Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-08-23 / 34. szám
Ara 2000 korona. VI. évfolyam. Szekszárdi 1924 augusztus 23. 34. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Yelefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. Előfizetést csak Julius 1 -lg fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja magának a jogot, hogy a fizetés napján érvényes elfifl- ___ zetésl árakat számíthassa fel. Sze rkesztfi: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dija 10000. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmátarsoronként 1203. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 1800. — Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban albelyezett reklámhír, eljegyzési hír, ess* ládl bír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságbán, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Takarékoskodjunk! Dr. Te véli János. £ Mikor Danton 1794 április 5-én a vérpadra lépett, Samson hóhér állítólag azt sngta a fülébe: — Polgártárs, csak most ne veszítse el a fejét! Jó tanács a vérpadon, az bizonyos. Ez a cinikus mondás jár az eszemben, mikor most, a köznyomor idején a takarékosságról akarok írni. Hát van még, aki nem takarékoskodik, hát van még, amiben Dem takarékoskodunk, hát nem bóhéri gúny ennek a mostani világnak a fülébe kiáltani a takarékosságot? Sajnos nagyon is elkél az intő szózat a takarékosságról, mert aki elfogulatlanul és komolyan vizsgálja társadalmi életünket, kénytelen kelletlen rájön arra a kellemetlen tapasztalatra, hogy nem vagyunk eléggé takarékosak. Kemény szó ez, vádként hangzó s érzem, hogy bizonyítékokkal tartozom érte. Szolgálok is néhánnyal abban a szent hitben, hogy a nyájas olvasó szintén tud még hozzátenni jó egy tucattal. Minden takarékosságnak sirba- eresztő kötele, minden - pazarlásnak bőséges forrása volt és marad a divat. Ments Isten, hogy azt mondjam, ne vegyünk uj ruhát, hisz ha mondanám is, a kifényesedett kammgárn, a rojtos nadrág, a kikopott könyök úgyis agyoncáfolná e sületlen tanácsot. Elég baj az, hogy magunknak és gyermekeinknek kell a ruha, akár van rá fedezet, akár nincs. De kedves olvasóm, te is, kedves olvasónőm, engedd meg, a te ruházkodá sódnak egyedüli irányelve csakugyan a szükség-e, vagy pedig a divat ? Tudom, tudom, azért veszel ruhát, uj kalapot, uj kabátot, mert kell; de ha azt kérdem, miért kell, már nem oly egyszerű a felelet. A régi se nem rongyos, Be nem kopott, csak kiment a divatból. Kell, mert most más a divat. Kell, mert a szomszédasszonynak is van. K^ll, mert ezzel tartozol állásodnak, nevednek. Kell ezer és egy oknál fogva és ez az ezer és egy ok mind visszavezethető erre az egyre: most ilyen a divat. A divat voltaképpen egy veszedelmes szellemi járvány, tömegszng- gesztió, megtagadása az egyéniségnek és alárendelése oly szabályoknak, melyeket egy párisi szabómester alkotott, melyeket a mannequin ek, sokszor a fólvilágnak fizetett képviselői, mutatnak be az auteuil-i lóversenyeken s melyeket sem az ízlés nem talál igazán szépnek, sem az erkölcs nem szentesíthet és mégis 1 olvasatlan százezrek és milliók va- | kell is újdonság minden szezonra, hát legalább keveset, mentői kevesebbet, lehetetlenül keveset ir elő mindenféle kelméből. így akarja a mostani divat kiegyenlíteni a takarékosság egyensúlyát. Hát ha ezen az alapon akarják hölgyeink megoldani a takarékossági kérdést, egynémely 'zuluk&ífer és hottentotta divat még igen messzemenő perspektívával kecsegtethet a takarékos divat terén. Hogyan lehetne e lelki járvány ellen