Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-24 / 12. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1923 március 24. Tejellenörzés és törzsköny- vezés oérnesyénkben. Állaitenyésztési szempontból fontos esemény történt a múlt hóban vár- megyénkben: Kisdorogon sikerült a kisgazdák között megalakítani az első kisgazda tejellenőrző körzetet, a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület által létrehozott bonyhádi tájfajta törzskönyvvel kapcsolatosan. Kisgazdáink természettől fogva idegenkednek az újításoktól. A ne­héz megpróbáltatások azonban az ő gondolkozásukat is megváltoztatták és igy megértették azt is, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok kö zött a régi gazdálkodási rendszerek a kor igényeinek nem megfelelők. És ha egy gazda boldogulni akar, annak a tudomány nyújtotta minden eszközt meg kell ragadni, hogy a külföldön már bevált többtermelést, üres jelszó helyett ténnyé változtassa. Ilyen többtermelés az, amikor a mai kevésbbé jövedelmező állatte­nyésztést jövedelmezőbbé tesszük az­által, hogy az állatnak súly (bus) értéke mellett tény észértéket bizto­sítunk. Tolnamegyének, de különö­sen a vármegye völgység» járásának igen értékes állatanyaga van: a »bonyhádi tájfajia«, melynek leg­szebb és legértékesebb példányai a kisgazdák kezén nevelődnek. A bony­hádi táj fajta jó igás, jó hizó és jó tejelő is. Sajnos, eddig a tehénegye- deknél a jó tejelőképesség — pontos ellenőrzés hiányában — hitelesen ki­mutatva nincsen. Azt tudtuk, hogy 20 literes tehenek nem ritkák. Iga­zolta ezt a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület által a múlt évben rende zett rövid lejáratú tejelő verseny is. Ezeket a jól tejelő egyedeket felku­tatni, továbbtenyésztésre felhasználni és helyes kiválasztás által tejelőké- pességüket, a többi jótulajdonságaik megrövidítése nélkül fejleszteni, volt az a cél, amit a Tolnamegyei Gaz­dasági Egyesület a múlt évben zász­lajára irt. A mostani legelső lépéseknél az egyesületnek legnagyobb segítő társa az a megértés és a többtermelésre való törekvés volt, amellyel az egye­sület terveit, különösen a kisdorogi kisgazdák fogadták. De a megszo­kotthoz való ragaszkodás, az újítá­sok iránt való bizalmatlanság olyan akadály volt, a melyet csak a nép által szeretett és benne bizalmat keltő egyéniség tudott legyőzni. Kisdoro gon megvolt ez. ® Dőry László ezredes és ezen tö­rekvésekben jobbkeze, a község lel­kes főjegyzője Bea János, fáradságot nem kímélve felvilágosították, meg­győzték a kisdorogi gazdákat, hogy ez az újítás hasznos és szükséges. Ennek az önzetlen, lelkes munkának az eredménye volt, hogy a kisdorogi kisgazdák mintegy 120 drb tehénnel megalakították a tejellenőrző körze­tet. Elnökké egyhangúlag Dőry László ezredest, kisdorogi földbirto­kost, igazgatóvá pedig Bea János községi főjegyzőt választották meg. Az elnökség támogatására alakított szükebbkörü intézőbizottság tagjai lettek: Bayer Mátyás, Streicher Ja­kab, Putschli Erazmus, Bea Gábor, Eckert János, Bea Mihály és Takács József, kit a pénztárnoki teendőkkel is megbíztak. Tejellenőr lett Füle István. A körzet e hóban már mű­ködését meg is kezdte. Ez az esemény a kisdorogiak ut- I törő munkája, vármegyénk állatte- | nyésztésére nézve ma még szinte be­láthatatlan horderejű. Mert a kis­gazda az, aki szinte kényszerítve van az állattenyésztéssel intenziven foglalkozni. Csak főképen az okszerű teDyészkiválasztásnál és a tenyésztés, nevelés egy két momentumánál van szükség irányitó kézre. Erre nézve a törzskönyv felállításával az első, a kisgazda tejeilenőrző körzet megala­kításával a második legfontosabb lé­pés megtörtént. Ismerve a völgységi járás haladni vágyó kisgazdáit, nincs okunk ké­telkedni, hogy a kisdorogiakat több község is fogja követni, különösen, ha az eredményeket látják. Csak a kezdet nehéz, a többi jön magától. Kisdorogé marad azonban minden körülmények között az uttörés érdeme. Kölcsön a szeHszardvidéhi hegyi szőlősgazdáknak. Egyik ellenzéki lap a közeli na­pokban erős szőlősgazdaellenes nyilat­kozatot adott Kállay pénzügyminiszter