Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-31 / 22. szám
VI. évfolyam. 22. szám. Szekszárdi 1924 május 31. gftrkesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 1500 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 10000 korona. Előfizetést csak Julius 1-ig fogadunk el. Utólagos fizetés esetére a kiadó- hivatal fentartja magának a Jogot, bogy a fizetés napján érvényes elófl- ___________zetésl árakat számíthassa fel. Szerke sztS: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések érni takarékkoronákban: A legkisebb hirdetés dija 10000. A hirdetés egy M milliméter széles hasébon milliméter soronként 1200. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 1800. — állést keresőknek 50 szét«, lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, ellegyzésl hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába keríti. Szoborleleplezés Decsen. A négy éves háborúban elesett magyar hősöknek ismét egy szobra áll, hogy hirdesse a kötelességet, a hűséget, az áldozatkészséget, hogy Decs községének is legyen egy helye, ahol a horns magyar éjszakában vigaszt talál, ahol a mai élet önzésteli napjaiban megftirösztheti lelkét a magába- azállás tisztitóvizében és ahóva elvezetheti az uj nemzedéket, hogy magnkba szívják azt az érzést, amely dalolva viszi majd őket egykor azokra a föl dekre, ahol most jeltelenül, szétszórt csontokkal pihennek apáik, nagy- és dédapáik. Nem pusztul el az a nemzet, ahol hősök halnak, mondotta a kormányzó képviselője. Feltámad, szétzúzza bilincseit az a nép, amely hősei emlékének áldozni tud, mert az emlékezés szent és nagy érzése nj érzéseket takaszt, mint a tavaszi napsugár a féli dermedtségből és ezek az nj érzések vis8zaszerzik azt, aminek megvédésében hiába véreztek el az apák, hitvesek, fiuk és testvérek. Lesz még ünnep a magyar éjszakában, amikor dal száll ismét fel a Kárpátok, Erdély és a Bánát most síró magyarjai ajkán a felszabadult, az újra egy Nagymagyarország hálaadó dala. Hungária hatalmas alakja a decsi szoborról a jövőbe nóz, lábánál ros- kadó bajtársát öleli fel a magyar vitéz, a másik oldalon magyar anya viszi karján árván maradt egyik gyermekét és vezeti a másikat, a nagyobbat, akinek puska van a vállán, arra, amerre a hősök emléke hívja a fint. Ezt a szobrot adta át Decs községének a mait vasárnap a szoborbizottság ünnepélyes formák között. Meghatóan szép volt az ünnepség, mert telve volt mélységes kegyelettel és mert átérezte az ünneplők mindembe a szoborba vésett sorokat: Példáitok szent örökség, Mely ösztönzőévé él, hat, Mártirságtok: zálog, Hogy ránk szebb jövő virrad. A szoborleleplezésről következőkben számol be tudósítónk : Vogt tábornok érkezése. Szombaton este érkezett kíséretével Pécs községbe vaanton a bátaszéki állomáson keresztül Vogt Waldemár tábornok, aki a kormányzó képviseletében jelent meg a leleplezési ünnepélyen, A 7 óra $0 perckor érkező tábornok fogadtatáséra már előzőleg megérkeztek a decsi vasútállomásra a vármegye képviseletében Szévald Oszkár vm. főjegyző és Szongott Edvin főszolgabíró, ugyancsak megjelent a fogadáson Decs község elöljárósága, a feleke zetek lelkészei, valamint a községi lakosság. A leszálló tábornokot a zászlódÍBszel fellobogózott megállónál Síévald Oszkár vm. főjegyző üdvözölte. A kormányzó képviselője az üdvözlést melegen megköszönte és kijelentette, hogy a vármegye kö zönségének hódolatát Őfőméltóságá nak jelenteni fogja. A fogadtatás végeztével a tábornok kíséretével, valamint a fogadására megjelent hivatalos