Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-10-06 / 40. szám

1923. október 6.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

3

Qyula megtámad, nem szaladunk segédcsa- j patokért azokhoz, akiknek politikai meggyő- | {Sdése más mint a miénk. Haladunk tovább j egyenesen azon az utón, ámelyen megindultunk. Bennünket támadásokkal nem lehet az ellentáborba átkergetni, mert nem azt nézzük, hogy ki van ellenünk és ki van mellettünk, hanem hogy mi az ország érdeke.

A hazugság taktikája.

Azt is hiresztelik, — ma Írják lapjaikban — hogy rövid idő múlva úgyis ők veszik át a kormányt. Ugyanezt láttuk a Károlyiforradalom előtt is, amikor egy évig körülbelül folyton azt Írták a forradalmi lapok, hogy nemsokára Károlyi lesz a miniszter- elnök. Ez arra való, hogy közönséget toborozzanak maguknak és elijesszék a közönséget a kormány támogatásától. A kormány megbukhatik, mint minden kormány, de hogy képzelik el ezek az urak, akik ketedmaguk- kal ülnek a parlamentben, hogy akkor ők fognak kormányt alakítani. Hisz egy kormány csak addig kormányképes, amig többsége yan. Tegyük fel, hogy lesznek harmincán, vagy ölvenen, ezzel még mindig nem lesznek kormányképes párt, még mindig ellenzék maradnak, ha tehát mindenáron és erőszakkal meg akarják buktatni a kormányt, nagyon rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy akkor majd ők jönnek. Attól félek, hogy ennek az lesz a következménye, hogy miután ők nem jöhetnek, olyan kormány jő, amely az ő szemükben is rosszabb a mainál.

A forradalmi eszközök.

Látjuk tehát a csodálatos hasonlóságot Károlyiék és a jelenlegi ellenzék agitációja között. De ha a célokat nézzük, sok szempontból egyek vagyunk. Ma kivétel nélkül a parlament minden pártja erkölcsi és gazdasági konszolidációt és ezáltal a belső rend és gazdasági élet helyreállítását kívánja. A nemzetnek tehát a között van ma választása, mikép akarja elérni ezeket a nagy, szép, mindnyájunkkal közös célokat, komoly, okos politikával, vagy forradalmi eszközökkel ? A forradalmat már megpróbálta ez a nemzet, több forradalmat nem akar és nem fog eltűrni. Vétket, bűnt, hibát követ el tehát az, aki — bár a legideálisabb célokat is — forradalmi eszközökkel akarja elérni.

Nincs vörös veszedelem.

A keresztény ellenzék újabban azt kezdi hangoztatni, hogy a kormány miért velük szemben áll sarkára és miért nem a szocialistákkal szemben. Mióta belügyminiszter vagyok, nem hiszem, hogy akadjon ember, aki azt állitaná, hogy keztyüs kézzel bánok a szocialistákkal, hogy elnéző lennék mindenféle vörös veszedelem, vagy izgatás újabb lábrakapásával szemben. Megnyugtatok mindenkit ebben az országban, hogy addig, amig én belügyminiszter vagyok, nemhogy vörös uralom nem lesz itt, de vörös izgatás sem lesz. Ebből nem engedek. De viszont akkor, amikor épen a kormányzatnak erélyes intézkedései következtében legalább pillanatnyilag ez a veszedelem nem forog fenn, a legnagyobb oktalanság azt kívánni a kormánytól, hogy minden cél nélkül, bolond ember módjára üssön jobbra-balra, hogy reklámot csináljon magának.

A rend fenntartása.

Biztosítok mindenkit, hogy az államrendőrség, a csendőrség és az állam által fenntartott nemzeti munkavédelmi intézmény elegendő arra, hogy ebben az országban minden vörös izgatással szemben fenntartsa a rendet és hiábavaló dolgot követel, aki továbbra is azt kívánja, hegy rendkívüli, különleges szervezkedésekkel védekezzünk az ellen, hogy itt megint radikális felfordulás legyen. Arra való az államhatalom, hogjr az tartsa fenn a rendet az adófizetők filléreiből. Azért tartja fenn az állam a rendészeti szerveket és közegeket, hogy ezek biztosítsák a köznyugalmat és közrendet.

A mellékszervezetck.

