezeték-, köz­ponti fűtés-, fürdő-, egészségügyi, vizlecsapoló- és öntöző­berendezések. Épületek, beton- és vasbeton-szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. Épitési anyagok, szén, gáz és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádió-telefonok szállítása. renc szekszárdi apátplébánost, kerü­leti esperest, aki megjelenésével há Iára kötelezte a harci híveket, még inkább lelket emelő beszéde a tem­plomban. ő méltatta az évfordulót, mely arra emlékeztet, mint vonult be az isteni Megváltó 100 évvel ez­előtt, 1824 szeptember 29-én a harci templomba, mely akkor is, ma is egy kőbefaragott Miatyánk. „És minden­ütt, — úgymond — ahol megismerik az Atyát és a mennyei Atyát atya­ként tisztelik, ahol az ő szent nevét megszentelik, ott tanyát ütött a test­vériség és áldás, ott van a becsülő tesség és a rend, a tisztaság és a béke, ott az Isten országa leszállt a népek közé a földre 1“ Ezeket a gon dolatokat vezette végig emelkedett szellemű beszédében, alkalmazva azt a község lelki életére, melynek jel­igéje Szent Mihály szava: „Quis ut Deus!“ — kicsoda olyan, mint az Isten 1 ? A lelkeket magárai ragadó szent b.eskéd után ő mutatta be a bálaadó istentiszteletet a környékbeli papság, Balog József mözsi esperes plébános, Kun Lajos zombai, Koch Alajos sió­agárdi plébánosok, Horváth Károly szék gzárd—újvárosi adminisztrátor, Szánthó Ignác harci lelkész, Szolga István pincehelyi és Hauser Imre zombai káplánok segédkezése mellett. Délután hitközségi díszközgyűlés keretében ünnepelte Harc község a nevezetes évfordulót, melyen dr. Éri Márton alispán is részt vett. Szánthó Ignác helybeli lelkész lelkes megnyitó beszéde után Rences János nemzet­gyűlési képviselő, Harc szülötte mél­tatta a nap jelentőségét, különösen kiemelve a templom jelentőségét. — Aki a templomot nem szereti, nem szereti az Istent,, aki pedig az Istent nem szereti, az nem szeretheti ember társait sem. A templom az a szent hely, ahol az élet küzdelmei közt megpihenünk, az a szent hely, ahol erőt merítünk egy-egy újabb hót uj munkájához, szent hely, mely áld, s melynek keresztje egykor eltakar. Doszpod Pál templomgondnok a templom-történetét olvasta fel, melyet kiegészítve lapunk más helyén köz­lünk. Hauser Imre zombai káplán volt az utolsó szónok, akinek lelkes be­széde a szitáló eső 'dacára is, együtt tartottá a hallgatóságot. A régi tem­plomot szólaltatta meg, mit is — mond — az uj időknek gazdasági, községi és általános társadalmi éle­tében, megállapítva azt, hogy az az egyház, melynek külön áldása van a legmodernebb gépekre, amely a lelkiismeret legfelkészültebb ellenőre és amelynek egyedül áll rendelkezé­sére a szeretet bora és olaja, nemcsak nem ellensége az uj időknek, de az egyedüli vezetésre hivatott intézmény, az Isten legmodernebb apostola az emberiséghez. A sok tetszést aratott beszéd után Szánt hó x Ignác indítványára a község azzal örökitte meg a szép nap em­lékét', hogy a nap eseményeit magá­ban foglaló okiratot helyezett el a templom falában levő üregbe, a község és a plébánia levéltárába, a templom falán pedig márványtáblát helyez el az évforduló emlékére. I 1924 október 11. Ha elegáns ruhát akar viselni, siessen lAPSZKY ANDOR uridivatszabóhoz, hol a legfinomabb angol szövetekből szolid árakkal készülnék a legdivatosabb Öltönyök és raglanielOltők. SZEKSZÁRD, Kossuth Lajos-utca 3. i Ugyanitt egy fiú tanoncnak felvétetik. t A napot Rences János nemzetgyű­lési képviselő vendégszerető asztalá­nál fejezte be a vendégsereg, mely azzal a gondolattal oszlott szót, nem volna-e okos és hasznos a szokásos falusi búcsúkat amolyan kisebb kath. nappá avatni, mint amilyen a harci búcsú ezidén volt a nevezetes jubi­leumon ? Videant consoles! hírek. