Tolnamegyei Ujság, 1924 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-19 / 3. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1924 január 19. i H sok milliós tőzsdei megbízásokat bonyolíthat le anélkül, bogy sáfár- kodását valaki jogos lenne íaegvizs- gálni, sőt még adó-privilégiumot is élvez, mert a tőzsdebizományos és magánbankár nem tartozik ügyfelei* tői a hetipénzbetétek után tőkekamatadót levonni, az csak a részvény- társasági alapon nyugvó, revízió alá tartozó, évtizedes mnlttal rendelkező pénzintézetek priuilégiuma. Ezen tőkekamatadómentesBég is gyakran indítéka annak, hogy kevésbé biztos helyekre viszik, főként az egyszerű emberek, pénzüket, mert legális kezelés mellett is 10 százalékkal töb bet tudnak a magánbankárok fizetni, mint a több biztonságot nyújtó pénzintézetek. Pénzügyi kormányunk egész erejét leköti ma a gazdasági kibontakozás nagy munkája, nem ér reá tehát eme rendetlen Ugygyel foglalkozni, de mirevaló épen a tőkések és részvényesek érdekeinek megvédésére alapított Pénzintézeti Központ, amely okulhatott volna a Pálfy és sok budapesti bankár cég Uzel mein és láthatja, hogy terjed ez az epidémia a vidékre is. Az igazságügyi miniszter ur törvényt akar hozatni a tőzsdeüzletekre való csábítás ellen. Helyes ! Azt hisszük azonban, hogy ennek az igen nehéz problémának a tökéletest megközelítő megoldása előtt fontosabb volna jogsegélyt nyújtani az embereknek arra, hogy ne lehessen oly könnyűszerrel megkárosítani őket, mint azt eddig zavartalanul tehették a megtévedt, a hirtelen meggazdagodás ördögétől el- széditett magánbankárok. Ha gazdasági konszolidáció felé akarunk haladni, jó lenne ezzel a kérdéssel a hivatottaknak foglalkozni. Tán a szegedi és pécsi bukásokból okul azért addig a könnyen hivő közönségünk is 1 „Szekszúrd uűros közmdoer Vendl István szekszárdi polgármester f. hó 15-én d. u. 4 órakor értekezletre hívta össze a városi villanytelep felügyelőbizottságát számos képviselőtestületi tag bevonásával, amelyen előterjesztette a tanácsnak „Szekszárd város közmüveidről szóló szabályrendelet-tervezetét. E tervezet szerint a város üzemei a város többi vagyonától elkülönítve, a kereskedelmi és üzleti elveknek megfelelően lennének kezelendők, mégis mindenkor a szociális feladatok szem előtt tartásával, oly céllal, hogy az üzemek a lakosság közszükségleteit a lehető lego'csóbban elégítsék ki, közegészségügyi, ipari vagy gazdasági hiányokat pótoljanak s hogy a város jelenlegi berendezéseihez oly ipartelepek létesitteBsenek, amelyek a meglevők jobb kihasználását teszik lehetővé. Felöleli a villamosüzemet, a jéggyárat, asztalosmühelyt, cement ipari cikkek gyártását, darálómalmot, hirdetési vállalatot, községi szeszfőzdét, húsüzemet, tüzifakereskedést és a jövőben létesítendő mindazon intézményeket és vállalatokat, amelyeknek kezelését a város képviselőtestülete ide utal. A közmüvek ügyeit egy 9 tagú igazgatóság vezeti, ellenőrzését egy 4 tagú bizottság végzi s a felügyeletet a képviselőtestület gyakorolja. Vendl polgármester elnöki megnyitójában részletesen reá mutatott arra, hogy az üzemek jelenlegi vezetése a mai gazdasági és pénzügyi viszonyok mellett nehézkessé vált, kívánatos azoknak a kereskedelmi szellemnek megfelelő vezetése. Leg helyesebbnek véli ugyan, ha az üze mek részvénytársasággá alakulnának át, azonban a szükséges tőke előteremtése részvények kibocsátásával ezidőszerint még nem volna biztosítva. Ez az üzemvezetési forma egy lépés volna a részvénytársasági formához. A bemutatott szabályrendelet tervezethez dr. Leopold Kornél biz. tag szólt hozzá először. Nem látja szükségét annak, hogy a jelenlegi rendszeren változtassanak, mert ma a városi üzemeknek