Feleslegesnek tartom, hogy emellett mindenféle ürügyekkel mellékszervezkedések, alakulások, tömörülések, különböző egyéb rendfenntártó intézmények alakuljanak, mert minden ilyen szervezet, mely nem a kormánytól kapja parancsait, lehet, hogy adott pillanatban a kormány és a hatóságok segítségére siet, de sohasem tudjuk, hogy nem ép a kormány, a hatóságok és rendészeti közegek ellen fog fellépni. A bolsevizmus után még talán tűrhető volt, hogy különböző szervezetek lássák el az államhatalom feladatait. Ma én, mint belügyminiszter, felelősségem teljes tudatában merem kijelenteni, hogy mi, állam és államhatalom igenis teljes mértékben fenn tudjuk tartani a rendet és ezért felesleges, szükségtelen, sőt veszedelmes, hogy egyéb alakulatok — bármilyen szimpátikus jelszavak alatt — maguknak fegyvereket és katonai erőket akarjanak teremteni. Ilyen alakulatokat többé meg nem tűrünk, azokat fokozatosan megszüntettük és biztosíthatom az országot, hogy ezen a téren a teljes konszolidáció beállott. (Éljenzés.)

Különleges beton- és • asbetonépltkezést,

terv és költségvetés készítését vá9!aljé)j

mészhomokiéslfit, cemintcserepet, titlát,

cementet, beton gömb vas at, faragott fát, palát V&§Ontételben is szállít

Haidekker János oki. minik, vállotkozó irodája. Szokatni

Séd-utca. Telefon 121.

A miniszterelnök külföldi sikerei.

Az erkölcsök konszolidációját elértük, most következik a másik nehéz feladat, a gazdasági konszolidáció megteremtése. Annak az estének másnapján, amelyen a miniszterelnök Géniből hazajött, úgy érzem, hogy ünnepi alkalommal vagyunk együtt, mert a miniszterelnök a külföldön olyan eredményeket ért el, amelyek alapján bízvást és bátran reméljük, hogy gazdasági téren is néhány hónap múlva ielvirrad ránk a régen várt hajnal, na egyesek azt mondják, hogy ezt a külföldi kölcsönt csak az ország önállóságának feláldozásával tudjuk elérni, ezeknek az a válaszom, — amikor a tárgyalások már be vannak fejezve — hogy rágalom, amit mondanak.

Az ország önállósága.

Se Bethlen István gróf, sem a kormány, sem a mögötte álló párt nem hajlandó arra, hogy akár gazdasági érdekek eléréséért is az ország függetlenségéből és önállóságából bármit is engedjen. Azt, hogy egyes kereskedelmi és gazdasági kérdések rendezése körül tárgyalásokat folytatunk szomszédainkkal, kifogásolni nem lehet. Ezek nem önállóságunk gyengítésére vezetnek, ellenkezőleg ezek hoznak bennünket végre abba a helyzetbe, hogy a szomszéd államokkal szemben ne megvetett, lenézett, legyőzött ellenség legyünk, hanem mint önálló felek tárgyaljunk velük, mint ilyenek rendezzük azokat a kérdéseket, amelyek rendezetlenségét ma sínyli az egész ország. Nem önállóságunk csorbításáról van szó ezeknél a tárgyalásoknál, hanem arról, hogy végre helyreállítsuk azokat a normális állapotokat, amelyeknek hiánya eddig ezer bajjal és szenvedéssel járt, helyreállítsuk anélkül, hogy az ország függetlenségéből veszítenénk.

egyéniségek is, dr. Éri Márton alispán mondotta az első felköszöntőt a kormányzóra, röviden, de igen szépen és tömören méltatva az államfő nemes egyéniségét. Utána Nagy Lajos ref. lelkész Rakovszky minisztert és kíséretét, Paku Mihály ipartestületi elnök pedig dr. Pesthy Pált éltette. Fábián Fatisztin ferencrendi házfőnök dr. Éri Mártonra, a vármegye közszeretetben állé kiváló alispánjára, Math Henrik nagyszékely i jegyző pedig a megjelent képviselőkre ürítette poharát. Majd szólásra emelkedett Rakovszky miniszter is, aki az a’ábbi beszédet mou-* dotta:

Rakovszky belügyminiszter pohárköszöntője.

Méltéztassanak megengedni, hogy eznttal ne politizáljak. (Halljak! Hall juk !) Úgy állok itt most Önök előtt, mint ember, még pedig mint menekült. Az én hazám kívül esik a megmaradt Magyarország határain s amikor itt ülök egy választókerület előkelőségeinek társaságában a kerület képviselőjévé], megvallom őszintén Önök előtt, hogy honvágyat érzek és fájdalom égeti a szivemet; mert nekem is volt választókerületem, nekem is voltak barátaim, akiknek nemA magyar nép intelligenciája.

Kérem Önöket, hogy a magyar nép józanságával és becsületességével ítéljék meg azokat a nagy politikai kérdéseket, amelyeket nagyon könnyű és olcsó feladat jelszavak közé elburkolni, de amiket csak akkor tudunk megítélni, ha gondolkozunk felettük és nem elégszünk meg azzal, hogy hangzatos jelszavakkal akarják reánk kényszeríteni mások a véleményüket. A jövő boldogulás lehetőségének nagy erejét látom. Azt tapasztaltam külföldön, ahol sokat jártam, hogy sehol a falusi népnek akkora intelligenciája, szorgalma és fegyelmezettségre valló hajlandósága nincs, mint Magyarországon, de sehol az a bizonyos hetykeség, virtuskodás nemzetben nincs meg annyira, mtnt a magyarban.

A magyar jövő.

Arra kérem Önöket, mikor az ország ügyeihez nyúlnak, az észt, az Ítélőképességet, a higgadtságot vegyék elő, a virtuskodást hagyják a pihenés idejére. Ha a magyar nemzet rá fog jönni, hogy igazi értékes tulajdonsága a higgadtság, akkor nem félek többé azoktól, akik a politikába a virtuskodást, a hetykeséget akarják belevinni, mert azzal a magyar ésszel, magyar fegyelemmel, öntudatossággal és ezzel a nagy magyar intelligenciával meg lehet teremteni keresztény, nemzeti alapon a keresztény, nemzeti Magyarországot. (Hosszantartó, szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps).

A miniszter beszédét követő éljenzés megszűnte után sokorópátkai Szabó István v. miniszter ötletes beszédben figyelmeztette a választókat azokra, akik alattomos mesterkedésekkel igyekeznek a nép lelkét megmételyezni. A népgyülést dr. Keck László pártelnök beszéde zárta be és az egybegyült .közönség az ő indítványára táviratilag üdvözölte gróf Bethlen István miniszterelnököt és nagyatádi Szabó István földmivelés- tigyi minisztert. A népgyülés után a politikusok megtekintették a simon- tornyai vár romjait, majd átvonnltak a nagy vendéglő emeleti termébe, ahol bankett volt a tiszteletükre.

A lakoma.

Az ebéden, amelyen a politikusé kon és kíséretükön kívül résztvettek a simontornyai és környékbeli vezető

csak tiszteletét és becaülését élveztem, — de szeretetüket is, s élveztem volna egy életen át.

Az én vármegyém, a választókerületem, a szülőim sírboltja, szóval minden, amiből életem állott, egy távoli emlék és reménység.

Amikor a magam fájdalmát igy levetkőztem itt Önök előtt, tettem ezt azért, hogy megérezzék és megértsék, hogy mi, akik az ország mai helyzetében csakugyan vesztettünk s akiknek csakugyan van reménységük, — mi nem fogjuk az országot olyan útra vezetni, amely nem a szebb jövőt és az ország újraéledését biztosítja. (Taps.)

Elmondottam ezeket és becsületesen bevallom azt, hogy irigységgel ülök itt, mert amit elvesztettem, azt itt viszontlátom ebben a teremben. Viszontlátom egy vármegyének, egy vidéknek, egy kerületnek és ezek vezetőegyéniségeinek a becsülését és szeretetét s minden impresszióm, amit ma e rövid idő alatt itt szereztem, azt a meggyőződést kelti bennem, hogy az önök képviselőjének egész életére van választókerülete, (Élénk éljenzés és taps.) ahol Pesthy Pált szeretik, tisztelik éB becsülik és nemcsak azért választották meg, mert tehetség és nagy tettekre hivatott, hanem azért is, mert személyéhez ragaszkodnak. (Élénk helyeslés.)

