Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-12 / 19. szám
2 1923 május 12. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG kórházat látogatta meg. A kórházban a kórház választmánya, igazgatósága és tisztikara nevében dr. Éri Márton alispán fogadta a főpásztort, aki a kórház kápolnájában bnzgón imádkozott és azntán dr. Tanárky Árpád egészségügyi főtanácsos veze- tésével megtekintette a kórháznak több kórtermét, mindenütt nagy örömet keltvén megjelenésével és áldásával. Közel háromnegyed órát töltött a kórházban, meleg szeretettel beszélgetett el az egyes betegekkel és nagy elismeréssel nyilatkozott a betegek gondos ápolásáról, a nagy rendről és tisztaságról. Végül magánlátogatásokat tett, majd visszatért a belvárosi plébániára. Pénteken reggel kíséretével az nj • városi templomba vonult a főpásztor, ahol csendesmisét mondott, majd elvégezte a bérmálást. Délután 3 órakor ugyanitt litániát tartott és áldást osztott. Ez volt Szekszárdon a befejező egyházi funkciója, amelynek végeztével búcsút mondott városunknak és fogatán kísérete által követve Bonyhádra utazott, amely Szekszárd után az első állomása bérmakörut- jának. A püspököt a város határáig Vendl István polgármester is elkísérte. A főpásztor itt tartózkodása, atyai intelmei és tanítása bizonyára mély nyomot hagytak hátra a lelkekben. Az igazi keresztény hitet, áldozatos felebaráti szeretetet, a mai nehéz idők által megkövetelt fokozottabb kötelességteljesitést hirdető szavaival, amelyeknek csorbítatlan apostoli mél tósága és tekintélye különös súlyt kölcsönöz, olyan magvetést végzett, amellyel felzaklatott társadalmi és közviszonyaink közepette a lelkek békéjének és a testvéri megértésnek hőn óhajtott kialakulását, hisz- szük, hatványozott mértékben segített előbbrevinni a megvalósulás felé. Schandl államtitkár Szekszárdon es Deesen. Á magyar élniakarásnak, a magyar szivek összedobbanásának, a magyar lelkek összeforradásának gyönyörű ünnepe volt nálunk az elmúlt vasárnap. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének szekszárdi szövőtanfolyamát avattuk fel a hivatalos élet ób a társadalom lelkes részvételével. Erre az alkalomra, amely olyan fon tos határjelző városunk életében, a magyar királyi kormány is lektil- dötte a maga képviselőjét, Schandl Károly földmivelésügyi államtitkárt, akinek a felesége viszont a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének budapesti vezetőségét képviselte a szekszárdi szövőszékek keresztelőjén. Schandl államtitkár képviselőnkkel, dr. őrffy Imrével együtt az egységes- párt legtekintélyesebb frakciójának, az úgynevezett Schandl—őrffy csoportnak a vezetője. És csak természetes, hogy a mostani szekszárdi ünnepély alkalmából a csoport vezető tagjai lejöttek hozzánk, hogy meglátogassák dr. őrffy kerületét és a választó polgárokat a legfontosabb politikai kérdésekről tájékoztatva, tanúságot tegyenek arról a kiváló értékű, óriási és önzetlen munkáról, amelyet képviselőnk a haza, a gazdatársadalom és az egész polgárság javára kifejt. Különös érdekessége volt a látogatásnak, hogy a vendégképviselők között itt láttuk Bugyi Antal volt szentesi polgármestert, Szentes város követét, aki a legutóbbi választások alkalmával oly fölényesen buktatta meg ellenfelét, Batthyány Tivadar grófot. Schandl Károly államtitkár a nagy jelentőségű eseményre való tekintettel még szombaton délben útra ke.t, hogy szombaton korán Szekszárdra érve kipihenten vehessen részt a vasárnapi ünnepségeken. Az állaratit- kárékkal együtt jöttek: dr. Őrffy Imre, Bugyi Antal, Gubica Ferenc, Héjj Imre, dr. Pesthy Pál, Szabó Géza, Szabóky Jeriő, Vasady Balogh György nemzetgyűlési képviselők, kik hajóval