Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-24 / 12. szám
1923 március 24. Jegyeiket megváltottá: dr. Mann József 200, többen 1QÖ—50 K-l Kajtár Sándor a színpadot ingyen állította fel, Mozolányi István prépost plébános pedig az előadási terem fűtésére fél köbméter hasábfát .ajándékozott. Pálfa. Mint minden évben, úgy az idén is ünnepelt a pálfai rom. kath. nép iskola. Az ifjúság 8 órára a templomba vonult és az ünnepi szentmisét hallgatta végig. Az istentisztelet után volt az ünnepély az iskolában, ahol a szülők megjelenése is emelte az ünnepélyt, amely a Himnusz éneklésével kezdődött, majd Szánthó Ignác plébános mondott gyönyörű beszédet, melynek végeztével Szamosi Ferenc tantié, Ábrányi Emil: „Szent tűz, lobogj !“ c. költeményét szavalta el hatással. Az ünnepély többi számát az iskolás gyermekek adták, mely számok hazafias költemények szavalásából és hazafias dalok énekléséből állott. Végezetül a Szózatot énekelték, melynek hangjai mellett oszlott szét az ünneplő közönség. Hőgyész. A hőgyészi polgári iskola vasárnap ünnepelte március idusának emlékezetét. Az ünnepély kimagasló pontjai voltak liánéi Béla igazgató megnyitója és Léh Józef plébános ünnepi beszéde. Az ünnepély fényét nagyban emelte a hőgyészi szimfónikus zenekar. Fáy János mesterien énekelt Petőfi-dalokat és Tóth Márton tanító gyönyörű orgánumával mély átérzés- sei szavalta Várady Antal „Petőfi a Hortobágyon“ című melodrámáját a szimfónikus zenekar kíséretével. Ráczegres. Március 15 ike s a Petőfi ünnepély együttesen folyt le a ráczegresi róm. kath. iskola falai között. Az ünnepi beszédet Győrffy János tanító tartotta. A 14 pontból álló műsor szereplői közül különösen Diósy Mártika, Les- tyán Ilonka, Győrffy Tiírike, Bóta János .és Bácsi András tűntek ki. Báta. Szép hazafias ünnepet ült Báta apraja, nagyja március 15 én. Mise után zászló alatt vonult a tanulóifjúság az iskolába, hol kedves, hazafias ünnepséget tartottak. A tartalmas megnyitó beszédet Keller Mariska tanítónő mondotta, majd a tanulók szavalatai, énekei következtek. Este á Dunszf féle vendéglőben a felnőttek részére műsoros ünnepély volt a következő programmal. A közönség elénekelte a Himnuszt és az ünnepi beszédet Fájt Jenő vikárius tartotta. A Talpra magyart Takaró György és az „Ismerjetek meg“ cimü Petőfi költeményt Kreskay János szavalta. Ezután Koreczky Etns tanítónő és Kreskay János élőképet mutattak be. .„Az Apostol“ ból Kreskay Józsefné tanítónő szavalt, a Dalárda a Honfi- dalt adta elő, majd, Duuszt Bözsi, Vörös József és Csankó Mtriska szavaltak. „A faluban utcahosszat“ cimü élőképet Kreskay János alakította. Pekanovich Kató óvónő' szavalata után az „Árvalányhaj“ cimü dalt énekelte a Dalárda. Babos Imre, Papp István, Mózes János szavalatai után ismét élőkép következett; melyben a magyar lányok hódolatát mutatták be Petőfinek Koretzky Etus, Dunszt Bözsi, Csankó Mariska és Linek Mancika. Az ünnepély a Hiszekegy éneklésével ért véget. * TOLNAMEG¥El ÚJSÁG Jánosmajor. Az áll. elemi iskola növendékei a pojgári dalárdával együtt ünnepelte március 15 ét a következő programmal: Szózat. Március 15-ike jelentőségéről* beszéli Meiszet Karoly tanító.' Nemzeti dal, szavalta egy tanuló. Talpra magyar! Énekelték a gyermekek. Honfi dal, szavalta egy tanuló. Fohász.'Énekelte a dalárda. Petőfi élete és költészetéről előadást tartott Meiszel Károly tanító. Járjatok be minden földet. Énekelték a gyermekek* Hat Petőfi költemény előadása után a dalárda a Nagy Magyarország karénekét énekelte Majd ismét Petőfi szavalatok követ keztek, amelyek után a dalárda elő adta a Befordultam a konyhába cimü karéneket. A záróbeszéd, a Himnusz és a Hiszegegy eléneklése ntán az ünnepély véget ért. A tizenkettedik órában*4 Tavaszodik. Az első napsugárral nemcsak a hőmérő higanya emelkedik,, de a gazda reményeivel együtt a munkakedve is. Hozzákezdünk a termeléshez, vagy