Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-08-16 / 33. szám
Ara 2000 korona. VI. évfolyam. Szekszárdi 1924 augusztus 16. 33. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. Előfizetést csak Julius 1-ig fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja ' magénak a Jogot, hogy a fizetés napján érvényes előft- ______________zetésl árakat számíthassa fel. Szerkesz tő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a láp szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dt|a 10000. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllltmétersoronként 1200. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 1800. — Állást keresőknek 60 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Óh, dicsőséges joMRéz! Irta: Dr. Magyarász Ferenc. Rendesen mindkettő az enyészeté szokott lenni a kéz is, meg amit alkotott is. Még azt sem lehet szigorn törvényszerűséggel megállapítani, —- hogy melyik éli tnl a másikat: a kéz e az ő alkotását, vagy a mü az alkotóját. Napoleon keze csak akkor kezdett reszketni, mikor az ő világ birodalmának jogara már kihullt belőle ; ellenben Wattnak vagy Stephen- sonnek a keze rég megmerevült már, régen el is porlott, de az ő alkotásuk, a gőzgép, a vasút, mind a mai napig éj és éltető, lüktető ereje a mai társadalom életének. Nekünk magyaroknak azonban van egy jobhkezttnk, amely nemcsak alkotásaival, hanem a tulajdon valóságában is szembeszállt az enyészettel és népünknek örömére és büszkeségére, de egyszersmind okulására és intő lelkiiBmeretéül immár egy évezrednek nehéz utján végigvezet bennünket. E jobbkéz, tudjuk és valljuk, szent István első királyunké volt, kinek ünnepét csonka földön, de ősi és öröklött tisztelettel ma is megüli és megszenteli minden magyar szív. Mi volt szent István dicsőséges jobbjának müve? Nem a honalapitása, de tán nehezebb és fontosabb munka annál is: a haza megtartása. A bon megszerzésében része lehet a véletlen és forgandó szerencsének is, nagy része volt a bátorságnak is, mely lényegénél fogva átmeneti és viszonylagos lelkiállapot; de a bonfontartás maradandó jellegű munka, melyhez századok viharjait megsejtő bölcse- ségre, higgadt erélyre, kérlelhetetlen igazságérzetre és ráadásul a honszerző főerényre, a vitézségre is szükség van. Es ezeket a bonföntartó kiválóságokat egy évezrednek tuisó mesgyéjéről is el kell ismernünk, meg kell csodálnunk szent István királyban. Az olyan jellem, aminő az övé volt, nem veszíthet azzal, ha közelebbről vizsgáljuk, nem kisebbedbetik meg azáltal, ha elfogulatlan kézzel lehámozzuk róla mindazt a sallangot, melyet századoknak kritikátlan keze és túlzó lelkesedése reája rakott. Az ő érdeme nem fogyatkozik meg, sőt akkor is páratlanul nagy marad, ha szigorú tárgyilagossággal elválasztjuk a történelmi tényeket a legendáktól. A dicsőséges jobbkéz maga kötötte kévébe múlhatatlan dicsőségének su: garait, s igy nem szorult arra, hogy a késő utódok akarják megnagyitani, megaranyozni nimbusát. Nem szent Istváné a keresztény- térítés kezdetének érdeme. Már Géza fejedelem is belátta, hogy a nomád életmód, az örökös kalandozás nem is nagyon lassan, de annál biztosabban megőrli a nemzettest életerejét. Sőt azt is nagyon jól megértette, hogy akkor, amikor Nyugateurópá- ban jórészt teljesen elsimultak a nép- vándorlás hullámai és befejeződött az államalakulás kristályosodási folyamata, az ő nemzetének is vagy belq kell illeszkednie a nyugati népek államalkotó elemei közé, vagy pedig a Kelethez kell kapcsolódnia, melynek alacsonyabb