Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-10-06 / 40. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1923 október 6 A szociális törvények. Szociális irányban is nyújtott be törvény* javaslatot, igy az .árdrágító visszaélések meg* torlásáról és az árdrágítók szigorú megbün­tetéséről. Törvényt hozott a gazdasági mun­kaviszonyok szabályozásáról, az éjjeli ipari munka korlátozásáról, valamint az ipari mun­kában a nők és gyermekek védelmére irá­nyuló intézkedésekről javaslatot terjesztett elő a munkásbiztositásró! és végül, ami tán a legfontosabb a mai súlyos időkben, köte­lezte a gazdagokat a lakásépítésre. A belső rend. Mindezekkel arra akarom az Önök figyel­mét felhívni,* hogy a kormány minden irány­ban és minden téren megtett mindent a te­kintetben, hogy itt a belső rendet, békét és nyugalmat biztositsa és gátat vessen azon jelenségeknek, amelyek az igy megteremtő­dött békét, rendet és nyugalmat esetleg ve­szélyeztetik. Ezzel a kormány hitelünket csak növelte a külföldön s a kormány munkájá­nak köszönhető, hogy a külföldi kölcsönről már mint meglevőről beszélhetünk. (Éljenzés). A kölcsön célja. Most már rá akarok mutatni arra, hogy a kormány milyen gondolatokkal foglalkozik a külföldi kölcsönt illetőleg. (Halljuk I Hall­juk I) A kormány felfogása az. hogy nekünk évente százmillió svájci frankra van szüksé­günk a célból, hogy behozatali többletünket fedezni tudjuk. Megállapította a kormány továbbá azt is, hogy körülbelül 5—6 esz­tendőre van szükségünk, amíg közgazdasági életünket oda fejlesztjük, hogy összes szük­ségleteinket idebent fedezni tudjuk. A kor­mánynak ebből kifolyólag az az elhatározása, hogy körülbelül 5—6 millió svájci frank fel­vételével biztosítani tudjuk az országban a rendet és békét addig, amíg az összes szük­ségleteinket belső termelésünk fedezni fogja. A kölcsön bírálata. Van párt a nemzetgyűlésen, amely ezt a külföldi kölcsönt nem tartja szükségesnek, mert az a felfogása, hogy ezeket a gazdasági nehézségeket mi a külföldi kölcsön nélkül is meg tudjuk oldani és azt hirdeti, hogy a jegyintézet másként való irányítása és ren­dezése által nevezetesen a jegyintézeti hitelek valorizációja folytán mi magunk is meg­oldhatjuk ezt a kérdést külföldi kölcsön nélkül. Ez azonban nem áll. Azt, amit ez a tisztelt párt hirdet, tudniillik a jegyintézeti hitelek minden irányban való valorizációjá­nak a megvalósítását, megvalósítani nem lehet. Mert vagy hihetetlen nagy lesz a drá­gaság, vagy pedig iparunk és kereskedel­münk teljesen megbénul. (Úgy van I Úgy van I) A valorizáció. Mert mit jelent a valorizáció ? Azt jelenti* hogy a jegyintézettől felvett kölcsönt nem a felvétel értékében kell visszafizetnem, hanem a visszafizetéskor az akkori értéknek meg­felelő összeget fizetem vissza. Ha azt nézem, hogy ennek mi a hatása az iparra és keres­kedelemre, azt látóm, hogy iparnál és ke­reskedelemnél hitel valorizációról beszélni nem lehet. Vegyük a kereskedőt, aki ma fel­vesz a jegyintézettől mondjuk hármas koro­nával egy bizonyos összeget és azt vissza kell fizetnie 6 hónap alatt. A kereskedő nem tudván mekkora lesz az áru értéke, illetve a korona hanyatlása 6 hónap múlva, veszteni nem akarván, belekalkulálja előre az árat. így vagyunk az iparral is. Az ipar se tud kalkulálni és igy okosabb ha a valorizáció kérdését az ipari és kereskedelmi élet ferén nem ilyen irányban oldjuk meg. A korona értékének állandósítása. Ennek csak egy megoldási lehetősége van, ha mi koronánk értékét stabilizálni tud­juk. Ha az a kereskedő tudja, hogy a ko­rona értéke egy éven belül nem