Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-11 / 32. szám

TOLNAMEGYE! ÚJSÁG

1923 augusztus 11.

Haidekker János oki. mérnök, építési vállalkozó.

Tervezés, épités. — Épitőanyagszéllitás. Szekszárd, Apát-u. “ Telefons 121.

ben átérezve annak nagy társadalmi és közgazdasági hord erejét, néhány szóval szándékozom városunknak ezen sikeres knltnrmozgalmára visszatérni.

Esztendők óta felelős tényezők ajkáról légiója hangzott el az ünnepi szónoklatoknak, melyeknek az volt a magja, hogy vissza kell térnünk a földhöz, ki kell használnánk az abban rejlő őserőt, mert csak a többtermeléssel, a föld intenziv kihasználásával menthetjük meg csonka hazánkat a vógpusztu'ástól.

Nem hiszem, hogy akadjon épeszű ember ebben az öaszezsngoritott kis országban, aki kétségbe vonná, hogy az életnek és minden termelésnek alapja a föld. De ez még nem minden. Hogy az egyoldalú agrárpolitika milyen következményekkel jár, erre vonatkozó példákért nem kell messze fáradnunk. Vessünk csak egy pillantást a háború előtti Szerbia vagy Románia, ennek a tipikus két agrár országnak gazdasági helyzetére, amelyek dús gabonatermelésük és nagy állattenyésztésük mellett csaknem koldusbotra jutottak. S a világháború inditó okai között nem utolsó sorban szerepelt az a körülmény, hogy Szerbia felesleges mezőgazdasági termelvé- nyeit a magyar vámsorompókon keresztül nem tudta megfelelően értékesíteni. Vagy vegyük a cári Orosz országot, amely óriási kiterjedésű területével és 160 milliós lakosságával vazallusa volt a hasonlíthatatlanul kisebb Franciaországnak és Angliának.

A világ jelenlegi urai, az angolok sem egyedül a földmivelésnek köszönhetik mai nagyságukat, hanem annak a középuton haladó, a termelésnek minden ágát egybefoglaló céltudatos gazdasági politikának, amely az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság vállvetett együttműködéséből kiforrott erőtömörüléssel igyekezett megvetni lábát a világ minden tájékán.

Vagy mit szóljunk a mi volt szövetségesünkről, a német nemzetről, mely hatalmas iparával biztosított magának vezetőszerepet az európai nemzetek sorában, tökéletes technikai felkészültségének tudható be, hogy négy éven keresztül velünk együtt eredményesen hadakozott a fél világgal, s ma, a megaláztatások idején, úgyszólván a franciák csizmasarkai alól is szinte csodákat müvei ipari képességeivel s heroikus küzdelmében félelemmel vegyes csodálattal tekintenek reá még legádázabb ellenségei is. Igaz, hogy ott kevesebbet szónokolnak, de annál többet dolgoznak az emberek s nem önző egyéni érdekek hajszolásában és politikai virtuskodásban merül ki minden te vókenységük.

Hogy elsősorban földmivelő ország vagyunk, ezzel mindenki tisztában van. De egyoldalú és elhibázott gazdaságpolitika lépten nyomon a földről szónokolni s mindent egyedül a mezőgazdaságtól várni abban az országban, amelyben az agrárkultúrán kívül más termelési ág is létezik. Szomorú igazság, hogy ez utóbbi jö vtdelmezőség tekintetében ma oly messze esik az előbbitől, mint Makó — Jeruzsálemtől.

Nem gáncsképen említem meg, hogy a kiállítás összes kategóriái között úgy minőség, mint mennyiség tekintetében talán a mezőgazdasági csoport volt aránylag a leggyengébb. Pedig hát ez az erőpróba tulajdonképen falufejlesztési kiállítás lett volna.

Igaz, hogy a borászati csoporton demonstrált Szekszárd. Hogyisne! Hisz a szekszárdi embert — a saját bevallása szerint — bor nélkül ram hívják senkinek.

A szekszárdi Falufejlesztési Kiállítás kicsiny, de értékes ipari csoportja beszédes bizonyitéka annak, hogy iparosaink a mai kétségbeejtően nehéz viszonyok között is ideális szeretettel űzik a mesterségüket. Nélkülözések és leküzdhetetlen anyagi gondok kö zött is van ambíciójuk tökéletes és művészi munkát produkálni.

Szépen fejlődő földmivelésünk mellett tehát volna a mezőgazdasággal legalább is egy szintre helyezhető iparunk is, amely szintén élni akar. És — mint ez a kiállítás fényesen beigazolta — joga van az élethez I

Alpha

HÍREK.

Csonka Magyarország nem ország,

Egész Magyarország — mennyország.

