Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-10 / 10. szám
1923 március 9. hazánk romjai eltakarításához. Él bennünk ^ az igazságos Istenbe vetett erős hit, hogy el- ' vonul egyszer csak felettünk a szenvedéseknek, a gyötrelmeknek, az őrületnek és a rideg önzésnek napjai, megtisztult lélekkel, megnemesedett szívvel és megizmosodott karokkal életre eszmél újra a háború ütésétől és mérgétől elkábitott, letiport magyar, hogy a munka kalapácsával, a kultúra fölényével, de ha kell, a kard acéljával visszaszerezze, amit fiai őrülete és hitványsága, szomszédaink rabló keze és a Trianon égbekiáltó igazságtalansága elvett. Hogy ehhez a korhoz mindjobban közeledhessünk, társaságunknak egyik legszentebb célja, bogy azt mielőbb elérhessük, adja az egyeseknek és nemzeteknek bűnét megbocsájtó örök ke- -gve-mü Isten. Az éljenzéssel fogadott igazgató- sági jelentés után Vendl István szekszárdi polgármester felolvasta a felügyelő' bizottság jelentését, mire a közgyűlés a felmentványt az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak megadta. Majd Bodnár István elnök indítványára a közgyűlés meleg köszönetét fejezte ki a szerkesztőség és a kiadóhivatal tagjainak azért az értékes munkásságukért, amellyel a lap ügyeit oly eredményesen intézték. ■ Schneider János ezután előadta az igazgatóság alaptőkeemelési javaslatát, amely szerint a 100.000 korona alaptőke 400.000 koronára volna felemelendő olyképen, hogy minden 50 koronás részvény után még 3 darab 50 koronás részvény volna jegyzendő, mert 100.000 koronás alaptőkével a lapelőállitás tetemes költségeit, a foiyton fokozódó drágaság mellett a papírbeszerzést és egyéb befektetéseket ellátni nem lehet. De az alaptőke emelésre azért is szükség van, mert az igazgatóságnak maga elé kitűzött irodalmi terveit a rendelkezésére álló pénzzel megvalósítani nem lehet. Dr. Éry Márton alispán annak az előre bocsátása mellett, hogy nem politikai tekintetből, hanem a vár- • megyei írók szellemi termékeinek a propagálására és a vidéki kultur- centrumok fejlesztésére szükséges a részvénytársaság anyagi erejének a megerősítése : azt indítványozta, hogy az alaptőkét ne HÓgyszáz, hanem ötszázezer koronára emelje fel a közgyűlés. Egyúttal azt is indítványozta, hogy a jelenlevő részvényesek osztalékaikat engedjék át a tartalékalap javára. A közgyűlés ezt az indítványt egyhangúlag magáévá tette és kimondta, hegy a lap utján felkérik vidéki és a meg nem jelent részvényeseket is, adományozzák osztalékaikat szintén a tartalékalapnak, Az alaptőkeemeléssel kapcsolatos alapszabálymódosifások is elhatároztatván, az igazgatóság eddigi tagjai -3 évre újból megválasztalak, a felügyelő bizottság uj tagja pedig dr. Kramolin Gyula lett. Schneider János indítványára a közgyűlés hálás köszönetét fejezte ki Bodnár Istvánnak gyönyörű elnöki jelentéséért, mire a közgyűlés Bodnár meleghangú válasza után véget ért. Jl szekszárdi főgimnázium Petöfi-Onnepélye. A szekszárdi m. kir. áll. főgimnázium Petőfi-Centennárium ünnepélyét '£. hó 4 én tartotta meg az intézet tornacsarnokában. Ez a hódoló ünnepség méltóan sorakozott azon megemlékezésekhez, amelyekkel Szekszárdon a Petőfi géniuszának áldoztak. Az ünnepély gonddal megállapított műsorát megkoszorúzta Sajó Sándornak, a Kisfaludy Társaság jeles