Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1924-07-12 / 28. szám

VI. évfolyam. Ara 2000 korosa. < ' ' ■ ■ Szekszárdi 1924 Julius 12 28. szám. ÚJSÁG 1 KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Velefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. Előfizetést csak Julius Mgr fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadó­hivatal fen tartja magénak a jogot, hogy a fizetés napjén érvényes elöfl- ___________________zetésl árakat számíthassa fel. Szerkes ztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árat takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dl|a 10000. A hir­detés egy 60 milliméter sxéles hasábon mllllmátarsorouként 1201. Közgyű­lést részvénytársasági stb. hirdetések 1800. — Állást keresőknek 50 száza­lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámbír, eljegyzést hír, csa­ládi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök ioazsáoban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Mikor a sarló suhog. Az aratás áldott ideje ismét elér­kezett. Melegében folyik a munka mindenfelé. Fehéren vagy sárgán érett gabonatáblák felett tarka seregek ke­zében suhog a sarló. Rendre dűl a vetés és a marokszedő felsorakoztatja a kévéket. Egy két vonás még s amerre szem lát, amerre szem néz, mindenütt sokasul a föld koronája: az áldást adó kereszt. Csodálat és öröm fogja el szivün­ket a Gondviselő iránt, aki Jerémiás próféta szavai szerint: a esőt, korai és késői záport ad annak idejé­ben ; az aratásnak rendelt > heteit megőrzi számunkra.» (V. 24.) Isten terített asztala most az áldott magyar föld. Az a beszédes porszem, amelyet hősi vér és munkálkodó se­regek verítéke versenyt öntözött, most kenyérré változik. A bibliai átok meg­enyhül ; „Poj; vagy te s ismét porrá lésza (I. Mózes III. 19), mert a por változik át életté, támaszává és for­rásává a látható világnak. Tehát a magyar hazában a néma föld a leg­nagyobb erő. Azon az Ég figyelme függ, azon az Ég könyörülő szere­tettel ragyog. Minden kicsiny kalász, minden kipergő szemecske egy reáli­san beszélő evangélium. Hajnali szellő suttogja, fényes sarló suhogja közötte a magyar föld ezeresztendős halha­tatlan dicsőségét — mai cyomornsá- gunk eme vigasztaló evangéliumát. És tündökli a nyári nap a magyar földműves karizmain — sarló suhogás közben — hogy ez a nép az Isten népe, leverhetetlen, hogy ez az ország, az Isten veteményes kertje, bilincsbe verhetetlen, — hogy rabbörtönébe besüt a nap és a vasrácson át kalász sarjad, — hogy ma még zizegő szalma seregük rendro, kévébe, holnap a sarló a halál kezében s az szed mar kot a villogó kasza nyomában, melyre a szabadság szent humusza van rá­vésve. Ma még ez a szabadság csak hal­vány Ígéret, mint zsendülő. vetés — de aratásra érik meg, lassan, Isten hajlithatatlan törvényszerűsége sze­rint s felharsan még a küzdők aja­kén az aratók hősi zsoltára: „Ne bántsd a magyart !“ Mig e várva várt hősi idők eljő- nek, sok aratás elmúlik. De bár ezer múljon is el, valamennyinek a nemzet egyetemének célját kell szolgálnia. Azt mondja az Ur Jézus: «Munkál­A tolriavármegyei’reformáltus egy-' házmegye esperesj hivatala folyó hó 6-án, vasárnap délelőtt 10 órára tűzte ki a Gödé Lajos eltávozásával meg üresedett szekszárdi ref. lelkipász­tori állásnak választás utján való be­töltését, amelynek lefolytatására az egyházmegye Babay Béla sárpilisi lelkészt és Takács Gynla egyház- megyei főjegyzőt küldte ki. A választást, amely mindvégig a legteljesebb rendben folyt le, nagy érdeklődés előzte meg, mert már