személyiségekkel a községházára hajtatott, ahol Kommandinger Kálmán községi főjegyző házánál szükebb körű vacsora volt. A vacsora előtt a katonai zenekar a községháza előtt térzenét adott. Leleplezés napján. Már kora reggel talpon volt a község apraja-nagyja, ngy hogy a katonai zenés ébresztőt már ünnepi köntösben hallgatták végig. Egymás ntán érkezett meg a tolnai huszárok, valamint a csendőrök diszszakasza. A reggeli vonattal igen sok ünneplő, később fogaton Jankó Ágoston főispán, dr. Orffy Imre nemzetgyűlési képviseld, Vendl István polgármester és még többen. Istentiszteletek. Reggel 9 órakor Vogt tábornok, a főispán és vármegyei főjegyző, valamint a nagyszámú Ünneplő közönség a róm. kath. iskolához vonult, hol Fehérváry Ferenc üdvözölte néhány szóval a kormányzó képviselőjét. Ezután megkezdődött az udvarban felállított sátorban a szentmise, amely alatt a katonazenekar egyházi énekeket játszott. A miséről a református egyházba vonultak az ünneplők, ahol Arany Dénes lelkész helyettes gyönyörű és megható imát mondott, a dalárda pedig szép hazafias dalokat adott elő Szeghő rektor vezetésével, igen jó betanulással. Leleplezés. Az istentiszteletek ntán Vogt tábornok és kísérete a községházára vonult. Mig a menet felsorakozott, azalatt a katonai jelentkezéseket fogadta és a hadban levők hatalmas csoportja előtt ellépett a tábornok, megkérdezte a nagy világégésből haza kér ült éktől, hogy mely ezredben szolgáltak és melegen kezet szorítva mindenikkel, néhány bnzditó szót intézett hozzájuk. Ezután megkezdődött a felvonulás a szoborhoz. Amint a kormányzó képviselője a szoborhoz ért, néhány kedves szóval-egy csinos kékszemü, magyar ruhába öltözött leány, Körtvélyessy Mariska virágcsokrot nyújtott át a tábornoknak, aki melegen megköszönte azt és azzal vette át, hogy oda teBzi azt, ahol annak legméltóbb helye van. (Beszéde ntán a hősök szobrának talapzatára helyezte). Az ünnepséget SzoDgott Edvin főszolgabíró nyitotta meg, aki melegen üdvözölte a kormányzó képviselőjét, a vármegye főispánját, alis- pánhelyettesét és az ünneplő közönséget. Az üdvözlés ntán a katonazenekar a Hymnnst játszotta, majd a szobor - bizottság egyik elnöke, Arany Dénes ref. lelkész mondotta el magas szár- Dyalásu ünnepi beszédét, amelyből a következő részleteket jegyeztük fel: I Ez a nap, melyen Decs község közönsége I 115 hősi halottjának emel emlékoszlopot, sokak meggyőződése szerint a legsötétebb ' gyásznak a napja, melynek kietten éjszaki- | jában egyetlen biztató, vigasztaló csillagfény TÁRCA. A Petőfi év margójára. «Anyám, az álmok nem hazudnak 1» Mondá Petőfi egykoron; Ha ma élne és ma imá, Kis változás esnék ezen soron 1 Nyoma lenne egy kis csalódásnak A versben s egy kis méla búnak És szólna ekkép az örök sor: Anyám, csak az álmok nem hazudnak 1 Varga* Ádám. A magyar tehetségek támogatásáért! (Nyílt levél Miklósi M. Ödön festőművész érdtkében.) „Hiszek Magyarország feltámadásában I“ — mondjuk, halljuk és olvassak naponként sokszor. Az ősi jussából kiforgatott magyarság dacos „Hiszekeggyé“ azonban, melyre kezdetben erőteljesen meg- rezdült mindnyájunk lelkében a nemzeti öntudat és hazafias érzés, mindinkább fakó, színtelen, lélekcélküli szólammá kezd válni, mert állandóan itt kereng felettünk a csüggedés ólom- Bzárnyu, Sötét madara és beárnyékolja a ránkborult éjtszakának egyetlen, halvány mécsvilágát is: a hitünket. És miért ?! Mért nem elég erős, nem dacos, féfiras, tetteket-nemző a hitünk, hanem naiv, gyermeki lé lekhez illő, színes