rendjét azonban az akkori magyárság is megismerte. A térítés munkáját tehát már Géza kezdte meg, — de sok köszönet nem volt benne. Géza fejedelem ugyanis csak politikát űzött a kereszténységgel, s a szó teljes és modern értelmében kurzuskeresztény volt. A fö a látszat. Németországban Madarász Henriknek és utódainak, a bárom Ottónak személyében erélyes uralkodók kerültek a trónra, kikkel, két keserves példa is mutatta, nem volt tanácsos ujjat bűzni. Géza tehát nemcsak békén hagyta őket, de szívesen fogadta a német hittérítőket íb, bár ezek vajmi kevés eredménnyel dicsekedhettek. Géza munkájából hiányzott a lélek, a meggyőződés, az igazi élet. S ha Gézára nem következik szent István, belőlünk is csak egy jelentéktelen balkáni nép lett volna — ha egyáltalán megmaradunk. Nem a kereszténytérités és vele az államalakulás kezdetének, hanem befejezésének érdeme szent István királyé. Az ő életében és tevékenységében a keresztény vallás már nem csupán opportunus eszköze a józan politikának, hanem meggyőződés, melyet akkor is követett volna, ha nem lett volna király, életelv, melyhez uralkodásának minden ténye igazodott és példa, mely a lelkek forradalmában — hiszen minden népnek megtérítése bizonyos fokig szellemi forradalom is egyúttal — megmutatta, hogy a kereszténység, sőt annak tökéletes gyakorlása nem lehetetlenség, hanem valóra váltható eszmény. Szent István nem abban az értelemben volt térítője nemzetének, — mintha tényleg maga is apostolkodott volna és hirdette volna az evangéliumot, ahogy avult nézetek máig is tartják felőle. Az akkori egyháznak is meg volt a maga fegyelme, amely a világi embert, még ba király lett légyen is, ebből a kizárólag egyházi tevékenységből kirekesztette. Az ő térítői munkássága legelőször is azokban az intézkedésekben áll, amelyek kel a szerencsésebb tapintattal szláv és olasz papokból összeválogatott hittérítőknek tevékenységét — kisérte, szervezte és biztosította; másodszor abban a példában, amelyet mint uralkodó, mint csaladapa és mint magánember adott az ő népének. Az ő érdeme, bogy a kereszténységet az egész törvényhozásnak és alkotmánynak alapjává tette, s nem riadt vissza attól sem, hogy szükség esetén fegy- 1 verrel is megvédje müvét minden | támadás ellen — akár a kereszténységet a pogányság ellen, akár a nemzeti államot II. Konrád német császár ellen. Ami tehát Géza fejedelem udvarában csak tapogatódzás volt, csak kísérlet, sőt ba hihetünk Merseburgi Thietmar Krónikás ismeretes megjegyzésének, csak frivol kérkedés uralkodói hatalmával és fejedelmi gazdagságával: az Bzent István tevékenységében szent és komoly élethivatás volt, férfias és törhetetlen meggyőződés, mely a magyar nemzetet a keresztény művelődésnek és a nyugati államalakulásuak utján, de önálló szervezettel és a nemzeti jellegnek szinte büszke megóvásával, ezeréves fönmaradáBa felé vezette. . Igen, vezette. Géza fejedelem egy fejedelmi gesztussal csak utat mutatott a magyarnak ; a dicsőséges jobb- kéz ellenben megfogta a nemzet kezét és vezette — egy szerencsére emberöltőnél hosszabb araikodásnak folyamán — a biztos jövő felé. . Es ezt az érdemét szent Istvánnak nem halványították el a későbbi századok, mert nem tudták teljesen megdÖDteui, elpusztítani az ő alkotását, a keresztény magyar nemzetet. Nem is csoda, ha Szent látván napján ennek a nemzetnek minden hű fia hálával csókolja meg telkében azt a dicsőséges kezet, mely e maradandó alkotásnak eszköze volt a múltban és záloga marad a jövőben. Dr. Ravasz László püspök a szekszárdi