Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-05-12 / 19. szám

i 923 május 12. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 Mi fáj az ellenségnek ? Hogyha vannak ellenségeink Európában, akkor azoknak nem a mi beszédeink fájnak, nem az fáj, hogy itt-ott hallani lelkes irre­denta szónoklatokat I Ez a szövőszék fáj leg­jobban nekik. Az fáj, hogy Európához nem fordulhatnak panaszaikkal, hogy izgága nép a magyar, létjogosultsága nincs Európában. Mert Európa tudomást szerez arról, hogy a magyar asszonyok dolgoznak, iparkodnak hazájuk és nemzetük létét szegénységében is biztosítani. És hogy milyen óriási jelen­tősége van ennek az érdemes munkának, melyet a szekszárdi hazafas asszonyok ke­zükbe vettek s amelynek nyomán, például a selyemkóc feldolgozásában is, milyen ered­ményeket értek el, engedjék meg, hogy csak pár adatra hivatkozzam. A nők munkája. Szinte, jelentéktelennek látszó gazdasági akció ez. Gyermekek, leányok, asszonyok dolgoznak, tehát olyan munkaerők, amelye­ket a gazdasági ágazatoknál nélkülözni lehet. Ezeknek a munkájával Csonka-Magyarország csodákat produkál. A gyógynövények gyűj­tése azelőtt el volt hanyagolva nálunk, be­hozatalra szorultunk. Amióta felkarolták a gyógynövények gyűjtését, már a múlt esz­tendőben mi tudtunk 16 millió értéküt ki­vinni, azon felül, hogy saját szükségletünket elláttuk. így haladunk a szövőipar térén is. 17 textilgyár épül, több már működésben van, a magyar szövőipar fellendült, a defen­zívát helyesen fogtuk meg. öyapjutermésünk legnagyobb részét fel tudtuk dolgozni s nagy örömmel látjuk, hogy a hazai iparnak tudjuk átadni és nem kell külföldre ktfldeni. Így kapcsolódik bele a magyar aszonyok munkája. Vannak kishitüek minden akciónál, akik azt mondják, hogy az idén még konjunktúra ez a munka. Én azonban azt mondom, hogy évek múlva lesz igazán konjunktúra. A múlt esztendőben, amikor a magyar asszonyok nemzeti szövetsége még nem karolta fel a háziipart, a földmivelésügyi minisztériumnak 16 szövőszék áíloti rendelkezésére. Ma 600 működik. Jó néhány ezer asszony és leány yan kiképezve. Az egész országban 140 szövő­tanfolyam van és ezek mindegyikében doU goznak, hogy egy hatalmas defenzívával meg­védjék a magyar érdekeket. Méltóztassanak elképzelni, hány méter szövet, vászon, gyapjú, nyersselyem készül, mennyi milliót fogunk megtakarítani szegénységünkben. A kezdeményezők. Ezt köszönjük — s itt kénytelen vagyok minden elismerést elhárítani magunktól — a magyar asszonyoknak, a szövetségnek, amely meg bírta a magyar asszonyokat szervezni. Tormay Cecilnek, Horthy Miklósnénak, de köszönjük azoknak a vidéki szervezeteknek i|, amelyek a munkát kézbe .vették, Fejősné Őnagyságának és a többi hölgyeknek itt. Hálás köszöpet a magyar királyi korniány nevében azért, hogy minket támogatnak. A A kormányzatnak nem lehet a feladata, hogy Üzemeket, vállalatokat állítson fel. A helyes álláspont az, hogy támogatja, hogy támogat mindent, amit a társadalom helyes irányban kifejt. A történelmi példa. A Kormányzóné azt mondotta, hogy egy ókori történelmi jelenetre emlékezik vissza, ^ikor Kartagó védelmében minden fegyver elfogyott, az asszonyok és a leányok haj­fonataikat vágták le és abból készítették a nyilakhoz való köteleket. Talán a magyar férfiakban egy kis visszaesés, kishitűség mutatkozik már s akkor a magyar asszonyok a maguk kitartásával talpraállanak, odaálla- nak a szövőszékekhez és régi magyar er­kölccsel bebizonyítják, hogy lesz, a magyar életpek jövője, mert ez az ut vezet a jövőhöz. Á Mansz-nak ki kell emelni azt a kiváló­ságát, hogy lankadatlan, fokozódó erővel dolgozik tovább, azért mert benne meg van az összetartásra való törekvés, iparkodik minden igaz magyar erőt összefogni. Ebben az összefogásban látom a ‘ magyar étetben- maradás, feltámadás csiráját. 