Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-11-24 / 47. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1923 november 24 herceget, hogy az elnöki széket fog­lalja el. A királyi herceg melegen kö­szönte diszelnökké történt meg választását s biztosította az Ifj. Vö- röskereszteseket arról, hogy mindent megtesz bel- és külföldön, amit egy tiszteletbeli elnök megtehet és hogy az Ifjasági Vöröskereszt mindenkor számíthat reá. Az ifjúsági vöröske­resztesek e nyilatkozatot óriási taps sál jutalmazták, mely után az érdem rendek kiosztása következett. A szekszárdi polg. fiúiskolái cső portból Huber János és Juhász Jó­zsef kajftak vöröskereszt érmet, Baisi József, Sziver Béla, Kovács József és Schilling János pedig elismerd oklevelet. Egy nyomorék gyermek­nek, Tenk Józsefnek, aki csak ke­zein juthatott a királyi herceg elé, mert lábai hiányoztak, féltérdre eresz­kedve axirályi herceg, maga tűzte fel az érdemkeresztet. Ezen megkapó jelenet után a vi­déki ifjúsági vöröskeresztes csopor tok jelentései következtek, amelyet Link Ferenc szekszárdi polg. fiúis­kolái vöröBkereBzt csoport ifjúsági elnök vezetett be, ismertetve a cso­port három éves működését és ezt követte még sok-sok csoport. Idea lizmussal ismertették azt a jótékony­sági munkát, melyet három év alatt végeztek. Albrecht királyi herceg nehány fel­szólalás után 5 percre felfüggesztette a gyűlést, mely idő alatt Horthy Miklós kormányzó Ofőmáltósága el távozott. A szünet után Miss Bene­dict üdvözölte a nemzetközi Vörös- kereszt nevében az Ifjúsági Vörös- kereszt kongresszusát, egy kis leány pedig arra oktatta az egybegyülte két, hogy: Tanuljatok meg minél több könnyet letörölni, minél több mosolyt jfakasztanijazj arcokon s akkor megtanultátok, mi az,|embernek]lenni. A diszgyülést Széchenyi Enni gróf záróbeszéddel rekesztette be, mely után még a Vöröskereszt-indulót éne­kelték. Albrecht királyi herceg csak akkor szállt autójába, amikor egy cserkész­leány és fiúcsapat elvonult előtte. Az Ifjúsági Vöröskereszt most „Egészségversenyt“ rendez. Nagyon kérik a hely bei már megalakult csoportok vezető tanárelnökeit, bogy vasárnap mise után, vagy ha alkal­masabb, délután 4 órakor a szekszárdi polg. fiúiskola tanácstermében érte­kezletre megjelenni szíveskedjenek. Vidéki tanítóknak, érdeklődőknek no vember 25-én reggel 7 órától áll a I vezetőség rendelkezésükre. Borzalmas gyilkosság Szekszárdon. F. hó 18 án, vasárnap este 6 és 7 óra között Sípos József és Sipos János szekszárdi lakosok, valószínű- ' leg előre megfontolt szándékkal meg­gyilkolták Vesztergombi János 48 éves jómódú szekszárdi gazdálkodót. A harminchét szúrástól elvérzett em­ber holttestét orvosrendőri boncolás után nagyszámú rokonok és isme­rősök résztvételével 21-én délután 4 órakor helyezték örök nyugalomra az alsóvérosi temetőben. A borzai más gyilkosság részletei a követ­kezők : A gyilkosság elézményei. Sipos József 26 éves földmives nehány évvel ezelőtt nőül vette Vesz­tergombi János földmives leányát s • a fiatalok lakás hiányában az após Béri Balogh Ádám-utca 56. szám alatti házába költöztek be. A férjet azonban izgága, kötekedő és össze­férhetetlen természete miatt a Vesz tergombi család nem szívlelte, lehe­tőleg kerülték a vele való találkozást különösen azóta, amióta egy Ö3sze- szólalkozás hevében Vesztergombi János a vejét megszurta. A gyilkosok. Sipos József a rajta esett sérelmet sohasem tudta apósának megbocsá­tani. Különben is az utcabeli lako­sok úgy ismerték Sipost, hogy öröklött elmegyöngeségben szenved, épen esküvője napján került egy évi gyógykezelésre az elmegyógyintézetbe és atyja is a tébolydában halt meg. Vasárnap délután Sipos Józsefnek sikerült ezidei bortermését pénzzé tenni, amellyel elég iliumináh álla pótban került haza. Hat óra tájban a borért kapott pénzt átadta felesé­gének. Eközben Sípos József