Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-07-12 / 28. szám

VI. évfolyam.

Ara 2000 korosa. < ' ' ■ ■

Szekszárdi 1924 Julius 12 28. szám.

ÚJSÁG 1

KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Velefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona.

Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. Előfizetést csak Julius Mgr fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fen tartja magénak a jogot, hogy a fizetés napjén érvényes elöfl- ___________________zetésl árakat számíthassa fel.

Szerkes

ztő: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árat takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dl|a 10000. A hirdetés egy 60 milliméter sxéles hasábon mllllmátarsorouként 1201. Közgyűlést részvénytársasági stb. hirdetések 1800. — Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámbír, eljegyzést hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül.

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök ioazsáoban,

Hiszek Magyarország feltámadásában,

Amen.

Mikor a sarló suhog.

Az aratás áldott ideje ismét elérkezett. Melegében folyik a munka mindenfelé. Fehéren vagy sárgán érett gabonatáblák felett tarka seregek kezében suhog a sarló. Rendre dűl a vetés és a marokszedő felsorakoztatja a kévéket. Egy két vonás még s amerre szem lát, amerre szem néz, mindenütt sokasul a föld koronája: az áldást adó kereszt.

Csodálat és öröm fogja el szivünket a Gondviselő iránt, aki Jerémiás próféta szavai szerint: a esőt, korai és késői záport ad annak idejében ; az aratásnak rendelt > heteit megőrzi számunkra.» (V. 24.)

Isten terített asztala most az áldott magyar föld. Az a beszédes porszem, amelyet hősi vér és munkálkodó seregek verítéke versenyt öntözött, most kenyérré változik. A bibliai átok megenyhül ; „Poj; vagy te s ismét porrá lésza (I. Mózes III. 19), mert a por változik át életté, támaszává és forrásává a látható világnak. Tehát a magyar hazában a néma föld a legnagyobb erő. Azon az Ég figyelme függ, azon az Ég könyörülő szeretettel ragyog. Minden kicsiny kalász, minden kipergő szemecske egy reálisan beszélő evangélium. Hajnali szellő suttogja, fényes sarló suhogja közötte a magyar föld ezeresztendős halhatatlan dicsőségét — mai cyomornsá- gunk eme vigasztaló evangéliumát.

És tündökli a nyári nap a magyar földműves karizmain — sarló suhogás közben — hogy ez a nép az Isten népe, leverhetetlen, hogy ez az ország, az Isten veteményes kertje, bilincsbe verhetetlen, — hogy rabbörtönébe besüt a nap és a vasrácson át kalász sarjad, — hogy ma még zizegő szalma seregük rendro, kévébe, holnap a sarló a halál kezében s az szed mar kot a villogó kasza nyomában, melyre a szabadság szent humusza van rávésve.

Ma még ez a szabadság csak halvány Ígéret, mint zsendülő. vetés — de aratásra érik meg, lassan, Isten hajlithatatlan törvényszerűsége szerint s felharsan még a küzdők ajakén az aratók hősi zsoltára: „Ne bántsd a magyart !“

Mig e várva várt hősi idők eljő- nek, sok aratás elmúlik. De bár ezer múljon is el, valamennyinek a nemzet egyetemének célját kell szolgálnia. Azt mondja az Ur Jézus: «MunkálA tolriavármegyei’reformáltus egy-' házmegye esperesj hivatala folyó hó

6-án, vasárnap délelőtt 10 órára tűzte ki a Gödé Lajos eltávozásával meg üresedett szekszárdi ref. lelkipásztori állásnak választás utján való betöltését, amelynek lefolytatására az egyházmegye Babay Béla sárpilisi lelkészt és Takács Gynla egyház- megyei főjegyzőt küldte ki.

A választást, amely mindvégig a legteljesebb rendben folyt le, nagy érdeklődés előzte meg, mert már hekodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örökéletre.» (János ev. VI. 27.)

Magyar aratás 1 Csak úgy vagy méltó nevedre és csak ngy szolgálod az örökéletet, ha alkotó része és táplálója vagy c lunknak : integer ha zánknak. Ha szolgálod és munkálod annak visszaszerzését, ami elveszett, amit tőlünk elraboltak.

