Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-10 / 10. szám
9 L 'í OLNAMtXjYtLl UJSAü iVZ’ó március - 9 akarunk oda bevinni. Van ott ész — elég. Talán több is mint kellene Csak azt, miből nekünk van: többünk. Színtiszta magyarságunkat, a hazai röghöz való ragaszkodásunkat, a magyar nemzet tör téneti hivatásába vetett hitünket. Mi bennünk még van valami magyar fanatizmus, ősi pogány hit. Hiszünk a Magyarok külön Istenében ! Erős magyar vidéki városokat és falvakat akarunk tehát, önállóbb kultur és gazdasági élettel. A bolygók is külön életet élnek. S mégis csodálatos egyöntetűséggel forognak a nap körül. S amit mi akarunk, ezt csinálja már régen a külföld. A nagy Páris egymagában talán mar régen megölte volna Francinországot Németországot sem egyedül Berlin menti meg, hanem vele együtt a többi ipari, kereskedelmi városai s a kultúra olyan fészkei, mint például Lipcse, ahol a háború előtt több könyvet adtak ki — s talán még ma is mint az egész világon Ilyen, — ugyan a mi kisszerűbb viszonyainkhoz mért kultui' és gazdasági gócpontokat akarunk mi, hogy ide összpontosítsuk a ■•vármegye, az egész A TolnantegyEl UJsás Lapkiadó Részoénytdrsasás közgyűlése. E hó 4 én délelőtt folyt le a Szekszárdi Népbank Üléstermében lapkiadó részvénytársaságunk közgyűlése, ame lyen 850 részvény képviseletében 65 részvényes jelent meg. A köz gyűlést Bodnár István elnök nyitotta meg a lapunk élén közölt és nagy tetszéssel fogadott gyönyörű beszéd del, majd felkérte a jegyzőkönyv hitelesítésére Fránek János és Virányi Károly részvényeseket. Az elnöki megnyitó után Schneider János, a társaság ügyvezető igazgatója olvasta fel az igazgatóság következő jelentését : Vállalkozásunk jövedelmezősége. Részvénytársaságunk harmadik évéről számolunk be. Amikor megalakítottuk társaságunkat, hogy a keresztény kultúra soha sem túlzó, de becsületesen átérzett hirdetéséhez és terjesztéséhez, a nemzeti öntudat ébrentartásához egy orgánumot, lapot teremtsünk, nem gondoltunk arra, hogy e vállalkozásba fektetett töke még valamikor gyümölcsözik is. Hála az Isten segítségének és köszönet lapunk szellemi és anyagi ügyei intézőinek, a múlt évi sáfárkodásunk vizsgálatánál meggyőződtünk arról, hogy a mi vállalkozásunkba adott tőke nem egy nemesebb célra adott ajándék csak, hanem az erkölcsi kamatozáson felül anyagi jövedelmet is hajtó hasznos befektetés. Tőkeemelés szüksége és célja. Részvénytársaságunk jó alapozottságának, jövő kilátásainak ismerete bátorít fel bennünket, hogy a tisztelt közgyűlés elé a mostani szűkös pénzviszonyok és a nagyarányú tőkeemelések idejében szintén — bár szerény, de tőkeemelési javaslattal járuljunk. Ennek , indokai a következőkben rejlenek: Most már tudjuk, hogy vállalkozásunkba fektetett tőke nem kockázatos, mert lapunk jó bevezetettsége, mondjuk közkedveltsége, hirdetési anyagának tömege biztosítják fennállását. Ma egy lap kiadása sok tőkét igényel. Amikor megindultunk, jelenlegi alaptőkénkből lapunk százszori megjelenése volt biztosítva, ma csak ötször jelenhetnék meg. Ez tehát az emelés első indoka, a második pedig az, hogy vállalkozásunkat kiakarjuk terjeszteni. Alkalmat akarunk adni megyénk írógárdájának, hogy a keresztény