öccse, Sipos János szekszárdi, Püspök-tér 748. szám alatti lakos- vendégül ér­kezett a családhoz. A berugás. A két testvér rövid ideig boroz gatott egymással, amikor Sipos Jó­zsefet annyira megzavarta az erős ital, hogy egymásután vágta földhöz I a boroskancfeót, a hébért és mindazt, j ami a kezeügyébe akadt. A fiatal | asszony hiába intette nyugalomra férjét és amikor látta, hegy könyör gése nem basznál, átszaladt atyjához, akit arra kért, hogy zárkózzon be jól a lakásába, mert rossz előérzete van és férje alighanem bosszút akar állani a fél évvel ezelőtti bántalma zásáért. A részeg ember bosszúja. A berúgott ember azonnal észre­vette felesége eltűnését, akiről tudta, hogy apósához szaladt át. Magához vette a pecsenyeforgató villát és a konyhakést öccse kezébe nyomta: — Most gyere velem s ne hagyj cserben, ha meg találnak gyilkolni. Ezzel átment Vesztergomoi lakása elé, ahol az ablakot oly erővel zör­gette, hogy egyszerre négy ablak­tábla is betörött. Vesztergombi & dörömbölésre ajtót nyitott és nyugalomra intette a meg­vadult embert. Menekülés a gyilkos elől. Pár pillanat múlva azonban már Sipos derékon kapta Vesztergombit s amikor épen a pecsenyeforgató villát hátába akarta döfni, Siposné hirtelen elkapta férje kezét, amellyel lehetővé tette, hogy Vesztergombi kiszabadulhasson Sípos kezei közül. A megtámadott ember az utcára me­nekült s beszaladt Ribling József alsó szomszédjának házába, akit arra kért, hogy szaladjon rendőrökért, mert meg akarják gyilkolni. Eköz­ben megérkezett a két Sipos is, akik a bezárt kaput kezdték döngetni. Vesztergombi az udvaron egy ásót vett magához, hogy azzal támadás esetén védhesse magát, az utcára ment és Sipos József felé sújtott. A vérszomjas fenevad. Az ásÓDyél azonban eltörött, mire a szerencsétlen embert Sipos József elkapta, földre teperte és a kezében levő pecaenyeforgató villával össze­szurkálta. Ekkorra már Sipos János is odaért, aki a konyhakést forgatta meg a már több sebtől vérző ember testében. Ezután, mintakik dolgukat eredményesen elvégezték, eldobva magoktól a gyilkoló szerszámokat, az alsóvárosi temető felé mentek, valószinüleg azért, hogy végleg bú­csút vegyenek a várostól. A letartóztatás. Útközben azonban a rendőrök fel­tartóztatták és a gyilkosság helyére j visszavitték, őket, ahol Vesztergombi Jánost az utcai írok szélén találták meg* A szerencsétlen ember vérző sebeivel egy-két lépést tett, azután összeesett és meghalt. A boncolás. Az orvosrendőri vizsgálat megálla­pította, bogy a meggyilkoltat har minchét kés- és villaszurás érte, ame­lyek között számos halálos sérülés veit. A gyilkos a kórházban. A tényállás felvétele után Sipos Józsefet a kórházba szállították, mert fején sérülést kapott, valószínűleg akkor, amikor Vesztergombi az ásó ; nyelével feléje sújtott. Sebe azonban | begyógyult és már átvitték a fog- ! házba. A tettestárs. Sípos Jánost pedig, aki Veszter- i gombi megölésében segédkezett, a rendőrségen részletesen kihallgatták a gyilkosság körülményeire vonatko­zólag s azután átkisérték a szek­szárdi kir. ügyészség fogházába. A további eljárás során fogják meg­állapítani, hogy Sípos József előre I megfontolt szándékkal, vagy pilla­natnyi eimeháborodásában okozta-e öccsével apósának tragikus halálát. Öcsike első szereplése az iskolában. Gyönyörű szeptemberi nap volt, amikor a kis 7 éves Éva büszkén, kézen fogva vezette a kis 6 éves öccsét, Ádámot az iskolába. -O már nagy tudós volt! Beszélt németül is, és az államnyelvet is már törte, mert az iskolában szigorúan követelték (megszállt területen). Ádámka a gyönyörű uj táskájával belépett kis nővére kiséretében az I-ső osztálya fiaiskolába. A tanító- bácsi el is helyezte őt, még pedig a legelső padba, egy kis feketeszemü fiúcska mellé. A tisztelendő bácsi is- megjelent ezen az első szép napon, a kis újoncok bevonulásához; mert