utaztak Domboriba, onnan pedig automobilon és kocsikon Szekszárdra, ahová az esti órákban értek. A selyemgyárban. A szekszárdi programm első pontja a selyemtenyésztési felügyelőség központi telepének a megtekintése volt. Schandl államtitkár a képviselőkkel, valamint Forster Zoltán főispánnal, dr. Éri Márton alispánnal, Bajó Pál és Reich Oszkár főszolgabirák, vala mint Resch Aurél főgimnáziumi igazgató társaságában reggel 9 órakor ment a selyemgyárba. A bejárat nál a tisztikar élén Flettner Henrik főkönyvelő fogadta a vendégeket, akik rövid üdvözlés után elsősorban a géptermet és az a8ztalosmübelyt tekintették meg. A műhelyben a selyemtenyésztéshez szükséges szerelvényeken kívül most egy 200 cm. széles házi szövőszéket is készítenek, amelyen 140 cm. szélességű férfiruhaszövetet is lehet majd szőni. Az államtitkár a gyártási viszonyok iránt érdeklődött, majd megtekintette a telep többi gyártási helyiségeit is, amelyek kivétel nélkül az intézet műhelyében készített szerelvényekkel vannak berendezve. Á selymérpete- kikeltö helyiségben látták a kikelő apró selyemhernyókat, amelyeket már a napokban Bzét fognak osztani a tenyésztőknek. Majd a selymérpete- raktárt szemlélték meg és elmagya- ráztatták maguknak azt az egész világon elismert és jónak talált tudományos módszert, amellyel a selymér- petét előállítják, a különféle klímáknak külön külön megfelelő törzseket kitenyésztik és használhatóságukra nézve górcsövi vizsgálat alá veszik. A szemle alatt Flettner Henrik és Kopetsnik Gyula főfelügyelő szolgáltak szakszerű felvilágositással, amelyek végén Schandl államtitkár megelégedését fejezte ki a látottak felett és kijelentette, hogy a magyar selyemtenyésztés jól van megszervezve. A szövőtanfolyam megnyitása. A selyemgyárból az urak a polgári fiúiskola tornacsarnokában elhelyezett szövőtanfolyam megnyitására mentek, ahol a virágdiszes szövőszékeken magyar ruhás leányok mutatták be a szövés szép mesterségét. A tornaterem már előzőleg megtelt a szekszárdi hatóságok és testületek, az értelmiség és iparosság, valamint a kereskedők képviselőivel, de igen sokan voltak ott a polgárság köréből is. A teremben ki voltak állítva a tanfolyam eddigi munkái és gyártmányai, amelyeket a közönség nagy érdeklődéssel vizsgálgatott. Az államtitkárt és kíséretét az eg^- begyüit közönség lelkes éljenzéssel fogadta és mihelyt a vendégek elhelyezkedtek, Fejős Imré'né. a Mansz. szekszárdi szervezetének elnöke, a ! következő beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt : Fejős Imréné megnyitó beszéde. Mélyen tisztelt vendégeink, kedves ünneplő közönség! A Mansz szekszárdi szervezetének nagy ünnepe van. Keresztelünk. A munka, a termelés uj gyermekeit: 6 szövőszéket illesztünk ma be a gazdaságilag újjászülető haza nagy orgánumába. Szövőszékeink neve: Kassa, Kolozsvár, Erdély, Bánát, Tátra, Pozsony. Hivatásuk a harc, — az ellenséges iparral szemben. Fegyverük: a fürgén alá-felszaladó kis vetélő, melynek nyomán a vászonvégek mint hosszú, egyre jobban növő karok nyúlnak az ország azon részei felé, melyeknek nevét viselik. Igen tisztelt Közönség! A mi jelszavunk: a munka az élet. Mert kell, hogy a kitartással becsületesen előretörően dolgozó Csonka- magyarország körül összedőljenek majd azok a határfalak, amelyeket a trianoni gyalázat emelt körülöttünk. Mert mi magyar asszonyok hisszük, hogy szövőszékeinken nemcsak vásznat, ruhaszövetet szövünk, hanem szőjük rajta a magyar jövőt is: gyermekeink, utódaink boldogulását. Hisszük, mert e hitet lánglelkü vezérünk, Tormay Cecile Öméltósága oltotta belénk, hisszük, mert az igazságos és jóságos Mindenható nemcsak sújt, hanem fel is emel. Csak ki kell