tőkére van szükségük s az átszervezéssel a tőkét még nem látja biztosítva. Hasonló értelemben szólaltak fel Schneider János, Horváth Jenő, Gödé Lajos és Tóth Henrik bizottsági tagok is, akik mindannyian amellett foglaltak állást, hogy különösen a villamos és jégmü üzemet részvénytársasággá kell átalakítani, mert tőke nélkül nem akad senki sem, aki az óriási felelőséggel járó bizottsági tagsági tisztet elvállalná. A tanács tervezetét Leicht Lajos bizottsági tag támogatta, indokolva azzal, bogy a javaslat sok üdvös rendelkezést tartalmaz és megvalósulása esetén közelebb jutnánk az ezidő szerint egyedül leghelyesebb részvénytársasági kezeléshez. Tekintettel arra, hogy a bizottsági tagok legnagyobb része a szabályrendelet elvetése mellett foglalt állást, Vendl István polgármester kijelentette, hogy a bizottság kívánságához képest a tanács behatóan fog foglalkozni a városi üzemeknek részvénytársasággá való alakításának kérdésével és az előterjesztett szabályrendelettervezetet leveszi a napirendről. Ezzel az értekezlet két órai tanácskozás után véget ért. Vilmos csőszór a magyar főszolgabírókról. Baár Jenő dr. nyug. főszolgabíró, aki több hetet töltött Hollandiában, azon kivételes helyzetbe jutott, hogy Vilmos excsászár és felesége Doorn- ban 70 perces kihallgatásban részesítették és ezen kihallgatásról most számol be a Budapesti Hirlapban. A beszélgetés alatt a császár a következőket mondotta el látogatójának egyik baranyamegyei időzéséről. A beszélgetés fonalát a császár egyszerre elhagyva, azt mondta, hogy én nem is tudom, mennyire nagyra- becsüli ő a magyar főszolgabírói kart. És elmondja, hogy a háború előtt Pécsett járt Frigyes kir. hercegnél vadászaton. A kir. herceg a búcsú diner előtt megkérdezte, vájjon megengedi e, hogy a mohácsi főszolgabírót is meghívhassa a diner-re. Ugyanis, mint Frigyes kir. herceg mondotta, a mohácsi főszolgabiró volt megbízva a vadászat idejére a biztonság és a rend fentartásával és ennek érdekében sokat fáradt s megemlítette, hogy körülbelül 30 embert a járásból a vadászat idejére lefogott. A császár kívánta a főszolgabiró meghívását. — A diner után, mondja a császár, kerestem az alkalmat, hogy a főszolgabíróval beszéljek. Megszólítottam ób megkérdeztem, hogy való ban lezárt-e 30 embert ott tartózkodásom idejére? A főbíró válaszolt: — Jelentem alássan, igen! Es pedig 32 embert. — Na és miért ? — kérdé a császár. — Jelentem alássan, a lezártak az utolsó évben mind valamely kihágással terhelték lelkiismeretüket, a leg többen vadorzók, vagy erdei kihágásban voltak vétkesek, legtöbbnek van fegyvere és nehogy véletlenül éppen ott és akkor kerekedjen kedvük vadászni, ahol és amikor ő Felsége vadászik és valamely zavart okozhassanak, helyesnek találtam őket biztonságba helyezni. — És az Önök törvényei nyújtanak lehetőséget arra, hogy ameddig a császár vadászik, 32 embert éppen akkor lezárjanak ? Erre az én fő szolgabirám visszalép egy lépést, engem tetőtől talpig végignéz és feleli: ^Felséges uram, ha mi mindig csak azt tennénk, amit a törvényeink megengednek és azok betűi mondanak, nagyon sok ostobaságot követnénk el!u — Tudja I Magamon kívüle voltam, — beszéli a császár — és azt mondtam a főszolgabírónak: Két éve ke. resek egy olyan embert Németor.