he­kodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örökéletre.» (János ev. VI. 27.) Magyar aratás 1 Csak úgy vagy méltó nevedre és csak ngy szolgálod az örökéletet, ha alkotó része és táp­lálója vagy c lunknak : integer ha zánknak. Ha szolgálod és munkálod annak visszaszerzését, ami elveszett, amit tőlünk elraboltak. Szolgáld tehát a becsület éB igazság isteni törvénye szerint. Szolgáld fen- költen, dicsőségesen. Vagyis, ne légy az önzés, a fukar­ság, a bűn eszköze. Szegény és nél külöző alamizsnát találjon benned. Hozd meg, teremd meg a könyörü- letesség falatait. Fűzd szeretetben, megértésben eggyé e nemzet minden osztályát. Változtasd viszályt kereső szivünket testvéri szívvé. S mig suhogásod, sarló, ezeket hir­deti, légy áldott aratás, légy áldott arató 1 Jánosi György. fékké! látni lehetett a választási esé­lyekből, hogy a választók szavazata két kiválóan képzett és nagytudása pályázó: dr. Szappanos Gyula alsó- nyéki lelkész és Tóth L jós buda­pesti Kálvin-téri segédlelkész között fog megoszlani. Az ünnepélyes aktus a'reggel 8 éra­kor tartott presbiteri üléssel kezdődött, amelyen a szavazatszedő küldöttség mellé beosztandó presbitereket jelöl­ték ki. Kilenc órakor tartott isteni tiszteleten Fábián Gábor segéd e*­kész mondott megható és mély gon­dolatokban gazdag beszédet, amelyben a hívőket az egyházközség e nagy- fontossága napján békességre és ko­moly megfontolásra intette. A választás megnyitása és az egy­házi törvények idevonatkozó szaka­szainak ismertetése után hosszú so- rokban vonultak fel a választók a templom urasztalánál működő bizott­ság elé. A szavazatok leadása oly gyorsan és simán történt, hogy há­romnegyed egykor a zárórát kitűz­hették és két óra előtt már kezde­tét vehette a leadott szavazólapok összeolvasása. Az első száz szavazó cédulánál a választási esélyek egyen­lők voltak dr. Szappanos Gyula és Tóth Lajos között. Majd egymás­után kerültek elő az urnából Tóth Lajos szavazólapjai, amely fölényét ezután mindvégig megtartotta. Né­hány perccel 2 éra után Babay Béla elnök az eredményt kihirdette: Tóth Lajos 283 dr. Szappanos Gyula 246 szavazatot kapott s igy az elnök Tóth Lajos budapesti Kálvin-téri se- gédlelkéazt 37 szótöbbséggel a szek­szárdi ref. egyházközség lelkészéül megválasztottnak jelentette ki. Az elnöki enunciáció után a hívők meg­nyugvással és uj lelkipásztoruk él­jenzése között vonattak ki a tem­plomból. Tóth Lajos 1892. évben szüle­tett, földmives szülők gyermeke, kö­zépiskoláit a pápai ref. kollégium- I ban végezte. Lelkészi oklevelét a ■ budapesti theo'ogián megszerezvén, I ugyanazon évben a párisi egyete- | men, a következő évben a genfi Református papválasztás Szekszárdon. TÁRCA. Visszaemlékezéseim a szerajevoi véres tragédiára. Irta: Lénárth Imre. (Folytatás.) Vagy másfél éráig voltak az üz­letben és 14.000 korona értékű sző­nyeget vásároltak, ami abban az idő­ben óriási pénz volt s már másnap vitték is Konopistba. Ilidzsén esténkint élénk udvari élet volt. A bosnyák előkelőségek, a polgári és katonai kormányzóság főbb íunkciónáriusai, az osztályfőnökök, a kathoübns, mohamedán és görög keleti főpapok, tábornokok stb. tár­saságában folyt le az ebéd. Kedves bosnyákjaikat elhalmozták rokonszen- vük minden melegével, különösen Stadler, boszniai érseket, ki Ferenc Ferdinánd politikájának, a trializ- musnak legexponáltabb hive volt ott lent, tüntették ki barátságukkal mind­ketten. Megható volt az a belső meleg kölcsönös szeretet, ami férj és fele­ség, de meg ami a szülők és gyer­mekeik között volt. Ha