bi­zony a nagyterem és a sok gyermek pad tömve volt a kis regrutákkal. Az ünnepélyes ima és szép beszéd után a tanitóbácsik (mert a többi osztályokból is mind ott voltak) jelenlétében a tisztelendő bácsi föl­szólítja a kis ujonookat, bogy ki tudná hibátlanul, hangosan elmondani a Hiszekegyet! ? Senki sem jelétkezik ! öcsiké föláll! Szőke, göndör hajacs­kája Csillogott, mint az arany az őszi napsugár fényétől, nagy kék szeme a büszkeségtől szinte könyben úszott; erős hangon jelenti, hogy ő tudja a Hiszekegyet. — Mondd el fiam, hangosan 1 — szólt örömmel a tisztelendő bácsi. És öcsike elmondta hangosan, lelkesülten, átszellemülve; „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország föitámadásá- ban! Amen.“ — Oly ártatlanul, oly igazán gyermeki leikével mondta, hogy a tisztelendő bácsinak és a tanitóbácsiknak köny csillogott a szemében, de volt egy tanító- bácsi, aki sietett megjegyezni: „Nagy könnyelműség a szülőktől, hogy ezt betanítják ennek a gyermek­nek.“ — Erre öcsike, akiezt^meg- hallotta, fölállt és odaszólt: „Én ezt a hiszekegyet nem apukámtól, se anyukámtól tanultam, Kovács Lola tanított meg, mikor anyámmal Ma­gyarországon voltunk!“ Lévén az a magyar tanitó nagy áiiambarát ■—jól esett tolna besúgni a szegény magyar szülőket, akik a gyermeküket a hiszekegyre tanítják, de — csalódott, mert a kis öcsike kimentette az édes­anyát és apát a veszedelemből. Büsz­kén mondta, hogy Magyarországon tanulta! Kovács Lolától. Mikor hazafelé mentek, a kis Éva kézenfogta a kis Ádámot s Ádámka elujságoita Évának, hogy ő elmondta a1 „hiszekegyet“. A kis Éva ijedten néz öcsikére: „Te! Te el merted mondani a Magyar hiszekegyet ?! Most mi l*8z ? Most apát és anyát he fogják zsmi! Nem emlékezel, hogy anya megmondta, hogy csak otthon szabad imádkozni ezt! ?“ Öcsiké kék szeme könybe borait. Nagy, fájdalmas köny cseppek pereg­tek le bájos gyermekarcán. Az első nagy csalódása, az első szereplése az iskolában! Mire hazaért édesanya és apa már tadták az esetet, mert a tisztelendő bácsi bent volt és elmondta. Zo kogva ölelték át a drága könnyező gyermeket, aki vigasztalóig biz­tatta apját és anyját: „Ne félje tek édes apám, anyám ! Majd ha bán­tani akarnak minket az imádságért, elszökünk Magyarországba a négy- anyóci kához !“ Egy nagymama. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. / A DAR VAK. Messze, messze, Álmok ködébe veszve, Vonulnak déli partnak A darvak. Zimankó űzte őszi reggel. S most csalogat fénnyel, meleggel Szebb, gazdagabb haza szigetje, Ligetje. Dús nádasa, friss erdeje, Mocsár, folyó kinccsel tele. S örök tavasz napjára néznek A fészkek. Koldus, kopár az elhagyott határ, Künn boldogabb a sok vándormadár. Valami néma vád mégis kirobban Titokban. Ahol születtem: int a róna. Sok emlék visszahív a tóra, ’ S a dal, mely falvakból kizengett, Izenget. Látatlan árnytól szemünk fátyolos, Nevetlen vágytól szivünk mámoros, Oltatlan szomjjal nézi mind magától A távolt. S meleg mezőkön, puha fészken Várják álmodva, utrakészen Uj tavaszát az elhagyott ugarnak A darvak. Szamolányi Gyula — Kátai Endre kitüntetése. A Kor mányzó Őfőméltósága Kátai Endre dunaszentgyörgyi ref. lelkészt, a tolnai ref. egyházmegye esperesét, a közélet terén kifejtett érdemes mun­kásságának elismeréséül m. kir. kor mányfőtanácsossá nevezte ki. Kátai Endre 1855. évben született Nagy­bányán, 36 éve lelkész s 17 év óta esperes. Jelenleg ő a dnnamelléki ref. egyházkerület rangban legidősebb esperese. Kátai Endre nagytekintélyű és széleskörű tudással rendelkező lelkésze egyházának, aki állandóan kiváló szerepet töltött be az egyházi életben. De ezen felül a vármegyei közélet terén is kiemelkedett bnzgó és értékes munkásságával. Szorgal­mas tagja a vármegye törvényható­Mimii - Ruhákat vegyileg lest, tisztit * Szekszárd, “ Ui0s‘u?c?' Telefon szám: 26.

Next

/
Thumbnails
Contents