0r. Őrffy Imre érdemei. „ Hálás köszönet testi-lelki jóbarátomnak, Őrffy Imrének, aki nagy munkabírásával, tudásával, tehetségével annyit tett ez ügyért. Tüdőm, hogy hónapokon keresztül mennyit volt nálunk és minden alkalommal figyel­meztetett bennünket arra. hogy Szekszárd- nak ebből az akcióból kimaradni nem szabad. Ma már, amikor a forradalmi idők borzal­mas hatásainak visszahatásaként kezdünk le­higgadni, — ennek nem szabad feledésbe menni — vissza kell emlékezni arra, hogy a régi jó magyar erkölcsök tarthatják fenn az országot. Hogy egy ország kormányzásá­ban elsősorban a szakértelemnek, higgadt-« ságnak kell érvényesülni. Nem mondom, hogy elvektől yaló eltérés legyen ez, de tovább keíl menni abban az irányban, amelyet a zászlóra irt jelsző jelez, keresztény erkölcs és nemzeti szellem. Két ige ez, amitől eltérni nem szabad. Ebben az irányban haladunk és dokumentálni fogjuk, hogy ennek a nemzetnek élni kell, s hogy nemcsak a múlt. századokban volt a nyugati civilizáció bás­tyája a kelet ellen, hanem reá szükség lesz a jövőben is. Bizalom a jövőben. Európa kezdi már ezt belátni. Én Önöket csak arra kérem, hogy ebben az irányban, a magyar bizalom irányában tartsanak ki és a férfiakat arra hivom fel, hogy mondjanak ^köszönetét, támogassák ezeket a lelkes magyar nőket abban az irányban dolgozni, hogy a magyar szegény háziipart fellendítik, lelket kitartást öntenek ebbe az országba. Rövid idő múlva már akkor ezek a magyar asszo­nyok ott tündöklenek, ahol a magyar törté­nelem a glóriát osztja. Még egyszer hálás köszönetemet nyilvánítom a királyi kormány, különösen a földmivelésügyi kormányzat ne­vében és a magam részéről is azt a kijelen­tést tehetem, hogy ebben az irányban teljes erővel fogjuk támogatni önöket. Schandl áliamlitkár nagy tetszés­sel és éljenzéssel fogadott beszéde után a Mansz nevében a következő- képen szólt ' Gregersen Lujza. A Mansz nevében én is hálás köszönetét mondok Fejősnének, Sárossynénak, Sárossy Gizinek, Ujsághynénak, a sok neves és név­telen, biztosan, rendületlenül dolgozó magyar asszonynak, leánynak, akik felébredtek, akik tudják mi a kötelesség. Remélem, hogy példájuk a többi asszonynak is buzdításul log szolgálni. Nem az a fontos, hogy ki vezet, hanem, hogy dolgozzunk, ha utolsó szerény katonák vagyunk is. Születni és szeretni, a magyar nőnek kevés. Amikor a szövőszékeket kiadjuk, tud­juk, hogy minden levágott vég vászon aranyat jelent, nemzeti kincsünket gazdagítja. Azok a szövőszékek lelkűnkben a szeretet szálait,, a magyar trikolort szövögetik, amely beborítja majd az egész országot a Kárpátoktól az Adriáig. Ha ezt mind hiszik, ez lesz az erős fegyver, ez teszi a keresztény magyarságot újból naggyá, hatalmassá, amelyben a most élő öregek is gyönyörködni fognak, nem­csak a fiatalok. Utolsónak, szólalt fel dr. Őrffy Imre, sjki a következőket mondotta: Egy társadalmi szervezésnek se lehet ma tisztán karitatív, politikai vagy egyéb magas erkölcsi feladata, hanem az is, hogy a réte­geket, amelyek hozzátartoznak, gazdaságilag is megerősítse. Ez a magyarázata annak, hogy miért támogatom, szeretem a Mansz-ot. A magyar állam testében a legnehezebb helyzetű értelmi középosztálynak nagyon fontos eszköz arra, hogy életküzdelmét meg­könnyítse. Ha egyéb szempont nem, éhező, nyomorgó középosztálybeli testvéreim hely­zete is kötelességemmé t§szi — mint a ke­rület képviselőjének — a támogatást. Mint a kerület képviselője, aki a terem­ben a legszélesebb rétegeket képviseli, hálás köszönetét mondok mindazoknak, akik Buda­pestről lejöttek, hogy a szövőszékek utra- bocsátását nevezetessé tegyék. Schandl állam­titkár urnák, képviselő barátaimnak. Az igazi köszönet Önöknek szól, akik az ernyedetlen munkát a személyi törtetés szándéka nélkül, csendesen, szívósan végezték. Itt, ebben a gyülekezetben erkölcsi táplálékra nincs szük­ség. Minden erőmmel azon leszek, hogy az erkölcsi erőt anyagi erő is támogassa. Sok szerencsét, sikert 