érdemelnünk, — csak akarnunk, csak összefogott kézzel dolgoznunk kell. És mi magyar asszonyok fogadjuk, hogy mi akarunk, mi dolgozunk. Kérem, fogadásunkat hallják meg nagyra- becsült fővárosi vendégeink, kik a mai ünnepségünket szives jelenlétükkel megtisztelték és hallják meg városunk közönsége is; ha majd a nagy feltámadás elérkezik, számon kérhessék tőlünk, hogy Ígéretünknek hogyan feleltünk meg és akkor majd látni fogják, a most sokak által lekicsinyelt női munka mit tudott véghez vinni. A jó Isten áldása kisérje munkáinkat! Fejős Imréné poétikus megnyitója után Berta Ilona, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének budapesti kiküldöttje mondotta a következőket: Tormay Cecil szivből fakadó, meleg üd' vözletét tolmácsolom, aki maga nem jöhetett, mert a magyar államvasutak munkásságának egy ugyanilyen ünnepségén Budapesten kell részt vennie. Szekszárd szülötte: Garay, a Széchenyi korabeli iparpártolás idején irta szép költeményét a magyar hölgyről és megállapította, hogy a magyar nőnek nemzetével szemben nagyobb kötelességei vannak, mint a más nemzetbeli nőnek a maga nemzetével szemben. Nagyobb a felelőssége, elhivatottsága, mert a magyar nemzet akkor, amikor fel akar és fel fog támadni, munkába állítja nőit is. A kötelességtől, felelősségtől mi nemcsak hogy nem idegenkedünk, még csak nehéznek sem érezzük azt, hanem örülünk, hogy nemzetünk méltónak tart arra, hogy dolgozzunk. Akik egyszer ennek a gondolatnak a tudatára ébredtek, azok tovább terjesztik azt. Ennek a fajnak az a sorsa, hogy mindig újra meg újra kell országát megszerezni. Tompa fejezte ki ezt szépen pár sorban: «Mint újra kell megrakni a madárnak régi fészkét.,. építeni ezt a hont.» Ehhez a honszerző munkához kicsinynek látszó eszközök a szövőszékek, de ezeken szövik a magyar jövőt. Ma nem részvétet, könyet, mosolyt, hanem erős. kitartó munkát kér a nemzet a nőtől és mi ezt akarjuk adni. Erre a gondolatra kérem a jó Isten áldását és erre a gyönyörű munkára, amelyet itt Garay városában a magyar nők csudálatos energiájával megteremtettek és végeznek. A budapesti központi kiküldött üdvözlete után a tanfolyam lelke és mozgatója, Sárossy Károlyné tanárnő tartotta a következő részletes beszámolót: Sárossy Károlyné beszámolója: A szövőtanfolyam munkájának rövid ismertetése előtt köszönetemet fejezem ki nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter és Schandl Károly államtitkár uraknak azért a jóindulatért, anjellyel a szövőtanfolyamot kezdeményezték a Mansz budapesti elhök- ségének, hogy a szövőtanfolyamot megcsinálta, szövőszékeket ajándékozott, de legfőképp dr. Őrffy Imre nemzetgyűlési képviselőnek, aki messzemenő anyagi áldozatokkal segítette elő munkánkat. A tanfolyam csak most kezd produktiv munkát végezni Január 15-én kaptunk két szövőszéket a földmivelés- | ügyi miniszter úrtól, amelylyel megkezdtük a I tanfolyamot 11 növendékkel. A növendékek J lassan haladva, tökéletesen megtanultak szőni Április 15-én a Magyar Asszonyok Nemzett Szövetségétől 4 szövőszéket kaptunk s összesen 20 növendéket vettünk fel. Fele már teljesen munkaképes, kiállja a versenyt bármely más szövővel. '• M A helybeli Szociális Missiótársulat egy széles méretű szövőszéket vásárolt és átengedte a tanfolyamnak, úgy, hogy most 6 egyméteres és 1 duplaszéles szövőszékkel szövünk mindenféle lenvásznat, abroszokat stb. El mertük vállalni a városi tanács által megrendelt 100 méteres ruhavászon szövését; már dolgozunk is rajta. Egy helybeli urileánynak is itt szőjük a kelengyéjét. Nem mertük volna elvállalni, ha nem bíznánk, hogy megálljuk helyünket. A növendékek délelőtt, délután dolgoznak. Büszkén mondhatom, hogv központi mester