változik, nyugodtan tud számítani, mert tudja, hogy az áru egy év múlva is mit ér. És itt a különbség a kormány és az ellenzék felfo­gása között. A kormánynak célja a korona állandósításának biztosítása, mert a másik számítási móddal, a valorizációval, a keres­kedő vagy duplán számit, vagy becsukja a boltot. A kormány támogatása. Ezek a kérdések aktuálisak ma a politiká­ban, ezek a dolgok foglalkoztatják a kor­mányt és ezek a dolgok őrölték fel a máso­dik nemzetgyűlés munkáját. A kormány a nemzetgyűlés összeülése óta céltudatosan és következetesen munkálkodott, hogy az országban a rendet, békét, nyugalmat és polgárainak a megélhetését biztositsa. Ebben a munkában teljes bizalmammal, meggyőző­désemmel, hitemmel ott álltam a kormány háta megett, ott állok ma is és ott fogok állani a jövőben is tűrhetetlenül, mert meg vagyok győződve, hogy a kormány célra­vezető, az országot megsegítő, céltudatos, újjáépítő munkát végez. Bizalom Bethlen Iránt. Teljes bizalommal Bethlen István gráf politikája iránt, kérem, támogassák a Bethlen- kormányt és támogassanak s ajándékozzanak meg bizalmukkal továbbra is engem is. (Él­jenzés.) Mikor én a jelöltséget vállaltam, faj­tám iránti szeretetből tettem azt. Ezzel az érzés­sel állok itt most is Önök előtt. Ez adottnekem erőt nehéz munkámban a köteiességteljesi- téshez. Biztosítom Önöket, hogy ugyanazzal a szeretettel és kötelességérzéssel végzem munkámat hazánk javára, mint végeztem eddig és ehhez a munkához kérem az Önök további támogatását. (Élénk helyeslés.) A nagy tetszéssel fogadott beszá" móló után Rakovszky beiügyminisz* tér lépett a közönség elé és elmen" ■ dotta az alábbi, országos feltűnést I keltett beszédéti Rakovszky belügyminiszter beszéde. Ma egy hete történt, hogy egy beszédet mondottam, amelyben azt fejtegettem, hogy egy ország erejét nemcsak az adja, hogy a területe mekkora, egy ország ereje nemcsak abból áll, hogy mennyi lakossága vas, de egy ország ereje elsősorban a lakosság fe­gyelmezettségén, áldozatkészségén, köteles­ségtudásán nyugszik. Amikor ezt a beszé iet elmondottam, néhány nap múlva ellenzéki oldalról erős támadást intéztek ellenem. Rám fogiák, hogy én azt mondtam velna, hogy nékem mindegy, mekkora az ország, mind- egy, hogy az országnak mennyi lakosa van, mindenről lemondottam ami magyar ember szivében ideál és kívánatos, én megelégszem azzal, hogy egy kis csonka országban fegye­lem van. Joggal azt mondhatnák nekem, miért jövök ide ezzel az én ügyemmel. Ha akadt valaki, aki szavaimat tudatosan félre­magyarázta, intézzem el vele a dolgomat én magam. De nem addig van az, mert ezek a rágalmak, a szavak és tények ilyetén való kiforgatása nem elszórtan mutatkozó jelenség ebben az országban. A kormány emberei, a vezető egyéniségek bárminő becsületesen, bárminő önzetlenül, bárminő hazafias eltö­kélt szándékkal is akarnak segíteni az or­szág ügyén, vannak bizonyos körök, ame­lyek erre mindig csak rágalommal, mindig csak kutmérgezéssel, mindig csak a szavak kifergatásával, mindig csak valótlansággal válaszolnak, A kutmérgezők. Ezt a példát azért hoztam fel, hogy Önök is lássák és tudják azt, hogy akkor, amikor közéleti férfiakat messzecsattanó szavak­kal, messzecsattanó vádakkal illetik, mi az igaz ezekből a vádakból, mert Önöket félre akarják vezetni, Önöket valótlanságokkal traktálják. Vessünk egy tekintetet arra az időre, mely az 1918-as forradalmat megelőzte és nézzük végig azokat az eszközöket, áme­nekkel ma az ellenzék dolgozik. Az 1918-as forradalom előtt, nehéz súlyos helyzetben volt az ország. Sokáig tartó, nehéz, véget érni nem akaró háborút viselt, szenvedett az ország, szenvedett minden lakosa, az is aki künt volt a,harctéren és az is, aki itthon küzködötl És akkor jöttek emberek, odaái- lottak a szenvedő ország elé és azt mondot­ták, hogy mindezért a kormány a hibás, a vezetőférfiakat kell felelősségre vonni, kezdve a falusi jegyzőtől a miniszterelnökig, de itt vagyunk mi Károlyi Mihály és a többiek, a mi kezünkben van a varázsvessző, mellyel egy perc alatt kigyógyitjuk az országot, gyertek utánunk, pusztítsátok el emezeket és boldog lesz megint az ország. A jelszavas politikasok. Ma is szenvedünk, ma is bajok vannak ebben az országban: gazdasági bajok. Egy nehéz, igazságtalan békekötés súlyossá tette az anyagi és gazdasági helyzetünket, úgy hogy az ország minden egyes polgára szen­ved és nyög ez alatt a teher alatt. És ma megint megjelennek a porondon emberek, akiknek a nevét eddig alig-alig hallották és úgy ahogy 1918-ban névtelen hősök elhitet­ték az országgal, hogy nekik csak egy sza­vukba kerül és elmúlik minden szenvedés és minden baj, ugyanúgy hallunk ma is névte­len hősök szájából igéket, hogy ha mi ke­rülünk kormányra, ha elpusztítjátok azokat, akik ma vezetnek, nekünk csak egy sza­vunkba kerül és nem lesz több baj ebben az országban, 1918-ban is jöttek egyes fér­fiak és egy nagy jelszót ajánlottak az or­szág figyelmébe, mondván, hogy mi vagyunk a demokraták, mi hozzuk a demokráciát és ezzel olyan békét kötünk, hogy az ország nagyobb és gazdagabb lesz, mint valaha. Éhez hasonlóan ma megint egy jelszót ki- nálgatnak jobbra balra az országnak, mond­ván, hogy mi hozzuk nektek a mindent meg­váltó antiszemitizmust és ha meg fogjuk itt | a cselekvő és romboló antiszemitizmus rend­szerét teremteni, akkor vége minden bajnak, vége a szenvedésnek, akkor megváltottuk az országot. A tekintélyrombolás. 1918-ban is olvastuk és hallottuk azokat a hangokat, amelyek bemocskoltak, leszóltak, gazembernek neveztek el mindenkit, akinek az országban tekintélye volt és ma is napról- napra jelennek meg támadások oktalanul, gorombán, durván, egyik nap a miniszter-, elnök, másik nap az én csekélységem ellen, harmadnap a nemzetgyűlés alelnöhe ellen stb. Ezeknek a támadásoknak nem az a cél­juk, hogy megtisztítsák a közéletet, hanem hogy a tekintélyeket lerombolván, a maguk sokkal kisebb tekintélyét állítsák az ország elé, mint nélkülözhetetlent. Az álhirek. Az 1918-as forradalmat előkészítő lapok­ban is napról-napra valótlanságok, álhirek jelentek meg, és ha az ellenzéki lapokat ma lapozgatjuk, megint azt látjuk, hogy napról- napra jelennek meg olyan hírek politikai eseményekről, a kormány átszervezéséről, amelyekről néhány nap múlva kisül ugyan, hogy egy szó igazság nincs bennük, azok azonban, akik megírták ezeket a cikkeket, tudják, hogy miért Írták meg; egyrészt azért, hogy elkeseredést szítsanak, másrészt hogy vakmerőbbé tegyék a maguk kicsinyke táborát. Kell e külföldi kölesön ? Azt mondják az ellenzéken, hogy a bajok megszüntetésére ők vannak hivatva, mert hibás és bűnös a kormány abban, hogy kül­földi kölcsönnel akarja talpraállítani az or­szágot. Ha valaki a gazdaságában elemi csapások folytán elveszti marhaállományát és lovait, úgy, hogy nem tudja földjét meg­művelni, ha józan ember, nem fogja ölhetett kézzel várni, hogy egyszer talán majd segit rajta a jó Isten, hanem elmegy oda, ahol a kölcsönt adják, a bankba, vagy a hitelinté­zethez. Kölcsönt vesz fel, mert tudja, hogy évek múlva ennek a kölcsönnek meg lesz a a hatása, a kölcsönért vásárolt tehénnek borja lesz, a mezőgazdasági gép, amellyel felszán­totta ugarát, termést hozott, ennek értéke lesz és abbéi játszi módon fizeti vissza tar­tozását. Mi fáj az ellenzéknek? Ugyanilyen helyzetben vagyunk mi is ma ebben az országban. Egy vesztett háború, bolseviki uralom, román, szerb, cseh meg­szállás megfosztott bennünket a termelő esz­közöktől. Hiába kínlódunk és erőlködünk, amíg ezeket a termelő eszközöket valahogyan ismét meg nem szerezzük, addig koldusok maradunk. De ha ma egy külföldi kölcsön­nel megteremtjük a gazdasági újjáéledés előfeltételeit, — nem mondom, hogy holnap vagy egy esztendőn belül, — de akkor, ami­kor ezek az uj termelő eszközök működni, termést hozni kezdenek, az összes gazdasági bajok meg fognak szűnni. Van ebben az országban őserő elég, hogy a gazdasági boldogulás ezernyi lehetőségét teremtsék elő, ha van tőke, amivel ezeket a termelő erőket kiaknázni tudjuk. Akkor, amikor a keresztény ellenzék a külföldi kölcsönt kifogásolja, szent meggyőződésem, bensejében nem az fáj neki, hogy egy ilyen külföldi kölcsön lehe­tőségei megvannak, hanem az fáj nekik, hogy ezt a kölcsönt a Bethlen-kormány sze­rezte meg. A magyar faj boldogulása. Azt mondja az ellenzék egyik része — röviden fajvédőknek szokás nevezni őket —, hogy ők megoldják a gazdasági kérdéseket, mert nekik egy varázsvessző van a kezükben és ez a tettrekész antiszemitizmus. Én meg­vallom őszintén és azt hiszem, minden be­csületesen gondolkozó ember úgy fog be­szélni : a magyar faj boldogulásának problé­mája nagy és súlyos kérdés. Ennek a kér­désnek a megoldása igen égető és fontos feladat és ennek a kérdésnek becsületes megoldása ugyanúgy benne van a kormány programmjában, mint ennek az ellenzéki csoportnak programmjában is. Csakhogy, ha mi ebben az országban a magyar faj fejlő­dését az intelligenciában, a falusi magyar nép érvényesülését és térfoglalását akarjuk szolgálni, nézetem szerint nagyon helytelen utón járunk akkor, amikor erre a célra elő­ször is le akarjuk rombolni és tönkre akar­juk tenni gazdasági életünket, a kereske­delmi, ipari, a financiális életet, csak azért, mert azon zsidók is keresnek, mert abból ma zsidó emberek is élnek meg. Ha nem vagyok megelégedve a házam­mal 'és értelmes ember vagyok, akkor vagy ráépítek, vagy hozzáépítek ahhoz elegendő szobát, vagy építek egy másik házat és ami­kor fedél alatt vagyok, akkor rombolom le a viskómat, de olyan embert még nem lát­tam, aki lerombolja a régi házát, mielőtt még az újat felépítette volna és az Isten szabad ege alatt marad. Az ő gazdasági politikájuk is ebből áll. A fajvédelem és a pénz. Azt mondják, hogy miért ad az állam kölcsönt a nagybankoknak. Nem is az állam adja, hanem a fegyintézet, amely nem az állam, és a fegyintézet arra van teremtve hogy ellássa a gazdasági életet fizetőeszkö­zökkel. Ha a fegyintézet azt mondaná, hogy a nagybankoknak nem ad többé pénzt, annak az lenne a következménye, hogy a nagy. bankok becsuknák a boltot, a gyárak, bányák a malmok nem tudnának pénzhez jutni és szintén nem folytathatnák működésüket Be. látom, hogy tönkremenne egy csomó zsidó de tönkremenne belé, mert munkaalkalmát veszítené, egy csomó becsületes fajmagyar ember, és nagyon célttévesztett fajvédelem az, amely azért, hegy egynéhány zsidót üssön, becsületes, magyarfaju, dolgozó népre hoz ilyen csapást. Nekünk igenis gazda­sági életünket meg kell tölteni a magyar nép- lélekkel. A falusi nép jővő szerepe. Hosszú évek óta vallom, vallottam akkor amikor még nem volt népszerű jelszó, ami­kor úgynevezett liberális parlamentek kor­mányoztak, akkor is mondottam mindig, hogy nekünk középosztályunkat