Szolgáld tehát a becsület éB igazság isteni törvénye szerint. Szolgáld fen- költen, dicsőségesen.

Vagyis, ne légy az önzés, a fukarság, a bűn eszköze. Szegény és nél külöző alamizsnát találjon benned. Hozd meg, teremd meg a könyörü- letesség falatait. Fűzd szeretetben, megértésben eggyé e nemzet minden osztályát. Változtasd viszályt kereső szivünket testvéri szívvé.

S mig suhogásod, sarló, ezeket hirdeti, légy áldott aratás, légy áldott arató 1 Jánosi György.

fékké! látni lehetett a választási esélyekből, hogy a választók szavazata két kiválóan képzett és nagytudása pályázó: dr. Szappanos Gyula alsó- nyéki lelkész és Tóth L jós budapesti Kálvin-téri segédlelkész között fog megoszlani.

Az ünnepélyes aktus a'reggel 8 érakor tartott presbiteri üléssel kezdődött, amelyen a szavazatszedő küldöttség mellé beosztandó presbitereket jelölték ki. Kilenc órakor tartott isteni tiszteleten Fábián Gábor segéd e*kész mondott megható és mély gondolatokban gazdag beszédet, amelyben a hívőket az egyházközség e nagy- fontossága napján békességre és komoly megfontolásra intette.

A választás megnyitása és az egyházi törvények idevonatkozó szakaszainak ismertetése után hosszú so- rokban vonultak fel a választók a templom urasztalánál működő bizottság elé. A szavazatok leadása oly gyorsan és simán történt, hogy háromnegyed egykor a zárórát kitűzhették és két óra előtt már kezdetét vehette a leadott szavazólapok összeolvasása. Az első száz szavazó cédulánál a választási esélyek egyenlők voltak dr. Szappanos Gyula és Tóth Lajos között. Majd egymásután kerültek elő az urnából Tóth Lajos szavazólapjai, amely fölényét ezután mindvégig megtartotta. Néhány perccel 2 éra után Babay Béla elnök az eredményt kihirdette:

Tóth Lajos 283

dr. Szappanos Gyula 246 szavazatot kapott s igy az elnök Tóth Lajos budapesti Kálvin-téri se- gédlelkéazt 37 szótöbbséggel a szekszárdi ref. egyházközség lelkészéül megválasztottnak jelentette ki. Az elnöki enunciáció után a hívők megnyugvással és uj lelkipásztoruk éljenzése között vonattak ki a templomból.

Tóth Lajos 1892. évben született, földmives szülők gyermeke, középiskoláit a pápai ref. kollégium- I ban végezte. Lelkészi oklevelét a ■ budapesti theo'ogián megszerezvén, I ugyanazon évben a párisi egyete- | men, a következő évben a genfi

Református papválasztás Szekszárdon.

TÁRCA.

Visszaemlékezéseim a szerajevoi véres tragédiára.

Irta: Lénárth Imre.

(Folytatás.)

Vagy másfél éráig voltak az üzletben és 14.000 korona értékű szőnyeget vásároltak, ami abban az időben óriási pénz volt s már másnap vitték is Konopistba.

Ilidzsén esténkint élénk udvari élet volt. A bosnyák előkelőségek, a polgári és katonai kormányzóság főbb íunkciónáriusai, az osztályfőnökök, a kathoübns, mohamedán és görög keleti főpapok, tábornokok stb. társaságában folyt le az ebéd. Kedves bosnyákjaikat elhalmozták rokonszen- vük minden melegével, különösen Stadler, boszniai érseket, ki Ferenc Ferdinánd politikájának, a trializ- musnak legexponáltabb hive volt ott lent, tüntették ki barátságukkal mindketten.

