Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-08-02 / 31. szám
p Ara 2000 Korona. VI. évfolyam. Szekszárdi 1924 augusztus 2 31. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. Előfizetést csak jullus t-lg fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadd- hivatal fentartja magénak a jogot, bogy a fizetés napján érvényes előli* ____________zetésl árakat számíthassa fel. Szerkesztő: S CHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dl|a 10000. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mlltlmétersoronként 1200. Közgyűlést részvénytársasági stb. hirdetések 1800. — Állást keresőknek 50 százé* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, ess* ládl hír, valamint e nyltttér soronként 8000 koronába kerül. Az alispúni jelentés. Dr. Éri Márton alispán terjedelmes időszaki jelentésben számolt be Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának az elmúlt évnegyed ese ményeiről. A jelentés legelőbb az1 ügymenet zavartalan menetét ismertette, majd a búzatermés silányságáról és a szőlőperonoszpóra katasztrófáiig fellépéséről emlékezett meg és rámutatott arra, hogy a rossz termés nemcsak a termelőre jelent csapást, de a nem termelő, tisztán keresetére utalt munkást is végtelenül nehéz helyzet elé állítja. Kell tehát, hogy munkaadó és munkás, termelő és nemtermelő a közös veszedelem közepette megértsék egymást, mert a közös bajból csak emberies gondolkodással, megértéssel, egymás bajának szeretetteljes felkarolásával lehet kijutni. ^ _ Kiemelkedő esemény a vármegye életében, hogy a májas hó 4-én Hő- gyéezen és Dazs községekben a Hazáért elesett hősök részére emelt emlékszobor, illetve emlékoszlopnak valóban lélekemelő leleplezési ünnepélyén Kormányzó Ur Őfőméltósága képviseletében megjelent R ö v i d i Maxon Lajos altábornagy, továbbá a magyarság leikéhez oly közel álló, a világháborúban részt vett katonák által rajongva szeretett József kir. herceg őfensége is-, akiket az alispán az ünnepélyen a törvényhatóság nevében üdvözölt. Örömmel értesülünk az alispán jelentéséből, hogy vármegyénk kulturális intézményei iránt állandóan meleg érdeklődést tanúsító gróf Ap- ponyi Sándor, az európai hirü tudós a vármegyei muzeum könyvtárának mintegy ezer kötetnyi nagyon értékes könyvet adományozott. A magyar kultúra iránt rajongó szeretettel - viseltető nemes lelkű főur ajándékát az alispán Lengyelről már Szekszárdra szállíttatta s ennek kö vetkeztében a vármegyei muteumi könyvtár ismét tetemes anyaggal bővült. Sajnos, hogy a vármegye tulajdonát képező Ferenc közkórház még mindig igen súlyos anyagi gondokkal küzködik, úgy, hogy csak a leg- hálásabb elismerés illeti azokat, akik a nagyon is szívesen vett adományaikkal, a kórház ezen nehéz helyzetén segíteni, könnyíteni kívánnak, főleg oly értelemben, hogy a szinte lerongyolódott, felszerelés nélkül álló kórház e tekintetben is mielőbb talpra állíttassák. Az adakozók közt első helyen áll ifj. Leopold Lajos földbirtokos, aki 10,000.000 korona adományával a nagyon hiányos kórházi orvosi műszerek kiegészítését tette lehetővé. Az alispán az adományért időszaki jelentése keretében fejezi ki köszönetét. A közalkalmazottak létszámának csökkentése során ismét 25 állást kell beszüntetni. Ez a beszüntetés I azonban a törvényhatóságra terhes | következményekkel jár, mert ngy az alispáni iroda, mint a járási főszolgabírói hivatalok segédszemélyzete a redukció előtt is kevésnek bizonyult, annál inkább erősen aggályossá vált a helyzet ezen most elkövetkezett létszámcsökkentés folytán. Ha ugyanis a létszámapasztott alkalmazottak — végleg elbocsáttatnának, a vármegyei közigazgatás képtelen volna felada tának