Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-30 / 26. szám
ára 50 korona. V. évfolyam. Szekgzárd, 1923 június 30. ____________26. szám. TO LNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Iierkeszttfséo és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épOletében. Telefonszám 85 és 102. ^ Egyes szám ára: 50 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 500 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkit.bb hirdetés dl|e 300 korom. A hirdetés efj 60 mUlméter széles hasábon mlllméter soronként 50 korom. Közgyűlést rész* vénytársasági stb. hirdetések 100 korona. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, el|egyzésl hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 400 koronába kerül. Száz év után. Vas Gereben ünnep Fürgédén és Tamásiban. Pacsirta szállt a tavaszi légbő, kis szivének örömét dalolta bele a föld ébredésétől párás magasságba és lent a földön megszületett az iapánlak szerény hajlékában az „ispánék Jóskája.“ Ezt a percet, ezt a születést jött össze megünnepelni Csonka-Magyarország bánatos magyarjainak egy kicsiny,' de lelkes csoportja, hogy áldozzák kegyelettel a régi magyar dicsőségnek, a nagy idők és nagy embereknek és azok emléke megörökitőjének, Vas Gerebennek. Az egész ünnepségen átsirt a mai szomorú magyar élet és szomjazó ajakkal, vágyódó lélekkel jöttek oda az emberek, hogy a, magyarság dicső múltjából gyűjtsenek erőt, hogy átélhessék a gyötrő napok keservét és a végső lemondás sötétségébe bevilágítsanak a jövőbe néző reménység hitével. A száz éves nagyok fényes ünneplése korában, a-sokszor elfeledett, már meg sem értett és a divat irodalmárai által lekicsinyelt, de a magyar fajt szeretőknek mindenkor ked vés íróját jött össze száz év elröp penése után múlt vasárnap ünnepelni a fürgedi pusztára, a tamási i vadaskertbe a kegyelet. És jött egy alispán, hogy megköszönje a rég porladó Írónak, hogy megfestette Föidváry alispánban soha el nem halványulón az igazi alispán képét, ott volt a hatalmas Esterházy család képviselője, hogy ura nevében kegyelettel emlékezzék, ott volt a költő, hogy dalolva szálljon a magasba, mint az áprilisi pacsirta és hirdesse a száz év hálás emlékezetét, ott voltak a közigazgatás emberei, a „Holvagy Pisták“ utódai körülraj- zották a házat, hívta, idézte mindenki az ispánéknak rég porladó Jóskáját és* szivükbe a mai önzés korában, belopódzott egy régi szép világ képe és szemeik előtt felvillant a jövő ködén 1 keresztül a szenvedésekben megtisztult és uj életre ébredt magyar nemzet uj dicsősége. Az ünnepély lefolyásáról tudósítónk a következőkben . számolt be : Elutazás. A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület vezetősége és küldöttsége vasárnap reggel a 6 óra 55 p. vonattal indult el Szekszárdról. A küldöttség tagjai voltak : dr. Eri Márton elnök, dr. Kramolin Gyula és Berze Nagy János szakelnökök, Bodnár István szakelnök főtitkár, Kovách Aladár szaktitkár, Schneider Gábor nyug. kúriai bíró, herceg Észterházy Pál képviselője, Vitéz Tihanyi Szilárd a vitézi szék kapitánya, Gödé Lajos ref. lelkész, Legény Oszkár gazdasági felügyelő és Schneiden János, a „Tolnamegyei Újság“ szerkesztője. A küldöttség Sárbogárdon talál kozott Lampórth Gézával a Petőfi Társaság és a Magyar Nemzeti Sző vétség, Szabó Endrével, az Otthon irók és birlapirók körének, Sziklay János a Szentistván Akadémia és Pázmány egyesület, Benő Lajos a székesfehérvári Vörösmárthy-kör ki küldöttjeivel, továbbá Vas Gereben rokonságával Aáron Lászlóval, nejével és bet gyermekével, Uodi Imrével az Uj Barázda szerkesztőjével,, továbbá az ünnepélyre utazó Markó Miklóssal az Ország Világ és Fa- binyi Lili a Nép munkatársával és Jelfy Gyulával. Az érkezés Pincehelyre. Az ünneplők fél tiz óra tájban érkeztek a pincehelyi vasútállomásra, ahol a közeli nagybérlők fogatai vártak reájuk. Csakhamar kocsikra szálltak és megindult a menet a szép lankás vidéken keresztül Fürged- puszta, Vas Gereben szülőföldje felé. Fürgéd pusztán. Már együtt volt a puszta népe. A közeli községek elöljárói és családtagjaik, Kis Lajos nagyszokolyi ref. lelkész, Vinekker János a Dombóvári Közművelődési Egyesület kiküldöttje, Kocsis