Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-01 / 48. szám
48. szám, ára 500 korona. Ét évfolyam. Szekszárd. 1923 december 1. TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 500 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 4500 korona. Előfizetni csak egy negyedévre lehet. Utólagos fizetés esetére a kiadóhivatal fentartja magénak a jogot, hogy a fizetés napján érvényes előfizetési árakat számíthassa fel.___________________ Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1500 korona. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 250 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 400 korona. Állást keresőknek 50 százaElőfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét ig), engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, csa- illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. ládi hír, valamint a nyllttér soronként 1500 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Jegyzetek. Egy volt politikus-pap beszédét hallgattam a napokban. Megragadták lelkeruet az istenházába elmondott szavai, amikor a sötét magyar éjszakáról beszélt, ahova nehezen jut el a remény pislogó fénye, mert a magyar a magyart ma nem érti meg, hanem tepi-marja. Ez a pap nem zetgyülési képviselő korában erősen egyoldalú politikát űzött, nem tartoztam tehát párthivei közé, mert az én politikám már akkor is az volt, hogy nem az egymást elválasztó, ütköző pontokká kiélesedett elvek radikális hirdetésével szolgáljuk a nemzet ügyét, hanem a mérsékelt, a zürza varból kivezető, építő munkára alkalmas, nem pedig egymást szembeállító, intranzigcns politikával* lehetnek annak índitóokaj bármily tiaz teletreméltóák is. Az a kérdés, amely igen élénk ütköző pont volt a múlt nemzetgyü lésen, nagyon helyesen nyngodtabb időre tétetett el, örömmel hallgattam és hallgatták sokan egy kegyeletes nemzeti ünnepen a politikától megvált papnak vasárnapi szereplésében a magyar összetartásra hivó szavát. * A politikai élet sür forog. Akik vidékről szemléljük az eseményeket, a terveket, a tanácskozásokat és akik a politikában is etikai finomságokat keresünk, sokszor a gyomorrontás rossz érzésével tapasztaljuk, hogy az ellenzéki magyar politikában minden van, de az etikai finomságnak legkisebb árnyalata sem fedezhető fel. Á Kossuth Lajos szent nevét cégérül használó, a hazafiasság kisajátított köpenyét viselő Kossuth-párti októbristák, a szociáldemokraták keze után nyúlnak, a nemzeti színű ko kárdát össze akarják párosítani a vörös szekfüvel, a soviniszta magyar érzést a nemzetközi, hazai határokat nem ismerő elvekkel. Mennyi erkölcsi finomság van ebben az egyesülés gondolatában! De nem sokkal Ízlésesebb az a szövetkezési terv sem, amely Budaörs győzői és legyőzöttjei között képezi megbeszélések tárgyát. Aki nagyon is távolról szemléli ezeket a lehetetlen, úgyszólván perverz ölelkezéseket, az azt véli, hogy valami nagyobb nemzeti cél a rugója e lehetetlenségeket is leküzdeni kívánó szövetkezéseknek, pedig amily frivol maga a terv, époly alantjáró a cél. Kormányt buktatói, hatalmat átvenni, ujahh ztir-zavart támasztani akarnak azok az elemek, akiknek a magyar történelem itélőszéke * előtt sok-sok számot adni valójuk van. És tán ettől a számotadás gondolatától való félelem dobja őket egymás karjaiba, amelyről pedig azok, — akik előtt a nemzet egyetemének gondolata a szent és az egyedüli cél, — azt hit lük, hogy erkölcsi lehetetlenség. * Bethlen István kormányát a fórumon az Ulain-ügy foglalja el, de a minisztériumokban lázas munka