kultúrát és szellemet szolgáló, hazafias érzést ébren tartó, a társadalmi megértést hiidető és a tudományt terjesztő munkái nyomtatásban megjelenhessenek. Érezzük ugyan, hogy a javasolt tőkeemelés nem nyújt elég anyagi alapot a célnak tökéletes megközelítéséhez, de úgy véljük, hogy megfogjuk találni a módot arra, hogy alaptőkénk kockázata nélkül becsületes eredménnyel állhassunk a magyar nemzeti irodalom szolgálatára. Midőn igy nagy vonásokban megfestettük jövő feladatunkat, engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy a lefolyt évben végzett munkák teljesítéséről is néhány szóval megemlékezzünk. Politikai munkánk. A múlt év első fele politikai küzdelmekben folyt le. A nemzetgyűlési választásokból erős mértékben ki kellett venni részünket. Igen hosszú idő telt el a nemzetgyűlés feloszlatása és az uj választás között, bő alkalom adatott tehát, hogy nemzetünk szeren^ csétlen helyzetéből fakadó"elégedetlenséget, súlyos anyagi terheket, az ellenzéknek szélső irányzata erősen kihasználja és igyekezzék a választókat az 1918 novemberében felfakadt forradalmi eszmék karjaiba kergetni újból. Az egész megye összes kerületeiben erősen küzdött lapunk a legbecsületesebb meggyőződéssel és lankadatlan energiával az egységes párt zászlója mellett és önérzettel mondhatjuk, hogy volt kerület, amelynek sorsát lapunknak erős agitációja döntötte el. De emellett eredményeseén szolgálta lapunk a kultur törekvéseket s megyénk területén megjelent egyházi, irodalmi kiválóságok ünnepléséhez méltóképen hozzájárult, megyénk történetének megrögzítését a tárgyilagosságtól és igazságosságtól vezettetve igyekezett hűen eszközölni. Tolnamegyei Nemzedék megszűnése. A nemzetgyűlési választások után laptársunk a Tolnamegyei Nemzedék megszűnj tette további megjelenését. Bizonyos hátrányt jelentett ugyan anyagilag reánk laptársunk megindulása, de a megszűnésében erkölcsi veszteséget látunk. Lehet, hogy bizonyos köröknek lapunk céljaitól eltérő intenciói voltak a lap megindításakor, de a keresztény és hazafias érzés és a kultúra szolgálatában egyuton haladtunk, a Tolnamegzei Nemzedék megszűnése tehát csak nagyobb feladatok megoldását tette kötelességeinkké. Ezeknek a kötelességeknek, — Ígérjük — hogy mint a múltban, úgy a jövőben is a leg- önzetlenebbül, a legbátrabban teszünk eleget. Szolgájának tekinthet bennünket, lapunkat a jövőben is minden nemes cél, mély tisztelettel hajtjuk meg zászlónkat a munka, a tehetség, az érdem előtt, de nem leszünk dicsőítői az érdemnélküliségnek, szervilista uszályhordozói a hatalomnak. Jövő politikánk. Politikai meggyőződésünk, hogy az egységes párt az egyedül hivatott és képes nemzetünk megfeneklett szekerét a boldogulás útjára emelni és vinni előbbre, semmivel sem törődő erős, de becsületes munkával a nemzeti egység, a politikai és gazdasági konszolidáció és az integritás utján. Ez a meggyőződés és bizakodó hit állított és tart bennünket Bethlen István gróf kormányelnök és pártja táborába. De e politikai álláspontunkkal összeegyeztethetőnek tartjuk, hogy minden alkalmat megragadjunk a nemzeti egységre irányuló törekvések érzésének ápolására, mert bennünket nem az elfogultság gyűlölete vezet