Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-30 / 26. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1923 junius 30. egyesület nevében a budapesti küldötteket és a megjelent közönséget, bejelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy társaság és az egyesület magaskoru érdemes diszelnöke Apponyi Sándor gróf és Rákosi Jenó kimentették távolmaradásukat. Az üdvözlés és bejelentés után a következő igen nagyhatású beszéddel nyitotta meg a Vas Gereben ünnepélyt: Mélyen t. Ünneplő Közönség ! Hölgyeim éB Uraim! A midőn ma, vármegyémnek ezen történelmi nevezetességű helyén összejöttünk, hogy megünnepeljük a magyar elbeszélő irodalom egyik legkiválóbb, legjellegzetesebb képviselőjének az idegen törzsbe ojtott s izzig vérig magyarrá lett nagy szel lemnek, Vas Gerebennek születése századik évfordulóját, — lelkem az emlékezésnek szárnyain visszaszáll abba a magyar léleknek mindenkor gyönyört okozó magasztos korába, mely kezdete volt az elnyomatás béklyóiban sínylődő nemzetek szabadság hajnalhasadásának; azokba a nemzeti szempontból felettébb nagy horderejű időkbe, a mikor a nemzet legdrágább kincse, az édes magyar nyelv, végérvényesen megvívta a magyar Géniust már-már végenyészettel fenyegető latinizmus elleni titáni harcát; azokba a nagy időkbe, melyek megtermették a nagy embereket. S a midőn hazám és nemzetem jelen sivár, felettébb aggályos és mélyen elszomorító súlyos helyzetén elborongó lelkem visszapillant a magyar történelem száz év előtti ezen napsütötte gyönyörűen szép virányos korszakára, fajom sorsa iránt melegen érző szivem a kínzó gyötrelmektől fájóan ösBzefacsarodik annak gondolatára, hogy miként abban a dicső korszakban, miért nem hevíti a ma gyár lelkeket gonosz ellenségeink készítette fojtó helyzetből a szabadu lásnak epedő vágya, az akaratnak a magyar szabadságot biztosító s ennek minden akadályát elhárító ereje; miért nem ég lelkűnkben az áldozatos hazaszeretetnek soha ki nem alvó lángja, mely megvédené a magyar Géniust az oly sok oldalról fenyegető veszedelmektől és miért nem tudjuk a haragvó Eget bünbánatos imáinkkal úgy ostromolni, hogy adna a magyarnak hazát és nemzetet mentő nagy embereket. De haj! a magyar lélek már nem tud nagyot, önzetlent,, hazafiasat akarni, mert az önzés rabságában vergődik; a magyar szív már nem tud hevülni, magasztosabb, nemesebb ideálokért lángolni, mert haza, nem zet és fajszeretet kihalt belőle; s mert a magyar ajak elfelejtett imádkozni, Isten csapásaként gyászos korunk, nem tudott szülni nagy embereket. És mégis mélyen t. Közönség, ha ennyi sivárság, önzés, szeretetlenség, hazafiatlanság dacára honfiúi bánatában nem borul el lelkünk, a magyar nemzet ezer éves története nyújtotta tapasztalatokból fakadó s a lelkek mélyén szunnyadó éltető reménynek és bizakodó hitnek köszönhető. A magyar történelem tanúsága sze rint ugyanis az önzés, szeretetlenség és hazafiatlanság bűnébe esett nem zetünket mindenkor utolérte végzete, melynek pusztulás, hosszas szenvedés, sziate reménytelenség volt a következménye. Ellenben az őszinte ve- zeklésnek, magábaszállásuak, vissza térés a nemzeti hősök és történelmi nagyjaink szelleméhez, a megújhodás, bizakodás, nemzeti érzésben való megerősödés, nemzeti öntudatosság, szóval feltámadás volt a jutalma. És a mikor ma a hallhatatlanság honából reánk tekintő nagy szellem, nemzeti irodalmunk egyik hatalmas úttörője éB megalapítója Vas Gereben hazafias érzéstől duzzadó lélekkel néked áldozunk és emlékedet imád- ságos ajakkal méltatjuk, kérve kérünk pusztíts ki i zivünkből minden olyan érzést, mely nem a nemzeti ideálokért hévül s tisztítsd meg lelkünket az önzésnek, széthúzásnak és szeretet- lenségnek annyi bajt, szenvedést okozó fertőjétől s gyújtsd fel szivünkben a hazaszeretetnek csodákat mivelő lángját, hogy a haza és a nemzet érdekében nagyot és jobb sorsot biztositót tudjunk cselekedni; ébreszd fel lelkűnkben a bizakodás reményét, mely megerősítse bennünk a magyar feltámadásba vetett hitünket és támassz közöttünk nagy embereket, a kik elvezetnek minket a minden boldogságot adó Ígéret földjére. És most, a mikor a bizakodás, egy szebb, egy boldogabb jövőbe vetett erős hitnek szent érzése hatja át egész valóm, önkéntelenül is a magyar Hiszekegynek lelkemet magával ragadó fenséges szózata tolul ajkamra: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, . Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. A lelkes éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után Szabó Endre az Otthon írók és hirlapirók, Sziklay János a Szent István Akadémia és a Pázmány- Egyesület nevében üdvözlik a megjelenteket és áldoznak kegyelettel Vas Gereben szellemének. Lampérth Géza a Petőfi-Társaság és a Magyar Nemzeti Szövetség nevében hódol Vas Gereben emlékének és egy hosszabb, magasröptű beszédben méltatta Vas Gereben írói munkásságát. A többek között a következőket mondotta : „Nehéz és veszedelmes volt abban az időben a magyar író munkája. Minden sorát és betűjét a cenzor figyelte a s ha csak a legcsekélyebbet is felfedezett benne, ami a zsar nők hatalom ellen irányait vagy a nemzet fájdalmának, önérzetének, hitének, reménységének adott hangot, azt irgalmatlanul törölte s az íróra várt a meghurcoltatás, a börtön, a rabbilincs. . . Az írók pedig érezték, hogy ha valamikor, most vár reájuk nagy és szent hivatás. A letiport, Bzivenvérzett nemzet tőlük várja a felemelő támogatást, a seb gyógyító balzsamot, tőlük a sötét bizonytalanságba világító fáklafényt. Vas Gereben hamar megta álta a maga írói barázdáit, amelyeket szán- togatva ő is elkerülheti a zsarnok- nokság farkasvermeit, s azokat a szellem magokat is elhintheti a nemzet leikébe, amelyekből majd a szebb jövő kalászai zendülnek. A jelenről s a közelmúltról nem lehet, nem szabad írni — vissza tehát a kissé távolabbi múltba: elmúlt magyar időkről, sírban porladó magyar emberekről, azokat nem ismeri az osztrák és cseh cenzor, azoktól már nem retteg a zsarnok. A múlt tábláira rajzold a jelen és jövő képeit, régi ősök ajkára add az uj s most tilalmas igéket. Idegen kémek figyelmét így elkerülöd, de megért nemzeted. Főárnak, nemesnek mutass követendő példát a hazáért minden áldozatra kész dicső őseiben, a nép szivébe, leikébe édesen zengő magyar szóval, életéből vett történetekkel muzsikáld belé a föld, az otthon, a család, az anyanyelv s mi mindennek drága foglalatja: a haza szeretetét ... A töviseket, miket a zsarnok szivének szántál, burkold az éle, adoma, móka rózsái közé. Ezek voltak Vas Gereben irói vezéreszméi s ezeket követve kezdé meg nagyszabású irói munkáját. „Parlagi képek“ cim alatt kiadja népies elbeszéléseit, „Falu könyve“, majd „Falusi esték“ címmel népies folyóiratot indít. Egymásután írja és adja ki regényeit, regényes korrajzait: „Régi jó idők*, „Nagy idők, nagy emberek“, „Á nemzet napszámosai“, „Egy alispán“, „Tekintetes Urak“, „Jurátus élete“, „Garasos arisztokrácia“, „Pörös atyafiak“, „Életunt emberek“, „Vixi“, „József császár kora* ; humoros elmefuttatásait : „Darázsfészak“, „Tormagyökerek“ ; adomáit és népszínműveit: „Egy alföldi csárda“, „Kvártélyos huszár“. E ^művekben] sorra kelnek életre a XIX. század első felének patriálká- iis magyar alakjai, a keszhetyi „Heli • kon“ és „Georgicon“, a Nemzeti színház lelkes alapitói és munkásai, történelmi nagy nevek viselői, mint Festetics György, Kisfaludy »Sándor, Berzsenyi Dániel, Széchenyi István, Batthyány Lajos, Föidváry Gábor, Fáy András, Keglevich Miklós, Felső- büki Nagy Pál, Király kanonok, Novák apát, főranguak, köznemesek, honoráciorok, polgárok s a nép egyszerű fiai a tihanyi révésztől, balatoni halászoktól a fürgedi kisbéresig. Megismerjük annak a kornak fény és árnyoldalait e müvekből, melyek telvék izzó fajszeretettel, a tőzsgyö- keres, tiszta magyar nyelv édes zengésével, a magyar nép eredeti észjárásával, jóizü humorával és harmatos költészetével. S különösen megkapó saját szint ad a legtöbbnek az. hogy bennük, mint vonzó, kedves, meleg szeretettel és sokszor mesteri ecsettel megrajzolt háttér, ott csillog a mi szépséges magyar tengerünk „Balaton és partvidéké“, melynek romantikus báját — Kisfaludy után — az elbeszélő próza irodalomban Vas Gereben varázsolta először elénk.