folyik a csonka országnak Európa gazdasági életébe való bekapcsolódása és értékeink stabilizálása érdekében. Az Ulain ügy hullámai csakhamar ieesendesednek. mert erősen megérett § gondolat abban a diszes nemzetgyűlési palotában is, hogy kalandokkal nem lehet országot menteni és a kalandoroknak végre felelni kell oktalan cselekedeteikért. A gazdasági kérdések kibogozása nem ilyen könnyű dolog már. Itt a kormánynak az egész nemzet szellemi és erkölcsi támogatására van szüksége, hogy ebből a fél Európával vívott egyenlőtlen harcból is ne összetörve kerüljünk ki. Ettől a céltól vezéreltetve nyilatkozott a közeli napokban két kiváló politikusunk: Heinrich Ferenc és Huszár Károly, akik párt politikai állásfoglalásuk fentartásával kijelentették, hogy Bethlen kormányát I kibontakozás, a konszolidáció nagy munkájában támogatni köieles ségüknek ismerik íme a politikai nagyravágyások és az önzések napjaiban két megnyilatkozás, amelyben nemcsak etika van, de az ország nehéz helyzetét megértő nemzeti érzés, magasztos, felemelő hazafiasság is. S. Misük szobrának leleplezése öcsényben. A hősök iránti hála és kegyelet ünnepe volt november hó 25-én. A község áldozatkészségéből szobor emelkedik, amely hirdetni fogja egy jobb korban, hogy volt őcsény köz ségének 113 ifja és férfia, akik hazájuknak védelmében feláldozták életüket és ezeknek emléket emelt a gyász és siralom sötét napjaiban az áldozatkész szeretet, hogy ennél a szobornál az érzések dermedő nap jában, a kétségbeesés sötétségében megzörgethesse a magyar a rabszolgaság bilincseit, hogy remény t fakaszt hasson a csüggedés, bitet a hitetlenség pillanataiban, a hit felemelje lelkét, a reménység megizmositsa karját, a bilincsekből- szabadságot hozó, magyar dicsőséget hirdető kard legyei öcsény község lélekemelő ünnepélyén a vidékről is többen megjelentek. így ott láttuk Jankó Ágoston főispánt, dr. Orffy Imre nemzetgyü lési képviselőt, a vármegye részéről Szongott Édvint, a honvédség képviseletében Farkas huszárőrnagyot és Molnár tü?érhadnagyot, a vitézi szék réézéről vitéz Tihanyi Szilárdot, a csendőrség nevében Spielberger Gyula és Schäfber- ger László főhadnagyokat, Szek- szárd város képviseletében Vendl István polgármestert, dr. Zsigmond Ferenc képviselőtestületi tagot, Decs ről Dani János birót, Sárpilisről Vitéz Dávid Jánost. Lapunkat Schneider János szerkesztő képviselte. Az ünnepség istentisztelettel kezdődött, amely alkalommal az őcsényi tágas szép református templom zsúfolásig megtelt. Az éneklés után Kovács J. István volt államtitkár, theologiai igazgató mondott magas szárnyalásu imát, majd pedig egy gyönyörű beszédben tárta fel Magyar- ország történelmének sötét lapjait, a bus magyar éjszakákat, amelyek min- denikéből volt virradat, vqlt feltámadás, mert a magyar szivekből nem veszett ki soha az Istenben való bi- zodafom és az Isten soha sem hagyta el végleg az ő népét, amelynek küldetése volt és van iít a Dunameden- cében. Hatalmas imával emeite fel a jelenlévők szivét az Istenhez és könyörgése a szenvedő nemzetért mélyén meghatotta az ünneplő gyülekezetét es vendégeit. A templom előtti téren áll a szobor. Bus magyar vitéz keresztbe fektetett karddal, lehajtott fővel áll az emlékmű tetején, keletre néz, várja az ős haza felől annak a napnak felkeítót, amely ismét a magyar Kár pátokra, a magyar Bánátra és a magyar Erdély havasaira bocsájtja éltet adó sugarait, amikor feltámad azoknak lelke is, — akiknek neve oly szép békességben sorakozik vallás és korkülönbség nélkül az oszlop talapzatán, mint