Megható volt az a belső meleg kölcsönös szeretet, ami férj és feleség, de meg ami a szülők és gyermekeik között volt. Ha későbben távozott a főherceg reggelenkint s viszont ha megérkezett a hadgyakorlatról, mindig lekisérte az autóig, illetőleg már várta a főhercegnő. Az anya mindennap irt levelet mindegyik gyermekének külön-külön. Több táviratban, sürü telefonálásban számolt be nekik minden lépésükről, kirándulásukról. Reggel felkeléskor mindjárt telefonált. Mondani sem kell, hogy egy két másodperc alatt kapcsolást kapott. Ilyenkor a gyermekek egyszerre kiabáltak bele a telefonba, egyszerre akartak beszélni, egyik a másik kezéből véve ki a kagylót a szülők derültségére* Végre is nekik kellett szolgáltatni igazságot, ez pedig mindig a legkisebb javára dőlt el s csak utoljára beszélt a legnagyobb, a leány. Elmondták a gyermekek álmaikat, reggelijüket, vacsorájukat, reggeli sétáikról, lovaglásukról beszámoltak.

A végzetes nap.

1914 junius 28 a vasárnap volt. Másnap, hétfőn Péter-Pál lóvén, ér deklő várakozással nézett a város a hadgyakorlatok befejezése s az azt követő katonai felvonulások elé. Pompás nyári nap volt. Hivatalos dolgom akadt a 4 kilométerre levő uj- szerajevoi iskolánknál. Már kora reggel, hatkor kimentem villanyossal, azt elvégzendő, hogy aztán a hadgyakorlatok szerencsés befejezése alkalmából, fél 11-kor a.dómban tartandó, az érsek által celebrálandó ünnepélyes Te Deumon — melyre, mint hivatalvezető magam is hivata los voltam s amelyen a trónörökös párnak is meg kellett jelenni a pro gramm szerint — részt vehessek.

Kartársammal együttesen végzett munkámban elmerü vód, ágyulövé- sekre riadtunk fel 9 órakor, mely minden 8—9 másodpercben ismétlődött. A trónörökös indulását jelezte ez Ilidzséről be a városba s egy úttal az aznapi programm kezdetét is, mert ekkor akartak hivatalosan is mutatkozni Szerajevoban.

Nyomban elindultunk, bogy villanyosra ülhessünk. Az állomáson meglepetve értesültünk, hogy az útvonalon mindenféle közlekedés a főhercegi pár bentléte alatt szünetel. Aggodalmaim támadtak, mert előttem 3—4 kilométer gyalogút, meg még az átöhözködés gondjai is és az ünnepélyes hálaadáson való résztvételt sem engedtem volna szívesen el. El indultunk katonalépésEfbn. Az útvonal két oldalán már nagyobb tömeg helyezkedett el. Az ágyúzás tőlünk jobbra, a karolinvölgyi erődből folytonosan tartott. Barátom az ágyú- lövéseket számlálgatta egy ideig, mig

meg nem unta, én meg az elővillanó ágjutűzből és a dörgés közti időből az erőd távolságát találgattam, ami légvonalban másfel kilóméter lehetett.

Alig mentünk egy negyedórát, a trónörökös küiönvonata, illetve villamosa közeledett mögöttünk. Szerajevoban az állomástól a Marienhofig, v»gy másfél kilométer távolságra hatalmas lágerok, kaszárnyák helyezkednek el. Egyik, Ferenc Ferdinánd nevét viselő kaszárnya ez időben épült fel, legelőször ennek a megtekintése volt tervbe véve. A ka- szárDya kapájával szemben helyezkedtünk el, melynek kapujában Po- tiorek tábornagy, Bosznia katonai kormányzója, a később oly szomorú hírnévre szert tett, szégyeateljes szerbiai vereség balkezes hadvezére várta zöldtollas kalpagjíban, nehány ma- gasabbrangu tiszttel hatalmas urát. Egy két percet várakoztunk csak. A két kocsiból álló villamos kü ön- vonat lassan közeledett az útvonalon, a villamossíneken. A leeresztett kocsiablakon, a felőlünk lévő oldalon feltűnt a trónörökös erőteljes, már erősen szürkülő alakja. A díványon ült, előtte jobbra balra két váza. virággal; mint a mellettem levő hölgy meg is jegyezte, olyan mozdulatlanul-, mereven ült, mintha ha