“ Lelkes tapssal honorálták az ünnep lök a kiváló poéta szavait, amely után az ünnepség egyik legkiemelkedőbb része következett. Bodnár István mondotta el gyönyörű ódáját. A mély megilletődés után Sziklay János a Vas Gereben kultusz lelkes öreg munkása, akiknek köszönhető, hogy a legmagyarabb magyar iró porai magyar földdel vegyülhettek össze, igen értékes felolvasát tartott „Vas Gereben és a magyar néplélek“ cimen. A méltó elismeréssel fogadott felolvasás után Gödé Lsjos szekszárdi ref. lelkész lépett a szülőház elé és tüzes lelkes beszédet mondott, amelynek főbb gondolatai a következők voltak: „Nagy irók emlékénél az utókornak áldozása mindig egy nagy adós ságnak törlesztése. Megadása annak, amit az ünnepelttől kora, annak életében, megtagadott. De az íróra való emlékezés egyszersmind amaz eszméknek kutatása, amelyek a nemzetet előbbre vinni voltak és vannak hivatva. így az emlékünnep jelenünk és jövőnk iránt való kötelesség. Ez indította Tolnavármegye Közművelő dési Egyesületének vezetőségét arra, hogy a százéves Vas Gereben emléke előtt meghajtsa zászlaját. Ezek után rátér az iró méltatására. Kifejti, hogy miért járta müveiben mindig a múltat. I MOLffAR • Ruhákat vegyileg fest, tisztit • SzeRszárd. Majd ismerteti irodalmi célját- Alakjai egytől-egyig naagyar alakok. A cél, amiért küzd, olyan hogy azért küzdeni most és minden’ kor időszerű. Nyelve hamisítatlan magyar nyelv. írása üde, fordulatos mint az örök magyar lélek. Azért Vas Gereben mindig kedves írója lesz a magyarnak, ős túrán, aki mikor a múltban jár, akkor is szebb magyar jövőt keres, vétesz, aki mikor a múltról beszél, akkor is egy boldogabb jövendőről mond próféciát.“ Az ünnepség a Himnusz hangjaival fejeződött be. Bankett Fürgédén. A lelkes .lefolyású ünnepély után Lamm István nagybérlő látta vendégül a nagyszámú vendégsereget, megosztván vele a ház'gazdai gondokat Freiszberger Gyula, a szives házigazda benső barátja és ügyeinek intézője. Az első felköszöntőt dr. Éri Márton alispán, az emlékünnepet tartó egyesület elnöke mondotta a szives és figyelmes házigazdára. Dr. Kramolin Gyula a Petőfi-, Szent István Társaságok és az Otthon kör képviselőit köszöntötte, Szabó Endre dr. Éri alispánt, dr. Berze Nagy János Vas Gerebennek az ünnepélyen megjelent rokonságát, Sziklay János a nemzeti hadsereget, Fabinyi Lili a lelkesedni tudó magyar ifjúságot éltette. Székely János, a tamásii járás lelkes főbiráját, Sörös Józsefet köszöntötte fel. Nagy lelkesedést váltott ki Söröss József tamásii főszolgabíró erre adott válasza, amidőn bejelentette, hogy — Vas Gereben emlékére létesítendő és kulturális célt szolgáló alap javára. 300.000 koronát gyűjtött és az erről (szóló betétkönyvet dr. Éri alispánnak átadta. Bene Lajos, a székesfehérvári Vörösmarty-kör kiküldöttje Vas Gereben népét -köszöntötte, Legény Oszkár a család nevében mondott köszönetét, Gödé Lajos a vidéki irodalmi társaságok képviselőit, Dr. Éri Söröss főszolgabirónét és Freiszberger Gyuíá- nér, Lampérth Géza a Tolnamegyei Közművelődési Egyesületet, és Bodnár István főtitkárt éltette, dr. Kramolin szellemes felszólalásában arra ürített poharat, hogy a budapesti nép és a magyar nép meg tudja egymást érteni. Utazás Tamásiba. Elérkezett közben a tovább utazás ideje. A környékbeli nagybérlők kocsijai előállottak és az ünneplők a szives házigazdától elbúcsúzván, megváltak Vas Gereben szülőföldjétől. A fürgedi vasútállomáson vonatra szálltak és az ünnepség folytatásának helyére, Tamásiba utaztak. Fogadtatás a vasútnál. A vonatból kiszálló ünneplőket a tamásiak szép számban várták és nevükben Söröss József főszolgabíró üdvözölte őket, amelyre dr. Éri alispán mondott néhány köszönő szót. Az állomástól Vas Gereben tölgyfájához hajtattak, amely a régi, hires Éster- házy vadaskertben áll, sok évszázados koronájával magasan emelkedvén ki társai közül. A fát — Reich Oszkár kezdeményezésére — 14 évvel ezelőtt emléktáblával jelölte meg a kegyelet. Az emlékfánál nagy közönség, Tamási színe java várta az ünnepélyre érkezőket. Ott volt a tamásii lelkes és szép nők hatalmas csoportja, Mozolányi Istváa prépost, Magyar Zsigmond nyugalmazott plébános, Majsa-Miklósvár jegyzője és bírája, Tamási község főbírája, Fruhwirth Jenő herceguraKossuth Lajos-utca. Telefon szám: 26.