1 £ nagyhatású beszéddel a szép ünnepély véget ért. A kisgazdák gyűlésén. A szövőtanfolyamról az államtitkár és kísérete a városházára ment át, hogy részt vegyen és beszédet mond­jon a Szekszárdi Kisgazdák Egyesü­letének a gyűlésén. A városházán, ahol Yendl polgármester' üdvözölte Schandl államtitkárt, olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a közönség nem fért el a nagyteremben. Az egybe­gyűltek kénytelenek voltak tehát le­menni a városháza tágas udvarára, ahol előbb Neiner József, a Szék szárdi Kisgazdák Egyesületének az elnöke üdvözölte a földmivelésügyi miniszter képviselőjét, majd Vendl polgármester tudatta a kisgazdákkal, hogy Schandl államtitkár közgazda­ság! kérdésekben kíván az aktuális ügyekről, leginkább a mezőgazda­sággal foglalkozó kisgazdatársadalom érdekeiről nyilatkozni. Utána |dr. Őrffy Imre m. kir. kormányfőtanácsos, nemzetgyűlési képviselő az alábbiakat jelentette ki: Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár ur Öméltósága és a kiséretében lévő nemzet­gyűlési képviselő urak megtiszteltek engem és a szekszárdi választókerületet azzal, hogy Szekszárdot meglátogatták avégből, hogy mint a keresztény és kisgazda eszmék régi harcosai, a keresztény és kisgazdapart lelkes hívei beigazolják és megjelenésükkel is bizo­nyítsák, hogy a szekszárdi kerületben lezaj­lott képviselőválasztás az ő szivük szerint való győzelemmel végződött. Amikor a va­lódi, a régi, a hamisítatlan keresztény és kisgazdapárt tagjai ide lejöttek, láthatják, hogy Szekszárd és környéke, amelynek fő­jövedelmi forrása a bor, a legszörnyübb gazdasági krízis rémségeit nyögi. Láthatják a polgárság megélhetésének nehézségeit, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkiismeret­len izgatók meggondolatlan tettekre bujto- gassák őket. űt esztendővel ezelőtt volt itt miniszter- és képviselőjárás. Itt volt gróf Batthyány Tivadar gróf Károlyi Mihállyal és egypár elvtárssal, akik közül a későbbi vörösök között is láthattunk néhányat és a háború által agyonsanyargatott, a nélkülözésekben már- már megingott nép előtt a féleszű Károlyi forradalmat kiabált. Itt, a polgári olvasókör­ben jelentette ki az ország elvesztője, hogy nem sajnál se fáradtságot, se pénzt arra, hogy forradalmat csináljon. Mindezt pedig azok az urak a negyvennyolcas cégér, a negyvennyolcas eszmék leple alatt hirdet­ték. Végzetes volt ez a szólam, amelyről most már tudjuk, hogy titokban kommunista szólam volt Most nem olyan képviselők jöttek ide Önökhöz és hozzám, akik valaha is izgattak volna. Ahogy magam sem izgattam soha, úgy a velem jött társaim is mind olyanok, akik nem a cifra, üres szólamoknak, hanem a súlyos, a töprengő, a mindennapi munka emberei, akik az erejüknek a végsőkig való 'megfeszítésével szeretnék ezt a szerencsétlen országot ebből a keserves útvesztőből kive­zetni. Ezek olyan képviselők, akik bár az egész országnak osztálykülönbség nélkül való boldogulását kívánják, mégis azt tartják, hogy ezt az országot csak a földmives és kis­gazda osztály kellő megerősitével lehet talpra­állítani. Ezek a képviselők, akik egyaránt résztvettek úgy az első, mint a második nemzetgyűlés országos jelentőségű feladatai­nak a megoldásában, útmutatók és példaadók arra, hogy miként kell szolgálni a hazát, ha segíteni akarunk rajta. Kérem, hallgassák meg őket, köztük elsősorban Schandl Károly államtitkár ur Öméltóságát figyelemmel. Kerületünk nemzetgyűlési kép­viselője után az államtitkár állott a közönség elé és a következő beszé­det mondotta: Schandl államtitkár a kis­gazdákhoz. Tisztelt Barátaim ! A nemzetgyűlés legutolsó ülése után, amikor vezé­rünkkel, nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter úrral hiva­talos ügyeinket tárgyaltuk, őnagy- méltósága megkért arra, hogy az ő legmelegebb üdvözletét adjam át Önöknek. Ugyanakkor sok szó esett köztünk a mostani viszonyokról, az ország mai