későbben tá­vozott a főherceg reggelenkint s vi­szont ha megérkezett a hadgyakor­latról, mindig lekisérte az autóig, illetőleg már várta a főhercegnő. Az anya mindennap irt levelet mindegyik gyermekének külön-külön. Több táv­iratban, sürü telefonálásban számolt be nekik minden lépésükről, kirán­dulásukról. Reggel felkeléskor mind­járt telefonált. Mondani sem kell, hogy egy két másodperc alatt kap­csolást kapott. Ilyenkor a gyerme­kek egyszerre kiabáltak bele a tele­fonba, egyszerre akartak beszélni, egyik a másik kezéből véve ki a kagylót a szülők derültségére* Végre is nekik kellett szolgáltatni igazsá­got, ez pedig mindig a legkisebb ja­vára dőlt el s csak utoljára beszélt a legnagyobb, a leány. Elmondták a gyermekek álmaikat, reggelijüket, vacsorájukat, reggeli sétáikról, lo­vaglásukról beszámoltak. A végzetes nap. 1914 junius 28 a vasárnap volt. Másnap, hétfőn Péter-Pál lóvén, ér deklő várakozással nézett a város a hadgyakorlatok befejezése s az azt követő katonai felvonulások elé. Pom­pás nyári nap volt. Hivatalos dol­gom akadt a 4 kilométerre levő uj- szerajevoi iskolánknál. Már kora reg­gel, hatkor kimentem villanyossal, azt elvégzendő, hogy aztán a had­gyakorlatok szerencsés befejezése al­kalmából, fél 11-kor a.dómban tar­tandó, az érsek által celebrálandó ünnepélyes Te Deumon — melyre, mint hivatalvezető magam is hivata los voltam s amelyen a trónörökös párnak is meg kellett jelenni a pro gramm szerint — részt vehessek. Kartársammal együttesen végzett munkámban elmerü vód, ágyulövé- sekre riadtunk fel 9 órakor, mely minden 8—9 másodpercben ismétlő­dött. A trónörökös indulását jelezte ez Ilidzséről be a városba s egy úttal az aznapi programm kezdetét is, mert ekkor akartak hivatalosan is mutatkozni Szerajevoban. Nyomban elindultunk, bogy villa­nyosra ülhessünk. Az állomáson meg­lepetve értesültünk, hogy az útvona­lon mindenféle közlekedés a főher­cegi pár bentléte alatt szünetel. Ag­godalmaim támadtak, mert előttem 3—4 kilométer gyalogút, meg még az átöhözködés gondjai is és az ün­nepélyes hálaadáson való résztvételt sem engedtem volna szívesen el. El indultunk katonalépésEfbn. Az útvonal két oldalán már nagyobb tömeg he­lyezkedett el. Az ágyúzás tőlünk jobbra, a karolinvölgyi erődből foly­tonosan tartott. Barátom az ágyú- lövéseket számlálgatta egy ideig, mig meg nem unta, én meg az elővillanó ágjutűzből és a dörgés közti időből az erőd távolságát találgattam, ami légvonalban másfel kilóméter lehetett. Alig mentünk egy negyedórát, a trónörökös küiönvonata, illetve villa­mosa közeledett mögöttünk. Szeraje­voban az állomástól a Marienhofig, v»gy másfél kilométer távolságra ha­talmas lágerok, kaszárnyák helyez­kednek el. Egyik, Ferenc Ferdinánd nevét viselő kaszárnya ez időben épült fel, legelőször ennek a meg­tekintése volt tervbe véve. A ka- szárDya kapájával szemben helyez­kedtünk el, melynek kapujában Po- tiorek tábornagy, Bosznia katonai kormányzója, a később oly szomorú hírnévre szert tett, szégyeateljes szer­biai vereség balkezes hadvezére várta zöldtollas kalpagjíban, nehány ma- gasabbrangu tiszttel hatalmas urát. Egy két percet várakoztunk csak. A két kocsiból álló villamos kü ön- vonat lassan közeledett az útvona­lon, a villamossíneken. A leeresztett kocsiablakon, a felőlünk lévő olda­lon feltűnt a trónörökös erőteljes, már erősen szürkülő alakja. A dí­ványon ült, előtte jobbra balra két váza. virággal; mint a mellettem levő hölgy meg is jegyezte, olyan moz­dulatlanul-, mereven ült, mintha ha

Next

/
Thumbnails
Contents