tetteinkben, hanem nemzetünk, hazánk szeretete, szenvedéseinek mély átérzése és hitünk, érzésünk bátor kimondása mellett az egyetemes emberszeretet. Üzleti eredményünk* Mint jelentésünk elején jeleztük, vállal- kozásunkat és munkánkat a múlt év nemcsak erkölcsi, de. anyagi sikerekkel is jutalmazta, 100.000 korona alaptőke mellett javaink szigorú,értékelése dacára 53.660 K 88 f nyereséget tudtunk elérni. Összes vágyó- nunk 262.863 K 80 f, ameiyből pénzkészletben és takaréktári betétben 156.963 K 80 f, üzletrészekben 90.000 K, óvadékban 10.000 K és átmenő tételekben 5.9Ö0 K van elhelyezve. Részvénytőkénk 100.000 K, tartalékjaink 11.000 K, részvénykibocsájtási költségekre rendelkezésré áll 8.163 K 92 f, átmeneti tételek 90.000 K, A múlt évben előfizetési dijakból 281 687 K, hirdetésekből 394.531 K folyt be, ezekkel szemben a lap előállítási, összes személyi és dologi kiadásai 619.926 K tesznek ki. A tiszta nyereség felosztására vonatkozólag tisztelettel javasoljuk, hogy osztalék fejében 2000 drb '50 koronás részvény után, az ideiglenes jegy felmutatása ellenében társaságunk pénztáránál 10 korona fizettessék ki, illetőleg az uj részvény jegyzésbe számittassék be, tartalékalap gyarapítására az alapszabály rendelkezése szerint 5367 K és ezen felül rendkívüli javadalomként 15.633 K, összesen 21.000 K, adétar- talékra 8000 K fordittassék, 4669 K 88 pedig a folyó évre hozassék át Ezen dotáció val tartalékalapunk 30.000 K, adótartalékunk 10.000 K lesz. Ezen megnyugtató számadatok után tisztelettel kérjük a tisztelt közgyűlést újból, hogy tárgysorozatunk . 5. -pontjában tárgyalandó indítványunk alapián társaságunk alaptőkéjének felemeléséhez hozzájárulni és annak sikeres megoldásában bennünket anyagi és erkölcsi támogatásában részesíteni szíveskedjenek. Midőn kérjük a tisztelt közgyűlést, hogy ezen jelentésünket tudomásul venni és a íeJ- ügvelőbizottság jelentésének meghallgatása után úgy részünkre, mint a felügyelőbizottság részére a felmentvényt megadni kegyeskedjék, tiszteletteljes jelentésünket azon nyugodt öntudattal fejezzük be, hogy a múltban is megkíséreltünk mindent, hogy, bár csak porszemekkel is, de hozzájárulhassunk Petőfi.* Irta: SA]Ó SÁNDOR. Én nemzetemnek gyönyörű csodája, Te hajszás. vándor, kincses fejdelem, Hajnalmosolygás bús magyar homályba, Szebb jövendőkbe szépülő jelen, — Áldott gyümölcse magyar anyaméhnek. Egy ezredévben ó te egyszeri : Ha nem te zenged, hogy’ teremne ének Dicsőségedről méltón zengeni! Fölmagasztalni árva nemzetünket Szállj éjtszakánkba, örök égi fény! Zendülj, sugározz, mint szent tavaszünnep. Minden magyarnak dobogó szivén! Ó hisz’ miénk vagy, minekünk születtél, Rónáink lelke testesült beléd S világgá zengted, mikor dalra keltél, Búsult fajunknak egész életét. .. Fejem, mint egykor kisdiákkoromban, Kebledre hajtom: társalgók Veled, — S szivem fölújjong, ámulatra dobban: Káprázat, fenség, — hogy’ nevezzelek ? Isten jókedve lelkeddé lehelte Ragyogó, zengő legszebb májusát S azt Benned dalra, tündöklésre keltve — Előttünk állsz mint örök ifjúság! Oly ismerős vagy s olyan soselátott, Oly egyszerű vagy s mégis oly csodás, — Az élet búját száz szépségre váltod, Te csillagjáró földi