nélkül állítottuk fel és helyeztük üzembe a szövőszékeket. Általában az a szokás, hogy központi tanítómester jön le, felállítja, üzembe helyezi, átadja a gépeket és a vidéki mester tovább vezeti. A mi mesterünk ambicionálta, hogy mindezt maga végezze. A munka kezdettől fogva mindenféle vászon feldolgozásából áll, s a tanítás után most indul meg a produktiv munka, amikor majd 6 gépünk ontja a vásznat. A selyemkóc szövetek. A szövőtanfolyam abban a kellemes helyzetben van, hogy Szekszárdon van a magyar selyemtenyésztés központja. Van ennek égy anyaga, a «spelaia», a piszkos selyemkóc. Ebből a szemétnek nevezett hulladékból, amelyet eddig a külföldre küldtek, készül az a fonál, amelyből a legfinomabb és legjobb férfi gyapjúszövet fog készülni. Gyárostói gyároshoz jártam egész Magyarországon, amig az egyetlenegy bonyhádi Eppeltgyár hajlandó lett ezt a kócot fonállá feldolgozni. 60%-os gyapjút kever hozzá és igy lesz gyapjúszövetté. Olyan olcsó lesz ez, amit most senki sem tud elhinni. A mosóselyem- kóc pamuttal keverve 80 cm. széles mosókelmét ad és ez olyan olcsó lesz, hogy az egész ruha anyaga nem fog 10000—12000 koronánál többe kerülni. Hálás köszönet az államtitkár urnák, aki ezt a selyemkócot kiutalta. Dacára, hogy nagy munkakedvvel és kitartással dolgozunk, mégis nemcsak kritikával találkozunk. Vannak, akik munkánkat gáncsolják. A napokban itt járt a Kormányzó, aki a Mansz-t háziipari munkájával példakép állította oda. Mi méltók akarunk lenni erre a dicséretre. Hogy mily mértékben tudunk méltók lérini, azt majd a junius hó 24 én a Faluszövetség által ép < bben a teremben megnyitandó nagy mezőgazdasági kiállításon fogjuk megmutatni, amikorra már szőtteseinkből remélhetőleg változatos kiállítást rendezhetünk. Ez mutatja meg, mi lesz munkánk eredménye. Hogy legyen munkakedvünk, akarásunk, szorgalmunk, továbbra is kérjük feletteseink úgy erkölcsi mint anyagi támogatását. A szenzációs és örvendetes adatokat tartalmazó beszámoló után a közönség lelkesen megéljenezte Sárossy Károlynét, aki után Schandl Károly államtitkár állott fel és a következő beszédet tartotta : Schandl államtitkár beszéde: A Mansz. gyönyörű munkájának és annak a házi iparnak, amely voltakép a legnemzetibb, s a magyar életnek egyik fentartó erejét iparkodik bele vinni a nagy közvéleménybe, nagyobb szolgálatot alig tehetnénk, mint azzal, amiket ma itt hallottunk. Ez maga is egy hatalmas propaganda. Ez meggyőz mindenkit arról, hogy a magyar asszonyok nyomdokaiba léptek a történelem nagy magyar asszonyainak és megtalálták azt a helyes utat, amelyen leghívebben s eredményesebben tudják szolgálni szerencsétlen hazájuk ügyét. Ne méltóztassanak azokat a szövőszékeket tisztára gépeknek nézni, azoknak kattogásában sok minden van. Benne van a múlt századok tanácsa, a jelen sírása, a jövő bizalma. Azt mondja: Magyarok, kitartással dolgozzatok, kövessétek a századok hagyományait, kövessétek azokat a magyar erkölcsöket, amelyek akkor voltak elterjedve városban, faluban egyaránt, amikor a mestergerendán a csatos imakönyv, az első szobában a szövőszék volt. Amikor detektivregé- nyek nem voltak a faluban, a cseh gyárak mindenféle vacak terméke még nem díszítette a falusi nőket, amikor a város ragaszkodott a magyar erkölcshöz. Ezekre az időkre emlékeztet a szövőszék. Amikor a háziipar e legnemesebbjével előállottak és a földmivelésügyi kormányzat (amely magában nem birt volna semmit tenni a magyar asszonyok nélkül) teljes erejével támogatja, nemcsak a nagy gazdasági elő-, nyökre van tekintettel, hanem azért is, hogy a régi magyar erkölcsöket igyekezzék meggyökereztetni. i I no L1 iArRuhákat vegyileg fest, tisztit • Szekszárd, |
