Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-19 / 3. szám
Ara 500 korona. VI. évfolyam. Szekszárdi 1924 január 19. 3. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 500 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 4500 korona. ElCflzetnl csak egy negyedévre lehet. Utólagos fizetés esetére a kiadó- hivatal fentartja magénak a jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfizetési árakat számíthassa fel. _________________ Sze rkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 3000 korona. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 350 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 600 korona. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 2500 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A nagytőke etikai kötelességei. Vasa József miniszterelnökhelyettes bejelentéséből tudtak meg egyes gyáraknak azt a szándékát, hogy a munkásság létszámát akarják csökkenteni. A miniszterelnökhelyettes bejelentette, hogy a kormány érintkezésbe fog lépni a nagyipar illetékes tényezőivel és kérni fogja őket, hogy a mostani nehéz időkben még anyagi áldozatok árán is kerüljék el a munkások el- bocsájtását. „Minden nagytőkének Tannak etikai kötelességei azokkal szemben, akiknek az életstandsrdje függ tőlük“. A miniszterelnökhelyettes e megállapításához mindenki helyeslőleg járult hozzá, aki az életet nemcsak veszteség- és nyereségszámlák szemüvegén át nézi, hanem szigorúan meg van győződve az etikai kötelességek teljesitésének szükségességéről is. A gyáros végeredményben az üzleti haszon egy részét munkásai szorgal mának köszönheti, viszont azt sem akarjuk kétségbe vonni, hogy a munkások pedig megélhetésüket köszönhetik munkaadójuknak. Valljuk be, hogy a kölcsönös viszony közöttük nem mindig a legszivélyesebb, de viszont a munkaadó helyzete tagadhatatlanul könnyebb, mint a dolgozóé. H iszen, ha a munkás Dem dolgozik, akkor még legelemibb életszükségleteit is képtelen kielégíteni, gyermekeinek, feleségének kenyeret adni nem tnd, mert nincs módja még a lét legprimitebb, vegetativ folyásának a továbbvitelére sem. A munkaadó ellenben legföbbnyire nagyobb vagyon ura s ha gyárának üzeme egy dara big szünetel is, legfeljebb egyes kényelmi cikkekről fog lemondani, de semmi akadálya nem lesz, bogy to vábbra is emberi életet éljen. Ha valakinek olyan pozícióelőnye van, mint a munkaadónak munkása felett, ez már magában is olyan kötelezettségeket ró rá, amelyeket talán nem a törvény rideg betűi, de az emberi lelkiismeretesség parancsai diktálnak. De ezen kívül meg kell a munkaadónak azt is gondolni, hogy vállalatai Magyarországon működnek, tehát kötelezettséggel tartozik annak a földnek is, amelyen boldogulását biztosító üzleti tevékenységét folytatja. A miniszterelnökhelyettes szavai valószínűleg nemcsak az emberszeretet forrásából fakadtak, de megszólalt benne az államférfi aggodalma is, mikor arra gondolt, hogy milyen megrázkódárasal járna most a tél közepén^ nyomorúságos gazdasági viszonyok közepette, nagyobb munkástömegek éibocsájtása. A nagytőkének a mai helyzetben még áldozatok árán is fenn kell tartani üzemeit, amelyek végeredményben mégis csak termelnek és produkálnak. És ha a termelt javakat értékesíteni most nem is tudja, azok mégis csak értékek, aranyértékek maradnak, amelyek a tőke vagyonát gyarapítják. A fölös leges munkásaik megtartása a gyárosokra nézve csak a momentán nyereség csökkenését jelenti, mig az el bocsájtottakra