tagjának megTOLNAMEGYEI ÚJSÁG He&yilltoltak e$y erdőőrt. A napokban a Tamási melletti adorjáDi erdőből nagy zajt,’kiabálást, majd egy lövést hallottak az emberek. Pintér Lajos adorjáni lakos né hányadmagával a zaj irányába ment, ahol vérbefagyva, holtan találták Hu- bér Vendel erdőőrt. Néhányan ott maradtak a hulla őrizetére, Pintér pedig bement a községi elöljáróságra, ahonnan a bizottság csendőrökkel ment ki a helyszínére. A- bizottság azonnal megállapította^hogy a szerencsétlen erdőőr ^Hivatásának az áldozata lett. A háta és az arca összevissza volt szurkálva és a tett színhelyén, ahol a dulakodás nyomai még kivehetők voltak, két fa ki vo’t vágva. Világos, hogy fatolvajok voltak a gyilkosok. A csendőrök hamarosan el is fogták Makai János és Virág Kovács István adorjáni lakosokat, akik be vallották, hogy ők követték el a Vé rés tettet, amelyet a tamási járásbíróság vizsgálóbírója előtt a következőképen adtak elő. Összebeszéltek, hogy kimennek az erdőbe fát lopni és közös erővel fogják a lopott fát hazaszállítani. Mikor már két fát ki-‘ vágtak, mögöttük termett Huber Vendel erdőőr. Makai, aki észrevette a veszedelmet tovább állott, Virág Kovács azonban, aki nagyot hall, ott maradt és őt nyakon is fogta az erdőőr és be akarta kisérni. Dulakodás közben az erdőőr puskája elBült és Virág Kovács rákiabált Kovácsra, hogy jöjjön segítségére, ne hagyja őt egyedül. Makai erre visszafordult és Huber háta mögé kerülve kihúzta a bicskáját, amelyet néhányszor tövig döfött bele a kötelességteljesítő erdőőr hátába. Mikor pedig az áldozat a súlyos sebek és a belső elvérzés következtében elgyöngülve térdre rogyott, szembe került vele és a bicskájával össze-vissza hasogatta az arcát, amelyen rettene tea sebeket ejtett A sebek következtében Huber azonnal meghalt és a gyilkosok ott hagyták az erdőben. A csendőrök Virág Kovácsot és vadállatias gyilkostársát Makai Jánost behozták a szekszárdi királyi ügyészség fogházába. HÍREK. jelenése, magasan szárnyaló beszéde és mindenkit magával ragadó ünnepi Petőfi-ódájának előadása. Utóbbit a Kisfaludy Társaságnak f. évi február hó 11-én megtartott Petőfi-emlék- ünnepélyén is elszavalta. Az iskolai ünnepély nagy közönség jelenlétében Petőfi Honfidalának énekkari előadásával kezdődött meg. Majd dr. Resch Aurél főgimn. igazgató mondott megnyitó beszédét. Kiemelte Petőfi lelkének gazdagságát. Forradalmjságát, demokráciáját és a világszabadságot dicsőitő költészetét a kellő megvilágításba helyezte. Bűz ditotta az ifjúságot arra, hogy Petőfi leikéből állhatatos és kitartó energiát merítsen. Erre van szüksége első ■sorban a magyar jövő munkásainak. Ezután Petőfi Salgó-jából sikerültén szavalt Berze-Nagy János VII. o tanuló és Petőfi, Élet vagy halál c. költeményét Fejős Károly VII. o. tanuló adta elő lendülettel, lelkesen. Ekkor következett az ünnepély fénypontja, Sajó Sándor beszéde. Az ifjúsághoz intézett szavak mélységes benyomást tettek a felnőtt hallgató 'ságra is. A gondolatmenetet a követ kezőkben edjuk : Úgy állunk itt pórbasujtva, megcsonkítva, kifosztva maroknyi magyarok, mint még soha ezer. év óta. S ma mégsem megtörtén görnyed a hátunk, hanem büszkén felegyenesedik. Mert éppen most ünnepli az egész művelt világ a magyarság legszebb hajtását: Petőfit. Legyőzhették a magyart, de Petőfi szelleme előtt meghódol a világ. Olyan kincsünk van Petőfiben, amilyennel egy nemzet irodalma sem dicsekedhetik, amilyen csak egyszer volt, még egyszer nem ismétlődhetik sehol. Ezért légy boldog és büszke- bíró, magyar, mert ameddig cseh, rác, oláhvér nem terem Petőfit, addig győzni fog mindig a mi kultúránk s benne a magyar. 