szájába, amely méltán keserűséggel tölthette volna el a nehéz anyági viszonyok között lévő szőlősgazdákat, ha igaz lett volna. Lapunk zártakor vettük az örvendetes hirt, hogy a pénzügyminiszter a szekszárdvidéki (ideértve a paksi és gyönki hegy­vidéket is) szőlősgazdák részére az Országos Központi Hitelszövetkezet utján, százmillió korona hitelt tesz folyóvá. Az a tény, hogy a pénzügyminisz­ter az ország összes szőlősgazdáinak 600 millió koronát bocsájt rendelke­zésükre, a legerősebb cáfolata az ellenzéki lap szándékos ferdítésének vagy téves híradásának. Az állam kedvezőtlen pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé, hogy többszázmilliós hiteleket a pénzügy miniszter csak úgy könnyűszerrel folyósíthasson, igen erős érvekkel volt tehát csak meggyőzhető az or­szág kincstárosa, a szőlősgazdák részére való jelentékeny hitel folyó­sításának sürgősségéről. Dr. Orffy Imre, a szekszárdi kerü­let nagybefolyásu és fáradhatatlan agilitásu képviselője, a megyebeli és más borvidékek képviselőivel hóna­pok óta szívós munkát végzett ebben az ügyben. Ennek a kitartó munkának köszönhető, hogy húsvéti pirostojás fejében a hegyi szőlősgazdák 600 milliós hitelt nyertek és ebből száz­millió megyénk gazdái közt kerül felosztásra. A hitel folyósítása körüli eljárásról lapunk utján fogjuk szőlős­gazdáinkat tájékoztatni. A hiteleket az Országos Központi Hitelszövetke­zet kötelékébe tortozó szövetkezetek fogják folyósítani. Március tizenötödíhi és Petőfi ünnepélyek. Fadd. Szerény áldozat lobbant a pódiu­mon f hó 15 én, a március 15-ének Petőfi ünneppel egybekötött estélyén. A Hymnusz eléneklése után „Elet vagy halál" c. Petőfi-költeményt szé­pen szavalta Samai Mancika, utána Gosztonyi Jenő plébános tartotta üd- nepi beszédét, a müértő analyzisével tárva fel nagy Petőfink egyéniségé­nek főbb jellemző alkatelemeit: tör hetetlen hazaszeretetét, végtelen sza­badságimádatát, magyar népe iránt érzett rajongó szeretetét. Majd Marcsa Bözsike átérzéssel szavalta Petőfinek „Jövendölés“ cimü költeményét, ami után a vegyes kar által énekelve har sant fel a „Talpra magyar !“ Ábrányi Emil „Petőfi“ c. költeményét bájos közvetlenséggel szavalta Ékes Jo- • lánka. Utána a vegyeskar vezetője, Samai János lépett pódiumra, hogy a magyar közkinccsé lett Petőfi- dalokból elénekelje „Juhász legény, szegény juhász legény“, „Te vagy, te vagy barna kis lyány“, „Fürdik a holdvilág“, „A virágnak megtiltani nem lehet“, „Befordultam a kony­hába“ cimü dalokat. Ezután Pékár Béla szavalta „Ivásközben“ c. Petőfi- költeményt. A „Magyar Hiszekegy“ vegyeskari éneke előzte meg az ün­nepély kiemelkedő irredenta számát, Pásztor J. : „Fekete toborzó“ ját. A levendulaillatos idők korából visszajött „nagyasszony“ (özv. Borsody Jánosné) és dacos magyaros nekibusulásában „István gazda“ (Major Imre) az elsza­kított területek vergődő, sikoltó fáj dalmát elevenítették meg, Fehér Ilu3, Marcsa Bözsike, Borsody György, Pékár Béla megkapó játékukkal dobogtatták meg a sziveket. A váro­sok megjelenítésében : Aradot Samai Mancika, Temesvárt Rottier M <riska, Szabadkát Sánta Bözsike, Nagy­váradot SinkoYich Ili, Pozsonyt Dobos Mariska, Kassát Ékes Jolán, Fiúmét Fehér lius és Kolozsvárt Samai Ilonka ábrázolta. Majd ezek­után Szilágyi Béla „Petőfi éjszakája“ cimü költeményét Samai Mancika szavalta, hűen tolmácsolva a „Kárpá­toktól az Aldunáig“ sikongva járó Petőfinek reménytelen, emésztő nagy. honfibánatát! Az ünnepély a Szózat közös éneklésével záródott. Az ünne­pély sikere érdekében közreműködők leljék meg az elismerést abban, hogy Petőfi lelke az „öröklét ormai“-ról engesztelődve tekintett le az ünnepély perceiben a magyar földre s mi biz vást kiálthatunk fel hozzá: „nagy Petőfink, nem haltál meg értünk hiába !“ fóözs. A mözsi róm. kath. népiskola március 15-én tartotta meg a Petőfi ünnepélyt nagyszámú közönség*jelen­létében. E.