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. Levél. ­Mióta ott jár messze délen, Valahol a kék Adrián, A nap se süt már oly kevélyen S mező, rét állnak báj híján. Dal, illat nem tölt már be léget, — (Ellenben érik a kökény) Ugyebár: színesebb az élet A tenger sugaras ölén ? Oly üres néha a valóság, Mint váltó, mit ki sem zsirált! Bár szépek most az őszirózsák, A lilaszinüek kivált, ígért belőlük őszre nékem, — (Szavát, óh, híven őrzöm én) Ugyebár: elfeledte régen A tenger sugaras ölén ? Reggel már dér van a fűszálon S csörög a hullt lomb, mint cserép. Cserép lelt sok szép nyári álom S a fecskefészken ül veréb. A szivem is oly szürke, bágyadt, — (Bocsánat\ toliam félremén) Ugyebár: ott nincs őszi bánat A tenger sugaras ölén ? Szamolányi Gyula. — A főispán Budapesten. Jankó Ágoston főispán hivatalos ügyek in­tézése céljából f. hó 7-én Budapestre utazott. bői nyilvánvaló. Hisz a harezi nép oly becBületeSj értelmes, intelligens, hogy papjában nem a hibát nézi, — ha van benne — hanem az Isten szolgáját és saját lelkipásztorát. Lám ez a kis község odáig vitte, hogy immár van neki önálló papja, jegy­zője, tanítója, magas nívón álló Polgári Olvasóköre és olyan önkéntes tűzoltó­sága, mely rátermettségben és fegye­lemben, áldozatkészségben és külső megjelenésben is a községi tűzoltó­ságok között az egész vármegyében ritkítja párját, fiai értelmes munkás emberek, kerületük képviselője: Ren­ces János is közülük került ki. A harciak minden időben, minden zivatarban meg is állották'helyüket. Sem a haza, sem a vallás iránt tar­tozó kötelességükről meg nem feled­keztek soha sem. Száz éves templo­muk a közel múltban javításra szo­rult, kijavították, csinosabbá tették. Egyik 180 kilós harangjukat, a há­borúban a hazának odaadták, ebben az évben vettek helyette egy 235 kilósat. Isten, haza és emberszeretet ma­gasztos eszméi vezetik a harcziakat minden tevékenységükben, megadják Istennek, ami az Istené, de megértik szenvedő embertársaik kívánságát is és a kis községben ott vaD az Isten áldása, fejlődik, gyarapodik. Nincse­nek ott nyomorgó és irigykedő, tév­eszmétől elvakitott emberek, hanem Istent imádó, hazát szerető — igazi magyarok. nyomban hozzáfogtak az építéshez. A templom, az Isten háza, a szivek földi mennyországa újra ott magas lőtt a kies domboldalon, mint a bar­csiak égbeemelkedő, imádó, örvendő, hálaadó fohásza. A templom tornyán biztatóan ragyog a kereszt, a hívek áldozatos adakozásából beszerzett ha­rangok várnak a dicsőítő, békére hivó megkondulásra, a falak remeg nek a boldog izgalomtól, mert a régi vár beszédes kövei között ott dobog a hívek szerető, megnyugodott szive is. Végre elérkezett a nagy nap: 1824 szeptember 29-ike, sz. Mihály arkangyal ünnepe. E . napon áldotta meg az uj templomot Gelencsér Jó­zsef teveli esperes-plébános. A férfiak, asszonyok sírtak, a lányok virágot szórtak, a gyermekek hozsannát ki áltottak végtelen örömükben, mikor