Ó, HOL A DAL, A HEGEDŰ.

Úgy nézek én elmúlt nyaramra,

Mint tájra vándor, messze már.

Mely ott cikázott kék egében,

Ó, hol a fecske, merre jár ?

Körültem dús kert volt az élet S hervadt virág hull róla ma.

Csodás színével, illatával Ó, hol a régi rózsafa ?

Édes szemek kisértek egykor —

S nyomomban most csak árny oson. Amely reám várt, az enyém volt :

O, hova lett a lánymosoly ?

Szomorúság csókolgat engem,

A szájam ize keserű.

A régi bálból, szép vidámból Ó, hol a dal, a hegedű ?

Lelkem mélyén sok gyertya'lángolt,

Mint templomok szent ünnepén.

Sötét kétség közt kérdezem most:

Ó, hova, hova tűnt e fény ?

Kerestem nagy hegyeknek ormát,

De már a dombot sem birom.

Völgyek csendjén tűnődve állok —

Ó, merre, merre lesz sírom?

SZAMOLÁNVl GYULA.

— Felkérjük lapnak előfizetőit, hogy a küldött felszólításra hátralékaikat sürgősen rendezni szíveskedjenek, mert különben követeléseinket valorizálni leszünk kénytelenek.'

— Nagy Emil igazságügyminiszter és Almássy László Szekszárdon. Szombaton előkelő vendégei lesznek Szekszárd városának. A déli vonattal Nagy. Emil igazságügy miniszter és Almássy László, az egységes párt ügyvezető einöke, mint a Tanulmányi alapítványok ügykezelésére felügyelő 18-as bizottság tagjai, Dietzl Lajossal, alapítványi ügyosztály igazgatóval Szekszárdra érkeznek, hogy Szekszárd városával az alapítványi uradalom tulajdonát képező vásártér és vásártartási jog megvétele tárgyában a helyszinén tárgyaljanak.

— A várm. közigazgatási bizottság Ülése. A vármegyei közigazgatási bizottság f. hó 8 án tartotta augusztus havi ülését, amelyen a főispáni székben beállott üresedés folytán dr. Éri Márton alispán elnöklete alatt Stein- feld Béla árvaszéki elnök, dr. Őrffy

Gyula ven. t. főügyész, dr. Drágíts Imre vm. t. főorvos, Jakab László h. pónzügyigazgató, dr. Kozacsek József kir. ügyészségi elnök, Tóth Henrik kir. műszaki főtanácsos, Legény Oszkár m. kir. gazdasági felügyelő, Jung Miklós kir. s. tanfelügyelő, báró Fiáth Tibor, Fekete Ágoston, Schneider János és Wéber János bizottsági tagok vettek részt. Dr. Eri Márton alispán az ülés megnyitása után bejelentette a főispáni székben történt változást és meleg szavakkal emlékezett meg Forster Zoltánról, a távozó főispánról, akinek felmentését a bizottság — érdemeinek legteljesebb elismerése mellett — őszinte sajnálkozással vette tudomásai. Az alispáni időszaki jelentés tudomásul vétele után elintézték a papirendre tűzött ügyeket és tudnmásul vették az egyes igazgatási ágak főnökeinek havi jelentéseit. A teljes ülés befeje zése után még a gazdasági albizott sig és az adóügyi bizottság ülésezett

— A pénzügy köréből. A pénzügy miniszter Nagy László számvevőségi főtanácsost, számvevőségi főnök helyettest, a számvevőségi tisztviselői kar régi érdemes tagját, nyugállo mányba helyezte. — Szondy Mátyás bonyhádi állampénztári tanácsost fő tanácsossá kinevezte, Szentkirályi Lajos számvevőségi tanácsost pedig hasonló minőségben Szikszóra áthelyezte.

— Miniszteri biztos változás. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter Bajó János ny. árvaszéki h. elnökét, a Kerületi Munkásbiztositó Pénztár vezetésével megbizott miniszteri biztosát, sokoldalú elfoglaltságára való tekintettel saját kérelmére ang. hó 1-vel felmentette és buzgó ered ményes működéséért köszönetét nyilvánította. Egyidejűleg a Szekszárdi Kerületi Munkásbiztositó-Pénztár ön- kormányzatának gyakorlásával Stein- féld Béla. vármegyei árvaszéki elnö köt bízta meg.

— A közigazgatási bizottság a hatósági iisztellátás kiterjesztéséért. A közigazgatási bizottság f. hó 8 iki üléséből a vármegyei közigazgatás félévi működéséről a miniszterelnökhöz részletesen beszámolt, mely jelentésében felhívta a kormány fejének figyelmét arra az általános elégedetlenségre* amelyet a hatósági lisztellátásnak az augusztus 15 én kezdődő uj gazdasági évre történő nagymérvű korlátozása a szegényebb nép osztály körében keltett és nyomaté kosán kérte, hogy a kormány a hatósági lisztellátást a jövő évre is a tavalyi keretek között tartsa fenn, mivel az a gazdasági helyzet súlyosbodása folytán még inkább indokolt, mint tavaly volt.