divatosan a többtermeléshez. Elcsépelt szólam I Pedig ez a legfontosabb csonka hazánkban, mert ha.' nem erre az alapra építjük nj épületünket, hotnokr'a építünk, hiába küzdünk, szenvedünk, tönkremegyünk. Mit jelent a többtermelés az életben ? Egy rövid példával megértjük. Télen a tyúkok nem tojnak, kevés a tojás, az ára felmegy 40—50 koronára darabja. De jön a tavasz, a tyúkok tojnak, sok a tojás és leszáll Ifi—20 koronára azonnal, dacára, hogy Zürichben a korona lefelé halad. Tébát amiből sok van, annak ára maximális irányár, kivitel, bevitel szabályozása nélkül a természetes utón lefelé halad. Langyos eső, életre kelti a gombát az erdőn, mezőn. A piac teles van gombával, sok a kínálat, leszáll az ára. Az igaz, hogy . a tojásos gomba jó, de ebből nem lehet megélni. A sok fogyasztó azt kérdeni, hogy hát a kenyér ? hát a hús ? hát a zsír ? hát a ruha ? Ugyanez áll ezekre is, ha belőlük^ sok a termelés. Szerencsétlen hazánk ideiglenes határai között éppen a mezőgazdaságilag legalkalmasabb területek nagy része paaradt meg, minden talpalattüyi földje' alkalmas a többtermelésre, pótolni kell ezeknek az elrablott bányák, erdők, gyárak hiányzó hozadékát is. Miért nincs tehát többtermelés? Azért, mert az arra hivatottak és kiválasztottak talán előttünk ismeretlen, de sejtett okokból nemcsak hogy magunkra hagynak bennünket gazdákat, de sok esetben ellenünk fordulnak s ebből csúcsosodik az ősz- tálygyülölet, mely talán senki ellen sem mutatkozik oly élesen, mint éppen a gazdák ellen. Csodálatos, hogy senkit sem hallunk igy keseregni: „Könnyű neki, van elég ruhája, mert ruhakereskedő. Van elég cipője, mert suszter. Van elég cukra, mert fűszeres.“ Hauern, ha egy gazdival 2 percig beszél valaki, rögtön meghallja a szokásos frázist: Könnyű neked, mert van mindened! Pedig mindenki a maga baját tudja a legjobban. Szeretném, ha e szerény sorok a tájékozatlanok segítségére lennének, hogy megértenék azt az igazságot, hogy a gazda sági termelés a legnehezebb, verejtékkel gyöngyöző foglalkozás, nagyon hosszú lejáratú üzlfet, folytonos' háború az elemekkel, emberi gyarlóságokkal, állati és növényi betegségekkel és ellenségekkel. A kereskedő, gyáros, iparos sok gonddal él, éppen úgy, mint most riiindenki. De tőkéjét évente sokszor megforgatja és ebből él. A gazda égy évben csak egyszer arab Tehene, •Megjelent a „Budapesti Hírlap“ 1923 március 11 -ki számiban. kizárásokkal hónapokig megállítható, de ha mi gazdák» a kellő napon nem vethetünk, nem kapáltatVatunk, abból nagy baj származik, mert a gazdaság és természet nem tűr mulasztást, a gyomirtás elhalasztását hatszoros munkaerő alkalmazásával sem pótolhatjuk, ha annak ideje elmúlt, mért akkor gazt fogunk termelni és akkor nem lesz koszt, akármilyen nagy is lesz a kosztpénz. Boross Zoltán intéző. lova legfeljebb egyszer ellik és abból három négy év múlva lesz csak kifejlett állatja, melyet a piacra hozhat. A legszaporább,5 leggyorsabban fejlődő sertése is 1, 1 és fél 2' ÓV múlva kerül-, mint hízott sertés a piacra. Addig mennyi takarmányt fogyaszt, mennyi veszedelem fenyegeti1, milyen sokba kerül a gondozása, évi adója, cselédbér, épület- ée be fektetések kamatjai s ezeket figyelembe véve menbyi idő múlva lát csak pénzt a gazda termelvényéiórt, vállalkozásáért. Érthető tehát, hogy most, a munka megindulása küszöbén, kétségbeesve látja a gazda,, hogy a termeléshez szükséges' pénz, * melyet ijy hosszú időre előiegézüi kelH nincs 'a helyén a vidéki pénzintékefekben és szövetkezeték kasszáiban, hanem, mint a vándormadár, odaszállf, ahol könnyen keresi meg élelmét, elment a’börzóre kosztba', hogy néhány ember pezsgőzhessen, autózhasson, stÖ:, mi pedig ne' aludjunk a gondtól, hogy a sok jóraváló földmtirtkást miből fizetjük, hogy biztositjük a termelést, épen azok számára, akik ezt tétlenül nézik, sőt ellenünk gyűlölködnek. Mikor ébrednek már fel ? Hogy a gazdákat