megfelelni. Hogy a vármegyei közigazgatás menetében zavarok, esetleg kellemetlen következményű nehézségek elő ne álljanak, kénytelen volt az alispán a törvényhatósági bizottságot arra kérni, hogy addig az ideig, amíg az ország pénzügyi helyzete ismét megjavul, a vármegye terheként vállalja 8 dijnok további megtartásával járó költségeket. Nemzetvédelmi szempontból fontos, hogy a törvényhatóság a testnevelési alapot már a múlt évi rendeB közgyűlésében létesítette s folyamatban van a városi és községi testnevelési alapok megteremtése és megkezdődik a rendszeres testnevelő munka. Vármegyeszerte folyik a test- gyakorlásra alkalmas területek, sportterek létesítése, mely nélkül eredményes testne7QÍés el sem képzelhető. A város ős a községek közönségének áldozatkészségén múlik, hogy megfelelő anyagi támogatással mozditsák elő a testnevelés sikerét, a vármegye ifjú nemzedékének testi-lelki újjászületését. Ennek az akciónak az eredménye, hogy a törvényhatósági test- nevelési bizottság junius 8-án és 9 én, I Pünkösd ünnepóo Dombóváron kivá lóan sikerült ifjúsági torna- és atlétikai versenyt rendezett, amelyen vármegyebeli intézetek mintegy 600 tanulóval vettek részt. A győztes csapatok tagjai és az egyes atlétikai versenyszámok nyertesei a törvény- hatósági testnevelési bizottság áldozatkészségéből ízléses kivitelű ezüstös bronzérmekkel jutalmaztattak. A közbiztonsági szolgálat körében kisebb esetektől eltekintve, egy komolyabb esemény fordult csak elő. Nevezeteset» május hó 10-től junius hó 13 ig a mázai kőszén bányában 449, a nagymányokiban május 12 tői 950 és a váraljai bányában május hó 15-től 240 munkás lépett béremelés céljából sztrájkba. A munkamegtagadás ezen ideje alatt rendzavarás nem történt; a bányaüzemek fenntartása végett a gépházakban foglalkoztatott gépmunkásokat azonban munkájuk elvégzésére a karhatalmi erőnek kellett kényszeríteni. A vármegyei alapok állásának ismertetése után az alispáni jelentés a közegészségi állapotról emlékezik meg, amely eléggé kedvező volt. A teggyahoribbak voltak a légzőszervek kedvező lefolyású havenyhurutja és az emésztőszerveknek a nem tökéletesen érett gyümölcs élvezete által előidézett kedvező lefolyású heveny hurutos megbetegedései. Hevenyfertőző betegség 72 községben 593 esetben fordult elő 19 halálozással. Leggyakoribb volt köztük a kanyaró, mely 23 községben 268 esetben me. rült föl 3 halálozással és a hökhurut ___________________________________;_________ 9 Vi sszaemlékezéseim a szerajevoi véres tragédiára. Irta: Lénárth Imre. (Folytatás és vége.;) A végzet csodásán kegyes volt ez alkalommal hozzájuk. A főherceg azonban — önfejű ember lévén — nem fogadta el tőle a felkínált szerencsét, nekiment Princip golyójának. Amint a trónörökös észrevette a bomba repülését, a karjával, jobban- mondva a könyökével hátradobta a repülő bombát, mely a hadsegédek kocsija elé zuhant. Autójuk rögtön megállt, a benzin kifolyt, az egyik hadsegéd, gróf Merizzi, több szilánktól megsebesült. A következő autó mindjárt vitte is a katonai kórházba a kíséret egy tisztjével. Gróf Har- rach adjutáns azután Potiorek kormányzóval folytatta útját. A gyilkos menekülni akarván, a magas partról az 5—6 méter mély* ségü Miljacska medrébe ugrott, melyben — már napok óta nem lévén eső — térdig érő viz volt. A sziklás fenékben megütötte magát s meggörbülve igyekezett a folyó másik lejtősebb partjára. Azonban nem volt szerencséje. Egy kemény, markos, elszánt magyar ember állt mellette közvetlenül a parton, Marosy nevű. magyar borbélymester, ki 3 éves kis fiát tartotta karján, mellette felesége és ismerőseivel nézvén a menetet. Nyomban utána ugrott és szerencsésebben, mint