— Képviselőtestületi ülés. Szekszárd város képviselőtestülete f. hó 11 éü d. u. 4 órakor ülést tart, amelyen több fontos gszdasági kérdés kerül tárgyalásra.

— Modern szerszámgépekkel felszerelt nagy mo- torhajtásu gépműhelye MÜLLER TESTVÉREK Szekszárd. Telefons 24. Javítanak: gőzekéket, motorokat és cséplőgépeket. Vállalnak : hengerfúrást, esz- tergályozási és gyaliilási munkákat. Hengerrovát- kolás 2 modern géppel. Nagy mezőgazdasági gép- raktár.

MOLNÁR ♦ Ruhákat vegyileg fest, tisztit - Szekszárd.

— Életmentő cserkészek. Jnlius 17-ón Pálfán gróf Apponyi Károlyné és kisfia, gróf Apponyi Alfréd fürdés közben a Sió mélyebb részébe tévedtek és a viz alá merültek. A közelben fürdőző ifj. Mátis István III. o., Szüle Sándor III. o. és Balog László gimnazista cserkészek a veszélyt látván, cserkészkötelességük tudatában a fuldoklók után vetették magukat. A grófnét Mátis István, Alfréd grófot pedig Szüle Sándor szerencsével a partra vitték.

— A Szekszárdi Takarékpénztár rendkívüli közgyűlése. F. hó 5 én a Szekszárdi Takarékpénztár rendkívüli közgyűlést tartott báró Fiáth Tibor elnöklete alatt, amely közgyűlés Leicht Lajos elnökigazgató előterjesztése alapján elhatározta, hogy az intézet alaptőkéjét 40.000 darab 500 kor. n. é. uj részvény kibocsáj- tásával 10 millió koronáról 30 millió koronára emeli fel. Az uj részvényekre a régi részvényeseknek aug. 6 tói 31 ig 1200 koronás árban elővételi joguk van. Ezen részvényki- bocsájtás folytán az intézet alaptőkéje 30 millió, tartaléktőkéi 32 millió koronára emelkednek. A tőkeemeléssel kapcsolatos alapszabály módo sitásokat egyhangúlag elfogadták. Többek hozzászólása után a napi biztosi dijat napi 1500 koronában állapították meg.

— FULLÉR és BOROS „Küh ne“ mezőg. gépgyár r.-t. tolna- és báesmegyei képviselete raktáron tart: eaéplőgarniturákat, szívó- gáz- és benzinmótorokaty szabadalmazott páros és páratlan sorú «Vera Drill“ kanalas sorvetogépeketés minden egyéb mezőgazda- sági gépet. — Főraktár: Szekszárdon, a Szekszárd Szálló épületében. Telefon 49.

— Halálozások. Pártos Zsigmond nyugalmazott mözsi esperes plébános folyó hó 7-én este 75 éves korában Pécsen elhunyt. A megboldogultat, aki példás papi életéből 40 évet Tolnamegyében töltött el és hosszabb ideig volt a szekszárdi kerület esperese, csütörtökön délután temették el a központi temető halottasházából nagy részvét mellett. Pártos Zsigmond németajkú családból származott, de őt is mint annyi sokat, a magyar kultúra lelkes magyarrá tette. A „Tolnamegyei Közlöny“ nek hosszú ideig volt munkatársa és cikkei mindig fanatikus magyar érzéssel voltak telítve. Sokat tett mint plébános is a magyarosításért megyénkben. 1870- ben szentelték pappá, tizévi segéd- lelkészkedés után Várdombon lett plébános, majd 1895 ben a mözsi jobb javadalma plébániát nyerte el, rövidesen a szekszárdi kerület esperese lett. 1915 ben nyugdíjba ment ós Pécsre költözött, hol csakhamar általános közbecsülést és szeretetet szerzett magának. Három évvel ezelőtt megünnepelte pappá szentelése 50-ik évfordulóját. Halála megyénkben is általános részvétet keltett, ismét eggyel kevesebb a rajongó, fanatikus valódi keresztény és magyar.

Lunzer Endre Fadd község érdé* mes és munkás adóügyi jegyzője» folyó hó 3-án délután 4 órakor vá‘ ratlanul elhunyt. Temetése folyó hó 5-én, vasárnap délelőtt 9 órakor volt nagy részvét mellett.

Kossuth Lajos-utca. Telefon szám: 26.