olcsó, kellő pénzzel nem látják ell ezzel levágják a fejőstehenet, egyszer-kétszer még jóllaknak, de azután nem fejhetik tovább sem adóval, sem kenyér, hús stb. termeléssel. Ami nem természetes, az nem egészséges. Azt mondják, azért drága a pénz, s azért csinálnak pénzszűkét mesterségesen, hogy a gazdák kényszerüljenek piacra hozni terményeiket. Így olcsóbb árak lesznek. Tévedés ! Drága pénzzel olcsón termelni csak Isteni erővel lehetne, ha bibliai korban élnénk. Kevés az, ami még a gazdáknál van, minden igaz magyar ember befizette az adóját, nem egy félét, de sokfélét, elfogyott az réges régen. Az, aki pedig rajta ülhet, azt a hétfejü sárkány sem őrizhetné jobban és bajos lesz kihozni azt a hombárból, az istállóból, a mai önző világban. A tizenkettedik órában még lehet segíteni mindenkin. Nem foglalkozom pénzügyi politikával, nem értek hozzá. De láttam azt, hogy kellő szigorú intézkedések kel (rekvirálással) tőlünk gazdáktól, az utolsó felesleges szem gabonát, sertést, marhát, lovat el tudták vinni olcsó áron, mikor arra a Hazának szüksége volt. Kérjük, — nem — követeljük, hogy azt a pénzt, amire nekünk itt a vidéken Hazánk fenntartására, a lakosság első életfeltételére, az ellátás biztosítására, vagyis egyszóval a mezőgazdasági termelésre Szükségünk van, tessék a legnagyobb ellenőrzés mellett bár, nekünk azt biztosítani; a börzéről elrékvirální, de hamar és minden mellékkörülmény figyelembe vétele nélkül; mert a nagy ob fontos ipari termelés sztrájkokkal, HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész MfagyeroráZfig' — mennyország, 1-pVÉL 923. Ne haragudj, de arcom tűzben ég És szememből egy könnytenger szivárog S lelkem, mint kósza, kóbor fergeteg A végtelenség vizein kóvályog... Úgy szeretném, ha volna ecsetem, Mely érzéseim fényruhába vonná És neked, mint eay égő tűzhegyet Szent magasságban, lángolón mutatná. Hogy meglátnád: mi maradt ideát! Bár büntetés s bár megbünhődőtt átok, De olyan szörnyű, nagy tragédia Mely megrendíti a bűnös világot. És tudd meg, hogy az én gyermekeim E büntetésben, bünhődésben élnek S ha mennyet adna nekik más ország : Még a paradicsommal sem cserélnek. Lesznek szegények, koldus dolgozók: Kis porszemeket hordnak roskadozva, De meglásd, majd ez apró porszemek: Összegyűlnek szent, dicső, nagy halomba! Lesznek kicsinyek, mint az Igazság, Mit láncraverve, börtönbe taposnak De hiszik, mint az Isten szent Fia, Hogy előbb-utóbb diadalra jutnak 1 Nem, nem fáj nékem—hidd el — ez a sors! Szent boldogsággal nevelem rá őket! Hogy álmodják az én álmaimat És építsék a drága, nagy jövőnket! Nem hiszem én el, hogy a te szived — Bár küldj is nekem száz levelet írva — Ne ezt dobogja fájón, könnyesen, Ha leborulsz a vánkosodra sírva! És majd ha útnak indul a fiad Valamikor a nagy világba — büszkén — Ne ide hozza magyar végzete, Hogy nagy legy.en e koldus haza üszkén! KOVÁCSNÉ HUSZÁR JOLÁN — A Szociális Misszió feliiivása városunk szép lelkű Hölgyeihez. Pár év előtt a belvárosi plébániatemplom oltáráról szentségtörő kezek elrabolták a szentségtartót. Akkor hamarosan összejött pár ezer korona arra a célra, hogy újat szerezzenek a hívek az elrabolt helyébe. Be is érkezett néhány tervrajz. Azonban közbejött hamarosan a kommunizmus, majd boldogult dr. Fent apát béte- geskedése és váratlan halála. így szinte abbanmaradt a szent ügy fel-' karolása. Ez idén egy nemeslelkü hölgynek támadt az az eszméje, melynek kivitele gyors és a legbiztosabban, legrövidebb idő alatt célhoz vezet. Ez az eszme a következő: Minden jó lélek legjobb indulattal nézzen körül otthonában családja, sőt rokonsága közt és ha van tört, vagy már megunt, avagy nélkülözhető arany-, ezüsttárgya ékszere, bármily | régi s bárpiily aprócska is, adja be I jó szívvel a belvárosi plébániára, ahol Virág esperes átveszi éö a MAUTNER GYULA fnyműterme SZEKSZARD, Szekszfird-Hállé mellett. Telelőn: 107