küzdeni: Ankéttel? Ligával? Vándorgyűlésekkel ? Újságcikkekkel ? Fölolvasásokkal ? Rendszabályokkal ? Mind hiú ábránd, «aind merő szappanbuborák egymagában. Az kellene hozzá, hogy minden városban akadjon néhány lelkes nő, aki a régi vártának hősiességére emlékeztető bátorsággal meg merje koc káztatni azt, bogy az uj szezon küszöbét a régi kabátban és kalapban lépje át. Az a bátorság kellene hozzá, amit néhány évvel úgy megcsodáltam egy földbirtokos felnőtt leányán, aki kalap nélkül mert eljárni a vasárnapi misére, pedig az atyja.képviselő volt s telt volna kalapra a leányának. Az az önállóság kellene hozzá, mely, miként ezt épp a divat mutatja, elsorban mégis csak férfierény. Az a lelkierő kellene hozzá, mely ha meggyőződéssé érlelődött, hogy a divatnak minden kinövése nemcsak hóbort, de pazarlás is, épp a takarékosság elvénél és kötelességénél fogva ettől a pazarló hóborttól és hóbortos tékozlástól függetlenné | is tudná magát tenni. ... A holdban ? Únokáink tán azt fogják mondani: I Nem e földön is. A szekszárdi kathollkus nap. kon, gondolkodás nélkül, kritika nélkül, lelkiismeretfnrdalás nélkül meg esküsznek rá, hogy ez a szép divat, ez az ésszerű, olcsó, ízléses divat. Miért keli minden bálban uj, vagy legalább átalakított ruha a hölgyeknek ? Nálunk férfiaknak jó az esküvői frakkunk, a békebeli uniformisunk, a jobb napokat látott szmokingunk, a viharverte cilinderünk, a megfordított pikényakkendőnk, a fehér keztyüok, melyet azért tartunk kézben, mert nem merjük már fölhúzni, a lakkcipőnk, melyet csak azért nem vett meg az a spártai jellem, aki levelezőlaphiváBra bázhoz is eljő, mert nem tudná újra eladni. A hölgyvilág ellenben egy szezon nál tovább már nem birja ki ugyanazt a ruháját, mert fél, hogy akkor olyanná válik, mint a mitológiai Nessns-ing, mely halálra égette azt, aki fölvette. A divat a legnagyobb ellensége, sőt megélője a takarékosságnak. A mindig njat kereső hóbort rabszolgákként odaláncol bennünket győztes ellenségeinknek diadalszekeréhez, hisz amidőn a divatot követjek, egy nttal kiszolgáltatjuk magunkat ellen ségeink iparának s olyan adót fize tünk érte, mely mellett minden egyéb adó eltörpül. Ha rajtam állana, minden külföldi divatkelmére elrémitően magas vá mot vetnék. Értsünk szót: csak a divatkelmére. A fehér, egyszínű — szürke vagy fekete szövetet nem sújtanám ennyire; de pl. a Tatan- kamen szövetmintát, melyből jövőre úgyis alig látni már egy-kettőt, úgy megnyomoritanám behozatali vámokkal, hogy a haja is égnek állana annak, aki ilyet akarna venni. Mennyi minden haszon származnék az ilyen szigorú, de bölcs in-, tézkedésből! Először is a sokszoros hatványra emelt vámból haszna lenne a kincstárnak. Másodszor az a sok rikító minta nem bántaná a jóizlést. Harmadszor meg lehetne látni, ki az a futó bolond, aki merő hivalkodásból és tüntetésből csak azért is megmutatja, hogy neki most is telik uj, külföldi rendelésre. Kész lélektaoi rejtély, bogy a divat tömegbóbortját miért nem lehet semmiféle más tőmegsznggesztióval ellensúlyozni, kivédeni. Beszélhetsz a hölgyvilágnak az arkangyalok nyelvén, döröghetsz nekik az égi háborúval versenyt, bebizonyíthatod nekik álláspontodnak, igazságát nap nál fényesebben — megmosolyognak, megsajnálnak, kinevetnek, de ha igazat adnának is, követni akkor sem követnének. Ellenben egyetlen divatlap vagy valami kész újdonság lázba ejthet egy egész vidéket s ennek a láznak a görbéje nem is egyenesedik ki addig, amíg minden simon- gáti lánynak nincsen berakott szoknyája . . . Komikus vigasztalás, hogy