álmodás! * E költeményt a szerző lelolvasta a kisfaludy-Társasíg- nak február II ikl, Peőflt ünneplő év közgyűlésén.; Szellőnek völgybe, orkánnak magasba Te halkan szálló, — zúgva röppenő, — Galambszivet zárt szárnyas büszke sasba Téged teremtvén a nagy Őserő! Dalodra most is — gyönyörű igézet! — Egész mennyország reszket szivemen : Virágaidból hordja rá a mézet Bűbájos emlék: ifjú szerelem-. .. S boldog vagyok, hogy lelked tükörében Nekem is szent és tiszta volt a lány, Tündöklő eszmény magas messzeségben, Oltárkép keblem szentegyházfalán. Világot bűvöl a te nagy szerelmed, A lánggal égő, forrón hitvesi, Elpiliangózván egy-egy rózsa mellett Fensége már a mennyet repdesi; E szerelemnek égi gyönyörében Megistenül a boldog képzelet 3 a szív, mikor már porlad siri mélyben, Még akkor is, ott is, örökre szeret. .. Dalodra most is — gyönyörű igézet! — Magyar lelkembe harci kü t rival), Villámlásodban álmélkodva nézlek, Egünkön zengő fenséges vihar! Szabadság! - én is szent lázzal kiáltom És én is, mint te, sirva fakadok S honszerelmednek szent vérébe mártom A rámöröklött magyar bánatot. . . Nem pengő érc vagy, ó nem, puszta szó csak, Érzés, gyöngédebb, hol van kívüled? De büszke is vagy s kényes, mint a kócsag, Tölgyszál-önérzet, fennkölt becsület; Könnyen békéivé magad sorsa rosszán Hazádnak sorsa megdúl, fölzavar Es fölriadsz, mint zaklatott oroszlán, Embernek férfi, férfinak magyar! Ha nem születtél voina is magyarnak,-- Így mondtad egykor — mellénk állanái; A végzet zúgott s nem lelvén nyugalmat Múzsád sikoltott, mint a vészmadár; Sápadt orcádon tüzek riadoztak, Holttesteden át fújó paripák — Te a halált is széppé mámoroztad, Huszonhatéves csodaszép világ! Küzdelmes sorsod — milyen magyar élet, Ellobbanásod — mily magyar halál! De az Idő az egyikét röpke évet lm, századokra nyujtja-fonja már; A Teremtés, hogy rádlehelte csókját, Már bölcsőd árnyán büszkén ringatott, Te vagy a legszebb Örökkévalóság, Mely magyar földön megfogantatok . .. Mint égbolton, mely földünket tetőzi, A végtelenség ragyog és zenél : A te dalodban, nagy mennybolt, Petőfi, Magyarságunknak örök lelke él; S e magyar földrül, dalod büszke szárnyán, Világot vádlón sir fel most a gyász, — Egy tiprott ország megcsonkult határán Mint igazságunk zengő szobra állsz .. . Lábadhoz omlok ... Dicsőség nevednek, Világhódító magyar tünemény! Halk áhítattal áldlak és szeretlek, Mert fajom lelkét árasztod belém; Hódolva nézlek, édes bűvöletben És hódolásom boldog büszkeség: Hogy én is, mint Te, magyarnak születtem, S magyarul értem.dalod zengzetét.. MOLfHAR textil-, Kelme-, fonál-, szőrmefestő és uegyészetl ruhnthztlió ipartelepe SzCKSZáftl, J3EV« j környék, szellemi és gazdasági energiáját. Hogy ezzel is erősítsük a színtiszta magyarság ellenálló erejét s az egészséges vérsejtek szaporitásával s szivünk vérével.való átömleszt sével igyekezzünk a még ma is beteg fővárosunknak talpraállását elősegíteni. Ha minden vidéki nagyobb helyen ilyen terv' szerű munka indul meg, rövid időn nem csak egy nagy Büdapestünk lesz, hanem sok — kis Budapestünk. Tehát sok fej de sok szív is, amely azonban csak egyet és csak eyyre^ gondol: Magyar< ország volt és leendő — nagyságára!