László a Dombóvári Hírlap szerkesztője, Székely János gyönki főgimnáziumi igazgató és még igen sokan. Az érkezőket Lamm István házigazda, Freiszberger Gyula és neje, Sörös József főszolgabíró és neje, Reich Oszkár főszolgabíró és Szaiay László szo'gabiró fogadták. Ünnepély a szülői ház előtt. Az ismerkedés után azonnal meg. kezdődött az ünnepség | szépen feldi. szített szülői1 ház előtt. Dr. Éri Már. ton a Tolnám. Köztn. Egy. elnöke üd. vözölte a vármegye közönsége és az VAS GEREBEN SZÜLŐHÁZÁNÁL, j A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület fürgedi emlékünnepére. Irta: BODNÁR ISTVÁN. Csendes szülőház, tisztesség neked: Kicsiny országnak adtál nagy fiat, Bár, hogy — égre tör az — ispán-gyerek, Nem is sejtéd: lelkén a szárnyakat! Gyerekes csínyért lett itt — száműzött, Férfi munkáért jár ma — tisztelet. Egy ország áll itt, bár bús, megtörött: Könnycseppjén át mosolyogva integet. Hív, téged kiált jó Vas Gereben, Hiszen te hozod a mosolyt, derűt/ Kacagó napfényt, bárha sziyeden Az élet-tövis sebet sebre üt. A sors korbácsát megfogja kezed, Magad vagy a — dac.. Ez kell ma nekünk, Aki ezer bajt — fölényei nevet: H ft tel plántálja be csüggedt szivünk. Óh, jöjj hát! — De hozd: szeges ostorod, A gúny nyilát, e maró vitriolt, Amely éget s mint kés — csontig forog, De ki is irtja: mi geny mérge volt... # Ez kell ma — nálunk, hol minden rohad, Fertőbe készül, vagy már — benne van, Maró gúnyodtól tán gyógyul, lohad: A bélpoklos-kór, a f— pénz lázroham.,. . v De mért hivlak ? Hisz érzem lelkedet, Itt leng, itt repked e kis ház körül. Szellőn átkocsiz a puszták felett S megpihenni eresz fészkébe ül. —B——HM—te— Kis — trónus ez... Onnan hát jól figyelj, Jön a tisztelet, jön a hódolat: Ellépünk sorban, százan, ezrivel S szivet hoztunk, nem üres — bókokat! Nézd, nézd, jönnek mind a letűnt nagyok, A nagy Batthyányk, Esterházyak, Kik vagyont szórtak két kézt, két marok, De mindég: magyar büszkeség miatt! Akarták: bennük lássák — nemzetünk! — Ilyen pazarlás ma már szent, nemes... Tisztesség-tenni eljöttek velünk, Vagy legalább a — lelkűk itt repes. S él mind, ma rs, kit lelked szeretett. Sugárba font, dicsfénnyel vett körül. »Nemzet napszámos« nézd, itt e sereg: Tollal csatázik, pegazusra ül... — Öreg A. B. C.-d ma kén igazán! S itt »Egy alispán« babérágat ad... S megjöttek, mint utolsó — mohikán: A régi jó — »Tekintetes urak«. S itt van a — nép is... Szived nem repes? Érezzük a friss szénaillatot, Jó »Holvagy Pistád« szemével keres, Hogy nézd: mily — tornyos szekeret rakott! S Tamási felől mi az! — puskaszó ? — Az a sok szarvas ijedten neszez, »Nincs itt most ánglus!« szól a főbiró: »A gaz — vadorzó: — Meddig Jóska ez!« S madárszó zenél... Szól a pittypalatty. Hálát csiripel a veréb sereg, Rigó kurjogat s hüs bokrok alatt Kis fülemile most már nem — szepeg. Pajkos kezed tán éppen — áldja ő: Te tanitád, hogy fészkét — rejtse el... Fecske csicsereg, galamb búgva jő S még a gólya is himnuszt kelepel! Örül itt minden, fü, fa és virág, A rög megérzi, ki — szerette őt... Lelked rozmaring, levendula ág, Hiszen Itt e szép magyar földbe nőtt! Hány járja — Párizst ? Jó Vas Gereben, Te. bizony Bécsnél nem jutái — tovább, De tollad szines, játszi, eleven, Napfényben fürdik, mint a — délibáb. Puszta, falu, a pompás Balaton, Ez lelked álma s a szép — ébredés... A magyar földnek szivét hallgatom, Amit Te — leirsz: magyar szívverés, Magyar gondolat, magyar álmodás, Magyar bűn, vétek, magyar szent erény — — Pedig hát tintád, — jó Uram bocsáss, Legtöbbször: vércsepp, szived fenekén. Mert — ezzel irsz... De: aranypor hinti be, A játszi — humor... S ez sem idegen: Nagy aranybánya a népnek szive S te ezt bányásztad egész életen. Magyar szivekről, magyar szivnek irsz, Akkor is csak azt, ami szép, nemes, Magyar vagy mindég! Más: »lenni se birsz!« — ©rökéltednek im, a titka — ez! Élsz, élni fogsz hát! — Kell a te szived: Csipkebokornak, amely lánggal ég! S most kell csak nekünk : nagy — magyar hited! Hadd szórja fényét bús éjünkre szét. Leikünk párnáját virágosra sződd. Himezd arannyal... ki rajt szendereg, Hadd — álmodja: jönnek még — »Nagy idők« S hogy lesznek ismét uj — »Nagy emberek!«