nézve a kény ér nélkül maradás talán ekzisztenciáik megsemmisülését vonná maga után A kapitalizmusnak ilyen körülmények között tudni kell a kötelességét. A gazdatársadalom tiltakozik az egyoldalú megterhelés ellen. Az Országos Mezőgazdasági Ka mara szerdán este tartotta idei első nagyválasztmányi ülését, amely iránt a napirenden szereplő nagy fontosságú kérdések miatt rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg. Az ülést, amelyen a gazdatársadalom legkiválóbb képviselői vettek részt, Almássy Imre gróf, az Országos Mezőgazdasági Ka mara elnöke nyitotta meg nagy beszéddel, amelyben többek között a következőket mondotta: — Az uj esztendő közgazdasági kérdései közül kétségen kívül legsúlyosabb jelentőségű lesz a kölcsön- kérdés. A gazdatársadalotu tudja, hogy az államháztartás egyensúlyának megteremtése nélkül nem mehetünk ki a mai gazdasági zűrzavarból. Az államháztartás egyensúlyát pedig csak stabil korona mellett biztosíthatjuk. A korona stabilizációjá nak előföltétele azonban a nemzet közi kölcsön felvétele. Tisztában kell lennünk azonban azzal is, bogy a kölcsön első részletének folyósításáig még igen nagy erőfeszítések várnak közgazdaságunkra. — A magyar gazdatársadalom nevében jelenthetem ki, hogy az ország nagy erőfeszítéseiből a ránk eső részt vállalni fogjuk azzal a hű séggel és kötelességérzettel, amellyel eddig is viseltük terheioket. Már most tiltakozunk azonban az ellen, hogy ez a megterhelés esetleg egyoldalúan csak a gazdaközönséget sújtsa. Szót emelünk már most az ellen, hogy a belföldi kölcsönt esetleg kényszerrendszabályok alkalmazásával teremtsék elő. A múlt tapasztalatai után különösen óvnunk ke'í az illetékeseket minden olyan eljárástól, amelynek eredményét éppen a rosszul alkalmazott kényszer és erőszak tenné kétségessé. — Sokat várunk mindannyian a külföldi kölcsön eredményétől. De nem mindent. Ezt a mindent csak helyesebb és tervszerűbb közgazda- sági politika bevezetése biztosithaija számunkra. Minden attól függ, hogy sikerül-e kivívnunk még ebben a féleeztendőben a gazdasági forgalom teljeB szabaddá tételét, az ipari behozatali tilalmak fokozalos lefaragását és mindent megelőzőleg olyan autonóm vámtarifát, mely nem a mezőgazdaság rovására biztosit más termelési ágaknak kedvezményeket. Az elnöki megnyitó elhangzása után dr, Marschall Ferenc nemzetgyűlési képviselő, kamarai igazgató helyettes tartott értékes előadást a a gazdatársadalmat érintő törvényhozási és kormányintézkedésekről. A közgazdásági élet csaknem minden problémájára kitérjeszkedő beszédében többek között a következőket mondta: — A legnagyobb nyomatékkai kell kérnünk a magyar kormányt, hogy a gazdasági forgalom szabadságának sürgős és intézményes visszaállításával mezőgazdaságunknak, állattenyésztésünknek adja meg az elszenvedett veszteségek után a termé- öSstes fejlődés lehetőségét. Kérnünk kell különösen a kiviteli illetékeknek teljes eltörlését. A kiviteli politikának ugyanis nem szabad egyoldalúan a pénzügyi előnyöket szem előtt tar tani. Kérnünk kell továbbá, hogy a devizarend a gazdasági forgalomnak istápolója és ne kerékkötője legyen. — Ami az aj vámtarifát illeti, nem hangoztatunk iparellenes jelszavakat, mert tudatában vagyunk egy egészséges alapokon nyugvó hazai ipar jelentőségének. De éppen ezért követeljük, hogy a kormány az uj vámtarifa megalkotásánál azt az utat és módot keresse, amelyen Ü két vezető termelési ág : a mező- gazdaság és ipar fejlődésének