szappanbuborék, mely — bár százszor újraéled, — százszor szét is pattan, mihelyt a Valóság ujja megérinti és csak egy egy njabb könnycseppel adóznnk minden szétfoBzlott ábrándképért. A magyarság feltámadásába vetett igazi hit nem csoda-várást jelent! De jelenti az ázsiai kirgiz steppák nomád életének Bulyos viszontagságai közt szelektálódott és a legkínosabb megpróbáltatásokra is megedződött magyar fajnak államalkotó és állam fenntartó őserejében való hitet, jelenti a napbarnított, dalolva dolgozó ma-, gyár paraszt acélos karjában rejlő teremtő erőben való hitet, jelenti a nemzet szellemi vezetésére hivatott középosztály jellemszilárdságában és határtalan áldozatokra kész hazaszeretetében való hitet, jelenti a ma gyár kultúra önállóságában, erejében, fejlettségében és nagyrabivatottságá- ’ ban való hitet, jelenti a magyar hősiességben, a magyar államférfiak bölcseségébon és mindezek koronájául : jelenti az isteni gondviselés végtelen kegyelmében való bitet. De ennek a hitnek ne esak mindennapi imádságunkban adjnnk kifejezést, hanem, ha igaz és élő ez a hitünk, ngy annak minden cselekedetünkben is | meg kell nyilvánulnia: mindenkinek tudása és képességei legjavát és munkabírásának teljességét kell kifejtenie, hogy a magyarság feltámadásába vetett hitünk valaha is élő valósággá lehessen; Ne várjunk csodákat és ne szövögessünk ábrándokat 1 Vessünk számot a való helyzettel, de bármily sivárnak találjuk is jelenünket, higyjüok a magyar jövendőben és cselekedjünk érte ! Vessük meg bár marfalóc szomszédainkat, de ne kicsinyeljük le őket, mert egyben-másban különbek vagyunk náluk, — gyűlöljük bár őket, de ne késlekedjünk hasznunkra fordítani » nyugoti nagy nemzetek fejlett knltnrájának hasznos és szép vívmányait, ne csüggedjünk elmaradottságunk, szegénységünk láttára, hanem a kemény kötésű magyar arató legénnyel mondjuk el férfias, büszke daccal: „Vagyok olyan legény, mint te! Vágok olyan rendet, mint te!“ És fogjak meg a kasza-, kapanyelet, áBÓt, vésőt, kalapácsot, tollat, irónt, ecsetet és mutassak meg, hogy mi is meg tudjak agy, vagy még jobban csinálni 1 Ez, természeteden, nem fog minden téren és azonnal sikerülni, de ha nagyon akarjuk, előbb utóbb célt érünk, különösen, ha szétnézünk kissé a házunk táján éB kiválogatva közülünk a kiváló tehetségeket, azoknak ntfnden tekintetben támogatására sietünk. És most elérkeztem tnlajdonképeni mondanivalómhoz. Propagandát kívánok megindítani ezen soraimmal a körünkben éló Miklósi M. Ödön szekszárdi festőművész érdekében oly célból, hogy az ő el nem vitatható, kivételes nagy tehetségének tág&bb érvényesülési tér és lehetőség biztosíttassák. Teszem ezt minden felkérés és sugalmazás nélkül, minden anyagi vagy erkölcsi haszonra irányaié célzat nélkül, pusztán abban a meggyőződésben és erős hitben, hogy közérdekből: a magyar nemzeti kultúra érdekében cselekszem akkor, amikor a vármegye közönségének és vezető egyéniségeinek figyelmét felhívni bátorkodom arra, hogy a mi istenáldotta, nagytehetségü ifjú piktorunk mindenképen hivatva van arra, hogy alkotásaival ngy magának, mint nemzetének, világhírt és igaz dicsőséget szerezzen. Hogy félre ne értsenek, előrebocsátom, hogy én Miklósi Ödönt nem felfedezni kívánom, különösen nem a szekszárdi és megyei közönség előtt, hisz a hazai tárlatokon és a külföldön elért eddigi sikerei révén Miklósi neve nemcsak a művészek és műbarátok közt, hanem a nagyközönség körében is már régóta igen jóhangzásu név. Csak arra kívánok rámutatni, hogy Miklósi nagyrabiva.