0 a mi legigazabb reményünk. Petőfi nagy, a legnagyobb, mert soha költőről úgy el nem mondhatjuk, hogy a költészete az élete s az élete a költészete. Az élete pedig csupa vándorlás a szenvedések iskoláján át a boldogság felé. Gyermekien kora merő küzdés az élet nyomorúságaival, de egyúttal legnagyobb kovácsa jellemének. Ott hagyja az iskolát, de mint katona is Horatius! olvas, angolul tanul, képezi magát. Mert hiába, tanulás nélkül nincs lángész sem. Ma már az egész emberiség kincse Petőfi ; mégis elsősorban a mienk, mert magyar. Az a szive, a lelke, ennek a hazának a földjét járta szenvedve, e haza levegőjét szívta és ennek áldozta ifjú életét. Sokan mondják, hogy Petőfi nem magyar, szerb és-tót vér csörgedez ereiben. Am legyen azok előtt a vére szerb, Hunyadyé oláh, Zrínyié horvát! Amig ilyen szerbjeink, oláhjaink és horvátaink vannak, addig nagyon jól van. Azt is mondják, Petőfi, nemzetközi, hisz világszabadságról énekel. O igen, a jeligéje szabadság, szerelem; szabadság kell neki, ezt akarja magyar hazájául, ezért életét áldozza. S amit kiván magának, a hazájának, azt nem tagadja me'g mástól sem, a világtól sem. Az ő világszabadsága a magyar szabadság. Szerelme lánggal égő, világot bűvöl s a szive mikor már porlad síri mélyben, még akkor is, ott is, örökre szeret. Nincs még egy ihletett költő a világirodalomban, aki úgy énekelt volna a szerelemről, olyan apotheózist-állított volna neki, mint Petőfi. Nincs ebben a szerelemben semmi, ami nem szűzi, ami nem tiszta. A nőt szinte az égbe magasztalja angyalnak s úgy esdi le — hitvesének, soha szeretőnek. ' * Ez a költészete; ez az élete. És a halála ? Az is Petőfi, Amint álmodta, kívánta: holttesten át fújó paripák rohantak s széppé mámorozta még a halált is ez a huszonhatéves örök ifjúság I Küzdelmes sorsa — a magyar élet; ellobbanása — a magyar halál. Ellobbant az élet a testéből, a leikéből soha, szelleme él örökre. Petőfi nem meteor, nem hullócsillag, hanem örökké ragyogó állócsillag, nem az egész magyar csillagos égbolt: ő a legszebb örökké valóság, mely magyar földön megfogantatott. Nem mi mondjuk, hogy a legszebb csillag az égen Petőfink. Idegen, külföldi ismerősei sorozzák a világ legnagyobb költő óriásai közé: Homeros, Shakespeare, Goethe, Petőfi. S ezek közt az elsőség koronája Petőfié, mondja Grimm, a német. Magyar, légy büszke, mert te is magyar vagy és hódolj benne a magyarnak Olvasd — ez lesz a legméltóbb hódolatod. A zajos taps és szűnni nem akaró éjcnzés közt befejezett beszéd után a költő felolvasta Petőfi-ódáját, amelyet lapunk más helyén közlünk. Az énekkar még két Petőfi-dalt adott elő, Antal László VIII. oszt. tanuló, az Eötvös Önképzőkör elnöke ügyesen megirt értekezését olvasta fel Petőfi lírájáról, Szilassy Kálmán VII. o. tanuló Petőfi, Egy gondolat bánt engemet cimü költeményét szavalta el érzéssel, majd az ünnepély Szabados—Pap Hiszekegyének el- éneklésével ért véget. Az ünnepély rendezése Dingha Sándor önképzőköri tanár szakértelmét dicséri, az énekszámok kifogás tálán előadása Klieber Gizella ének- tanárnő érdeme. A főgimnázium evvel ^a szép és magas színvonalú Petőfi-ünnepéllyel a tanulóknak és a nagyközönségnek feledhetetlen órákat szerzett, a lelkeket szorosabbra fűzte egymáshoz a Petőfi géniuszának olvasztó füzében ... Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. I Maradi Antal 1854—1923 A magyar irodalom ismét szegé nyebb lett. A régi gárda egy kiváló tagja a Nemzeti Szinház előtt — ahol élete legszebb napjait élte, amely színháznak a deszkáiról ismerte meg a régi és boldog Magyarország a fiatal költő és drámairó nevét legelőször — hétfőn délután hirtelen elhunyt. A sorsnak egy sajátos játéka. Ezért a színházért dolgozott évtizedeken keresztül fanatikus szeretettel, ez előtt a szinház előtt dobbant utolsót a szive és néma lett a dalos ajak, néma, mint azoké a kis testvérkéké, akikről már 49 évvel ezelőtt oly édes bus dalt zengett a závodi temetőben. Minket, tolnamegyeiket kétszeresen érint ez a hirtelen halál, mert Váradi Antal tolnamegyei születésű lévén, büszkén vallottuk a magunkének és aki maga is szeretettel gondolt erre a kapocsra, mint azt egy nem rég Dombóvárra irt leveléből olvastuk. Mint fiatal diák már ügyesen pen - gette a lantot, amelyből a mélységes vallásosság csendül ki és özvegy anyjának mélységes rajongó szeretető. Nem rég foglalkozott a Szekszárdon csendben dolgozó irodalmi kör azzal az eszmével, hogy Váradi Antal félszázados írói múltját megünnepli. Nem érhette meg, hogy vármegyéje ünnepelhesse és ezzel példát mutasson a fővárosnak is. Az élőnek szánt borostyánkoszorut már csak a halott koporsójára helyezhetjük. Váradi Antal Závodon született 1854 május 2 án. Atyja Wéber Ferenc volt, aki egy darabig Budán tanitóskodolt, azután závodi kis birtokán gazdálkodott. Atyját korán elvesztette, anyja féltő -szeretettel nevelte egyetlen megmaradt gyermekét, aki Pécsen végezte gimnáziumi tanulmányait. A tanári oklevél megszerzése után Terézvárosban, majd a budai főreáliskolában tanárosko- dott, Paulay Ede ajánlatára pedig kinevezték a színművészeti akadámia tanárává, amelynek titkára, majd igazgatója lett, 1895-ben pedig a Nemzeti Szinház dramaturgjává ne- névezték ki. Már diák korában feltűnt irodalmi képességeivel, a cister- cita gimnázium szemefénye, akit iskolalátogatás alkalmával az akkori kultuszminiszter- Eötvös József báró annyira megszeretett, hogy jövőjéről kívánt gondoskodni. Nemcsak első tanuló, de a legjobb poéta is volt a hires pécsi iskolában. Húsz éveB korában érte el az első kiváló sikert, amikor Iskariótjával elnyerte az Akadémiá nál a Karácsonyi diját. Később négyszer nyert akadémiai jutalmat (Tamórá, A tőr, Charitas, Szent Margit asszony). Színre került még tőle a Nemzeti Színházban: Az eredendő bűn, Rafael, A hun utódok, A szent korona, Az úttörők és számos fordítása. Négy kötet költeményében kiváló lírikusnak bizonyult; legendái különösen maradandó be- csüek. Általában nagyon erős a vál- lásos élem költeményeiben. Regényeihez (A festett világ, A hamis istenek | stb ) jórészt a színészi életből veszi a tárgyat. Sok opera fordítása és szövege ma is színen van. A nürnMAUTNER GYULA Mtternie SZEKSZARD, Szekszárd-szállő mellett. Telefon; 107
