Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-12-01 / 48. szám

2 TOLNAMEGYEí ÚJSÁG W23 december 1. nyoknak, fiatal hitveseknek könny- záporában. A távolban ágyuk dörög­tek, trombiták harsogtak, vágtató lovak patái dübörögtek. Csattogott a fokos, viharzott a hurrá. Sohasem fogom elfelejteni azt a dalt és azt a látomást. Mert igaz volt mind a kettő. Ilyenek voltak a magyar katonák. Hosszú időt töltöttem köztük. Bizony ságot tehetek róluk. Tudtak óvato­sak és vakmerők lenni. Bírták a for- róságot és a fagyot, a fáradságot és az álmatlanságot. Mosolyogva állták a legborzasztóbb pergőtüzet és tud tak ontani ércfalakat megdöntő go lyózáport. A magyar katonáknak ezekből a sokszínű erényeiből állott elő az a csodálatos magyar hősiesség, amelyet ha az elfogultság köde el- oszlik, évszázadok múlva is bámulni fog a világ. Ilyenek voltatok ti is, őcsényi hő sök. így estetek el, dalolva, a látó mások cáezején. Megvan-e bennünk még mindig ez a hősiesség? Végigfut-e ereinkben valami nyugalmat űző hideg és va lami arcot megszépítő forróság, mi­kor vitézeinkre gondolunk? Az ő példájukra ebiednek e bennünk szent elhatározások: Hazám, ha kell, éle­temet, véremet áldozom érted. Le­gyek én magam fekete gyász, csak neked legyenek fehér álmaid. Legyek én fehér halott, csak te neked le-. gyen piros hajnalod. Te hősi emlék, te páncélos vitéz, ki busán tekintesz kelet felé, mintha e hősökkel együtt a távoli Erdélyt siratnád, beszélj nekünk sokat, na­gyon sokat a magyar hősiességről! Még nagyon élénken emlé&szem egy temetésre. A háború alatt tör­tént. Szekszárdon a kórházban meg­halt egy katona. Nem ismertük. Az arcát nem is láttuk. Csak azt tudtuk róla, hogy szülei messze élnek, a temetésre nem jöhetnek el; és azt, hogy magyar volt. S mikor eljött a temetés ' ideje, a városnak minden utcájáról szinte özönlöttek az embe­rek, hogy utolsó istenhozzádot mond­janak neki. Senki halottja volt, és mindnyájunk halottja lett. Elhagyatva halt meg, mint egy koldus és virág- erdő alatt pihent, mint egy királyfi. Tudtuk, hogy a távolban egy édes anyának és egy édes apának fáj a szive, s a mi szivünk is fájt. Messze hü szemekből könnyek hullanak, s a mi szemünket is elborította a könny. Ez csak egy eset. Gondoljunk arra, hogy mennyire egyek voltunk más­ban is 1 Mindenben ! A magyar szív fájdalmára magyar fájdalom, örömére magyar öröm volt a Visszhang. Ez tett bennünket képesekké arra, hogy a ránk zúduló csapásokat oly sokáig birni tudtuk, s mikor vesztettünk, akkor is mi voltunk a győzők. Istenem, úgy hangzik ez minékünk most, mint valami távolból idecsapódó mese, amelyet fülünkbe , suttognak melegnezésü öreg dajkák, s amely után olyan jól esik elaludni. Megvan-e köziünk most ez az egyetértés ? Most, mikor legárvábbak vagyunk a világon, testvéreknek érezzük e mi egymást ? Mikor ben­nünket mindenki gyűlöl, szeretjük-e mi egymást ? Nem válaszolok erre. Nagyon szo­morú lenne a válasz. Te beszélj «lé­künk, te búsuló vitéz, a magyar egyet­értésről ! Azt mondottam, hogy ez a szobor beszél. Hozzá teszem, hogy csak akkor beszél, ha mi akarjuk, hogy beszél- . jen. Ha mi érzéo nélkül, szivielen szívvel 1 -«yüuiv el uiojleíte, akkoi' elhallgat D jaj nekünk 1. Akkor a magyar hegedű összetört, a magyar lélek meghalt! Szánthatunk, vethetünk azután is, gyúlhat a szi­vünk szerelemre, felcsaphat ajkunkon azután is a dal, de mint magyarok, halottak leszünk. Temető lesz a ha­zánk, sírbolt a házunk, kalapunk bokrétája halotti koszorú, szerelmes nótánk sirató ének, s mi magunk önmagunknak üregesszemü árnyékai. Ha lesüt földünkre a nap, idegen lesz az is, fájó lesz az is. Olyan, mint mikor Istennek egy szánakozó mosolya bevillan egy szomorú, elát­kozott világba. Csak, ha úgy nézünk rá, mint egy köztünk lévő rendűiét len ígéretre, vágyaink őrére, akkor beszél. De akkor szavától ragyogób­bak lesznek ezek az aranyos betűk, kigyulnak a hegyek, a távoli erdők, a szivek, az arcok és eljön hozzánk, győzelmesen, mint a hajnal, mint a kikelet, a régi szép, szabad, nagy, boldog Magyarország! A felemelő beszéd után a dalárda