a merénylő, elcsípve a menekülő diákot a vízben. — Kedves szerb testvérem, eDgedj menekülnöm — könyörgött a gyilkos. — Testvéred ám,. . . ezzel gallé ron csípve, két hatalmas pofont kent le neki, kivitte a másik partra, hol már többen rendőrrel várták - őket. Marosy borbélyt, kinek szépítő intézetét látogattam én is, mint a legtöbb magyar, a király 500 koronával jutalmazta. A háború kitörésekor meg hadnaggyá nevezte ki, miután tartalékos őrmester volt. Az összeomlás előtt, 1918 ban otthagytam még. Később a szerbek elfogták és halálra kínozták tettéért. A főherceg a városházára halvá nyan, felháborodva lépett be. Felesége az összegyűlt török nőket látogatta meg egy külön teremben. A polgármester üdvözlő beszédbe fo gott, de nem sokáig folytathatta, mert a trónörökös leintette: — Ugyan hagyja ! Ez mégis csak felháborító, hogy bombával fogadnak engem! Mit vétettem én maguk ellen ? Ez mégis csak szörnyűség! Általános megdöbbenés lett a teremben. A polgármester halotthal- ványan s hebegve mentegetődzőtt. | Tanácstalanul állott mindenki, mert I a szenátorok még eddig nem tudtak a merényletről. Még egypár korholó sző, aztán kíséretéhez fordulva tanácskoztak. Potiorek tábornagy kormányzó nem akarta, hogy folytassa útját, de ő ragaszkodott, hogy a megsebesült Merizzi ezredest megnézi a kórházban. Feleségét is kihivták a török nők terméből, kit a konakba akart küldeni, mig ő távol lesz. A főhercegnő hallani sem akart erről, ő is az urával akart tartani a kórházba. Hiába ellenkezett a főherceg, a felesége nem tágított, határozottan kijelentette, karját-karjába fűzve, hogy „ahova te mégy Franci, én is követlek ..A rendőrkapitány először ki akarta üriteni az ntvooalat. A főherceg ebbe se ment bele. A makacs ember nem akart félni, illetve nem akarta, hogy lássák, miszerint fél. Újra autóba ültek, ezúttal fordítva, az asszony jobb, a férj balfelöl. A trónörökös felől a kocsi hágcsójára állt gróf Harrach hadsegéd, két kezével az autó oldalába kapaszkodva, hogy fedezze urát az esetleges újabb bombatámadások ellen. E'ől Potiorek kormányzó ült. Szarajevóban, mint általában a Balkánon, nagyon szükek az utcák; épeu, hogy két kocsi egymást kikerülheti. A Ferenc József-utcába kanyarodtak be. A soffőr fékezett a szűk sarkon s alig két lépésre a I gyalogjáró mellé került, hol már { Princip várakozott a browningjával. Boszniát, Dalmáciát minden évben meglátogatta 40—50 magyar iskola, akiknek elszállásolásáról, étkezéséről s kalauzolásáról mi gondoskodtunk. Ezúttal a pécsi főreál s a szegedi piarista főgimnázium volt átvonuló- ban. Épen ezen a helyen, a gyilkostól alig 4—5 lépésre helyezkedtek el a tanárokkal a gyalogjárón a helybeli többi magyarral, a sok zbívíó- zás után magyar éljenzéssel akarván fogadni őket. Az autó igen lassan fordult be az utcába. Princip e pillanatban kirántotta revolverét s egymásután két lövést adott le. Az első a főhercegnőt érte, mire ő ebben a pillanatban kissé felugrott, férjéhez hajolt, de aztán megint nyugodtan ülve maradt. A másikat a trónörökös kapta aranygallérján át a nyakán s e pillanatban látható volt, amint az ütés ereje folytán a feje balra billent. Az autó erre megállt. Gróf Harrach az autó hágcsójáról leugrott a gyilkoshoz. (Ha a főhercegnő felől állt volna, a golyók esetleg őt érik és végzetüket kikerülik.) A gyilkos menekülni próbált, de a hadsegéd össze vissza vagdalta kezeit, amint védekezett s fejét. Hasonlóan egy közeli rendőr is, mire lefogták. Mindezt a főhercegék bámulatos nyugodtan végigülték. Senki sem gondolta, hogy megsebesültek, pláne, hogy már meghaltak. Csodálkoztak az emberek, hogy még e szörnyű izgalmak kökött is megőrzik