állapotáról és az én mi­niszterem keservesen panaszkodott nekem, hogy olyan órákat, olyan napokat és heteket él át, amelyek a legvégsőkig próbára teszik fiz erejét, az egészségét é$ az idegeit. Helyén kefl azonban az ország érdekében maradnia, minden közkedveltségét, minden népszerűségét áldozatul kell dobnia, mert ezekben a válságos órákban, amelyekről Önök pem is tudják, hogy milyen válságosak: Ott kell állani és ott keli dolgozni a kormány rudjánál. Dolgozni kell pe­dig a magyar népért, a magyar me* zőgazdaságért, mert ami ebből az országból megmaradt, az egyedül csakis a mezőgazdaság révén boldo­gulhat. A nehéz helyzet, Amilyen a mi vejsejrijknek, a mi­niszternek a helyzete, ugyanolyan a miénk is. Könnyebb \vpina nekünk cifra, üres szólamokkal Önök elé lépni, mint a kötelességünket lelki- ismeretesen és őszintén, még a nép­szerűségünk árán is teljesíteni. Vilá­gos szókkal, minden szépitgetés nél­kül igyekszem Önök előtt a helyzetet ecsetelni ás megmagyarázni azt, hogy a jóakarata munkálkodásunk elé mennyi akadály gördül. A legjobb szándék, a legjobb terv is sokszor kivihetetlen, mert hiszen köztudo­mású, hogy ma mennyire körül va­gyunk véve ellenségekkel. Nem fes­tek ábrándképeket, hanem a száraz valóságot igyekszem Önök elé tárni. A magyar embernek megvan az a szokása, hogy nem hisz el úgy szipe-szóra mindent, hanem keresi és - kutatja az események előidéző okait és levonja azoknak a tanulságait. Arra kérem Önöket, hogy ha ál­próféták, népboldogitók jönnek ide, ne higyjék el nekik a nagy Ígérge­téseiket, hanem gondolkozzanak min­dig a mondottak fölött és a saját egészséges gondolataik szerint iga­zodjanak. Nézzük csak mi is a múlt eseményeit és vonjuk le annak a tanulságait. A forradalom tanulságai. A világháború végén gróf Károlyi Mihály azt hirdette, hogy független, önálló és szabad lesz Magyarország, ha kitör a forradalom. A kommuniz­mus bukása után megtalálták Károlyi feljegyzéseit, amelyekből látható, hogy tulajdonképen ki is volt ez az ember. Mindenki tudja, hogy a forradalom kitörésekor a nép maga nem valami nagyon rajongott az uj uralomért és pár hét múlva már félő volt, hogy a vi­dék a köztársaságot hirdető pesti őszi­rózsások ellen vonul. Földet kell ígérni a parasztnak, írja Károlyi a feljegy­zéseiben, akkor azután majd velünk tart. ö maga szinleg belement a föld­osztásba épen a saját birtokán, azon­ban az volt a terve, hogy össze­hivatja a parlamentet és ezzel majd visszacsinaltatja a földosztásra vonat­kozó ígéretet. Ez azonban a szocialis­ták akadékoskodásán hajótörést szen­vedett. Rázuditotta tehát az országra a kommunizmust. A bajok oka. Tudjuk, hogy Diaz tábornagy, az olasz fővezér olyan fegyverszüneti szerződést kötött az osztrák-magyar hadsereg parancsnokságával, amely érintetlenül biztosította Magyarország határait. Károlyiéknak azonban nem tetszett ez a szerződés. Lementek Belgrádba és onnan hozták a mai nyomorúságot: Csonkám agyar orszá­got. Országunknak, népünknek min­den gazdasági baja ez a megcsonkí­tás. Hogy egyebet ne mondjak, el­vették erdeink kilenctizedrészét és most a tüzelőt drága szokolért vagy leiért kell megvásárolnunk. Vas- bányánk nincs, szénbányáink alig maradtak, iparunk számára a nyers­anyagokat drága pénzen külföldről kell behoznunk. Minden gazdasági bajunknak a főoka a forradalom, mert ha a forradalom alatt a zsidó­gyerekek nem mentek volna ki a frontokra és nem forradalmositják a hadsereget, akkor a magyar katona nem dobta volna cl a fegyverét és ide ugyan egy cseh, egy oláh, egy szerb se tette volna he a lábát. Meg volna az egész Magyarország és nem volna ez a rettenetes drágaság. A miniszterelnök kölföldi tárgyalásai. Azonban, ha már igy vagyunk, azt kell néznünk, hogy mi a teendőnk, hogyan segíthetünk a népen. Az or­HAUTNERGYULA loamfltemie SZEKSZÁRD, SzBksznnl-szffllá mellett. Telelőn: 1071

Next

/
Thumbnails
Contents