sorakoztak magyar szere- tetben, amikor életükkel védelmére siettek a hazának és az ország minden lakójának, —hogy megfürödjön a bus és szomorú napok után a felzugó magyar dicsőségben. Az ünnepség az őcsényi dalárda énekével kezdődött. A magyar Hiszekegyet énekelték meglepő, precizitással Nagy László karnagy vezetésével. Győry János polgár fiú megkapó szavalata után a HymnUst énekelte a dalárda, majd Gödé Lajos volt tábori lelkész, a szekszárdi reformátusok kiváló szónok papja ment fel a feldíszített emelvényre és ott magasszárnyalásu beszédben méltatta az ünnep és az emlékszobor jelentőségét. Az ünnepi beszéd gondölatmenete a következő volt: Sokan azt mondják, hogy egy emlékjel felállítása mindig nagyon szomorú. Van benne valami azokból a kalapácsütésekből, melyekkel a koporsóba beverik az utolsó szeget. Azokból a simogatásokból, melyekkel utoljára érintik gyászruhás asz- . szonyoknak remegő kezei a behan- ■ tolt síron a fejfát. Az emlékjel min- dig egy tartozás végleges lefizetése, egy darab múltnak lezárása. Minden szomorúságnál szomorúbb lenne, ha így volna. De nincsen igy. Mikor emlékjelet állítunk, épen annak adunk kifejezést, hogy azt, akit jelöl, nem akarjuk elfelejteni. Annak nevét, alakját, szellemét megőrizzük és átadjak a jövőnek. Az emlékjel csak határkő, amelynél találkozik a múlt és a jövő. Egy mesebeli királyleány, aki egyik kezevel állandóan felfödve tartja a mögötte lévő függönyt, a másik kezével előre mutat. Tisztességadás és Ígéret az emlékjel. Múltak 8iratója, amely a jövendőnek mond próféciát. Ilyen ez a gyönyörű szobor is, amelyet őcsény nemes községe állított fel bőseinek. Ez felmutatja előttünk azokat a drága életeket, amelyeket ezerszer megsirattunk, de el nem si rattnnk és nem is fogunk elsiratni soha. Azokat a hősöket, akik azért haltak meg, hogy éljenek örökké. De másfelől beszél ez a szobor. Beszél azokról a szent erényekről, amelyek azokat és velük együtt minket is ékesítettek ‘ és amelyeknek utján a jövőben is haladnunk kell, ha azt akarjuk, hogy a magyar nemzet halhatatlan legyen. Beszél az áldozat- készségi'ől, hősiességről és összetartásról. Gondoljunk csak vissza azokra a napokra, amelyek a hadüzenetet követték. Hogy vérsenyezett a hazának minden polgára az áldozatkészségben. Hogy bucsnztak el a családoknak fegyvert biró tagjai kedveseiktől és hogyan mentek a végekre. Hogy adtuk későbben a haza oltárára a pénzt, az aranyat, a búzát, a rézedényeket, harangokat, orgonákat, végre azokat az ifjakat, akiket a harcba vonult édes apa még az iskolapadon hagyott. Bizony igy volt. Tán el nem hinnék, ha itt nem állana előttünk ez a beszédes emlék. Meg vaQ-e most is bennünk ez az áldozatkészség ? Mikor az éjnek hallgatag felében elkerül bennünket az álom, gondolunk-e hazánkra ? S ha olykor megjelenik előttünk, mint egy szelidarcu asszony, aki nagy múltat, népes családot sirat, s akinek még az a ruhája is rongyos, amelyben gyászol, felsír e bennünk a lélek csendet feltörő sikoltással: Mivel segíthetnék rajtad, mit adhatnék érted, milyen áldozattal menthetnélek meg, én szegény magyar hazám ? 'fe bánatos emlék, te busuló vitéz, beszélj nekünk sokat a magyar áldozatkészségről ! 1916-ban történt. Luckban voltam a sebesült katonáknál. Ott hallottam egy gramofonon egy német dalt, mely a magyar katonákat dicsőítette. A dal elragadott. Mintha kinn lettem volna a síkon. Körülöttem tábortüzek égtek. A tüzek mellett nóta hangzott. Magyar nóta, amely meg- fürösztötte fehér szárnyát a Tiszában, délibáb vizében, öreg asszo-