a „Nyugosznak ők a hősfiak“ szövegű dalt énekelte. Szilágyi Ilonka szavalta el Gödé Lajos „ócséoyi hősi emlék- szobornlá“ c. gyönyörű versét, mély átérzéssel és csokrot helyezett el az emlék talpazatára. Szilágyi Béla, a szoborbizottság elnöke, az egész ünnepség fáradha­tatlan rendezője adta át ezután lelkes szavakban a község vezetőségének a ■ hősök szobrát megőrzésre. Kiss Gergely főjegyző vette át az emlék­művet Ó3 ígérte, hogy gondozni fog­ják a szobrot, hogy hirdesse soká a magyar dicsőséget. Az ünnepség végén az egész közön­ség a Szózatot énekelte, majd 1 óra­kor a református olvasókörben köz­ebéd volt, ahol Jankó Ágoston főispán mondott lelkes felköszöntőt a Kor­mányzóra. A rendezőség intézkedése folytán több felköszöntő nem volt, a dalárda énekelt néhány kiválóan be­tanult dalt. Elismeréssel kell e helyen megemlékezni a dalarda szereplésé­ről és arról a készültségről, amely­nek az ünnepélyen több ízben tanú- jelét adta. Ugybuzgó karnagyuknak, Nagy Lászlónak legszebb dicsérete volt a dalárda bemutatkozása. A vonat indulásával asztalbontás következett, mert többen azzal utaz­tak el. $ Van tehát csonka országunk terü­letén egy újabb emlék, amely az érzések nemes megnyilatkozásából emeltetett, azért, hogy emlékeztessen ifjat és öreget a hősökre és a mai kietlen, anyagias, önző korban arra, ami oda van a szobor a lápjára vésve örök figyelmeztetésül: „Mindent a Hazáért!“ hírek. Eli, Eli .. . Tövissel tépi lelkemet a bánat. Csípős csalánból van a köntösöm. Gyötör az élet, hogy jobban se fájhat. Sebeimet könnyekkel öntözöm. Judások csókja égeti az ajkam És vesztemet kiáltja a kakas. Panaszomat nem hallani a zajban S az ég oly messze, a menny oly magas í Nehéz terhével vállamon keresztem; A Golgotára szememet meresztem, De kínjaim kiröhögik a latrok. — Ruháimon már osztozni akartok? 0, várjatok, amig betelne percem, — Én Istenem, miért hagytál el engem ?! Szamolányi Gyula. — Kérelem. Azon hátralékos előfizetőinket, akik felszólító lapot kapnak, tisztelettel felkérjük, hogy megjelölt hátralékaikat sürgősen be küldeni szíveskedjenek, nehogy a lap további küldését be kelljen szüntet nünk. Hazafias üdvözlettel a kiadóhivatal. — Áthelyezés. A pénzügyminisz­ter Péterffy István I. o. számvevő­ségi főtanácsost, a szekszárdi pénz* ügyigazgatóság mellé rendelt szám­vevőség főnökét ugyancsak főnöki minőségben szolgálati érdekből át­helyezte Szombathelyre. Bár örülünk a miniszter megtisztelő bizalmának, amely PéterfFyt egy nagyobb hivatal élére állítja, mégis sajnáljuk,- hogy elveszítjük őt, akinek rövid két évi szekszárdi munkásságát az 1921. és 1922. évi tavaszi törvényhatósági közgyűlés és a pár hónapja meg­tartott hivatalvizsgálat után a pénz­ügyminiszter is dicsérő elismeréssel méltányolta. Erdélyből Szekszárdra menekülve, itt a háborús idők alatt elmaradt munkák óriási tömege várta s ő ezeket tisztikarával vállvetve, időt és fáradságot nem kiméivé, fel­dolgozta. A nagy közönséggel szem ben előzékeny, a tisztikar iránt meg­értő jó.karatu főnököt sokak jóki- vánság* kíséri uj Alomáshelyére. — Doktorrá avatás. IQ Mikula Dezső átmeneti állománybeli tüzér- hadnagyot, Mikula Dezső szekszárdi polgári iskolai tanár fiát folyó évi november 21-én a pécsi „Erzsébet“ Tudományegyetemen a jogtudomá­nyok doktorává avatták; — A szekszárdi Hősök Emlék­szobra. 1 Megirtuk annakidején, hogy a fezékszárdi városi tanács Orbán szobrászművész „Bajtársak“ elneve­zésű szobormüvét kötötte le abból a célból, hogy e hatalmas alkotást bronzba öntve a Szent István-téren állítsa fel A városi tanács a szobor öntésére vonatkozó ajánlatokat a gyá­raktól már beszerezte s a képviselő- testület legközelebbi közgyűlésén fog­nak az ajánlatok felett dönteni. Re­mélhető, hogy igy a Hősök Emlék- szobra már tavasszal a város leg- dis/esebb helyén örök időkre hir dejfni fogja a város hősi halottjainak db lék ét . t — Uj városi kislakások Szekszár* j f dón. Vendl István szekszárdi polgár- mester legutóbb tárgyalást folytatott a népjóléti minisztériumban egy újabb kislakásépitési akció ügyében. A tár­gyalás eredményeképen a város ígére­tet kapott, hogy építkezés esetén, a kormány az építési költségek 60 szá­zalékát előnyös kamatozású kölcsön­nel biztosítja. A városi tanács e kér déssel komolyan foglalkozik s a kép­viselőtestület hozzájárulása esetén a kislakások építését a kora tavasszal megkezdi, hogy* a Szekszárdon.im­már tűrhetetlenné vált lakásínséget megszüntesse. — Dr. Treer főorvos előadása a tuberkulózisról. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének Szekszárdi Csoportja a városháza nagytermében folyó hó 7-én este 6 .órakor imeret- terjesztő előadást tart. Az előadás tárgya: A tuberkulózisról. Előadó : dr. Treer István kórházi főorvos. Az előadást minden érdeklődő belépődíj nélkül meghallgathatja. ­— Adomány. Hoffmann Sándorné szül. Tolnay Julia Amerikából 20000 koronát küldött a szekszárdi Óvoda- Egyesületnek, amely jótékonyságáért hatás köszönetét mond az egyesület Elnöksége. — A csendörség és rendőrség el­helyezése. Szekszárd városban rég. óta mego dásra váró kérdés volt » cseodőrsóg és rendőrség végleges helyezése. Tudvalevőleg a cseodőrség magánlakásban és iskolában van ren­deltetésének meg nem felelően el­helyezve, miáltal az iskoláztatás ügye is eddig a csendőrség általi le foglalt iskolaépületben súlyos hát­rányt szenvedett. Az államreodőrség pedig a városházán a szó legszorosabb értelmében lehetetlen helyzetben van. Egy-égy kisebb szobában 6—8 tiszt­viselő dolgozik. Ezen állapotok meg­szüntetése végett dr. Éri Márton al ispán, Vendl István polgármester és Havranek János esendői őrnagy múlt hó 22 én a belügyminiszter előtt részletesen feltárták a helyzetet s kérték, hogy a csendőrség és rend őrség végleges elh lyezásét a kor­mány bázvótellel, vagy uj ép tkezés- sel tegye lehetővé. A belügyminisz­ter erre vonatkpzólag Ígéretet tett s kijelentette, hogy már a napokban kiküld egy bizottságot a helyzet alapos tanulmányozására, amelynek jelentése után fog véglegesen a- kér­désben dönteni. — Eljegyzés. Várady János vár aljai főjegyző leányát, Jolánkát el­jegyezte Wink Henrik oki. jegyző Váraljáról. (Minden külön értesítés helyett.) Krammer Friduska Baja és Budai Sándor Szekszárd e hó 25 én tartot­ták eljegyzésüket (Minden külön ér­tesítés helyett.) — Képviselőtestületi tagválasztás. A paksi községi képviselőtestületi ta­gok megválasztása e hó 21 én volt. Megválasztattak: Vitéz Bojtos Fe renc, Blott György, Paczoiai László, Reach Gyula, Molnár János, Hauz- man József, Feil Ferenc Treszt, Girst Mihály, Feil Ferenc Kern és Boch Ferenc. A választás kellő ko moiysággal és egyes kerületekben heves és erős érdeklődéssel folyt le. A választók különösen kitüntették a háborúban vitézül helyt áüó és nem­rég vitézzé avatott Bőjtös Ferencet, aki az összes kerületekbeh jelöltek között a legtöbb szavazatot nyerte. — Dr. Lichtenberg Andor orvosi rendelőjét és iakását Széchenyi-utca 146. bzám alá (Obernig-féle ház) helyezte. — Jótékonycélu szinielőadások. Kínetty Lajos színigazgató társulata folyó évi december hó 3-án este a Szekszárd Szálló nagytermében a Szociális Misszió Társulat megkere- sérére a budapesti Belvárosi Színház nagysikerű színművét: a „Teriké“-t adja elő rendes helyárakkal a szek­szárdi szegény gyermekek felruhá­zására. A jegyek értékesítését a Szo­ciális Misszió szekszárdi szervezete magára vallalta s azok az - előadás előtti két napon Sárossy Károlyné polg. isk. igazgató nejénél (polg. fiú iskola) kaphatók. December hó 5-én, szerdán este Géezy István „Komé­diások“ című színmüvét adják az Országos Szinészegyestilet javára. Ebben a darabban lép fel először Szekszárdon mint vendég Bartos Ernő budapesti bonvivant színész. Mindkét jótékonycélu szinielőadásra felhívjuk a város közönségének figyel­mét. — Elitéit utcai csavargók. A m. kir. államrendőrség szekszárdi kapi­tánysága Csatt József, Lovak János, Vörös István, Matheisz György és Gundrusz Béla szekszárdi foglalko­zás nélküli egyéneket közveszélyes csavargásért egyenként 8 napi elzá­rásra ítélte. Hi A vegyileg fest, tisztit»Szekszárd, Kossuth Lajos-utca. Telefon szám: 26.

Next

/
Thumbnails
Contents