amit a divat elvisz a réven, vissza akarja adni a vámon arra, hogy ha már Most már nemcsak kereteiben, hanem egyébként is mind impozánsabb- nak mutatkozik a vármegye katho- likus híveinek hithttséges manifesz- tációja, a szekszárdi katholikns nap, amelynek előkészítő bizottsága vasárnap délután tartott Uléat a bel városi róm. kath. elemi iskolában. Az ülésen dr. Scheltz József nyug. kúriai bíró, a bizottság elnöke bejelentette a lapunk múlt számában közölt azon örvendetes tényt, hogy gróf Zichy Gyula pécsi püspök el fogadta a fovédnökséget és hogy a káptalan nevében Wurschter nagyprépost is basonlóképen nyilatkozott. Az elnök örömmel konstatálta, hogy a katholikus nap előkészítésébe a hölgyek is bekapcsolódtak és megköszönte az értekezleten Jankó Ágos tonnénak, dr. Éri Mártonnénak, özv. Dicenty Ernőnének, Vinkovits Gabriellának ób Flettner Mártának, hogy a vezeté sük alatt álló szervezetek akcióba léptek a szekszárdi katholikns nap sikerének biztosítása érdekében. Virág Ferenc apátplébános ismer tette ezntán a katholikns nap kereteit és eddig már megállapított programmját, amely szerint a katholikus nap a katholikus öaszetarto- zandéság érzésének a nyilvánítására és megszilárdítására szolgáló hitval- lásszerü tüntetés, amelyre azért van szükség, hogy a katholikns társadalom apáthiájából és nemtörődömségéből felrázassék. Ez a nagyszabású vallásos demonstráció szeptember bó 7-én reggel Veni Vancte vei kezdődik a belvárosi r. kath. templomban. A Veni Sanctét gróf Zichy Gyula pécsi püspök fogja tartani. Ezt követi a templom előtti téren a megnyitó gyüiéB, amely után a 3—4 csoportba osztva a szaküléseket fogja meghallgatni. A szaküléseken a legégetőbb katholikus kérdéseket hoz- | záérté, országos nevű szónokok és ■ szak férfiak fogják tárgyalni és ismer- I tetni. Ezeket a nagy fontosságú szaküléseket nem a szabadban, hanem a vármegyeház, a városháza és a kath. kör nagytermében fogják megtartani. A német nyelvű résztvevők számára a Szekszárd Szálló nagytermében lesznek előadások. A szak- tiléBek után körülbelül háromnegyed órás baggyülés lesz a templom előtti téren, eBte pedig kellő időben, nem későn, impozáns tömegű eucharisztikus körmenet fog végig vonulni a város főbb útvonalain. A körmenet után egész éjjel szentségimádás lesz a belvárosi római katholikus templomban. MasDap, Kisasszony napján a rendesen tartani szokott első szentmisénél valamivel későbben kezdődd mi sén közös szent áldozás lesz. A mise után a közönség hatalmas körmenetben fog kivonulni a Remete kápolnához, ahová a menetet az esztergomi tábori nevelőintézet 45 tagú zenekara, továbbá a bátaszéki tűzoltó- zenekar egyházi zenedarabok mellett fogja kísérni. A kápolna kertjében tábori oltárt fognak felállítani és ott az ünnepi misét valószínűleg Zadra- veez István tábori püspök fogja tartani ób ő fogja mondani ugyanott a hatalmas magyar szónoklatot. A mise utáni német szentbeszéd szónokának a személye tekintetében még sincs megállapodás. A prédikáció után következik azután gróf Zichy Gyula pécsi püspök záró beszéde. Kedvezőtlen idő esetén a menet nem vonul ki a Remete kápolnához, hanem a magyar hívek részére a belvárosi, a németek részére pedig az újvárosi templomban Iobz szentmise és szentbeszéd. Az előkészítő bizottság az impozáns méretűnek ígérkező katholikus nap külső rendjének a megállapításával is foglalkozott és felkéri a pol- I gári Hatóságokat, bogy a felvonulás alkalmával a Bartinát a kocsiközle- I kedéstől zárja el, nehogy ez zava- I rokra adjon okot. A bizottság azon-