természetes életfeltételeit biztosíthatja anélkül, hogy egyiket a másiknak kiszolgáltatná. — A külföldi kölcsön kapcsán' mindenfelé hallunk beszélni arról, hogy a jövőben az ország lakosságának a közterhek megnövekedésére feltétlenül számítania kell. Tehát újabb adóemelésekre van kilátás. A feladat igen nehéz, mert meglehetősen keskeny a bázis, amelyre ezt az emelést el kell helyeznünk. E tekintetben pénzügyi csodadoktorok csaknem minden esetben arra hivatkoztak, hogy Magyarországon a föld az, amelyre a jövőben több terhet lehet és kell rakni. — Már eddig is több ízben rámu tattunk azokra a súlyos áldozatokra, amelyeket a mezőgazdaság a köz ér dekében tiz év óta elviselt. Mikor a közgazdasági élet számtalan tényezője a föld és a birtokosok adójához képest még mindig minimális közterhet visel és amikor már a földadó tárgyalásánál a pénzügyi kormányzat kötelező ígéretet tett arra, hogy az egyenlő és igazságos teherviselést az egész vonalon keresztül viszi: nyomatékosan kell figyelmeztetnünk az illetékeseket, hogy ezen ígéret beváltásával késlekedni nem szabad. — Már a kölcsönt megelőző tárgyalásnál felvetődött a mezőgazdaság iparosításának problémája. Az a bizottság pedig, amely gazdasági viszonyainkat itt a helyszínén tanulmányozta, a legnagyobb határozottsággal rámutatott a mezőgazdaságnak a gazdasági rekonstrukciós úiunká- ban osztályrészül jutó nagy jelentőségére. Nem lenne tehát sem észszerű, sem célravezető ezt a termelési ágat túlterhelni, amelytől idebent ié, odakünn is sokat, sőt mindent várnak. Az igazgatói jelentést hosszabb vita követte, amelynek eredménye- kép élhatározták, hogy a gazdatársadalom sérelmeire felhívják az illetékes körök figyelmét. Bukások a vidéken. Úgy látszik hosszabb idő óta, hogy csa'k fővárosi specialitás a bank- és tőzsdebizományosok bukása, do a közeli napok eseményei, a szegedi kettős bankbukás és Csarsch Jenő pécsi tőksdéhizományos több száz milliós bukása jelzi, hogy amüy mértékben terjed a börzejáték szenvedélye a vidékre és atnint nyílnak a vidéken is egyre-másra a tőzsdebizományosi irodák, a bnkások, a csalások és a jóhiszemű, de mindig kapzsi károsultak pánikja kiterjed a vidékre is. Ha speciálisan a pécsi tőzsdebizományos károsultjait tekintj (finnem hat meg bennünket oly rendkívül az összes fővárosi lapokban szépen kiszínezett riportokban szerepeltetett öreg anyókának sorsa, aki igy sóhajtott fel milliós kosztpénze elvesztésén : „Soha- sem lesz nékem még egyszer egy millióm.“ Nem pedig, mert a károsultak legnagyobb része a kapzsiságtól elvakitva, önhibájából került a veszedelembe. Ma kevésbé érdekli az embereket, mint a múltban, hogy hol helyezik el pénzűket, csak azt nézik, hol Ígérnek nekik többet. Hogy reális-e az ígéret, biztosítékot nyujt-e az ígéret, ki az, mi és mi volt a múltban, azt nem keresi, mintahogy nem igen kereste eddig az a szervezet sem, amelynek tagja lett és az a hatóság sem, amely az iparengedélyt kiadta. A pécsi esetből azt látjuk, hogy' a könnyelmű üzletfeleken kívül a katasztrófa előidézésében igen nagy része van a hiányos törvényes rendelkezéseknek is. A tőzsdebizományosok és magánbankáÉok működését csak akkor vizsgálják meg, ha büntető feljelentés érkezik ellenük. A legkisebb tnkáréktári betétét sem fogadhatja el egy részvénytársaság, ha nem tagja a Pénzintézeti Központnak és így nem áll revizió alatt. Ellenben sok száz milliós hetipénz betétéket fogad el az egyszemélyes vagy társas tőzsdebizomáayos cég,