* szágban, aki igy gondolkozik; aki ahol szükséges, nem ragaszkodik • törvény betűihez annak értelme szq. rint és úgy jár el, amint a szükség és helyzet a legjobbnak előírja. nem tudtam találni. Ha ön német állampolgár lenne, azonnal kinevezném kancellárrá. Ez idő óta vagyok a magyar főbiráknak nagy tisztelője. A komoly témákat ilyen kedves humoros elbeszélésekkel fűszerezte a császár és engedélyével magam is mindkettőjük derültségére. Nagyon elfutott az idő, midőn a császár a császárné felé fordulva fejével intett, amit a császárné vi- szonzott. Felálltam, ők is. A császárné felém fordulva megköszönte a szép gondolatot, hogy messzi országból jőve, felkerestem őket és mint mondá, hálásan fog emlékezni a kedves, élvezetes percekre, melyeket nekik szereztem. Kezét kézcsókra nyújtotta- Ekkor a császár jött hozzám és kezét adva, mondja, hogy a mint a császárné mondotta, úgy köszönöm én is a látogatást. Én most megköszönhettem kegyességüket. A császár és császárné elhagyták a fogadótermet, a nyitott ajtón át láttam, amint a vesztibülön keresetül haladtak az emeletre vivő lépcsőn. Mielőtt a fogadótermet elhagyták, a császár megállt, megfordult és szólt: — Még egyet, főbíró ur: üdvözlöm a magyarokat! Bányarobbanás. A vasasbányatelepi Thomann- akna szerdán a reggeli órákban súlyos szerencsétlenségnek volt színhelye. Györkő Kázmér és Prigli György vájárok a negyedik szinten dolgoztak az egyik fejtésben, amikor a főj lólég hatalmas Bzéntömeget leszakított a fedőről és maga alá temette a semmit sem gyanító vájárokat. A negyedik szinten szolgálatot teljesítő aknász szokás szerint bejárta szerdán délelőtt is félóránkint az összes telepeket. Amikor az egyik fejtéshez közelgett, észrevette, hogy a guritón keresztül fojtó bányalég árad le a tárnába. Fölmászott a guritón és megijedve vette észre, hogy a fejtésbe kirendelt Györkő Kázmér és Prigli György nincsenek helyükön, ellenben a fejtésben hatalmas szénhegy emelkedik, amely minden valószínűség szerint maga alá temette a két vájárt. Azonnal segélycsapatokért rohant és az éppen a bányában tartózkodó Szeifned Ernő bánya- tanácsos, bányabiztos vezetése alat Őszi szél. Szamármese. Hóeséskor. Őszi szél a hegytetőn Fújja kürtjét zengetőn. Fájva borzong a világ, Hullnak vágyak, violák. Sápadt erdők szamom Homlokán ködkoszoru S lenn a szép ezüst folyók Gyászaként nyers füst gomolyg. .*■ Fenn a Nap csak átoson. Jár az óra álmosan. Bús keréken lomha sár. Hol egy dal, egy rózsaszál? Szerte szürke pocsolya, Mint tört tükrök mosolya. S a mezőn, mely csupa ránc, Varjú-járta csúnya tánc. Hol egy dal, egy rózsaszál? Felhők fáradt gondja száll. | Veri eső a vizet, Mint a bánat a szivet. Csupa szamár legelt a legelőn. S hogy jött egy ló, hát szörnyű zene lön, láztak váltig: Mit akar a ló ? Kotródjék innen, nem közénk való! Bár nagy fejű és lába is patás, De lám, a szőre, az iramja más. A hangja is más: fülsértőn nyerit... Egy talpalattnyi földet sem nyer itt! Szólt halkan a ló: A juss tán enyém, Nem élek én, miként ti, oly henyén. „Még hogy övé! Halljátok ezt, na már?! — Így ordított a leg vénebb szamár — S mi ingyen élünk? — Tudsz-e nyáj előtt Utat vezetni ? S jóslani időt ? Tudsz csökönyös maradni ott, ahol Mindenki más haladást javasol ? S volt híres ősöd, óh te puritán, Mint volt nekünk, még anno Buridán ? — Eredj paraszt, a jussod úri hám!“ S elmegy a ló, lenézve, éhezőn. S a sok szamár dúskál a szép mezőn. Csak hullj, hullj, hó fehér virága, £ szomorú, setét világra, Hol nincs virág most, nincs falomb, Erdő, mező mind sirhalom. Csak hullj, hullj, hó fehér virága, E szomorú, ledér világra, Ahol gonoszság, bűn terem És szenved annyi bűntelen. Takárd be a fekete földet, Hogy fagy ne érjen zsenge zöldet, Mélyén békén aludjanak. Amíg megint kigyul a Nap. Hogy majd, ha uj pacsirta szói, Fölkeljenek a sir alól És hozzanak kalászt, falombot : Vidítani a gyászt, a gondot. Hogy majd, ha uj remény dalol, Feljöjjenek a mély alól És hozzanak szines, friss álmot: Megváltani e rossz világot. 1 MOLNÁR • börHoM» i szarvasboröket és min- | 1| dennemii szőrmét stb. 1 iest, tiszti it • Szekszárd, zzr*.