református lelkész beiktatásán. A szekszárdi református egyháznak \ f. bó 10 én, vasárnap, nagy és lélekemelő ünnepe volt. E napon iktatta be dr. Ravasz László dunamelléki ref. püspök a szekszárdi református templomban tartott ünnepélyes isteni tisztelet keretében Tóth Lajos lelkészt, a ref. egyház legutóbb megválasztott lelkipásztorát. A gyülekezet életében az utóbbi időkben jelentős események zajlottak le. Életerős testén sebek támadtak. Az egyháznak 16 éven át hűséges, közmegbecsülésben és szeretetben álló lelkészét, Gödé Lajost, a budapesti kalvintéri eklézsiához történt megválasztása folytán elveszítette s az eltávozásával támadt sebek a párt- küzdelmek alatt nem gyógyulhattak be. S most, hogy egy fiatal lelkészt állított az egyház többségi akarata e szent hivatás elé, a beiktatáson megnyilvánult mély tudásról, egyháza iránti kiforrott szeretetről, ragaszkodásról és kiváló szónoki képességről ' tanúskodott prédikáció teljes garanciát nyújthat mindenkinek, hogy e sebek rövidesen begyógyulnak, mert kétségtelen, hoiry a gyülekezet érdemes egyházi férfiút állított Gödé Lajos örökebe. A püspök érkezése. A kemény választási küzdelmek le zajlása után általános örömet és meg nyugvást keltett a gyülekezetben az a hir, hogy az uj lelkész beiktatásának ünnepségén dr. Ravasz László dunamelléki ref. püspök is részt vesz és a beiktatást-személyesen fogja végezni, különösképen azért, hogy az ő eklézsiájáról távozó munkatársát szeretettel adja át a szekszárdi gyű lekezetnek és őt biztató szavakkal bocsássa szent hivatásának uj, sokat ígérő útjára. Szombaton este, a 22 óra 5 perces vonattal érkezett meg dr. Ravasz László püspök dr. Benedek Sándor egyházmegyei gondnok, Tóth Lajos lelkész és számos budapesti és tolnamegyei lelkipásztor kíséretében a vasúti állomásra. A fogadtatás. Az előkelőségek fogadtatásához a város közönsége nagy számmal tódult ki a pályaudvarra és arra az útvonalra, amelyen a vendégek szállásukra vonultak. A berobogott vonatról leszálló főpapot és az uj szekszárdi lelkészt a város közönsége nevében a városi képviselőtestület és a tisztviselői kar egy részének élén dr. Bus Lajos helyettes polgármester meleg szavakkal üdvözölte, utánna a fehér ruhás leányok sorfala előtt Nyirő Rózsi ka a püspököt, Csötöuyi Zsuzsika Tóth Lajos lelkészt köszöntötte megható, kedves szavakkal. A bevonulás. A szeretetteljes fogadtatás után dr. Ravasz püspök a város vezetőjének kíséretében a közönség lelkes éljenzése és kendőlobogtatása között a kivilágított Garay-téren át Bodnár István egyházmegyei tanácsbiró, Bazerédj- utca 5. szám alatti lakására hajtatott. A lassú lépésben bevonuló fogat előtt a református ifjak lovasbandériuma vezetett gyönyörűen rendezett sorban, míg a kocsi körül a fehér ruhás leányok haladtak, akik Öméltóságát szállásáig kísérték el. A házigazda illusztris vendége tiszteletére szükebb körű vacsorát adott, amelyen a püspökön s az uj lelkészen kívül résztvett Benedek Sándor közigazgatási bírósági in, elnök, egyházmegyei gondnok és dr. Éri Márton alispán is Az esti vonattal érkezett lelkészeket az egyház lelkes hívei látták szives vendégül, A püspök üdvözlése. Másnap reggel 8 órakor lovasbandérium és nagyszámú lelkes közönség gyülekezett a püspök lakása előtt, hogy őt az egyház tanácstermében várakozó tisztelgő küldöttségek elé vezesse. Az üdvözlések sorrendjét fel 9 órakor Kátay Eadre esperes kezdette meg, aki az egyházmegye nevében mondott .mély hatású beszédet. Majd az evangélikus egyház nevében Németh -Gyula lel-