őtte szentmise volt, amely alatt az iskolásgyermekek énekeltek szívhez szólóan. Mise végén a Him­nusz hangzott fel. Majd zászlókkal átvonultak az iskolába, ahol meg­kezdődött az ünnepély. Igazán meg ható volt, hogy a német anyanyelvű gyermekek milyen lelkesedéssel sza­valták a legszebb Petőfi költeménye két. Az egésznek fénypontja pedig Schadt György tanító ünnepi beszéde volt. A hatás meglepő, az egész hallgatóságot magával ragadta a fiatal szónak ifjúi lelkesedése. Nagy hatást ért el Rovacsek Mariska szavalata, „Petőfihez“ cimü költeménnyel. A hallgatóközönség a legszebb érzel­mekkel eltelve oszlott szét. Bölcske. Március 15 én hazafias ünnepéllyel kapcsolatosan tartotta a böicskei ref. tantestület az Iparos Olvasókör dalár dójának bevonásával Petőfi Sándor születésének századik évfordulójának emlékünnepét, amelyen úgy az összes -testületek, mint a községnek minden rendű lakosa részt vett. Az ünnepély a katholikus és református templom ban tartott isteni tisztelettel kezdŐ- I dött, majd a közönség a ref. iskola termében gyűlt össze. A műsor következő volt: 1. Himnusz. 2. Meg. nyitó beszéd. Tartotta Pápay István ref. lelkész. 3. Nemzeti dal. Szavalta Pálfy Lajos ref. tanító. 4. Március 15. és Petőfi. Felolvasta Szabó István ref. kántortanitó. A felolvasás kere­tében Lajtos György és Holp Lajos szavaltak, az Iparos Dalárda, vala­mint Pálfy Lajos, Holecskó Sándor és Szabó Jstván énekeltek. 5. Pápai diákok. Ünnepi játék. 6. Nemzeti dal, énekelte az Iparos Dalárda. 7. Petőfi szobránál, szavalta Debreczeni Erzsi. 8. Magyar ifjakboz, szavalta Szilágyi A. 9. Tied vagyok. . . Éne­kelte *a gyermekkar. 10. Magyar vagyok . . . Szavalta Fekete Károly. 11. Kemény szól fuj. Szavalta Törzsök Margit. 12. Van e marék föld. Sza­valta ifj. Ötvös Mihály. 13. Kitárom reszkető karom. Énekelte a gyermek­kar. 14. Nagy hazátlanok. Szavalta Kovács E 15. Szegény Magyarország, Szavalta Jági János. 16 Nemzethez. Szavalta Pacsolay Gyula. 17. Szózat. Az impozáns ünnepélyt este magyar- ruhás lányok által felszolgált társas­vacsora követte, amelyet a községi • elöljáróság, az Iparos- és Gazdakör testvéries egyetértéssel rendezett. A vacsora keretében Pápay István ref. lelkész mondott ünnepi beszédet és beszéltek még Béres Miklós főjegyző, Szabó István ref. kántortanitó, Ötvös Mihály, az Iparoskör elnöke, Czeiner István, a Gazdakör elnöke és Fekete József, az Iparoskor titkára. Sárszentlőrincz. Lélekemelő ünnepet ült Sárszent- lőrinc közöosége március 15 én. Az egész község apraja, nagyja össze­gyűlt a hősök szobra előtt, ahol az ünnepély a következő sorrendben folyt le: Magyar Hiszekegy, éne­kelte a dalárda. „A hazáról.“ Irta: Petőfi Sándor, szavalta Farkas Dénes. Kossuth. Irta Hiador, szavalta Szűcs Juliska. Kitárom reszkető karom . . . Énekelte a dalárda. A magyarok­hoz. Irta Berzsenyi D., szavalta Láfer Pál. Régi dal. Irta Sántka Károly, szavalta Szabó Erzsiké. Hunyadi induló, énekelte a dalárda. Magyar nappal, magyar éjjel. Ünnepi beszéd, mondta Fábián Imre lelkész. Talprá magyar ! Énekelte a dalárda. A szabadságról. Irta Prém József, szavalta Molnár István. Március 15. Irta Karikó, szavalta Gyalog Ma­riska. Szózat. Énekelte a dalárda. A hősök szobrát az ipartestület ne­vében megkoszorúzta Varga József. Riadó. Irta Czuczor Gergeiy, sza­valta Drinóczi István. Himnusz. Énekelte a közönség. Tamási. A tamásii róm. kath. tantestület f. évi március hó 3-án és 4-én Petőfi- ünnepélyt rendezett, melyen részt vett a község színe java. A műsorban volt prolog, ünnepi beszéd, Petőfi életéről es költészetétől felolvasás, szavalatok, jelenetek és énekszámok. A tiszta jövedelem circa 20.000 K, melyből a tantestület 10.000 K t az iskolán kívüli népművelési célokra a tanfel­ügyelőséghez küldött, 9.000 K-t a szegény gyermekek részére beszer­zendő tankönyvekre fordít és 1000 K-t visszatartott saját házipéoztára javára, melyből a Petőfii ünnepélybe® beszerzett könyvek stb. költségeire fordít és ebből fedezi- az iskolások részére rendezett március 15-iki Petőfi-ünnepély kiadásait. Feiülfizet- tek: Fehér György, Gzurkó István, Ambrozovich N. 200, Kubina L. 150 K, többea 100—100—50 és 20 K-t. IM0U1AR textil-, Keime-, fonfil-, szőrmefestő es cegyészeíl nilmtlsztltó Ipartelepe Mszárd, Telefon szám: 26.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents