Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-11 / 32. szám
V, évfolyam. Szekszárdi 1923 augusztus 11. 32. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Egyes szám ára: 120 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 1200 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 500korona. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 101 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések 250 korona. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 800 koronába kerUI. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszed egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. "Minden áron! Magyarországon az ellenzéki politikusok egy része megengedi magának, hogy hatalmi és nem nemzeterő- sitő és országmentő politikát folytasson, mintha erre a csonka kis országra csak az volna fontos, hogy ki ül a miniszteri bársönyszékekhen és nem az az életkérdés, hogy a romok legalább annyira eltakarhassanak, hogy egy kis levegőhöz jusson a körülzárt, a béklyóba vert, a halálra szánt ezeréves nemzet. Ax egységespárt egységtelensógót az adóvalorizá- lási törvényjavaslat tárgyalásánál Gömbösék arra akarták kihasználni, hogy megbuktassák Bethlen Istvánt és ők ülhessenek be a hatalomba. Rég folyik az aknamunka, hogy az egysdges párt fegyelme meglazittas- sék és csak lesni kellett, mikor lesz alkalmas az idő arra,' hogy a kérész tény szellem és magyar fajvédelém nagyobb dicsőségére a testvér leszúrja a testvért és átlépve á haldoklón, beüljön a hatalmat jelentő pozb cióba, nem törődvén azzal, mi fog' következni újból erre a sokat szenvedett, de még mindig vak és okulni nem akaró' nemzetre. A* jelszavak tetszetős köntösébe járó politikusaink, hiába álltak meg épen a sinajai kongresszus kritikus óráiban a vasúti mozdonyok is, el- számitották magukat, a gyilok félre csúszott; Bethlen István megerősö- dötten került ki a harcból, amely az egységes párt részéről megható és fenséges volt. De aki egyszer bele kóstolt a hatalom italába, az olyan* mint a mor- fimista, képes mindenre* csak megszerezhesse újból a neki boldogságot nyújtó italt. Az egységes pártból ki* vonuló kevesek, azok, akik az örökké szomorú királypuccs óráiban végigjárták a főiskolai ifjúsági egyesületeket, hogy a budaörsi fégyVertüzbe vigyék, azaz, hogy csak* ugrasözák a gyerekifjakat, könnyű lélekkel átugrottak azt aZ áthidalhatatlannak vélt örvényt* amely Gömbösók et és a legitimistákat, helyesebben karlistákat egymástól elválasztják és szállnak a hírek, hogy a tűz és viz egye sül, hogy közös erővel pusztítsa, mossa és égesse azt a hatalmi pillért, amelyen nem a maga passziójából, de kötelességből és az ország érdekében ott áll, ott verejtékezik és küzd a nemzet belső és külső ellenségeivel Bethlen István. Az egyes ember gazdasági érdekeit látszólag sértő törvények súlyos terheit kell ma a kormánynak az ország érdekében az adózok vállaira rakni. Hatalmas fegyver ez azok kezében, akik ezt az elégedetlenséget a kereszténység és fajvódelem tetszetős csomagolásában viszik a hiszékenyek éléi De kezdenek látni* az emberek ! Amikor a karlisták és a szabad királyváiasztók le se mosva azt a vért, amely a Kamara-erdő közelében frecscsent kölcsönösen kezükre, megszorítják egymás kezét, akkor itt nem az elvek harcolnak többé, nem az irányítja elhatározáAz Isten áldotta magyar föld és magyar napsugár megtermé együttes gyümölcsét és a learatott gabona arany bőséggel sárgul a mezőkön. De a duB termés, a kivételesen gazdag és hatalmas asztagok árnyékában ott settenkedik a nyomorúság és karöltve az egyre fokozódó drágasággal, komor felhőket. érlel a közeledő ősz és tél számára! A városunk szegényeit fenyegető Ínségnek sötét, hideg éjszakájában előreláthatólag még fokozottabb mérv ben lessz szükség arra a világitó és melegítő tüzecskére, melyet — évtizedek óta — a »Szekszárdi Népkonyhában« szokott a szeretet meg rakni. A közmondás szerint: „jobb adni, mint kapni; de nemcsak jobb, hanem könnyebb is, különösen most, a dús aratás, után. A népkonyha azon bénnsőséges kérelemmel fordul tehát az Összes melegszívű emberbarátokhoz, de ezúttal különösen és első sorban a termelő gazdákhoz, kis és nagyÉvforduló; Ma, amikor úgy szeretünk a fényes közelmúltba nézni, amikor 26 szép huszár ezredünkből csak négy maradt, talán nem érdektelen visz- szaemlékezni arra, amire már kevesen gondolnak'és az ifjabb nemzedék nem is tűd' róla, hegy t. i. most augusztusban lesz 10 éve annak; hogy az utolsó* magyarországi nagy gyakorlatot a közös hadsereg és honvédség együtt Tolnamegyében tartotta meg 1913 ban a tamási járásban. A következő évben tudvalevőleg Boszniában volt hadgyakorlat, ahol a világháborút előidéző esemény történt. Az utolsó magyarországi hadgyakorlaton, melynek középpontja Felsői reg volt, részt vett az 1., 6., 7., 8. honvéd huszárezred, a 6., 8, 9. és 10. közös huszárezred, a 12. ulánus ezred és az 5. dragonyos ezred, vagyis összesen tiz lovasezred és a hozzátartozó két lovagló tüzér- osztály, kerékpáros századok stb. Az egyik hadosztály parancsnokság Tamásiban székelt, a másik Tabon, de ennek is a csapatai mind Tolnamegye területén feküdtek, egy önálló dandár parancsnokság Kónyiban volt. A gyakorlat vezetőség élén gróf Huyn Károly lovassági főfelügyelővel a felsőiregi báró Schossberger kastélyban volt elhelyezve, itt lakott Cohrad Ferenc báró, az egész fegyveres erő vezérkari főnöke, Rohr Ferenc honvéd főparancsnok, számos suliban a politika bajvívóit, hanem az tüzeli őket, ami egyenként nem sikerült nekik sem 1921 októberében, sem 1923 augusztusában, az ország legszentebb érdekein is ke resztül gázolva, mindenáron, de hatalomra jutni. S. birtokosokhoz egyaránt, hogy kegyes adományaikkal ezt a valóban jótékony és önzetlen, közhaszuu intézményt támogatni és — tekintettel a pénz értékének rohamos hanyatlása s az éielmiszerbeBzerzések ebből fakadó nehézségeire — adományaikat lehetőleg természetben (gabona, termékek, liszt, zsír, tűzifa, stb. alakjában) hozzánk juttatni kegyeskedjenek. A ’ népkonyhának szánt, minden enemü adományt kérünk egyenesen az intézmény helyiségébe (»Rom. Katholikus Óvoda«-épület Szek- szárd, Séd-utca) irányítani, hol is a mintkét intézményt vezető kedves testvérek köszönettel fogják azt őrizetbe venni. Isten áldása a jókedvű, nemes- Bzivtt adakozókon ! A »Szekszárdi Népkonyha« nevében: magasrangu tábornok és vezérkari tiszt is, továbbá a külföldi attasék. Tervbe volt véve Ferenc Ferdinánd trónörökös lejövetele is, aki Gyórey Richárd ozorai kastélyában lakott volna. A gyakorlatok természetesen élénk életet hozlak a tamási járásba. Moz- gajptas' képet, nyújtott például Fel- sŐireg után Tamási, ahol a azatanov- nál szbínoru hirírévíe ské’ri' tett Frb- refcb' hadosztály törzse' állomásozott,1 meiynek az iskolában elhelyezett irodái előtt egymást érték az automobilok, parancsőr tisztek és lovas küldöncök;. Az első honvédhuazá^ ezred étkezdéjébe pedig naponkint bejöttek ebédelni a Páriban, Szemcsén és Megyésen elhelyezett 5. dragonyos ezred dúsgazdag tisztjei szebbnél szebb fogatokon. Természetesen foly a pezsgő és szólt a zene. Ezen szép hetek csúcspontja a a felsőiregi lóverseny .volt, amelyen — a mostani katonai lóversenyek látogatói előtt hihetetlenül fog hangzani — egy számnál 125 versenyző állt a starthoz, köztük a Monarchia legjobban hangzó neveinek viselői, sőt három herceg is: Windischgraetz, Montenuovó és Sulkovrski. Tolna- és Somogymegyék úri közönsége nagy számban sereglett össze a nézőtéren, sőt több tolnamegyei urlovas, báró Fiáth, báró Jeszenszky, ifjabb Bernrieder és mások ott is maradtak hátas lovaikkal, bogy a pompás látványt nyújtó nagy lovassági gyakorlatokon mint nézők részt vehessenek. A gyakorlatok utolsó napján záradékul nagy díszszemle volt Megyes mellett egy tarlón, amelynek látványa fel ejthetetlen lesz minden résztvevőnek és szemlélőnek. Kevés ember van, aki 12000 lovast látott valaha egy tömegben, teljesen áttebinthető terepen és tiszta időben. A díszszemle után a nagyvezérkar főköko a polgári hatóság képviselőinek szép szavakban nyilvánította elismerését a gyakorlat ideje alatt tapasztalt mintaszerű közrendért és a hatóságok, valamint a lakosság részéről élvezett sziveelátásért, mikhez hasonlót hosszú szolgálati ideje alatt az egész Monarchia területén sehol sem tapasztalt. Ezen dicséret a vármegye levéltárában is meg van örökítve, mert az alispán közgyűlési jelentésében is mint örvendetes tényről emlékezett meg róla. Ennek hatása alatt a vezérkar főnöke komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a Dunántúlban, a Balaton és a Duna közt királygyakorlatokat fog rendezni, mely alkalommal a főhadiszállás a högyészi gróf Apponyi-kastélyban, a döntő ütközet pedig valahol Regöly—Szakály— Gyulaj táján lett volna. Hogy e tervnek megvalósulása mily előnyöket jelentett volna a vidék számára, csak az tudja, aki pl. Veszprémet látta a királygyakorlatok előtt és után! De jött a nagy vérzivatar és elsöpört mindent! — Csodálatos véletlen folytán a felsőiregi gyakorlatokban részt vett 10. lovashadosztály Volhyniában hosszú ideig a tamási járáshoz teljesen hasonló terepen működött és nem győztek csodálkozni a vezérkar előrelátásán, melynek így számes tapasztalatot köszönhettek. Persze a csapattisztek nem tudhatták azt, miért esett a választás épen a tamási járásra! Oly jól esik foglalkozni ezekkel a régi dolgokkal ma, amikor 10.000 vörösnadfágos huszár helyett Trianon jóvoltából 100 kakiruhás vonul ki egy-egy díszszemle alkalmával. „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban!?“ •i_~ir»-i^-u~^liroru~r»-rr'V~i-»'T*rri-i—— *— Reflexiók o Falufejlesztési Kiállítás alkalmánál. Pár héttel a kiállítás lezajlása után nem annak minden várakozást felülmúló erkölcsi és anyagi sikerével, nagy közgazdasági jelentőségével óhajtok e helyen foglalkozni. Nem célom az ott összehordott nagyszámú ipartechnikai, művészeti, mezőgazdasági és ismeretterjesztő anyagnak kritikai méltatása sem. Elvégezték ezt nálam- nál hivatottabbak, valószínűleg a legjobb tudásuk és meggyőződésük szerint. Mint semleges szemlélő, akit ez a kiállítás semmiféle vonatkozásában nem érint közelebbről, teljes mértékTolnavármeftye RazdakfizönséRéhez! Báró Schell lózsefné sz. Sigray Klára grófné.