Visszaemlékezve uraim a begyekben fekvő, tőlem távol eső választókerületemre, az Önök ragaszkodásában, az Önök népében felismerem az én múltamat s emelem poharam a választókerület becsületes, magyar érzésű lakossága s a kerület és kép viselője között fennálló forró, szoros barátságra. (Lelkes éljenzés.)

A megható és szivekbe markoló szónoklat után dr. Pesthy Pál a következőképen üdvözölte a belügyminisztert :

Dr. Pesthy Pál pohárköszöntője.

Beszélünk összeomlásról, beszélünk újjáépítésről, de hogy az összeomlás, újjáépítés szavak mögött milyen munka folyt és folyik, azzal az em-* berek nem igen szoktak foglalkozni.

Mi omlott össze és mi épült fel újra ? Összeomlott Magyarország belső biztonsága s összeomlott pénzügyi helyzete; csökkent földjeinek a termése, megakadt a közlekedése, szóval romba dőlt minden, ami egy ország ezük- ségleti igényeit szolgálni hivatva van.

Ha az ujjáépitéB munkáját nézzük,

— újjáépítendő volna mindaz, ami összeomlott, rombadőlt. Mindez emberek munkája. Szakonként és áganként rendesen egy ember energiájá nak, agyának munkája, egy ember szivének munkája. Mindezek első feltétele azonban egy olyan állapot teremtése, amelyben dolgozhatunk. Vagyis rend szükséges e munkához és nyugalom. (Úgy van l)

A vidék népe nem látja, mert hisz nem is láthatja azt a rettenetes idegölő, lelket ölő, éjt, nappalt igénybe vevő munkát, amely a kormányfér fiák íróasztala mellett és mellől folyik és azt a csatát, amelyet nekik a parlamentben vivniok kell. Én erről tanúbizonyságot tehetek és igazságot tehetek arról is, hogy ebben az alapvető munkában a legnagyobb rész a mi igen tisztelt belügyminiszterünké. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.)

Ami a munkát illeti, nem kell őt nekem felfedeznem. 0 az az ember, akinek köszönhetjük a rendet és nyugalmat, az ország belső békéjét, neki köszönhetjük, hogy ebben az országban munkálkodni és dolgozni lehet.

Szivemből örülök, bogy a belügyminiszter ur itt közöttünk megjelent, amint örülök mindig, ha kormányférfiak kimennek a nép közé és ismertetik a kormány felfogását, az ország helyzetét, a munkát, amit végeztek, vagy a programmot, amit tervbe vettek, mert igy a vidék is közvetlenül szerez impressziót, értesülést és megismeri személyesen azokat a férfiakat, akiknek kezébe az ország sorsának irányítása van letéve.

Kell, hogy ebből a személyes érintkezésből az őszinte nagyrabecsülés és kölcsönös szeretet fejlődjön a kormányzó férfiak és a kormányzottak között. Épen ezért szivem mélyéből hálásan és szeretettel üdvözlöm a belügyminiszter urat közöttünk és arra emelem poharamat, hogy ez az egyetértés maradandó legyen a kormány és a nép között, bogy ezáltal hazánk ismét a régi lehessen. (Éljenzés.)

Ezután Gubicza Ferenc képviselő dr. Pesthy Pált, sokorópátkai Szabó István miniszter a községi jegyzőket éltette, mig dr. Éri Márton alispán Simontornya község boldogulására ürítette poharát. Majd dr. órffy Imre képviselő mondotta a következőket:

Dr. Órffy Imre pohár- köszöntője.

Országos politikáról komoly és szép dolgokat hallottunk a mai nap folyamán és én ezekből azt az impressziót merítettem, hogy nem hiába jöttünk, mert olyan magvakat hintettünk el, amelyek jó talajra találva, biztosan kikelnek és kalászt hoznak.

Nem volt azonban itt ma még szó a megyéről, Tolnavármegyéről magáról. (Halljuk, halljuk!) Ezzel kapcsolatban egy tényt akarok leszögezni és ez az a szerencsés tény, amelyre, mint egyik együttmunkálkodó, igen büszke vagyok, az az abszolút harMAUTHER GYULA Mumme SZEKSZARD, SzeKsznrd-szálló mellett. Telefon: 1011