megcsendültek a harangok, mikor fölharsogott a szent ének, mikor a szivekbe szállott az Isten igéje, mi­kor bemutattatott az újszövetség örök áldozata — az uj templomban először. A harcziak boldogsága leírhatat­lan ^ volt. És ennek a nagy, soha nem felejt­hető ünnepnek ma: 1924 sz. Mihály arkangyal napjan 100 esztendő. Nagy idő, nincs ember, aki az akkoriak közül bár ősz hajjal, remegő ajkkal élő tanúként állhatna eiónk mondván : ón ott voltam templomunk fölszen- telésón. De azért tudjuk, mindent tudunk, mert a néma betűk hango­san beszélnek. El mondják, hogy a harcziak itt nem állották meg, az ő szivük az Isten szeretetétől fellán­golva többre vágyott. Harcz ugyanis « Zomba fiiiáiisa volt és igy csak hébe- hóba jutott istentisztelethez. Elmen­tek tehát küldöttségben Lukács György zombai plébánoshoz, kitől minden vasárnap szentmisét kértek. Kérésük teljesítetett. A zombai plé­bános a harcziak részére külön káp­lánt tartott. Tehát ez a szent kíván­ság is kielégítést nyert. A harcziak az áldozattól sohasem riadtak vissza. Meghozták tehát azon áldozatot, hogy a zombai plébánosnak a párbéren felül fizettek évenkint 6 forintot, 12 akó bort, 3 öl kemény hasáb tűzifát és 1 négyökrös szekér szénát. De a buzgó harcziak nem álltak meg félúton. Az a kő, mely a hegy­ről völgybe indult, akár a menyor­szág virágillatos völgyébe, akár a pokol tüzes fenekére, meg nem áll, mig a völgybe le nem ér. 1868 ban elhatározták, hogy nekik nem elég t gy szomszéd községben lakó káplán, nekik egy állandó, helyben lakó, ön­álló lelkész kell, aki lelki szükség­leteik kielégítésére mindig készen áll. A gondolatot tett követte: megszer­kesztették az önálló lelkészség alapító okmányát 1868 szeptember 20 án. Az egyházmegyei hatóság az alapitó oklevelet elfogadta, Harczot önálló lelkészségre emelte és ettől kezdve Harcz megszűnt Zomba fiiiáiisa lenni. Az önálló lelkész javadalma az ala­pitó oklevél szerint: 1. Megfelelő la­1 kás a rendes tatarozással. A lakással járó mindennemű adózás elvállalása. 2. ötszázhusz korona készpénz. 3. Minden telkes pártól egy pozsonyi mérő tiszta búza, a községi elöljáró ságtól beszedve és átszolgáitatva, 4. Hétszázkilencvenkét liter bor a lelkész által szabadon választva és egy meny- nyiségben átadva. 5. Hat öl kemény hasáb tűzifa, házhoz szállítva. 6. Négy hold szántóföld minden munkájával. (A 4 hold azóta 12 holdra emelke­dett.) 7. Minden pártól 2 csibe. 9. Két négyökrös szekerü jó széna.. A harcziak tehát szeretett lelkész­ségük érdekében eddig minden tőlük telhetőt megtettek. Az önálló lelkészség megalapítása óta a következők működtek, mint lelkészek Harczon: 1. B*rtos Ignác, 2. Szól Sándor, 3. Komáromy Tiva­dar, 4. Magyar Zsigmond, 5. Magyar József, 6. Horváth György, 7. Szve- tics Gábor, 8. Markovica Pál, 9. Kuhl József, 10. Palócz János, 11. Heindl Vilmos, 12. dr. Csizmadia Alajos, 13- Dióssy József, 14. Kiss Rezső, 15. Budánovics Vince, 16. Szolga István, 17. Vaszary Kálmán, 18. Szánthó Ignác. Hogy 56 év alatt ennyi lel­kész megfordult Harczon, annak az az oka, mert többen közülök Harczot csak átmeneti állomásnak tartották és ha jobb állás kínálkozott, oda igyekeztek. A harcziak semmi esetre sem okai ennek, ők papjukat meg­becsülik, szeretik, vele és érte akar­nak élni és halni. Ez az előzmények-

Next

/
Thumbnails
Contents