nem beván­dorlókkal kell kiegészíteni, hanem a mi közép- osztályunk sorait a magyar falusi népből ki­emelkedett emberekkel kell kitölteni. A ma­gyar falusi nép ne elégedjék meg azzal, hogy a maga falujában földmiveléssel fog­lalkozik, de érezze meg, hogy van egy más kötelessége is: neveljen fiából iparost, or­vost, kereskedőt és akkor ott fenn, ahol az intelligencia dolgozik, ahol tényleg köny- nyebben jutnak hozzá az emberek autókhoz, fogatokhoz, vagy fényes lakáshoz, ott majd rokonát, jóismerősét fogja üdvözölhetni és ott fogja látni fiát is az intelligencia soraiban. Az idegen faj beszivárgása. Ez a kormány és én is a legerőszakosabb eszközökkel akadályozzuk meg azt, hogy ebbe az országba további beszivárgás, be­vándorlás folyjék, mert azt akarjuk, hogy a magyar nép saját magából nevelje ki a vezető egyéniségeket. De a kormány és közötte én sem vagyunk hajlandók arra, hogy itt egy­szerű, oknélküli zsidóüldözésekkel bolondo­suk a népet, elhitetvén velük, hogy ebből az országra jé és előny származik. A középút politikája. A középút politikáját szokták kritizálni. Én nem a középút politikáját hangoztatom és a becsületes, céltudatos, magyar, keresz­tény politikát hangoztatom, amely a magyar nép segítségével igenis gazdasági életünket is teljesen magyarrá, a nemzet életével tel­jesen összeforrottá fogja tenni. Ezt a politikát azonban okszerűen kell követni, nem pedig forradalmi eszközökkel, amelyek felfordulásra vezetnek, de a kívánt célt el nem érik. A cirkuszpolitikusok. A lapokban olvastam, hogy egy néhány keresztény politikus a székesfővárosi cirkuszt akarta kibérelni. Nem tudok elképzelni Euró­pában olyan országot, ahol politikasoknak részvénye ne legyen, mert a világon min­denütt ingótőkéjüket a politikusok is ilyen részvényekben helyezik el. De nem bírom elképzelni, hogy legyen a világon még egy ország, ahol vezető politikusok cirkuszenge­délyt kérnek és amikor a sajtó ezt .kifogá­solja, akkor a keresztény ellenzék egyik ve­zére nem röstelli azt mondani, azért akar­tunk cirkuszt vásárolni, mert ezt is keresz­tény, nemzeti alapra akartuk helyezni. Ezen lehet nevetni, de én megbotránkozom rajta, mert én a keresztény nemzeti jelszót, a ke­resztény nemzeti törekvéseket komolyan ve­szem, ezek előttem szentek. Én megbotrán­kozom rajta, hogy vannak emberek, akik ilyen olcsó tréfára, ilyen különös védeke­zésre használják fel ezt a jelszót. Keresztény, nemzeti alapon lehet politi­kát csinálni, lehet bölcsen, okosan arra tö­rekedni, hogy kereszténységünk megerősöd­jön, de keresztény, nemzeti cirkuszokat csi­nálni, abból üzletet csinálni és akkor még azt mondani, hogy ezt nem jövedelem miatt teszik, hanem azt állítják, hogy ilyen üzle­tekkel nagypolitikát csinálnak, ez erkölcste­lenség, ennek célja csak a becsületes nép félrevezetése lehet. A meggyőződés szilárdsága. A forradalmi sajtó egyik tulajdonsága volt az álhirek terjesztése. Ilyen álhirek je­lennek meg most is napról-napra arról, hogy a kormány tagjainak egy részét fel fogják váltatni, ami elvégre mindig bekövetkezhet. Azt Írják azonban, hogy Vázsonyival, Szte- rényivel, vagy Peidlvel fogják a távozók he­lyét hetölteni. Azért Írják ezt, hogy elhites­sék, hogy a kormány csakugyan eltért balra és ma Rassayban és Peidlben látja szövet­ségesét. Jól tudják maguk is, hogy ez nem igaz. Mi, ennek a kormánynak tagjai nem abból a fából vagyunk faragva, hogy meg- győződéseinket napról-napra változtassuk. Azért mert Friedrich István, vagy Gömbös I MOiliAR »Ruhákat vegyileg fest, tisztit • Szekszárdi

Next

/
Thumbnails
Contents